Köztelek – 1923. 51-101. szám

1923-07-01 / 51. szám

646 a középbirtokok törvényben eddig biztosított védelmének lényeges megszorítása; végül járadékbirtokoknak a kisajátítást szenve­dők rovására és veszélyére való alakítása. A törvényhatóság bizalommal kéri a kormányt, hogy a novella előadói tervezetét a kérdés ko­molyságának megfelelő megfontolás tárgyává tegye, méltányolja a törvényhatóságnak osztály­érdekek fölé emelkedő, nemzetünk jól felfogott érdekében hangsúlyozott aggodalmait, kövessen el mindent a jogbizonytalanság megszüntetésére, mert erős meggyőződésünk szerint a magyar föld — mely nemzeti újjászületésünknek legbizto­sabb alapja és záloga — csak akkor tudja a magyar hazával és annak minden rendű és rangú lakójával szemben hivatását teljesíteni, ha annak tulajdonosai a tulajdonjog szentségében bízva, az ősidőktől örö­költ, sok válság és sorscsapás között verejtékezve megtartott honi röghöz ragaszkodva, mégis a múlhatatlanul szükséges áldozatokra a rendkívüli időkhöz mérten elkészülve és szélsőséges izga­tásoktól, mesterségesen szított ellenségektől meg­védve, nyugodtan szentelhetik minden idejüket a termelés fokozására s a magyar földben szuny­nyadó értékes energiák előteremtésére". Elhatározta a közgyűlés, hogy ezt a törvény­hatósági határozatot felterjeszti a kormányhoz és hozzájárulás végett valamennyi törvényhatóságnak megküldi. A gazdaközönségnek tehát — a szükséghez képest — módja lesz arra, hogy a novellajavas­lattal szemben a törvényhatósági közgyűléseken is állást foglalhasson a pestvármegyei határozat­hoz való csatlakozással. Nekünk azonban okunk van reménylem­, hogy a novellajavaslatot, amely csupán előadói tervezet­nek tekintendő, a kormány sem teszi magáévá. GAZDASÁGI ROVA­TAK. Rovatvezető: Jablonowski József. Az olasz sáska. A napisajtó híreiből, sőt a Köztelek rövid köz­leményeiből már ismeretes, hogy az ország — sok egyéb súlyos csapáson kívül — olyan sáska­járástól is szenved, amely a maga nemében párját ritkítja. A kárt okozó olasz sáska nálunk sohasem volt ritka, sőt Tiszamentén (Abádszalók, Taskony), vagy Hevesben (Maklár és a szomszédos községekben) néha igen kártékony is volt. Szerencsére azonban csak rövid ideig, legfeljebb egy évig és azután legtöbbször emberi beavatkozás nélkül — mint mondani szokás — magától múlott el. A nagy irtások idején, amikor a marokkói sás­kával kellett felvennünk a harcot, az irtandó terü­leteken az olasz sáskafoltokat egyszerűen kike­rültük. Sajnáltuk tőlük a munkát, mert ha csak szárnyas korukban pusztultak is el, az okozott kár mindig aránytalanul kisebb volt, mint az ir­tásra fordított munka és ennek nagy költsége. Most azonban az olasz sáska már vagy három éve alkalmatlankodik teljes kipusztulása helyett. Kivált tavaly, amikor júliusban kezdődtek a pana­szok és amikor még szeptember elején is hallha­tók voltak azok, hogy az olasz sáska eszi, vagy legalább ellepi a lucernásokat és a tarlókat. Arról nem hallottunk hírt, hogy e sáska a Tisza-gátak, a nagy belvízlevezető kanálisok hatalmas rézsűin, partjain, oldalain is letelepedett volna. Pedig ez a kóborlás, bolyongás mindvégig azt jelentette, hogy az olasz sáska egyre tojik és amerre száll, egyre újabb fertőzésnek okozója. Mint Dél-Olasz­országban, azonképpen nálunk is — úgy látszik — tavaly egymásután sokszor (ötször-hatszor) és sok helyre tojt. Tojása most, aszerint, hogy korábbi vagy későbbi volt, május vége óta egyre két. Ahol ma a fejlődés 2—3. korában levő sáskát kiirtot­ták, ott holnap, vagy egy hét múlva, már ismét ugyanannyi, de apró, kései, utókelésű sáska lehet. Ha a tarlókba és a felszántás alá kerülő he­lyekre tojott, ott nem lett baj, ha az illető földet nem magyar módra (2—3 ujjnyi) megkaparták, hanem igazában lebuktatták és jól megszántották. A szántásban belepusztult. Ellenben azokon a földeken, ahol pl. a kukoricát és más tavaszit csak tavaszi rossz (sekély) szántásba vetették, ott bizony az olasz sáska javában kikelt. Az általában fel nem szántható lucernásokban, a kaszálókon és a legelőkön azonban­­ rendesen kikelt. Azt, hogy rendesen volt, értsd úgy, hogy foltja a kelés után fekete volt az apró, rizsszem­nagyságú sáskától, amelyből egy kapásra fél ka­lapnyit is lehetett meríteni. Ugyanez a kelés elő­fordult a Tisza-töltéseken, kanálispartokon és minden út mentén, legyen az keskeny dülőút, vagy széles marhahajtóút. Sokszor tiszta búza-és rozs­földek között, ha az ember behajt a közöttük el­vezető keskeny dülőútra, az egész út, kivált a gazos széle csak úgy reszket az ott nyüzsgő­rezsgő, ugrándozó ezernyi-ezer sáskától! így van ez ma. Holnap? Isten tudja, hogy hol lesz e féreg, ha meleg az idő és valaki innen elzavarja. Elmegy egy kilométernyire is és keresztül menve vetéseken, árkok és barázdák hosszában ugy el­tűnik és borus-hideg időben ugy elrejtőzködik, hogy sok idő kell hozzá, mig ráakad az ember! Kőtelek község határában (Bögremajor közelében) hidegben, szélben egyszerűen az útmenti akácfákra mászott fel! Az olasz sáska ezelőtt a marokkói sáskával majdnem egy helyen fordult elő. A marokkói majd­nem kizárólag a legelőn, kaszálón, az olasz in­kább a szántóföldeken, de sokszor találkoztak és közösen megosztották maguk között a legelőt. Most az olasz sáska nem a régi marokkói fába­lepte Hortobágyot és vidékét lepte el, hanem jó­val elhúzódott nyugatra. Heves-, Jásznagykunszol­nok vármegye javarészét, óriási, szigetszerű el­oszlásban lepte el. Az egyes­­községeknek majd­nem összes határában van kisebb nagyobb foltok­ban; az előbbi lehet néhány négyzetméter, az utóbbi 15—60 kat. hold is! A baj legelébb Szolnokon, a Tiszamentén mu­tatkozott, bár igaz, hogy az első, aki jelentkezett igen korán, egy gazdaság, Dévaványa vidékéről, volt. Azután következtek Hevesnek Szolnokkal határos községeiből a panaszok; ez Heves déli része volt. Mikor ezeken a már megtalált helyeken Szol­nok vármegyében már-már rendezni és szervezni lehetett a védekezést, egyszerre járásszámra jöt­tek az újabb jelentések Heves felső részéből, hogy az egri és a gyöngyösi járás majdnem legtöbb községe szintén sáskás. Most legújabban ismét szaporodik a baj Dél-Szolnokban (Mezőtúr, Tür­kéve és Dévaványa távoli vidéke). Ezenkívül ki­sebb, 5—6 községre terjedő fertőzés van Csonka-Biharnak nyugati sarkában. Békésben, Csongrád­ban is van egy-két község, ahol baj van az olasz sáskával. Fertőzött Borsodnak, Torontálnak, Hajdú­nak, Szabolcsnak egy-egy községe kisebb mértékben. Sőt fertőzött még Pest vármegye (Abony, Páty, Herceghalom) és Fejér vármegye (Csákvár) is. Leginkább szenved azonban Szolnok vármegye dereka és a vele szomszédos hevesi keleti rész. Az olasz sáska, amely most még mind szárny­talan, a szépen eredő búzát, rozsot, a részben már learatott őszi árpát egyáltalán nem bántja. Nem bántja a jobb tavaszi árpát, zabot sem, de annál inkább a leveles lucernát, a zabosbükköny­ben a bükkönyt, sőt az igen gyenge, fejletlen árpát, zabot is. Érzékeny károkat tesz a mezőn kisebb helyeken termesztett konyhakerti vete­ményekben, amint a babot, tököt, borsót (a tulaj­donképpeni szegesbükkönyt) és a közöttük, vagy a kukoricában lévő napraforgót teljesen lerágja. A kukoricát csak legfeljebb megcsipdesi. A zsenge muhart, kölest szereti, ezeket földig lerághatja. Szereti a burgonyát, a takarmány és cukorrépát és nagy foltokat is rághat bennük. Ugyanígy szereti a dohányt. A kendert is mohón lepi el és ha gyenge, földig lerágja. Ugyanazt teszi a burgonyával is. Amikor a töltésekről lehúzódva, az árkokból felvonulva az utakon csak a folyófávat (Gonvol­vulus) és az acatot (Cirsium) ette s azt is más ember földjén, addig az olasz sáska a kis magyar­jaink szemében csak kabóca, bagóca, gabóca, zücske, szöcske volt és a gazda nevetett rajta és bolondnak tartotta, aki merte volna mondani, hogy biz' az sáska! Most bezzeg, hogy a rusnya féreg éppen a nevető ember földjén egymás után lefalja szép veteményét, sokszor igazán csak az igen késői beismerés miatt, ott ez a pokolbeli fajzat ma mégsem „szöcske", hanem sáska, ame­lyet az államnak kell irtani és ha baj lesz az ő, az azelőtt nevető ember lucernájában, azt az államnak kell megfizetni. Általában a legnagyobb hiba, hogy a kisgazdák valamennyije, a nagygazdák némely spekuláns része még a mai igen válságos időkben is min­dent az államtól vár és amit a maga földjén 3—4 óra alatt 2000—3000 koronás kiadással rendbehozhatna s az irtást feltűnés nélkül elvégez­hetné, most azt követeli, hogy az állam — éppen a követelőző gazda hibája folytán — 50,000 — 60,000 koronás és nagyobb kiadással végeztesse. Akad nagybirtokos, aki 5—6 fuvarost fogad fel, velük irtatja a saját földjén a sáskáját és azután kéri, hogy az állam térítse meg neki a 11,000— 12,000 koronás kiadását. A mostani sáskajárás, amely mind jelentkezésé­ben, mind lefolyásában páratlanul áll, mert az sem nálunk, sem sehol, ahol az olasz sáska eddig elő­fordult, nem mutatkozott és nem is folyt le úgy, mint 1923 ban, mondom, ez a sáskajárás igazolta, hogy azt nem a marokkói sáskairtás jól beváló mintájára kell szervezni és másrészt a befejezés­hez közeledő munkája is bizonyítja, hogy azt másként is kell és lehet is jobban, gyorsabban elvégezni. Ámde e munkából ki kell vennie a részét annak is, kinek belőle közvetlen haszna is van. Az olasz sáska óriási területbeli elterjedése ellenére most is azt igazolja, hogy ez valóban csapás, de semmi esetre sem közcsapás. Mint a hernyó a gazda fáján, azonképpen az olasz sáska a gazda földjén — egyforma kártevő. Míg fiatal, irtani kell a fa és a föld tulajdonosának addig, míg mind a kettő meg nem szárnyasodik, mert akkor a pille is, meg a sáska is elszáll. Mind a kettőnek irtása tehát kötelező, mert az irtás, ha ezt állandóan végezzük, csakugyan eredményes lehet és a gazdának legtöbbnyire csak néhány órányi munkájába és csekély kiadásába kerül. Holott az állami irtás százmilliós áldozata elle­nére, ha az érdekeltek csak merő közömbösség­gel, ölberakott kezekkel, nevetve és haszonlesve nézik azt, nem enyhíthet a bajon. Ne hivatkozzék senki a közlegelőt lakó marokkói sáska irtására; ez — amint rámutattam — más KÖZTELEK, 1923. JULIUS HÓ 12. 54. SZÁM. 33-IK ÉVFOLYAM. S TRACTOR -ral lehet csépelni — petróleummal. Fogyasztása minimális. Cséplés után tarló­hántást óránkint egy holdat végez. 5239 Lincoln-Ford, Fordson autorizált képviselete: HALTENBERGER VILMOS Budapest, VI., Nagymező­ utca 19. szám ft Renaissance színházzal szemben. Telefon : 66—15 Teljes malomberendezéseket ( ker­eskedel­­ie, vám) és c&exteörlésre) rövid szállítási határidőre elvállal Wohanka és Társa Utóda R.-T., Budapest, V., Vilmos­ császár-ut 76. szám. 1 N­HMM^MBMJMMMB^aEBB^ lliilW.lliffBMMKMWflMlWIHN­'HaailLil Ulil—MUUI#

Next