Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)

1873-06-10 / 23. szám

23. szám Buda-Pest, junius 10-én, 1873. Ötödik évi folyam. (Kezdetben : „MAGYAR JEGYZŐ“.) SZERKESZTI ÉS KIADJA : Dr. KISS (I­L­MÉRI) ISTVÁN. &BF. MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 2 forint, — félévre 4 fo int, — egész évre 8 forint. — Egyes számok 20 krjával kaphatót, az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSEDHEZ intézendők. Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van. (Váczi-utcza s régi­ posta-utcza sarkán.) Viszh­angok: a „Községi Jegyzők Közlönye” 20-ik szá-­­­mában megjelent vezérczikkre. A „Községi Jegyzők Közlönye“ 20-ik számában megjelent vezérczikk, az eddigi nagy községek számos kis községekké alakulásának okát leginkább a községi törvény 1-ső szakasza hibás értelmezésé­nek tulajdonítja. — Én ezen baj okát a törvény 67., 120. és 136. §-aiban is ta­lálom. A 67-ik §. ugyanis megszabja a jegyzői fizetés minimumát 400 írtban, — a 120-ik §. pedig meghatározza az adónemeket, mikre a községi elöljárók fizetése elégséges jö­vedelem hiányában feloszlassék. Leginkább ezen két §. szülő oka a bajnak, és kérdés : miért? Felelet: azért, mert nem sok oly köz­ség volt az országban, hol a jegyző fize­tése készpénzben 400 forint lett volna; bár azért a fizetés igen sok helyen kétszer annyira is ment, csakhogy kiadatott az termesztményekben, a­mi úgy volt a la­kosokra felosztva, hogy senki érdekét nem sérthette. Igen sok volt nagy község s a me­gyék nagy része is, a 67. §-t úgy ér­telmezték, hogy a jegyző s községi elöl­járók fizetését csakis pénzben lehet ki­adni, hogy az birtokaránylag kinek-kinek adójára feloszlathassák. Ha valamelyik nagy község a jegyző pénzfizetését nem 400 forintban, hanem kevesebben találta megállapítani, s a hiányt termesztmény adásával akarta pótolni, a megye vissza­utasította. Ennek következése az lett, hogy a nagy földbirtokosok látván, miszerint a községi terhek nagyrészben reájuk nehe­zednek, a 136. §. kedvezményénél fogva felmondottak a község nagy községi állá­sával, — mert hiszen nekik úgy sem nagy szükségök van a jegyzőre, a népre meg a jobbágyság megszűntével megszűnt az úri atyáskodás kötelességei is. A 136. §. értelmében igen sok 9—10 ezer hold határterülettel biró, de még az 1832/6. V-ik t. ez. értelmében szabályo­zott s tagosított, s több ezer lelket szám­láló, most még nagy községek alakulhat­nak ezután is kis községekké,­­ ha ezt a volt földesurak akarják. Mert hiszen nem kell egyéb, csak kimutatniok azt, hogy a községi adójának felénél többet fizetnek s ezt igen könnyen kimutathatják, miután én magam is ismerek községeket, melyek 300 ház s két ezer léleknél töb­bet számlálnak, s határterületük a 10 ezer holdat meghaladja, s egyikben-egyikben 15—16 úrbéri teleknél több nincs, a többi úrbéri vagy majorsági zsellér. Nem a községek okai teh­­át, hogy­­ számtalan eddigi nagy község kis köz­­­­séggé törpült, és sok — szegény (lehet ! 30—40 éves jegyző) a 70. és 142. §§-ok ellenére kenyér nélkül maradt, vagy alá­rendelt helyzetbe jutott. Hanem oka ennek a 120. és 136. §§-oknak a nagy­birto­kosok által saját előnyökre fordítása. A fenállás óta folyvást önálló jegyzőt tar­tott községek közül elég küzdött és folya­modott, nagy községi állásban maradha­­tásáért, de kérelmétől elmozdittatott, mert kérelme a nagy­birtokosok érdekével el­lentétben volt. Hogy a törvényhozás, mikor a 120-ik §.-t alkotta, azon nézettől vezéreltetett, mi­szerint kiki tehetsége szerint járuljon a községi terhek viseléséhez, meg vagyok róla győződve. De ugyanakkor a 136-ik §-ban azt kellett volna kimondani, hogy az eddigi nagy­község kis községgé csak úgy alakulhat, ha ezt az általános lakosság felénél több s legalább kétharmada kivá­­nandja, így nem lett volna sok község, egy-két nagy-, s nem is a községben lakó birtokos vagy haszonbérlő elhatározásá­nak kitéve. De úgy hiszem, czélszerűbb lett volna a 120-ik §-ban is azt mondani ki, hogy a községi szükségletek mikénti kivetésére, maguk a községek állapítsanak meg kul­csot, azon arányt véve alapul, mely arány­ban mindenki, a községi önkormányzat hasznait élvezi. Ez nem sértette volna senki érdekét, s nem szült volna elkese­redést a népben, mert nem látta volna magát önállóságától megfosztva, mint azt most látnia kell, úgy saját, mint az állam (ha épen nem is közvetlen, de közvetett) kárára.