Köztelek – 1923. 51-101. szám
1923-07-01 / 51. szám
51. SZÁM 33-IK ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1923. JULIUS Hó 1. természetű, mint az olasz sáska, amely utóbbi igazi természetét, valóban csak ez évben mutatta ki. Az olasz sáskának sok irtásmódja ismeretes. Akinek sok szalmája volt, az a sáskahelyeken kisebb, szérvnagyságú foltokon elszórta a szalmát, 10—15 emberrel ráhajtotta a sáskát, majd felgyújtotta a szalmát és elégette a sáskát. Más használta a lucernásokban a lucernabogarak ellen pompásan bevált bogárhálót, amelynek 45 cm. es zsákja tojásalakú, 35 cm. széles, 45 cm. hosszú kerethez varrott és jó kasza, kapanyélhez erősített (nyélbe sütött) pompás volt e célra. Ebből 10—15 darab rendesen elég volt, hogy egy-egy gazdaságban az olasz sáskával végezni lehessen. Ma szalma és zsáknak való jó, de olcsó vászon nincs. Jó a répatáblán és 30—40 cm. széles répabolhafogó talyiga, ha arra ráhajtjuk a kis sáskát. De ki győzi azt ? A kátrány ára ma kilogrammonként 350—400 korona és közpréda lévén ilyenkor, a magyarok bizony nekiszaladva, olykor egy kat. holdra egy métermázsa kátrányt is elsáskáztak. Nem lep meg, ha jövőben egyik-másik községben némely kerítés deszkája érthetetlen módon (!) frissen kátrányozott lesz! Némely községben olyan vígan indult meg a kátránnyal való sáskairtás, hogy egy hét alatt is az elhasznált (?) kátrány számlája 600,000 — 800,000 koronára rúgott. Ilyenkor tehát valóságos megváltás volt, hogy átmehettünk a sáskaponyva használatára, amely ponyváról Frivaldszky Imre 1848-ban egy névtelenül megjelent munkájában azt írta, hogy az a „franciák kiirtási (?) módja". Ez a sáskaponyva lehet 3 méter, 8—9 méter hosszú. Frivaldszky kerek lyukat vágott a közepén, az én emberem, Pál János, Tiszaszőllősön csak hasítékot hagyott a hat darab rossz, elhasznált, foltos zsákokból összevarrott ponyva közepén és ahhoz varratott egy hetediket. Ez a hetedik zsák arra szolgált, hogy a ponyvára hajtott, kergetett apró, még nem repülő sáskát ebbe a zsákba bele lehessen rázni. Azután, hogy az így zsákba rázott sáskát abból könnyebben ki lehessen szedni, újabban a zsák végét ismét egy más emberem felfejtette és csak jó zsineggel kötötte le, hogy a zsákot kiürítéskor ne kelljen ki- meg beforgatni, hanem megoldva a madzagot, a férget át lehessen önteni más zsákba. »A sáskasereg — mondja Frivaldszky, aki ezt a ponyvát a vándorsáska ellen ajánlotta — ellenkező oldalról seprővel, vagy lombos ágakkal csendesen a fogó (ponyva) felé hajtatik, a szökdécselő sáskák az öblös lepedőre (t. i. a földre simán kiterjesztett ponyvára) ugrálván, időről-időre összerázatnak, hogy ezáltal a hátrafüggesztett zsákba hulljanak, hol egy harmadik egyén (munkás) által, ki egyszersmind a zsákot kezeli, mindjárt agyonzúzatnék . . . Ezen műszer (a mi magyarjaink már ponyvagépnek mondják), valamint a szükséges munkások számát is természetesen a sáskák mennyisége határozza meg, i mentől nagyobb a sáskasereg, annál több ily fogóműszerre lesz szükség!" Az, hogy mennyire szapora e szerszám, kitűnik abból, hogy például Kőtelken hét csapat, mindegyik 15—20 fiúból és leányból állott, közepesen meleg, részben szellős napon, reggeli 9 órától délutáni 4—5 óráig éppen egy parasztszekérre való sáskát gyűjtött össze, illetőleg irtott ki. Pedig a sáska javarésze most alig egy, némely kisebb része pedig csak két centiméter hosszú. Mennyi „szöcske" lehet egy olyan „tikkadt nyájban", amely egy 40—50,000 kat. holdnyi határban, annak nem a kopár szik sarján, hanem üde, zöld veteményén legel! Pedig a fenti, egy szekérre való sáska mind a szabad földben termő veteményből került ki. Kár, hogy ezt a sok zsáknyi sáskát mind el kellett temetni! Mert csak kevés ember akadt, aki azt — mint értékes takarmányt — baromfija, sertése számára megmentette vagy amikor az igen felszaporodott, legalább trágyájába belekeverte volna. A sáska, mint trágya, szintén megérdemli, hogy felhasználjuk. A sáskaponyva persze használható majd az olasz sáska ellen akkor is, ha az szárnyas lesz, de nem úgy mint most, vagyis a nappali, déli meleg időben, hanem hajnalban, amikor a szárnyas állat még dermedt és nem repül. Ilyenkor a tojáslerakóhelyeken hihetetlen mennyiségű sáskát lehet összefogni, illetve a ponyvára terelni és megsemmisíteni. Azért tanácslom is, ahol ez a rózsaszínű szárnyú sáska majd nagyobb tömegben hosszabb-rövidebb időre leszáll és majd tojik is, ott azt ezzel az eszközzel nagyszámban lehet irtani most, de majd jövő tavasszal is, ha kikel az ivadéka és feltéve, hogy valami kedvező fordulat, a közte kitörő dögvész, meg nem szabadít bennünket tőle ismét néhány évre. A fenti közleményhez még csak azt fűzöm hozzá, hogy a fertőzött községek száma június hó 27-ig 94-re emelkedett. Mindazonáltal, tekintve, hogy az igen fertőzött és közveszedelmes helyeken az olasz sáska ki van irtva, a földművelésügyi miniszter június utolsó napján a sáska hatósági irtását megszüntette. Az elszórt és egymástól messze fekvő sáskafoltok irtása már a városok, községek és birtokos közönség feladata, amely azt a kapott többrendbeli utasítás, valamint a kezén hagyott eszközök (gépek, ponyvák) segítségével — ha megvan bennük a jóakarat és a készség — elvégezhetik maguk. A javasolt irtást nemcsak a közleményben közölt időben, hanem a már tojó sáska ellen is lehet alkalmazni, ha t. i. tojás lerakása végett ismét összeverődik és akár a lucernásokban, akár gyepes parton tömegesen tojik. Ilyenkor a ponyvákkal, ismét hajnalban, óriási mennyiségben fogható össze. Jó, ha a t. gazdák most szemmel tartják a tojó sáskát, hogy hová rakja tojását? Ez majd júliusaugusztusban következik be. Az igen ismert helyen könnyű lesz tavasszal a munka, mert nem kell majd várni és keresni, hogy hol bukkanik fel a kis sáska. Jablonowsch József. NÖVÉNYNEMESITÉS fis VETŐMAGTERMESZTÉS. Rovatvető: Grábner Emil. Az osztrák növénynemesitők évzáró gyűlése és tanulmánykirándulása. Az Osztrák Növénynemesítők Egyesülete (Österr. Gesellschaft für Pflanzenzüchtung) évzáró gyűlését a wieni mezőgazdasági főiskola dísztermében tartotta meg május 30-án. A közgyűlés és tanulmánykirándulás ez évben sokkal látogatottabb volt, mint a múlt évben. Az ez alkalommal tartott előadások közül különösen Adolf v. Dreyer chlumetzi nemesítő (Cseh-Szlovákia) előadása tarthat a gyakorlati növénynemesítők részéről általános érdeklődésre számot s igy, azt hiszem, nem lesz érdektelen, ha ezt ismertetem. „Gasammelte Erfahrungen eines Pflanzenzüchters" címen tartott előadásának bevezetésében ismertette a chlumetzi növénynemesítő üzem létesítését és fejlődését. A nemesítést 1903-ban kezdte meg és eredményesebb munka elérhetése végett érintkezésbe lépett a leghíresebb német nemesítőkkel. Nemesítő eljárásul a pedigrée-tenyésztést alkalmazza évenkénti újabb tenyészkiválasztással, de megállapítja, hogy ezen nemesítési