Közlekedéstudományi Szemle, 1951 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1951 / 5. szám - Kovács László: A vasúti teherkocsiforduló csökkentése következtében feleslegessé váló beruházások megtakarításának számítása
A VASÚTI TEHERKOCSIFORDULÓ CSÖKKENTÉSE KÖVETKEZTÉBEN FELESLEGESSÉ VÁLÓ BERUHÁZÁSOK MEGTAKARÍTÁSÁNAK SZÁMÍTÁSA KOVÁCS LÁSZLÓ A vasúti teherkocsiforduló idő csökkentése a vasúti közlekedés megszervezésének egyik legfontosabb kérdése. A Közlekedéstudományi Szemle 2. számában Sztankóczy Zoltán közleményében foglalkozik a kocsifordulóidő tervezésének különös jelentőségélvel. A kérdésnek különös súlyt ad az a körülményt, hogy a kocsifordulóidő gyorsítása nemcsak a vasút, hanem az egész népgazdaságra nézve kedvező kihatással van. A kocsifordulóidő változása több tényező alakulásától függ, ezeket a tényezőket részletesen ismerteti a fent említett közlemény, de megemlítendő, hogy a kocsifordulóidő csökkentése következtében a) csökkenthető a vasúti szállítás önköltsége, ez az önköltségcsökkentés az akkumulációt növeli és a vasút gazdaságos üzemvitelét kedvezően befolyásolja; b) a kocsipark növelése nélkül növelhető a szállítási teljesítmény, s így növekszik a vasút termelékenysége; c) megtakarítás érhető el a beruházásoknál, mert a nagyobb szállítási teljesítményt ugyanazzal, vagy a teljesítmény növekedéséhez viszonyítva, aránylag kisebb kocsiparkkal tudja a vasút biztosítani; d) a vasút forgóeszközeinek megtérülési sebessége növekszik, ennek során a vasút forgóalapja csökkenthető, ami a vasút gazdaságosságát kedvezően befolyásolja; e) minthogy a vasúton szállított áruk, áruszállítási sebessége növekszik, a szállíttatók — tehát a népgazdaság — forgóeszközeinek megtérülési sebessége is nő; f) a kocsifordulóidő csökkentése során megtakarított beruházások következtében felszabaduló kapacitást a népgazdaság más területének kifejlesztésére fordíthatjuk. Mindezek bizonyítják, hogy a kocsifordulóidő csökkentése nemcsak a vasút, hanem a népgazdaság egészének is jelentős problémája. Ezen sokrétű kérdésből csupán a c) pont alattit kívánom vizsgálat tárgyává tenni, nevezetesen azt, hogy a kocsisfordulóidő csökkentésével, a kocsipark jobb kihasználásával, a beruházások elmaradása következtében, mily öszszegű — forintban kimutatható — megtakarítás mutatkozik. A számítás megkezdése előtt meg kell állapítanunk az alábbiakat : A vasút kocsiparkja a gazdálkodási perióduson belül — jelen esetben egy élven belül — a havi szállítási teljesítményeknek megfelelően és azoktól függően, különböző mértékben van kihasználva. A maximális kihasználásra a csúcsforgalmi időszakban kerül sor. A szállítási teljesítményt a kérdéses éven belül a vasút egy adott kocsiparkkal bonyolította le, a kocsifordulóidő az év hónapjaiban más és más volt,, a szervezés megkívánta, hogy a kocsifordulóidő legkisebb értékét a csúcsforgalomban érje el. Függetlenül az évközi áruforgalmi ingadozásoktól, a vasútnak biztosítani kell, hogy a csúcsforgalomban is maradéktalanul teljesíteni tudja a szállítási feladatokat, tehát oly méretű kocsiparkkal kell rendelkeznie, hogy a csúcsforgalom kocsiszükséglete is biztosítva legyen. Az összehasonlítás alapjául szolgáló első évben, a csúcsforgalmi időszakban legyen Ai az áruszállítási teljesítmény árutonnakilométerben, Wi a forgalomba adott teherkocsik száma, Szi az átlagos szállítási távolság, R egy kocsi átlagos hasznos terhelés, Kí a kocsifordulóidő. Ai ( SziXWiXi? X ^ 1) Az alábbi számítás során a teherkocsik átlagos hasznos terhelését állandónak tekintem, mert ezen tényező megváltozásának kihatása, illetőleg a megváltoztatás módja nem tartozik a tárgykörhöz. Meg kell azonban állapítani, hogy a kocsik raksúlyának fokozott kihasználása a vasút egyik leginkább fokozható gazdasági tartaléka és a kocsikihasználás a vasút gazdaságosságának legjellemzőbb mutatója. A szállítási teljesítmény növekedésével, a következő év csúcsforgalmi időszakában legyen a szállítási teljesítmény A2 átkm. Ezt a megnövekedett teljesítményt a vasút a kocsipark és a kocsifordulóidő függvényében különböző módokon tudja lebonyolítani. a) A csúcsforgalmi időszakban forgalomba adott kocsik száma ugyanakkora marad, mint az előző évben, de a kocsifordulóidő csökkentendő. b) A kocsifordulóidő változatlan marad, ezzel szemben a kocsiknak a száma növelendő a megnövekedett teljesítménynek megfelelően. c) A megnövekedett teljesítmény részben a forgalomba adott kocsik számának növelésével, részben a kocsifordulóidő csökkentésével biztosítandó. A szállítási teljesítmény fenti három lehetőség szerinti megoldása az alábbi képletekben írható fel: