Közlöny, 1849. június (120-145. szám)

1849-06-10 / 128. szám

mekében, eddig csak elcsábított testvért láttunk, ’s mindeniket olly bánásmódban részeltettük, melly egynémellyt megpirított, ’s csak közöttünk ismertető meg vele a’ valódi emberbecset. Ha ön erőszakkal akar kezeinkbe eső csatárai iránt más bánásmódot kicsikarni, ez is jó. Tudni fogjuk magunkat ehhez alkalmazni. Végül azon biztosítást, miszerint Silain városa biztosságáért Rambousek fogoly hadnagy sír feje, ’s ha lenni kellene, még több száz osztrák tisztek dicskoszorúzott fejei kezeskednek. (Aláírás) Brassó városának nyilatkozata e’ lapok tegnapi számában 1849. évi 1523. szám alatt egyedül az eredeti német nyelven közöltethetvén, annak magyarosítása itt következik: A’ brassói polgárság ünnepélyes nyilatkozata Az utóbbi időben rosz akaratú emberek által ezen város­ban elterjesztett híveknek ’s ez által az itteni polgárság ellen támasztott gyanúsításoknak következtében, a’ tanács és község, részint önindultából, részint az itteni polgárságnak hozzájárult, és a’ tanácshoz intézett küldöttség által kinyilatkoztatott, kivo­­nata folytán, felhíva érzi magát ezennel nyilván és leplezetlen kinyilatkoztatni, miszerint az itteni polgárság a’ fenemlített ér­telemben keringésbe hozott mindennemű híreket és gyanúsítá­sokat magától ezennel visszautasít, ’s azon teend, hogy azon tántoríthatlan hőségben és ragaszkodásban a’ magas magyar kormány iránt, mellyet részint a’ győzelmes magyar hadsereg , annak nemesszivü tábornoka, mostani altábornagy Bem, köze­ledtekor, részint a’ fentisztelt magyar kormányhoz tiszta ’s ben­ső meggyőződésből bemutatott hódolat alkalmával már tanúsí­tott , becsületét megőrizze; minél fogva idegen, ’s e’ szerint az orosz, hatalomnak is bárminemű közbelépése ellen ezennel forma szerint és ünnepélyesen óvást tesz. Brassó, máj. 26-án 1849. Brassó városa tanácsa és községe a’ polgárság nevében (Aláírások.) A’miskolczi tábori kórházak. A’ magyar hon függetlenségéért életre halálra vívó harcz­­fiak sorsa iránt melegen érző kebelnek semmi sem eshetik job­ban , mint midőn arról meggyőződhetik, hogy vannak helyek, hol a’ beteg harczfiak olly atyailag ápoltatnak, mint ha minde­­nik egy egy kiválasztott gyermeke volna a’ hazának. Erről meggyőződni alkalmam volt folyó hó 30-án, midőn a’ miskol­­czi tábori kórházakat fő­orvosommal együtt látogatván, itt minden szobában legynagyobb rend, csin ’s tisztaság az igaz­gató fő­orvosnak ’s általa az egész működő személyzetnek buz­galmát tolmácsolá; miért is nektek köszönetét mondván, keb­lem meggyőződésévé vált, hogy a’ miskolczi tábori kórházakat a’ magyar honban eddig általam látottak közt példánykép és mintául lehet kitüntetni. Kelt Miskolczon május 31-én 1849. W y s o c k y. tábornok. Félhivatalos tudósítások. Tisztelt főispán s. t. h. kormánybiztos úr! Kegyes utasitása következtében azonnal Trsztenára rán­­dultam, de az oroszok miatt, kik Szpitkoviczén, Jordánon, és Misleniczén, szám szerint mintegy 8000 gyalogság, 4000 lo­vasság, 36 darab könnyű ágyúval táboroznak, ’s rablás végett megyénk határszéli helységeibe belecsapnak, tovább nem halad­hatván, ott megállapodtam, ’s a’ megkárosított és illetőleg megfertöztetett személyeket magam elibe idéztetvén, az ember­telen oroszok által Podvilken véghez vitt borzasztó kihágások tárgyában vizsgálatot tettem. Egytől egyig mindnyájan fekete színekkel festék le az orosz barbárságot, de leginkább kebelrázó Sápsz Jezik podvilki israelitán és nején elkövetett kegyetlenség, kik közöl az első ékképen adá elő az undok tettet : „Május 12-én reggeli 1­/s órakor körülbelül 3000 orosz bejött Podvilkra, midőn valami Péchy nevű fiatal, alkalmasint segédtiszt, engem megpillantván, hozzám nyargal és Sapsz zsidó lakása után tudakozódik; én magam vagyok Sapsz zsidó szólék, ezt hallván Péchy, elővesz egy kurta kozák korbácsot, ’s azon kérdés kíséretében, hol van az a’ lengyel, kit Alsó-Ku­­binba szállítottál, ’s miképen jutott az a’ lengyel hozzád ? Ke­gyetlenül kezd ütni, én avval mentettem magamat, hogy az a’ lengyel (Szobieszky tábornok) fuvarost keresvén, véletlenül jött hozzám, ’s én, mint szegény, feleséges, gyermekes ember, ki csupán fuvarozásból élek, a’ kereset módjának megörülvén, a’ lengyelt, a’ nélkül hogy tudtam volna kicsoda, 6 p. forintért Alsó-Kubinba levittem. Hazudsz kutya! kiált dühösen Péchy, hiszen 7 p. frtot kaptál, majd megtanutlak, most előre, — ’s a’ feleletre sem várván, a’ vele levő kozákok engem azonnal lo­vak közé vettek, ’s velem Bacho Alajos rendsz. esküdt háza felé indultak. Itt lovaikról mindnyájan leszólván, Péchy egy, a’ ház nyitott ajtaja elött álló szolgáló lánytól a’ házi ur és neje hollétéről kérdezi, a’ szolgáló abbeli válaszára, hogy nincse­nek itthon, a’ kegyetlen Péchy a’ szegény leányt eléfogja ’s azt is iszonyúan elkorbácsolja és a kozák kíséretében a’ kérde­zett egyének felkeresésére vágtatva indul; útközben összeta­lálkozván egy Kovály József nevű podvilki lakossal, megtud­ták , hogy Bacho Alajos hitvesével a’ közeliévé bokrokban rej­tőznek. Nem kellett több Péchynek, egyenesen a’ kijelölt bok­roknak veszi útját, hol Bacho Alajosnéra, egy gyenge nőre, rá is akadt, de férje, kin a’ zsarnok bosszúját szerette volna töl­teni , már előbb eltávozott, Bachonét tehát kezénél fogva meg­ragadja, lovára ül’s hurczolja maga után vizen mocsáron ke­resztül egyiránt, és csak Podvilk alatt; midőn már a’ szegény kifáradt asszony tovább a’ ló után futni nem bírván, földre rogyott, őt egy podvilki lakosnak átadta , vezetné őt házához , Ő maga gyilkos társaival együtt utána lovagolván. Megérkeztével Péchy engem, ki az alatt Bacho háza előtt őriztettem, ismét kérdőre vett, de én megint csak előbbi feleletemnél maradtam, erre kiállít 4 kozákot, ’s velök két ol­dalról előre görnyedett állapotomban, úgy hogy a’ hátam hori­zontál állásban volt, ’s kezem szabadon lefüggött, hátamra mintegy negyven korbácsot veretett, úgy, hogy eszmélet nél­kül a’ földre rogytam, azonban az elvetemedett gyilkos még ekkor sem elégelte meg kínzásomat, hanem elővesz egy pohár vizet, szemem közé önti, előbbi függőleges állapotomba vissza­téret ’s korbácsoltatását mindaddig folytatja, mig ismét valami 40 korbács-ütésre ájultan másodszor földre roskadtam; végre midőn ismét magamhoz hozattam. Péchg ezen szavakkal: kutya, itt fogsz állni! mellemnél fogva a’ falhoz vág, mellém őrizetet rendel, ’s megparancsolja, hogy sem leülnöm, sem ennem vagy innom szabad ne legyen; én azonban gyengeségem miatt lá­bamról ledőltem, hol a’ kozákok engem felállítani, ’s ez által hóhérom parancsát teljesíteni nem tudván, a’ földön addig ütöt­tek vertek, mig nekik tetszett. Ezek után Jablonkának vették utjokat, honnét délután visszatérvén, Tribalszky nevű Podvilkra való Galliczia részéről harminczados biztosította őket jótállás mellett, hogy holnap I Bacho­t és engem Szpakoviczére behozza, engemet még is mindamellett magokkal vivén, a’szpitkoviczi táborba indultak. A’ mint Podvilkröl kiérünk, egy főtiszt, kit én generális­nak néztem, kirántja pisztolyát, ’s nekem szegezi ezen szavak­kal : kutya menj le az útról, ne hogy döglött büdös kutya tes­tedtől az utazók lovai megijedjenek, azonban egy mellette levő tiszt visszatartóztatta a’ lövéstől, mondván: egy magyar kutya nem érdemes porra és ólomra. Ekkor Péchy azon fenyegetés­sel , hogy holnap, a’ mikoron engem Tribalszky Szpitkoviczé­­re behoz, felakasztat. Podvilkre visszamennem parancsolt. Másnap azaz máj. 13-án mintegy 50 orosz Podvilkra is­mét becsapott, 's engem Bacho Alajost, Malata Jákobot, Sil­­­inger Józsefet, Lefkovicsot, Baumhorn Pinkaszt és Semnek Jánost, melly utóbbinak egy vetésre hagyott mérő zabból álló minden vagyonát elrabolván, házamba visszatértek, ’s itt a’ rabló csapatnak egy része 37 éves feleségemet a’ szoba egyik szögletébe , más része pedig Katalin nevű, hajadon fiatal szol­gálómat másik szögletébe vetették, ’s egymás után mindanyi­­szor gyalázatosan megfertöztették; hiában kiabált segítségért a’ szerencsétlen két nő, mert a’ muszkától barbárságuk és ke­gyetlenségük miatt mindenki rettegett, és csak eltávoztak után, midőn a’résztvevő szomszédok a’szobába léptek, a’ szegény két nőt ájultan vérben találták.“ Eddig terjed a’zsidó vallomása. Lapsznak 80 korbácsütéssel összevert hátát én magam is láttam, de azt leírni képes nem vagyok, csak annyit lehet mon­danom , hogy ennek látására minden aczél keménységű kebel is kénytelen borzadva elfordulni, ’s átkot mondani arra, ki ha­zánk leigázására illy vad kegyetlen csordákat csendes ’s jó ér­zelmű vidékünkbe behozott. Bacho Alajos éjjel Rubinba, neje pedig nem tudni hova menekült, ’s azért Tribulszkit, ki érette jót állott, a’ gyilkosok magokkal hurczolták ’s Krakoba küldték. Tanúk ezen borzasztó esetnél, mint em­litém, jelen nem lehetvén, azoknak neveit sem adhatom elő. Kelt Trsztenán, máj. 24-én 1849. T­h . 11 - é n á r t. járásbeli alsz. biró. Adakozások. Beszterczei kormánybiztos Gál Dani tudósítása szerint a’ naszódi és beszterczei katonai kórházak számára újólag követ­kező adakozások történtek: Beszterczeváros részéről 200 frt. p. p. ebből 100 pengő forint Klement őrnagy nyugtatványa mel­lett átadatott a’ naszódi kórház számára; ezenkívül 40 ing, 1­40 gatya, 10 lep., 4 kendő, 3 párnahaj, 1 csomó rongy, ’s 1­0 kötet tépet. A’ beszterczei kórház számára a’ fent nevezett 200 f r. pengőből beszterczei föhadi parancsnok Tóth ezredes ’s­­ Szabó Sándor nyugtatványa mellett 100 fr. p. p. 81 ing, 44­0 gatya, 1 törülköző, 1 lepedő, 1 nyári kaput. — Legújabban a’ következő adományok jöttek: Furman Mihálytól 1 ing, 1 vi- 1 seb­es gatya, 1 lepedő; Schaller orvostól 2 fr. p. p., a’ szé-­­­kely-honvéd­­ zászlóalj gyűjteménye Incze Gergely őrnagy ál-­­ tal beküldve 21 fr. p. p.