Köznevelés, 1986 (42. évfolyam, 1-44. szám)

1986-05-30 / 22. szám

Helyesírási verseny — tanároknak Szakmunkásképzőben ma­gyart tanítok. A magyar he­lyesírás szabályai 11. kiadá­sának megjelenése sok vitát váltott ki tantestületünkben. Mivel kartársaim többsége műszaki tanár, nem nagyon voltak elragadtatva a válto­zásoktól. Csak nagyon keve­sen voltunk, akik egyből megértették a változtatások szükségességét és logikáját Régi Erzsébet-híd Szabadság-híd Margit-híd Régi mad-zag ma-ha-rad-zsa me-ned-zser Több tucat ilyen lapot ké­szítettem el, és a tanórákon a tanulókkal ezekről gyakorol­tatom a helyesírást. Ugyan­ezeket a lapokat az iskola fo­lyosóján elhelyezett Édes Anyanyelvünk faliújságra is rendszeresen kiteszem. Úgy tervezem, hogy a tanév vé­gére minden változással megismerkedhetnek a ta­nulók. Természetesen a kö­vetkező tanévben újra kez­dem az egészet, hiszen a he­lyesírás csak úgy válhat kész­séggé, ha a tanulók gyakran találkoznak helyesírási prob­lémákkal, feladatokkal. Hadd mondjam el, hogyan nyertem meg a tantestületet a helyesírás ügyének! A he­lyesírási változásokról nem akartam tartani kiselőadáso­kat, mivel ezt kioktatásnak tartották volna, és esetleg csak legyintettek volna rám. Ki kellett találnom olyan módszert, amellyel a kollégák többségét meg tudom nyerni. Ez sikerült is. Hogyan? Abból indultam ki, hogy mindenki szeret játszani, ver­senyezni, a képességét, a tu­dását próbára tenni. A tanít­ványaim érdeklődését a ma­gyar nyelv iránt már hosszú évek óta játékos vetélkedők­kel sikerül felkeltenem. Ez sikerült kollégáim körében is. Természetesen más módszer­rel, mint a tanulóknál. Októberben egy 23X33-­as rajzlapra próbaképpen két­szer hét helyesírási verseny­­feladatot írtam ki, és a ta­náriban kitettem a táblára. A versenylapra a következő címet írtam: „Vitázzunk a helyesírásról! Melyik he­lyes?” Alatta sorakoztak pá­rosan a példák. Mint magyar szakos még a múlt tanévben alaposan átta­nulmányoztam az egész sza­bályzatot, legfőbbképpen a változásokról megjelentetett külön összesítést. A változásokat csoportosít­va 12X30 centiméteres mű­szaki rajzlapokra kiírtam. Feltüntettem a régi alakot is, mellé pedig az újat. íme, egy lap: Új Erzsébet híd Szabadság híd Margit híd De: Duna-hidak Tisza-híd Új ma-dzag ma-ha-ra-dzsa me-ne-dzser stb. New York-i new yorki Erzsébet-híd Erzsébet híd Wolfram wolfram cowboyjal cowboy-jal mad-zag ma-dzag nylon harisnya nejlonharisnya kemping camping Természetesen nemcsak az új helyesírási változások sze­repeltek a feladatlapon, ha­nem a régebbi szavak is. A lap alján azt is közöltem, hogy a helyes megfejtők kö­zül a versenyző nevét kisor­soljuk, és „komoly” nyere­ményhez juthat. Ezt a nyere­ményt „Lőrincze-díjnak” ne­veztük el. A megfejtési ha­táridő egy hét volt. A kortársak eleinte nagy meglepetéssel nézegették a „művemet”. Különböző meg­jegyzéseket tettek. Volt, aki az egészet lekezelve ezt mondta: „Ezek gyerekes feladatok. Az egészet kirázom a kisujjam­­ból.” Míg más: „Én is tudnék ilyen feladatokat kitenni ma­tematikából. Azokon meg te törhetnéd a fejed.” Erre meg­jegyeztem, hogy egy magyar­tanárnak nem kell feltétlenül „matematikául” tudni, de minden pedagógusnak kell magyarul tudnia. Annyit már az első napon elértem, hogy vitázni kezd­tek a kitett példákon. Még össze is szólalkoztak. Ebbe én nem szóltam bele, vár­tam az írásos megfejtéseket. Értékeltem a beadott lapo­kat, és egy hét elteltével megtörtént az első sorsolás az egyik tízperces szünetben. Egy kalapból az iskola szak­­szervezeti titkára kihúzta a győztes nevét tartalmazó cé­dulát. Kíváncsian várták, mi lesz a „Lőrincze-díj”, és ki lesz a győztes. A győztes az egyik műszaki tanár lett, aki megkapta a díjat, egy zseb­naptárt. Nagy volt a kollégák meg­lepetése, amikor kiderült, hogy a 16 megfejtésből csak egy volt százszázalékos. Nem akartak hinni a fülüknek meg a szemeidnek. Kiderült, hogy vannak még lyukak a helyes­írási tudásukban. Ettől kezdve kollégáim A magyar és a lengyel tan­szergyártó és -értékesítő vál­lalatok együttműködése len­dületesen fejlődik, az utóbbi öt esztendőben a forgalom kereken ötmillió forintot tett ki. A varsói Biofiz Tanszer­gyártó Egyesülés és a Labi­­mex Külkereskedelmi Válla­lat május 12-én az ELTE Ta­nárképző Főiskola Karán a Tanévttel és a Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalattal kö­maguk követelték a verseny folytatását. Így minden héten „kénytelen” vagyok újabb és újabb feladványokat készíte­ni. Örömmel teszem, mert már vannak eredményei a játéknak. A kollégáim több­sége már megvette az új he­lyesírási szabályzatot, gyak­rabban látogatják az iskola könyvtárát, hogy utánanézze­nek a megoldásoknak; végül az sem mellékes, hogy job­ban odafigyelnek a tanulók helyesírására. KIS JÁNOS résen megrendezett kiállítá­son mutatta be új termékeit a hazai szakembereknek, a pedagógusoknak. A számolási készséget fejlesztő óvodai ki­rakós játékoktól a nyelvi la­boratóriumig terjedő skálán százharminc taneszköz szere­pelt. A legnagyobb sikert egy fizikai szaktanterem teljes eszközkészlete aratta. (Arányi Sándor felvételei) Lengyel taneszközök kiállítása

Next