*) Balazsi József. *) E czikket a következő sorok kíséretében kaptuk: „Tekintetes szerkesztő úr! úgy látom, a községek rendezésével — nem mint várni lehetett több, de sokkal kevesebb előfizetője lett szaklapunknak. — Ezen nem kell csodálkozni, mert sok jegyző, ki jövőjét biztosítva hitte, vesztette el a községi törvény hibás alkalmazása által állását, — s lehet, hogy sok megyében az önálló jegyzők száma felét sem üti meg a rendezés előtti szám­nak, pedig akkor is alig járatta 10-ik jegyző e szakla­pot. — Épen nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy közönségünk oly gyéren pártolja szaklapunkat, s én attól tartok, hogy mikorra a községek rendezése tökéletesen bevégződik, ezen lap előfizetők hiányában megszűnik. Hogy tehát reám nézve is, nyom nélkül ne veszszen el e lap, kérem az itt mellékelt czikket bele felvenni, habár haszna már nem lehet, mert a törvény már meg van, minek ugyan­ily alkalmazás mellett sokan nem örülhetü­nk. Balazsi József, jegyző­­ ből kiindulva : praesentes concludunt - mi csekély módosítás mellett elfogad­tuk a kiküldött hetes bizottság által L.­­Tarjánban készített „Egyleti alapsza­bályokat,é­s egy folyamodvány kíséreté­ben — jóváhagyás végett — a ne­mélt. belügyministeriumhoz felterjesztettük. Őszintén megvallom, hogy megfogha­tatlan előttem a közöny, melylyel kar­társaim saját ügyünk iránt viseltetnek, s tanúsítanak. Igaz, hogy némi áldozatba kerül a gyűlölkedés, de ezt nem szabad oly szigorú értelemben venni, mintha azt mellőzni is lehetne káros következmény nélkül. Ha Isten segítségével rendben le­szünk, nem lesz szükség gyakrabban gyü­lekeznünk ; elég lesz egyszer évenkint, legalább a nagy­gyűlésben részt venni; de addig nagyon kívánatos, hogy min­denki jelen legyen, és a tanácskozmány­­ban részt vegyen. Továbbá azt sem hagyhatom szó nél­kül, hogy lapunkat még most is ke­vesen járatják; pedig csak ez azon egyet­len közegünk, mely módot és alkalmat nyújt, — csekély áldozat mellett — hogy nemcsak megyénként, hanem az egész or­szágból érintkezhetünk s eszmét cserélve idomíthatjuk teendőinket. Szükséges ez, különösen most, midőn a községi törvény szellemében annyira szétágazók teendőink, s igényelt munkás­ságunkhoz úgy felülről, mint alulról — nagy remények vannak kilátásba he­lyezve. Lehetetlen, hogy tétlenségünk által a bennünk helyezett bizodalmát meghiúsít­suk, és ezáltal jövőnket koczkára tegyünk. Árvay József. Nógrádiból. Nagy-Oroszig máj­ végén. E hó 18-dikára kitűzött alakuló egyleti gyűlésünkre — mind a mellett, hogy erről nemcsak közlönyünk utján, de körlevelek által is értesítve vol­tak kartársaim — csupán heten je­lentünk meg, s igy azon törvényes elv­ Heves megye tavaszi közgyűléséből. Benkó Albert szolgabíró 236/873. sz. a. Nagy-Kürüi község képviselő testületének f. évi január hó 25-én tartott üléséről fölvett jegy­zőkönyvet mutatja be, mely szerint a községi bíróság és községi pénztárnokság különválasz­tása é s addig is, míg ez megengedtetnék, a pénztárnoki állomásra kijelölt ifj. Bálint József­nek ily minőségbeni megerősítése kérelmeztetik. Ha a községi elöljáróság választása a tör­vény és szabályrendelet értelmében történik, az felsőbb helyrőli megerősítést nem igényel , csak tudomás végett jelentendő be. Ha pedig a törvénynyel vagy a szabályrendelettel ellenke­zik a választás, a törvénytelen vagy szabályel­lenes tény jóváhagyást nem vonhat maga után. Nagy-Kürü községnek a megye által jóvá­hagyott szabályrendelete szerint: a bíró egy­szersmind pénztárnok. A szabályrendelet nem azért alkottatik, hogy attól már a legelső alkalommal eltérés történjék, hanem azért, hogy az általános zsinór­ mértékül szolgáljon, s a hozandó határozatok s teendő in­tézkedések ahhoz alkalmaztassanak. Ha idő foly­tán valamely szabályrendeletet egy, vagy más pontjában megváltoztatni czélszerűnek mutatkoz

Next