Közlekedés, 1981 (71. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

2 KÖZLEKEDÉS A kor követelményeihez igazodva Amint arról a napilapok részletesen tudósítottak, a magyar szak­­szervezetek XXIV. kongresszusán felszólalt Moldován Gyula szak­­szervezetünk főtitkára is. Lapunk decemberi számában jeleztük, hogy szakmánk küldötteinek felszólalásaira — a plenáris ülésen kapott szót még Kriston István, szekcióülésen mondta el gondolatait Zahorán Zoltánná és Gonda András — visszatértünk. A teljesség igénye nélkül idézzük fel Moldován Gyula főtitkár felszólalását. — A szakszervezeti jog- és ha­táskörök növelésének eredménye­ként a munkáshatalom erősítésé­ben, a szocializmus építésében to­vább növekedett a szakszerveze­tek szerepe és feladata — állapí­totta meg, majd leszögezte, a szakszervezetek társadalmi hasz­nossága egyértelmű, össztársadal­mi érdekeket szolgálnak, s eköz­ben a munkahelyi kollektívák és az egyének bonyolult érdekviszo­nyait is kifejezik.­ Fontos döntések előkészítése A KSZDSZ XXX. kongresszu­sán megfogalmazottakra utalva mondta, hogy a szakszervezeti munka egészét hozzá kell igazí­tani a mostani követelményekhez. Erre többek között a lehetőségek is megvannak, mivel a tapaszta­latok arra utalnak, a mozgalom a mostaninál többre is képes. Fel­adatunk, hogy a mélyreható gaz­dasági változásokat követve, al­kalmasabbá tegyük a szakszerve­zeti mozgalmat a mai és a holnapi feladatai betöltésére. Kapcsolódva több felszólalóhoz, szakszerveze­tünk főtitkára is hangsúlyozta, a szakszervezeti munka fő területe az üzemi, alapszervezeti csoport. Az alapszervezeteknél a döntés­előkészítés, a végrehajtás ellen­őrzése fontosságának taglalása után az ágazati munkáról szólt részletesen, megállapítva, hogy a jelenlegi döntési mechanizmus­ban az ágazati érdek nem jut mindig kifejezésre. Gyakori, hogy a vezető szervek elé kerülő elő­terjesztések már nem tartalmaz­zák az iparági, ágazati érdekeket, s azokon­­ ekkor változtatni már igen nehéz. Nehezíti az ágazati szakszerve­zetek helyzetét az, hogy a SZOT, vagy a minisztérium elé kerülő anyagok véleményezésére napok, esetenként csak órák állnak ren­delkezésre. Akadályozó tényező­ként bírálta, hogy a minisztériu­moknak kevés az önállóságuk, és gyakran csak a kormányszervek döntéseit formálják meg végre­hajtási utasítássá. Javuljon az együttműködés Szükséges lenne, hogy az ága­zatot érintő bér-, jövedelem-, szo­ciális helyzetet befolyásoló témák tárgyalásán mindenütt legyen je­len az ágazati szakszervezet kép­viselője, s ott kifejthesse állás­pontját. Rendezni, a kor követelményei­hez igazítani szükséges a minisz­ter és a miniszterhelyettesek, a főosztályok szakszervezettel való együttműködésének rendszerét, hangoztatta. Az írásos megállapo­dáson alapuló együttműködés ma már kevés. Feladatainkat együt­tesen végezzük, ez politikai köte­lezettségünk. Moldován Gyula főtitkár végül utalva az összetett, nehezebb fel­adatra, azzal zárta felszólalását, hogy a párt XII. kongresszusán meghatározott­­ tennivalók, a­zSZDSZ XXX. és a magyar szak­­szervezetek XXIV. kongresszusá­nak határozatai egyetlen tisztség­­viselőnek sem ígér