Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)
1873-04-22 / 16. szám
Ötödik évi folyam. 16. szám. Buda-Pest, április 22-én, 1873. (Kezdetben : „MAGYAR JEGYZŐ“.) SZERKESZTI ÉS KIADJA : Dr. KISS (ISMÉRI) ISTVÁN. ■ MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 2 forint, — félévre 4 fornt, — egész évre 8 forint.— Egyes számok 20 fajával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓHIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van. (Váczi-utcza s régi posta-utcza sarkán.) ^ ^————— — ............. , Buda-Pest, ápr. 21. Lapunk múlt számában említettük, miszerint már most kedvező jelek mutatkoznak arra nézve, hogy a községi jegyzők nyugdíjazása, s a jegyzői özvegyek és árvák segélyezése czéljából m oly intézmény jöhet létre, mely az ország összes községeinek jegyzői testületére kiterjedne. Az újabb időben az egyesülési eszme s az érdekrokonság együvé forrasztó vonzereje, minden téren érvényesíti magát. Ekkor a községi jegyzőkre nézve is meg kell előbb utóbb szűnnie a szűkkeblű elkülönözködésnek, s a nyugdíj tekintetében az egyes megyék csekélykörű gyámkodását a sokkal hathatósabb országos részvétnek s központi felügyeletnek kellene felváltania. * * Említettük múltkor azt is, hogy legközelebb az államhivatalnokok nyugdíjazására vonatkozólag azon nézet lett uralkodóvá a kormánynál, miszerint a nyugdíj - ügy a kormány hatásköréből kivétessék s egy alapítandó országos nyugdíjintézet által kezeltessék. Az erre vonatkozó tervezet vázlatát alább közöljük,s aztt közönségünknek figyelmébe ajánljuk, megjegyezvén, hogy ezen életrevaló eszmét oly csirának tekinthetik, mely ha nem is közvetlenül, legalább a benne foglalt elvnél fogva közvetve a községi jegyzők javára is gyümölcsöző lehet. Ha ugyanis, az állami hivatalnokok nyugdíjazása, úgy özvegyeik és árváik segélyzése czéljából, egy országos nyugdíjintézet alapíttatik, melynél az állami tisztviselők befizetéseihez kezdetben maga az állam is hozzájárul, úgy alig lehetene kételkedni, hogy nem lesz akadály abban sem, miszerint ezen létrejövendő intézet mintájára a községi jegyzők is hasonló országos nyugdíjintézetet alapíthassanak a maguk s családjaik számára. Az ily községi jegyzői országos nyugdíjintézet, az egyes megyék község-jegyzői gyámoldáinak s nyugdíjpénztárainak alapjaiban, jelentékeny alaptőkét talál, melyhez aztán bizonyos meghatározandó módon a községi jegyzők, úgy a községek is befizetésekkel járulhatnak. Az államtisztviselők nyugdíjazására vonatkozó új tervezetről. 1. A pénzügyminiszter f. évi január 18-án a képviselőházban tartott beszéde alkalmával említette, hogy a nyugdíjak évről-évre emelkednek, s hogy az államnak nyugdíjazási terhe, amint a tisztviselői kar idősebb lesz s inkább igénybe fogja venni nyugdíjaztatási jogát, évről-évre még mindig nagyobbodni fog. Azt is megjegyzi, hogy kötelességének tartotta tanulmány tárgyává tenni, hogy mi módon lehetne e fokozatos emelke-ídésnek elejét venni s hogy e czélból a minisztérium kebelében már hosszabb idő óta folynak az előmunkálatok. A költségvetések szerint nyugdíj czimén 1867-re előirányoztatott 2.181,325 forint. Ettől kezdve évről-évre szaporodott a kiadás annyira, hogy 1873-ra már 3.300,399 frt irányoztatott elő, tehát hét év alatt néhány frt híján egy millió és 120 ezer forinttal szaporodott a kiadás. Szemben e nagymérvű emelkedéssel felette fontos a kérdés, vájjon sikerül-e a nyugdíjakra fordítandó összeg korlátozása s vájjon sikerül-e anélkül, hogy a tisztviselő ne csak meg ne rövidíttessék, hanem inkább azon nyugdíjazási rendszer, mely ma fennáll, mely 1781 óta van érvényben, s mely a mai életviszonyoknak már meg nem felel, még javittassék s ne csak a tisztviselőkön, hanem azoknak véginséggel küzdő özvegyein és árváin is a lehetőség határain belül segítve legyen. Rajta voltunk, hogy a pénzügyministerium kebelében tervezett új nyugdíjrendszerrel megismerkedjünk, s miután a nyugdíjkérdésnek szerencsés megoldását úgy az államra, mint a tisztviselőkarra nézve felette fontosnak tartjuk, szükségesnek véljük, hogy a közvélemény e kérdésben már előzetesen, még mielőtt az illető törvényjavaslat előterjesztetnék, lehetőleg tájékozva legyen. A pénzügyminiszter említett beszédében nem tűzte ki azon határt, amelyig a nyugdíjigények jövendőre jog szerint emelkedni fognak. Mielőtt tehát a tervezett nyugdíjrendszert ismertetnék, érdekes teend erre nézve néhány adatot közölni. A bányászati, felügyelői és munkás személyzeten s a pénzügyőri és honvédségi nyugdíjképes állományon kívül , melyekről külön történik gondoskodás, állami szolgálatban jelenleg van 15.524 tisztviselő, kiknek fizetése 14.492.000 írtra megy, s van ezenkívül 7320 altiszt és