­­ . Szege­den a’ rabok számára ajánlott fehér ruha ’s hol­mi köntösök : dec. 17-ikén 1848. Mihályfi Ferencz és Irátai János szegedi lakosok, ugyanezek a’ városban a’fentebb em­lített foglyok számára öszveszedtek és be is adtak 22 ing, 24 gatya; dec. 18-kán 1848. Tóth Ágnes, Frank János neje 1 ing, 1 gatya; Waldmüllerné 8 ing, 2 gatya; Csuha ezredesné 2 ing, 2 gatya; Détsi asszonyság 3 ing, 3 gatya; öszvesen 36 ing, 32 gatya. — A’ honvédek, ujonczok, és sebesültek szá­mára: dec. 21-kén 1848. Frum Mátyás szegedi polgár aján­dékozott 3 ing, 3 gatyát; dec. 27-kén 1848. Botsári nők a’ se­besültek számára ajándékoztak 35 ing, 35 gatya, 9%,font tépés, 9 sebkötő, 2 lepedőt; dec. 29-kén Hoffer család a’ honvédek számára 4 inget; Jan. 1-én 1849. Német Csanádról Keresztu­­ry eskütt által a’ honvédek számára 100 ing, 66 gatya; Jan. 10-kén Béba helysége által ajándékozott ruhaszerek 62 ing, 69 gatya, 1 csomó tépés, 1 csomó sebkötő, 28 lepedő; Men­­czer Györgyi szegedi lakos ajándékozott 20 ing, 20 gatyát; Jan. 18-kán Családi nők: Gurányi Anna 2 ing, 2 gatyát; Kuncz Karolina 2 ing, 2 gatyát; Preiszler Magdolna 3 ing, 3 gatyát; Wimmer Borbála 3 ing, 3 gatyát; Nagy Szent-Miklósról Boncz sz.biró küldöttjei által három láda fehérnemű, és egy lökupakos fegyver, 3 darab törülköző, 4 pár kapera, 1 zsák, ezen há­­­­rom ládában találtattak 430 ing, 339 gatya, 14 font lépés, 24 sebkötő, 24 lepedő; öszvesen 664 ing, 512 gatya, 11% té­­n­kés, 34 sebkötő, 58 lepedő. — A’ fent ajánlott ruhaneműek is rendes nyugtatvány mellett, az illető kezelő uraknak kiszol­­­­gáltattak. Szegeden, marczius 29-kén 1849. Korda János, a nemzetőri parancsnok. Szeged városában uj sorozat szerint alakítandó honvédek­­ számára Kerda Jánosné asszony a’ 4-ik hadmegye parancsnok­­i­­ágnak Zieco alezredes urnák nyugtatvány mellett ajándékozott:­­11 *nÉD 10 galya) 0 kendőt. A’ kórház számára: 6 darab pólya­­­ruha, ’s állkötő, tépést.­­ A’ fentebbi mennyiség az illető helyen nyugtatvány mellett­­ kézbesíttetett.­­ Szeged, május 1-én 1849.­­ Kerda János, nemzetőri parancsnok.­­ Feljegyzése az álladalom számára fegyverben, és e­­­gyéb felszerelési készletekben tett ajánlatoknak. Madarász Antal egy ritka csövű szuronyos fegyvert, tokot és táskát­ . Hasz Antal egy szuronyos örhadifegyvert; Dániel Antal egy szurony tokot (­vágót) töltény táskát, és fekete viaszos vászon csákót; if. Tarjasy József két fekete viaszos csákót; Somogyi Gyula egy töltény-táskát; Schmidt András egy vadász töltény táskát; Schmeiszl Henrik egy vadász töltény-táskát; Boros József egy töltény táskát, egy kard között, egy fekete viaszos vászon csákót. Kelt Aradon April hó 17-én 1849. Török Gá­bor kormánybiztos. A’ fent kitett ajánlatokat átvettem. Kelt mint fent. Gróf V­é­c­s­e­y, tábornok. C.­­t. , 2450 sz. Lgocsamegye lelkes községei az álladalmi ágyúöntöde számára következő áldozatokkal járultak: Fancsika ref. község 2 egy mázsát és 8 fontot nyomó haranggal; Verböcz ref. község 1 1, 81 fontos; F. Patak ref. k. egy 90 fontos; T. Keresztúr ref.