konfliktus­­mentes, ellentmondás nélküli munkát. A Közlekedési és Szállí­tási Dolgozók Szakszervezetében dolgozó tisztségviselők ezt tudják és vállalják. Jelentős tartalékok Kriston István kettős minőség­ben fogalmazott felszólalásában, mint a KSZDSZ küldötte, a köz­ponti vezetőség tagja, és mint a Volán 2. sz. Vállalat szb-titkára mondta el véleményét. Az előbbi késztette arra, hogy szóljon arról, az ötnapos munkahét bevezetése miként érinti a személy- és áru­­szállítást, s arra, hogyan szüksé­ges jó előre felkészülni. — A sze­mélyszállítási igények változásá­ból figyelemmel kell lenni arra — ezt szakszervezetünk kongreses­­szusi ajánlásában is megfogalmaz­tuk —, hogy hosszabbodik a csúcsidő, s a több szabad idő többlet utazási igényt hoz magá­val. Ennek kielégítése minimális eszközigénnyel jár. A legfonto­sabb tartalék azonban a lépcső­zetes munkakezdés újbóli áttekin­tésében, teljes körű bevezetésé­ben van — hangoztatta. Az áru­­szállításban fennakadást okozhat, ha a fuvaroztatók a hétvégi ki­rakodást, csökkentik. Fontosnak tartjuk a területi tranzitraktárak létesítését, valamint az egyre ja­vuló MÁV—Volán együttműködés továbbfejlesztését, főleg a munka­­körülmények közös javításában. A közlekedési dolgozók megbízásá­ból ígérte, a szükséges intézkedé­sek és a közlekedésiek felelősség­­tudata együtt megoldja a sze­mély- és áruszállításra háruló új feladatokat. A szekcióüléseken két küldöt­tünk fejtette ki véleményét. A szakszervezetek feladatai az üze­mi, a munkahelyi és a szakszer­vezeti demokrácia továbbfejlesz­tésével foglalkozó szekcióülésen szólalt fel Zahorán Zoltánná, a BKV osztályvezetője, a KSZDSZ központi vezetőségének és az el­nökségnek tagja. A Budapesti Közlekedési Vál­lalat tervkészítő munkáját ismer­tette, illetve elemezte felszólalá­sában abból a követelményből ki­indulva, úgy kell a terveket ki­dolgozni, azt a dolgozók elé bo­csátani, hogy az mindenki szá­mára közérthető legyen, sajátjá­nak vallja, ez rendkívül nehéz. A 26 ezer embert foglalkoztató nagy­­vállalatnál 25 olyan termelő egy­ség van, amelyeknek feladatai, lehetőségei számos ponton eltér­nek egymástól. Gyakorlati tapasztalatokra épít­ve szükségesnek tartja a nagyvál­lalatok tervezési módszerének megváltoztatását. Mindenekelőtt a mostaninál nagyobb jogkörük kell legyen­­az üzemegységeknek, gaz­dálkodó egységeknek. Az alulról felépülő tervekhez, mivel az ott dolgozókat közvetlenül érintő dol­gokról van szó, jobban hozzá tud­nak szólni, mint amikor a válla­lat teljes tervéhez várnak észre­vételeket. Szükségesnek tartja, hogy a vállalati választott szak­szervezeti testület elemzően vizs­gálja a tervkészítésben érvényesí­tett demokratizmust. Végül a középvezetők, illetve a fiatal diplomások helyzetéről szól­va elmondta, a Budapesti Közle­kedési Vállalatnál sok fiatal dip­lomás — anyagi meggondolásból — inkább vállal autóbuszvezetést, mint egységvezetői, gazdasági be­osztást. Gazdasági építő munka A szakszervezetek feladatai a gazdasági építő munkában elne­vezésű szekcióülés munkájában vett részt Gonda András, a KSZDSZ központi vezetőségének tagja, a Volán 7. sz. Vállalat szb­­titkára. Hozzászólásában áttekin­tést