Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)

1873-04-22 / 16. szám

Ötödik évi folyam. 16. szám. Buda-Pest, április 22-én, 1873. (Kezdetben : „MAGYAR JEGYZŐ“.) SZERKESZTI ÉS KIADJA : Dr. KISS (ISMÉRI) ISTVÁN. ■ MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 2 forint, — félévre 4 fo­rnt, — egész évre 8 forint.— Egyes számok 20 fajával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ­HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van. (Váczi-utcza s régi­ posta-utcza sarkán.) ^ ^————— — ............. , Buda-Pest, ápr. 21. Lapunk múlt számában említettük, miszerint már most kedvező jelek mutat­koznak arra nézve, hogy a községi jegy­zők nyugdíjazása, s a jegyzői özvegyek és árvák segélyezése czéljából m oly intézmény jöhet létre, mely az ország összes községeinek jegyzői testü­letére kiterjedne. Az újabb időben az egyesülési eszme s az érdek­rokonság együvé forrasztó vonzereje, minden téren érvé­nyesíti magát. Ekkor a községi jegy­zőkre nézve is meg kell előbb utóbb szűnnie a szűkkeblű elkü­lönözködésnek, s a nyugdíj tekintetében az egyes me­gyék csekélykörű gyámkodását a sokkal hathatósabb országos részvétnek s köz­ponti felügyeletnek kellene felváltania. * *­­ Említettük múltkor azt is, hogy leg­közelebb az államhivatalnokok nyugdíja­zására vonatkozólag azon nézet lett ural­kodóvá a kormánynál, miszerint a nyug­díj - ügy a kormány hatásköréből kivé­tessék s egy alapítandó országos nyug­díjintézet által kezeltessék. Az erre vonatkozó tervezet vázlatát alább közöljük,s aztt­ kö­zönségünknek figyelmébe ajánljuk, meg­jegyezvén, hogy ezen életrevaló eszmét oly csirának tekinthetik, mely ha nem is közvetlenül, legalább a benne foglalt elv­nél fogva közvetve a községi jegy­zők javára is gyümölcsöző lehet. Ha ugyanis, az állami hivatal­nokok nyugdíjazása, úgy özve­gyeik és árváik segélyzé­se czél­jából, egy országos nyugdíj­inté­­z­e­t alapíttatik, melynél az állami tiszt­viselők befizetéseihez kezdetben maga az állam is hozzájárul, úgy alig lehetene kételkedni, hogy nem lesz akadály abban sem, miszerint ezen létrejövendő intézet mintájára a községi jegyzők is hasonló országos nyugdíjintézetet alapíthassanak a maguk s családjaik számára. Az ily községi jegyzői országos nyug­díjintézet, az egyes megyék község-jegy­zői gyámoldáinak s nyugdíjpénztárainak alapjaiban, jelentékeny alaptőkét talál, melyhez aztán bizonyos meghatározandó módon a községi jegyzők, úgy a községek is befizetésekkel járulhatnak. Az államtisztviselők nyugdíjazására vonatkozó új tervezetről. 1. A pénzügyminiszter f. évi január 18-án a képviselőházban tartott beszéde alkalmával em­lítette, hogy a nyugdíjak évről-évre emelkednek, s hogy az államnak nyugdíjazási terhe, a­mint a tisztviselői kar idősebb lesz s inkább igénybe­­ fogja venni nyugdíjaztatási jogát, évről-évre még­­ mindig nagyobbodni fog. Azt is megjegyzi, hogy­­ kötelességének tartotta tanulmány tárgyává tenni,­­ hogy mi módon lehetne e fokozatos emelke-­í­désnek elejét venni s hogy e czélból a minisz­­­térium kebelében már hosszabb idő óta folynak­­ az előmunkálatok. A költségvetések szerint nyugdíj czimén 1867-re előirányoztatott 2.181,325 