eljárással már annyira előrehaladottak, hogy további fejlődés csakis keresztezésekkel*) lesz elérhető. Hosszú tapasztalatainak eredményeképpen figyelmezteti a gyakorlati nemesítőket, hogy túlságosan elméleti célokat ne tűzzenek maguk elé, mert ezeket elérni a legritkábban sikerül és hosszú évek fáradozása sikertelen marad. Erre nézve fel is hoz egy adott példát: a rozsnemesítésnél el akarta érni, hogy az egymás fölötti izületközök (internódiumok) hossza bizonyos arányban legyenek egymáshoz, ezen célt azonban elérnie nem sikerült. A keresztezéseinél különböző fajtákat páros sorokban veti, soronkint 10 szemet. A keresztezésre ezután a legszebb töveket választja ki. Ezen eljárás szerinte kényelmes és nem időrabló. A keresztezésekhez az erre a célra készült speciális széket (Klappsessel) és napernyőt használja. A nemesítőtelep helyének megválasztásánál a telep talaja ne legyen az átlagosnál jobb, inkább roszszabb. Legjobban megfelelne egy középkötött föld. Vándortenyészkertnek nem híve. Nem tartja okvetlen szükségesnek, hogy az állandó tenyészkert kerítéssel legyen körülvéve, mert a kerítés a verebeknek alkalmas letelepedési helyéül szolgál, ahonnan a tenyészanyag elleni hadjáratra indulnak. Ne legyen a tenyészkert major, de különösen magtár közelében, mert ilyen helyen mindig nagy számmal vannak verebek. Ha nem áll módunkban hálóval védekezni a verebek ellen, akkor éjjelnappal állandó és megbízható verébpásztor legyen a kertben. Varjuk ellen legjobb védekezésnek tartja, ha egy pár lelőtt varjút szárnyainál fogva kifüggesztünk. Az anyamag elvetésére a gépeket nem tartja jóknak, mert nem megbízhatók. Legjobb a kézivetés. Rossz tapasztalatai vannak a sekély vetésről, azért a vetés lehetőleg mélyen történjék. Az anyag könnyebb megfigyelése céljából az anyamagot nem egymásutáni sorokba, hanem ágyasokba veti. Kétszáz szemből egyforma nagyságú parcellákat készít. A munkások a vetésnél és aratásnál mindig állandó munkások legyenek. A többi munkákhoz lehet bármilyent használni, az állandó munkások vezetése mellett. Így az összes munkások megfelelő értéket sajátítanak el a nemesítés munkálatai iránt. A tenyészkerti növények aratásánál *) A gyakorlatban általában használt keresztezés kifejezést használom a szakirodalmilag helyesebb korcsosítás helyett. 003 ' / / / MEZŐGAZDASÁGI GYÓGYSZTROT. TERM. GYÁR* B.-T. THI T W Km- Kérjen Ismertetet OSZTÁLY '•LSP'-Sa.X^! TELEFON: 163—36, 133—54, 85—30 ^^ ' • •*• és árajánlatot! VJSZOeMÁR aESL-B^EIU vető magcsáv írzásra JSEdSL 'WLá4 JLSL ^VP Ij eredmény! HUKUO^ WAV ÉSZ KIJLEIV porozásra (Phytophitora) rsbM^-ln'l1 WMfplG limláÁi VJSZDeMÁR aESLB^ElU vető magcsáv íizásra JSEdSL "WLá <4> JLSL ^ÜP Ij eredmény! M M MM- HLí tprní^tSbhlrt! T&t^lj j i WMfplG limláÁi Fokozza a mag csiraerejét! PEROWOSPORA BSliXiKIVt M®JEQJE pgflfe^S! Mb. TWT permetezésre. m.^Wi^XTS® Mész nem kell hozzá! VÉBELEM RAcwAMAwUA^n . r.«T4«fl«m1rU'an Magyar Mezőgazdák Szövetkezeténél, V., Alkotmány*utca 29., Mauthner Ödön magnagykereskedőnél, Deszerezneto • Uyarunkban, VII., Rottenbiller.utca 33., Magyar Magtenyésztő Részvénytársaságnál, IV., Kossuth,Lajos utca 3. és minden magkereskedésben Budapesti I. Országos Növénynemesítő Kiállításon részt vett Keszthelyi Balatoni Kiállításon arany éremmel kitüntetve GRÓF KÁROLYI IMRE NÖVÉNYNEMESÍTŐ URADALMÁNAK KEZELŐSÉGE, Zalaszentgrót ajánlja: nemesített repce, búza, rozs, fiszi árpa vetőmagvait pl. 5875