adott a szolnoki Volán-válla­lat munkaverseny-mozgalmáról, a szakszervezet termelési mozgal­makat segítő tevékenységétől. A népgazdaság számára fontos ener­giatakarékossággal kapcsolatban elmondta, náluk sikerült olyan érdekeltségi rendszert meghono­sítani, mellyel az V. ötéves terv­ben több mint 13 millió forint értékű folyékony üzemanyagot ta­karítottak meg a brigádok. A gazdálkodás minden terüle­tén elért kedvező eredmények a termelési agitációval párosuló ösz­tönző bérezés, korszerű fuvarszer­vezés mellett annak is betudható, hogy a lehetőségeken belül gon­doskodtak a dolgozók szociális igé­nyeinek kielégítéséről is. Az V. ötéves terv alatt száz Volán-lakást adtak át a dolgozóknak. Gonda András csatlakozva kül­dötteink javaslataihoz, az ötnapos munkahét bevezetésével a közle­kedés és szállítás dolgozóira há­ruló feladatok sikeres elvégzését a lépcsőzetes munkakezdés követ­kezetes betartásában és a zavar­talan hétvégi rakodásban és áru­fogadásban látja. Szociális létesítmény avatás a FŐTAXI-nál Jól kezdődött az új esztendő a Fővárosi Autótaxi Vállalat 2-es üzemigazgatósága 1300 dolgozójá­nak. Január első munkahetén Ba­lázs József, a vállalat igazgatója felavatta és­­átadta rendeltetésé­nek a 36 milliós költséggel épült kétszintes szociális épületet. A kedves ünnepségen részt vettek a vállalat és az üzemigazgatóságok párt-, KISZ-, szakszervezeti veze­tők, a beruházási irányítók. Meg­hívták Horváth Gézát, a vállalat nyugdíjas igazgatóját, akinek ve­zetése alatt kezdődött el az épít­kezés. Kedves vendégként köszön­tötték Gál Jánost, az MSZMP VIIl. kerületi bizottságának első titkárát, valamint Karsai Ervint, a Fővárosi Tanács közlekedési fő­­igazgatóságának osztályvezetőjét. A vállalat igazgatója felidézte a 16 év alatti fejlődést. Az akkori szabad térség helyén ma gazda­gon felszerelt oktató-javító bázis lett, s a vállalati kollektíváé az érdem, hogy az anyagi erők kon­centrálásával elkészülhetett a FŐ­TAXI legmodernebb szociális épü­lete. Elismerés illeti az üzemigaz­gatóság dolgozóit is, akik a hosz­­szan elhúzódó építkezés közben türelmet tanúsítva végezték ered­ménnyel a munkájukat. Karsai Ervin a Fővárosi Tanács képviseletében szólt, s örömét fe­jezte ki afelett, hogy új létesítmé­nyeket hétköznap is avatunk. Ja­vasolta, folytassák ezt a gyakor­latot. Németh Lajos üzemigazgató, aki az utóbbi években nagy gya­korlatot szerzett új létesítmények átvételében, kiemelte: a jó üzemi légkör elengedhetetlen része a megfelelő szociális ellátottság. Az üzemigazgatóság dolgozói azt vall­ják, a szép, új szociális épületet úgy hasznosítják a legjobban, hogy a szolgáltatás színvonalá­nak emelésével, az utasok iránti udvarias magatartással a társa­dalom is élvezze az ő jobb mun­kakörülményeiket. A vendégek ezután megtekin­tették az orvosi rendelő kivételé­vel teljesen berendezett épületet. A kívül-belül színes, könnyűszer­kezetes épület földszintjén van az egészségügyi bázis több helyisége. A belgyógyász szakorvos mellett hamarosan fogorvos, távolabbi terv szerint reumatológus vigyáz­za m­ajd a dolgozók egészségét. A rendelőhöz kényelmes váró, az egészségügyieknek öltöző, fürdő tartozik. A