szolga, kiknek bére meghaladja a 2.015.000 frtot. Az összes fizetés, tehát 16 millió 507 ezer frtot tesz. A bányafelügyelők és munkások nyugbére s a pénzügyőrök nyugzsoldja tesz évenkint 553.000 frtot; ha ezt az 1873-ra előirányzott 3.300.000 frtnyi nyugdíjösszegből levonjuk, a tisztviselők és szolgák nyugdíjilletménye 2.747.000 forintot teend. Ezen összeg a tisztviselők és szolgák fizetésének 1620/0-át képezi. Ezen 1672% közetre sem képezi azon végső határ, ameddig a jogosult nyugdíjigények rendes viszonyok között évek folyamán át emelkedni fognak. S erre nézve megjegyezzük, hogy Ausztriában, hol ugyanazon nyugdíjszabályok vannak érvényben, amelyek nálunk, az összes fizetések 27 millió 709 ezer forintot, az összes nyugdíjak pedig 12 millió 134 ezer forintot tesznek, ott tehát a nyugdíjak összege a fizetések összegének 43%-ig emelkedik. Hogy a normális összeg csakugyan 43°/0 s hogy ennélfogva mi is készen lehetünk arra, hogy ezen aránynak megfelelőleg nyugdíjazási terheink idővel legalább 7 millióértra fognak emelkedni, ezt nemcsak az Ausztriában szerzett tapasztalás, hanem sokkal inkább a számok kérlelhetlen logikája bizonyítja. Hogy ez összeget képes leendő államháztartásunk megbízni, az természetesen más kérdés. Mi ezúttal a helyzetet akarjuk ismertetni. Statistikai adatokból kitűnik, hogy a tisztviselői szolgálatidő átlagosan 30 évnél többre nem tehető. Köztudomású, hogy az 5°/0 kamatra elhelyezett tőke 30 év alatt több mint négyszer nagyobb összegre szaporodik, mint az eredeti tőkeösszeg, és végre az is statistikai igazság, hogy a tisztviselő, ha saját sorsát, valamint családjáét is, valamely nyugdíjintézetnél biztosítani akarja, fizetése után évenkint annak legalább 10°/o-át kell befizetnie. Miután pedig az állam a tiszti fizetések ezen 10°/o-át évenkint nem tőkésítette, természetes, hogy neki idővel a tiszti fizetés 43°/0-át kell kifizetni évenkint. íme ezek a hasisok, melyekre egy új nyugdíjrendszert lehet, de kell is alapítani. Ezek a hasisok, melyeket ha kellőleg felhasználunk, úgy a tisztviselők, mint az államkincstár lehető érdekeit megóvhatjuk s elejét vehetjük azon szomorú megdöbbenésnek, mely okvetlenül meglepi az állam polgárait, ha tapasztalni s belátni lesznek kénytelenek, hogy a máris 2.747.000 frtnyi nyugdíjösszeg néhány év múlva kérlelhetlenül 7 milliónál magasabbra fog emelkedni. Ily tényállás mellett csak helyeselhetjük, ha a pénzügyminiszter a most fennálló rendszerrel, mely szerint az állam közvetlenül fizeti a nyugdíjakat, végkép szakítani akar. Csak helyeselhetjük, ha előre látván a tornyosuló pénzügyi terhet, ennek enyhítésére s részben megelőzésére már ideje korán megteszi a szükséges intézkedéseket. Hogy javaslatai mennyiben felelnek meg a tényleges helyzet követelményeinek s mennyiben állják ki a szakszerű kritikát , erről később fogunk szólani, most — ismételjük — csak a tervet, melynek alapján, mint értesülünk, az illető törvényjavaslat is már készen van és csak benyújtásra vár, fogjuk ismertetni. E terv szerint a pénzügyminiszter mindenek előtt egy nyugdíjintézetet óhajt alapítani, melyet a kormány egyenes felügyelete alatt a tisztviselői kar önállólag fog kezelni. A most szolgálatban levő tisztviselőknek azon nyugdíjigényüket, melyet ők a most fennálló szabályok alapján az intézet életbeléptének napjától kezdve joggal emelhetnek, az állam megfelelő összeggel meg fogná váltani, mely összeg létesítendő nyugdíjintézetnek fogna befizetetni. Ezen nyugdíjigények ez idő szerint közel 20 millióért értéket képviselnek. Az intézetbe tehát mindenekelőtt ez összeg kamatjai volnának fizetendők. Ezenkívül az állam az intézet életbelépésének napjától kezdve, minden tisztviselőért, annak nyugdíjképes fizetése után 7% évi járulékot fizetend. Továbbá minden tisztviselő, ki a szolgálatba felvétetik, első évi fizetésének 1/1-ét, azaz 20%-át s minden tisztviselő, ki előléptetésben részesül, azon összegnek, melylyel fizetése emeltetett, felét, vagy 50°/6-át belépti díjul az intézetbe fizetendi. E két nemű összeg az összes fizetés 2°/0- ának megfelel. Meg volna e szerint már 9°/0. Végre minden tisztviselő évenként fizetésének 1%-át fizetné az intézetbe. Ekként jönne ki az összes fizetések 10%-a. Röviden összevonva: az állam a mai nyugdíjigényeket tőkésítve megváltja, a további nyugdíjigények fedezésére pedig a maga részéről a fizetések 7°/0-át adja évi járulékképen. Ellenben a fizetések 3°/0-át a tisztviselők fizetik, még pedig l°/0-át évi járulékban, 2°/0-át pedig kinevezési s illetőleg előléptetési egyszer s mindenkorra befizetendő járulékokban. Az ekként befolyandó összegek gyümölcsözőleg elhelyezve, képesek lennének a nyugdíjigényeket teljesen fedezni. Ebből