­­ k. egy 2 mázsás és 3% fontos; T. Ujhely ref. k. 2 egymázsás és 52% fontos; T. Újlak ref. k. egy 22% fontos ; N. Szöllös 2 négy­mázsás 35 fontos haranggal; Tivadar 6 pftal, 7% font ónt, 2 font rézzel; Sásvár 20 pftal; végre Bohn Ferencz 20 fontnyi réz és ón részletekkel; mindezekért a’ nemesen érző községek fogadják hálás köszönetemet a’ haza nevében. Budán, jun. 7-én 1849. A’ hadügyminister megbízásából, álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. A’ szt-andrási katonai kórház számára tör­tént adakozások következők: Kis Becskerekről 24 ing, 15 gatya, 9 párna, 9 le­pedő, 2 szalmazsák, 1 takaró paplan, 40 pólya, 1 nyoszolya, 32 piócza; ezeket gyűjtötték Adams lelkész, özv. Királyi és Feist­­hamm­el asszonyok. Gyarmatról: 18 szalmazsák, 11 paplan, 17 lepe­dő, 15 párna, 40 villa, 30 kés, 56 kanál, 12 dézsa, 15 tál, 25 tányér, 50 pólya, 15 ing, 7 gatya, 6 font tépés, 16 font rongy; ennek gyűjtője Darné lelkész és Balya asszonyság többed magával. Uj Besenyőről: 16 nyoszolya, 63 párna, 109 lepedő, 44 szalmazsák, 8 paplan, 4 pokrócz, 28 ing, 14 gatya, 1 tö­rülköző kendő, igen sok tépés, rongy és vászondarabok; gyűj­tötték Koppold esperes, özv. Trstyánszky asszonyság, Glasz Já­nos helybeli jegyző neje, ’s több lelkes hölgyek. Lippáról: egy pozs. mérő aszalt szilva és cseresznye. Kelt Temes-Szt-Andráson, május 31. 1849. R­a­dvá­ny­i Imre, Temesmegye alispánja. Az érkeserüi helvét hitvallású szentegyház , még ez esz­tendőnek első reggelén egy 180 fontos harangot ajánlott ágyu­­anyagul a’ haza részére, ’s hogy ez adomány minél hamarább az ajánlott végre fordíttathassék, Nagyváradra Hodosi kormány­­biztos úrhoz tüstént beküldetett. 15359. sz., 1549. II. Neupauer 8-ik huszár ezredi főorvos följelentése szerint Mezö-Berény lelkes hölgyei, névszerint Bonyhainé 2 font fi­nom tépetet, 3 pólyát, 1 ócska lepedőt; Túri Dánielné 5 font; Tesedikné 1­ font; Ertlné 3 font; Endrefiné 2 font, és Hatiné 1 font finom tépetet ajándékoztak sérült bajnokaink javára, nemes szorgalmukért vegyék az osztály hálás köszönetét. Hadügyi egészségi osztályfőnök Flór Ferencz. 1243. H. A’ derecskei tábori kórház számára adlak: Szőke József­­né 1 lepedő, 2 vánkost, 1 paplant, 1 szalmazsákot és ron­gyokat; László Sándorné 1 lep., és 1 vánkost; Zöld Sándor­­né 2 ing, 1 gatya, 1 lepedő 2 vánkos és rongyot; Vadász Andrásné 1 vánkost, és 1 törülközőt; Papier Jánosné 1 lepe­dőt és rongyot; Özv. Bánai Istvánná 1 lepedőt és rongyot; Ta­kács Bálintné 1 lepedőt; Hegedűs Ferenczné 1 ing, 1 gatya, 1 lepedő, 1 törülközőt és rongyot; Bolyai Sándorné 1 lepedő és 1 vánkost; J. Szabó Imréné 1 gatya és 1 lepedőt; Mester Dávidné 1 lepedőt; Molnár Jánosné 1 szalmazsákot és rongyot; Molnár Sándorné 1 lepedőt; Tóth Mihályné 1 lepedőt; ifj. Ig­­lódi Mihályné 1 gatyát; Iglódi Mihályné 1 ing, 1 lepedő és 1 törülközőt; Kozák Mihályné 1 lepedő és 1 törülközőt; Varga Iyné 1 lepedőt és rongyot; Csorbás Andrásné 1 gatyát; Kiss Sándorné 1 lepedő és 1 törülközőt; László Gáborné 1 le­pedő és 1 törülközőt; Máté Sándorné 1 ing, 1 gatya és 1 tö­rülközőt; Papp Sándorné 1 vánkos, 1 törülközőt; L. Papp Sándorné 1 lepedő és rongyot; Varga Jánosné 1 lepedő és 1

Next