mennyezetig csempé­­zett helyiségekben, és mindenütt kellő fényerejű a világítás. Színes bútorokkal rendezték be az éttermet, melyhez egyik olda­lon a melegítőkonyha — négy melegítőzsámollyal — az előírá­soknak megfelelő kétrészes moso­gatóhelyiség, s a konyhai dolgo­zók külön szociális helyiségei tar­toznak, szintén mennyezetig csem­pével borítva. Az ebédlő másik oldalán van az éjjel-nappal nyit­va tartó büfé, mely üzemidőn kí­vül az utcáról is megközelíthető. A földszinti irodahelyiségbe költözik az üzemigazgatóság mun­kaügyi szervezete, s itt fogadják az új belépő gépkocsivezetőket is. Az emeleten kétszáz személyes, két részre osztható elméleti ok­tató terem van, a mögöttes helyi­ségben filmvetítő gépház és han­gosító. Van egy kisebb tanácste­rem is, ennek azért örülnek, mert ezután nem kell hol itt, hol ott helyet keresni a szemináriumnak, kisebb létszámú összejövetelnek. Itt találjuk még a szakszervezeti irodát és a személyzeti osztályt , irodát, az üzemigazgatói irodát, párt- és KISZ-irodát és a személy­zeti osztályt. A szakszervezeti iro­da melletti helyiségben lesz a le­téti könyvtár, mely addig a régi, kopott étkezőben volt. A FŐTAXI 2-es üzemigazgatósá­gának fejlődése, kevésbé látvá­nyos mértékben, de tovább tart. Folytatódik a festőműhely építé­sével és az öltözőt, fürdő korsze­rűsítésével. Pócza Sarolta Minden felszólaló választ kapott SZAKSZERVEZETÜNK XXX. KONGRESSZUSÁN a felszólalók sok mindent szóvá tettek, sok kérdésre választ vártak. Minden fel­szólaló írásos — és részletes — választ kapott az elmúlt napokban, hetekben. Úgy érezzük, hogy valamennyi a­lap nyilvánosságára is igényt tarthat, ha rövidítve is. Most az elhangzott felszólalásokra válaszolunk. Orbán János (Volán 1. sz. Vállalat) szükségesnek tartja a gépkocsi­­vezetői alapképzés színvonalának emelését. Kifejtette, hogy mind az alapképzésnek, mind a továbbképzésnek együtt kellene fejlődni a technika, a közlekedés színvonalával. Hazánkban az oktatási rendszer továbbfejlesztése központi célkitűzés, s ennek előkészületei folyamat­ban vannak. A KPM illetékesei is vizsgálják annak a lehetőségét, hogy a gépjárművezetői alapképzés hogyan illeszthető az eddiginél jobban az állami oktatás rendszerébe. Simon Lóránt (Főtaxi) és Kovács Károlyné (Volán 12. sz. Vállalat) a 31 forintos napidíj felemelését tették szóvá. Javaslatukat indokolt­nak tartják, de milliárdos kihatása miatt egyelőre megvalósítha­tatlan. Zmertych Katalin (Volán 23. sz. Vállalat) a szállítói-csomagolói munkakör szakmásítását sürgette. E munkakörök szakmásításához szükséges indoklás kimunkálása vállalati feladat. Ha ezt elkészítik, a Volán Trösztön keresztül kell a KPM személyzeti és oktatási főosz­tályára továbbítani jóváhagyás végett. Firnngl Zoltán (9. sz Ipari Szakmunkásképző Intézet) szerint is a motorizáció rohamos fejlődése szükségszerűen igényli a szakmailag és politikailag jól képzett munkaerő utánpótlását. Nem is lehetünk elégedettek a képzés eddigi eredményeivel, különösen nem a kultu­rális és politikai nevelő munka színvonalával. Elnökségünk 1931. első félévében ismét áttekinti a szakmunkásképzés és a továbbképzés helyzetét, s