forint. Ettől kezdve évről-évre szaporodott a kiadás annyira, hogy 1873-ra már 3.300,399 frt irányoztatott elő, tehát hét év alatt néhány frt híján egy millió és 120 ezer forinttal szaporodott a ki­adás. Szemben e nagymérvű emelkedéssel felette fontos a kérdés, vájjon sikerül-e a nyugdíjakra fordítandó összeg korlátozása s vájjon sikerül-e anélkül, hogy a tisztviselő ne csak meg ne rö­­vidíttessék, hanem inkább azon nyugdíjazási rendszer, mely ma fennáll, mely 1781 óta van érvényben, s mely a mai életviszonyoknak már meg nem felel, még javittassék s ne csak a tiszt­viselőkön, hanem azoknak véginséggel küzdő öz­vegyein és árváin is a lehetőség határain belül segítve legyen. Rajta voltunk, hogy a pénzügyministerium kebelében tervezett új nyugdíjrendszerrel megis­merkedjünk, s miután a nyugdíjkérdésnek sze­rencsés megoldását úgy az államra, mint a tiszt­viselőkarra nézve felette fontosnak tartjuk, szük­ségesnek véljük, hogy a közvélemény e kérdésben már előzetesen, még mielőtt az illető törvény­­javaslat előterjesztetnék, lehetőleg tájékozva legyen­. A pénzügyminiszter említett beszédében nem tűzte ki azon határt, a­melyig a nyugdíjigények jövendőre jog szerint emelkedni fognak. Mielőtt tehát a tervezett nyugdíjrendszert ismertetnék, érdekes teend erre nézve néhány adatot közölni. A bányászati, felügyelői és munkás személy­zeten s a pénzügyőri és honvédségi nyugdíjképes állományon kívül , melyekről külön történik gondoskodás, állami szolgálatban jelenleg van 15.524 tisztviselő, kiknek fizetése 14.492.000 írtra megy, s van ezenkívül 7320 altiszt és szolga, kiknek bére meghaladja a 2.015.000 frtot. Az összes fizetés, tehát 16 millió 507 ezer frtot tesz. A bányafelügyelők és munkások nyugbére s a pénzügyőrök nyugzsoldja tesz évenkint 553.000 frtot; ha ezt az 1873-ra előirányzott 3.300.000 frtnyi nyugdíjösszegből levonjuk, a tisztviselők és szolgák nyugdíjilletménye 2.747.000 forintot teend. Ezen összeg a tisztviselők és szolgák fize­tésének 16­20/0-át képezi. Ezen 1672% közetre sem képezi azon végső határ, a­meddig a jogosult nyugdíjigények rendes viszonyok között évek folyamán át emelkedni fognak. S erre nézve megjegyezzük, hogy Ausz­triában, hol ugyanazon nyugdíjszabály­ok vannak érvényben, a­melyek nálunk, az összes fizetések 27 millió 709 ezer forintot, az összes nyugdíjak pedig 12 millió 134 ezer forintot tesznek, ott tehát a nyugdíjak összege a fizetések összegének 43%-ig emelkedik. Hogy a normális összeg csakugyan 43°/0 s hogy ennélfogva mi is készen lehetünk arra, hogy ezen aránynak megfelelőleg nyugdíjazási terheink idővel legalább 7 millió­értra fognak emelkedni, ezt nemcsak az Ausztriában szerzett tapasztalás, hanem sokkal inkább a számok kér­­lelhetlen logikája bizonyítja. Hogy ez összeget képes leend­ő államháztartásunk megbízni, az természetesen más kérdés. Mi ezúttal a helyze­tet akarjuk ismertetni. Statistikai adatokból kitűnik, hogy a tiszt­viselői szolgálatidő átlagosan 30 évnél többre nem tehető. Köztudomású, hogy az 5°/0 kamatra elhelyezett tőke 30 év alatt több mint négyszer nagyobb összegre szaporodik, mint az eredeti tőkeösszeg, é­s végre az is statistikai igazság, hogy