megfogalmazza azokat a szakszervezeti feladatokat, ame­lyek tovább segítik az oktató-nevelőmunka színvonalának további emelkedését. Sutián Endre (Miskolci Közlekedési Vállalat) szóvá tette, hogy a tömegközlekedési járművek nem részesülnek forgalmi előnyökben és évek óta gondot okoz Miskolcon a belvárosi áruszállítás és rakodás. Megállapítható, hogy a tömegközlekedés elsőbbsége a különböző fejlesztések rangsorolásánál és a forgalomban egyaránt érvényesült az elmúlt ötéves tervben, hiszen ez a legtöbb helyen találkozott a tanácsok céljaival. Miskolc esetében — a földrajzi elhelyezkedés függ­vényében — a kelet-nyugati közúti tengely az egyetlen a forgalom számára. Ezen belül bizony szűk útkereszteződések vannak a város­ban. Az elmúlt és a jelenlegi ötéves tervben sok minden készült és készül, ami a súlyos helyzetet könnyíteni fogja. Tovább folyik az északi tehermentesítő út építése. Ugyanakkor a tömegközlekedés el­sőbbségét szolgálják a különböző forgalomszabályozási és szervezési intézkedések is. Ugyanakkor jó hír az is, hogy a belvárosi raktárak ki­telepítése már megkezdődött és az üzletek áruszállításának szabályo­zására tett intézkedések felmérése is folyik. Jelenleg Miskolc belváro­sában 27 raktár és üzlet áruforgalma zavarja a tömegközlekedés foly­tonosságát. Kovács Béla, az AFIT vezérigazgatója felszólalásában javasolta, hogy az alkatrészellátás további javítására tegyen a szakszervezet lépéseket és követelje meg az illetékes gazdasági irányítószervek hathatós intézkedéseit. Ezt az igen fontos kérdést a szakszervezet újra felveti az ágazat vezetőinél, hogy tárcaközi alapon vizsgálják meg a jelenlegi helyzetet és határozzák meg a további — s remélhe­tőleg — eredményt hozó együttes tennivalókat. A MUNKAERŐVEL KAPCSOLATOS FELVETÉSE, miszerint a gépjárműszerelők és más, kapcsolódó szakmunkások képzéséhez ők adják a bázist, de az AFIT-vállalatok bérhelyzete sajnos már nem te­szi lehetővé a kiképzett szakmunkások ágazatban tartását. Ez sokszor tapasztalt helyzet. Ezt a megállapítást továbbítjuk a SZOT-hoz, noha megjegyezzük, hogy jól tudjuk az okot: az állami, illetve szövetkezeti tulajdonon alapuló gazdálkodás eltérő pénzügyi viszonyain alapul. Csák Lajos (Fővárosi Szállítási Vállalat) felvetése kapcsolódik Zmertych Katalinéhoz, s itt is arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a szállító munkakör szakmásításához szükséges az indoklás, vagyis a szakmai szintet a vállalat munkatársainak kell kidolgozniuk. Ennek tartalmaznia kell a munkakör elméleti és gyakorlati ismereteinek követelményeit, hiszen ezt a vállalatnál ismerik a legalaposabban. A továbbítás módja ugyanaz, mint amit a Zmertych Katalinnak adott válaszban közöltünk. Federovits Györgyné (AUTÓKER) felszólalásában azt kérte, hogy a szakszervezet bővítse a bizalmiak közgazdasági ismereteit. Ezzel messzemenően egyetért a KSZDSZ. Az újonnan megválasztott tiszt­ségviselők oktatását már sok helyen — így az AUTÓKER-nél — is meg­tartották. Ahol a közgazdasági kérdésekkel keveset foglalkoztak, ott alkalom adódik az idén induló bizalmi alapképző­ tanfolyam során további ismeretekkel is foglalkozni. 1981. január

Next