a tisztviselő, ha saját sorsát, valamint csa­ládjáét is, valamely nyugdíjintézetnél biztosítani akarja, fizetése után évenkint annak legalább 10°/o-át kell befizetnie. Miután pedig az állam a tiszti fizetések ezen 10°/o-át évenkint nem tő­késítette, természetes, hogy neki idővel a tiszti fizetés 43°/0-át kell kifizetni évenkint. íme ezek a hasisok, melyekre egy új nyug­díjrendszert lehet, de kell is alapítani. Ezek a hasisok, melyeket ha kellőleg felhasználunk, úgy a tisztviselők, mint az államkincstár lehető ér­dekeit megóvhatjuk s elejét vehetjük azon szo­morú megdöbbenésnek, mely okvetlenül meglepi az állam polgárait, ha tapasztalni s belátni lesz­nek kénytelenek, hogy a máris 2.747.000 frtnyi nyugdíjösszeg néhány év múlva kérlelhetlenül 7 milliónál magasabbra fog­ emelkedni. Ily tényállás mellett csak helyeselhetjük, ha a pénzügyminiszter a most fennálló rendszerrel, mely szerint az állam közvetlenül fizeti a nyug­díjakat, végkép szakítani akar. Csak helyeselhet­jük, ha előre látván a tornyosuló pénzügyi ter­het, ennek enyhítésére s részben megelőzésére már ideje korán megteszi a szükséges intézkedéseket. Hogy javaslatai mennyiben felelnek meg a tény­leges helyzet követelményeinek s mennyiben állják ki a szakszerű kritikát , erről később fogunk szólani, most — ismételjük — csak a tervet, melynek alapján, mint értesülünk, az illető tör­vényjavaslat is már készen van és csak benyúj­tásra vár, fogjuk ismertetni. E terv szerint a pénzügyminiszter mindenek előtt egy nyugdíj­intézetet óhajt alapítani, me­lyet a kormány egyenes felügyelete alatt a tiszt­viselői kar önállólag fog kezelni. A most szolgálatban levő tisztviselőknek azon nyugdíjigényüket, melyet ők a most fenn­álló szabályok alapján az intézet életbeléptének napjától kezdve joggal emelhetnek, az állam megfelelő összeggel meg fogná váltani, mely összeg létesítendő nyugdíjintézetnek fogna befi­­zetetni. Ezen nyugdíj­igények ez idő szerint közel 20 millió­ért értéket képviselnek. Az intézetbe tehát mindenekelőtt ez összeg kamatjai volnának fizetendők. Ezenkívül az állam az intézet életbelép­ésé­­nek napjától kezdve, minden tisztviselőért, annak nyugdíjképes fizetése után 7% évi járulékot fize­­tend. Továbbá minden tisztviselő, ki a szolgá­latba felvétetik, első évi fizetésének 1/1-ét, azaz 20%-át s minden tisztviselő, ki előléptetésben részesül, azon összegnek, melylyel fizetése emel­tetett, felét, vagy 50°/6-át belépti díjul az inté­zetbe fizetendi. E két nemű összeg az összes fizetés 2°/0- ának megfelel. Meg volna e szerint már 9°/0. Végre minden tisztviselő évenként fizetésének 1%-át fizetné az intézetbe. Ekként jönne ki az összes fizetések 10%-a. Röviden összevonva: az állam a mai nyug­díjigényeket tőkésítve megváltja, a további nyugdíj­­igények fedezésére pedig a maga részéről a fize­tések 7°/0-át adja évi járulékképen. Ellenben a fizetések 3°/0-át a tisztviselők fizetik, még pedig l°/0-át évi járulékban, 2°/0-át pedig kinevezési s illetőleg előléptetési egyszer s mindenkorra be­fizetendő járulékokban. Az ekként befolyandó összegek gyümölcsözőleg elhelyezve, képesek len­nének a nyugdíjigényeket teljesen fedezni. Ebből

Next