Krassó-Szörényi Lapok, 1928. április-június (50. évfolyam, 27-52. szám)

1928-04-01 / 27. szám

Vasárnap, 1928 április 1. az ebOFizetés érb . Egy ért. ..... 200 lej. i Negyed évre................50 lej. Fél évre................ 100 lej. I Egy hóra ...... 17 lej. Külföldre negyedévenként 100 lej. €öves szám érh tea. ÁRA 4 LEJ " V L. évf. 27. sz. • ® JP """ POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Arató Andor. ^Bjerenfó minden csöröPIWR és passirnsp. Szerkesztőség és kiadóhivatal: b­U 6 0 9. -----Regele Ferdinand I. (Bonnaz)-ucca 20. sz.-----­TELEFON lól. A Magyar Párt végleg elintézett kérdéseket piszkál föl A Viitorul március 28-iki szá­mából vesszük a következő csuda­bogarat : „Egyes hírlapok hírül adják, hogy a Magyar Párt elnöke audienciát kért volna a Régenstanácstól, hogy bemu­tassa a régi magyar állam tisztviselői­nek — kik a magyar állampolgárságot optálták — kérvényét, melyben ma azt követelik, hogy a román állam nyug­díjat fizessen nekik. Mellékes, hogy vájjon megfelel-e a valóságnak ez a közlemény, ám az a a tény, hogy a magyar párt, mint pár évvel ezelőtt, úgy most is fölpiszkálja ezt a kérdést, mint ahogy más hasonló problémákat is fölhasznál avégből, hogy különböző román kormányokat meg­zsaroljon, remélve, hogy ilyesmikkel a csoport érdekeinek megfelelő benyo­mást tud kelteni, igazolja, hogy ezek­nek az akcióknak nincsen semmiféle igaz és őszinte alapjuk. Hiszen köztudomású, hogy a hasonló kérdések elbírálására összehívott cseh­szlovák - magyar döntőbíróság a cseh­szlovák álláspontot tette magáévá, amely szerint Csehszlovákia nem volt hajlandó arra, hogy kártalanítsa, avagy nyug­díjazza azokat a tisztviselőket, akik meg­tagadták a hűségesküt és annak a hiva­talnak a további ellátását, amelyet be­töltöttek. A budapesti irredentista kormányok szólították föl az utódállamokba küldött hírnökeik útján ezeket a tisztviselőket ilyen magatartásra, Budapestre hívták őket és meghagyták nekik, várják be a magyar uralom visszaállításának idejét, hogy majd ugyanazon időben fölhasz­nálhassák őket a különböző politikai klubok utcai tüntetései során, mint ma­­nővíírozó csapatokat, avagy úgy állít­hassák őket a külföld közvéleménye elé, mint az utódállamok áldozatait. Ma, mikor ezek a hordák ki vannak éheztetve, azok ellen vezetik őket, kik valamikor azt tanácsolták nekik, hogy maradjanak meg a helyükön, és a ma­gyar politikai csoportok elszegődnek Budapest visszhangjának, olyan törvény­telen kívánság kielégítését követelve, amelyeket a külföldi fórumok már vég­leg elintéztek.“ Megdöbbenéssel állunk meg egy percre a Viitorul hítször­­nyetegének érdeme szerinti meg­­bámulására. Hiszen erre mifelénk, különösen Bukarestben, valóság­gal kötelező ezen a mi újságírói pályánkon az aranjuezi szép na­pokat pisai ferdetoronynak néző felületesség, ámde egy kormány­lapnak mégse bocsáthatjuk meg, ha az államigazgatásnak ily rég­óta tátongó sebét ennyire, de ennyire nem ismeri. A magyar tisztviselők tekin­télyes hányada — hogy ezt a kioktatást elgondolhatóan fanyar szájízzel, ki tudja hányadszor megismételjük — nem tudta ösz­­szeegyeztetni a lelkiismeretével, hogy olyan időben esküt tegyen egy új államhatalom képviselői­nek a kezébe, mikor a territo­riális kérdések még el sem in­téződtek. Talán, ha ők döntöttek volna más népek fiainak lelki­­ismereti aggályai felett hasonló helyzetben, nem is lettek volna képesek ilyen esküt azoktól kö­vetelni. Hogy az eskütétel idő­pontja volt minden későbbi sze­rencsétlenségnek az oka, hogy tehát a hiba azokban volt, akik túl korán követelték és nem azok­ban, akik egyelőre megtagadták, azt nemcsak az a körülmény igazolja, hogy az állapotok vég­leges rendezése után tömegesen jelentkeztek esküre, hanem az is, hogy az Averescu tábornok első kormánya, bölcsen átlátva a tiszt­viselők igazát, emberséges mó­don záros határidőt adott az eskü letevésére, nyomban Tria­non után. És im­e, itt a Viitorul tévedése, ha ugyan tévedéssel állunk szemben. Első­sorban — ha már a magyar kormány ak­kori eljárásáról beszélnünk kell — nemcsak hogy nem adott aféle rosszhiszemű utasítást, ha­nem éppen azt panaszolják föl az érdekeltek, hogy semmiféle útmutatás nem jött, — bár lehet, hogy a kritikus helyzetben nem is lehetett. A másik ludítás pedig az, hogy a Viitorul szerint itt magyar állampolgárságot optált egyének keresik az igazukat, holott éppen azok jártak rosszul,­­ akik mindkét állammal szemben a lehető legtisztességesebben óhajtottak eljárni. Ha a Viitorul ezeket nem tudja, akkor minősíthetetlen fö­­lületességgel ítél meg olyan kér­dést, amelyet nem ismer. Ha viszont meggondoljuk, hogy milyen könnyű volna tájékozód­nia, sőt ha föltesszük, hogy tán tájékozódott is és tudatosan, go­noszul elferdít tényeket, hogy tönkre tegye szegény ördögök utolsó reménységét és megmér­gezze újra meg újra két nép gyermekeinek érzéseit, akkor meg kell borzadnunk ez eshe­tőség további elemzése nyomán. Mert hiszen mit várhatunk mi ma, ha a hatalom birtokosai szándékosan ellenünk informál­­tatják a román közvéleményt, nyilván azzal a szándékkal, hogy aztán később erre a rosszul in­formált közvéleményre hivatkozva verhessék el a port a szeren­csétlen éhezőkön? Mi bizonyára nem állunk Gogáék zsoldjába, de ismét csak rá kell mutatnunk arra a körülményre, hogy bár hiányzott az Averescu kormány­ban a szükséges erő vállalt ígé­r­reteinek realizálására, nem le­het tőle eltagadni a jóindulatot­­ és világosabb ítéletet egyik-má­sik kérdésben. A Petroviciu mi­niszter szélesebb látókörének aláhúzása után ezúttal a tisztvi­selő-probléma is alkalmat nyújt az összehasonlításra. Ámde akármiféle motívumok is vezérelték a Viitorul-i csufsá­­gos cikkének megírásában, fü­lön kell fognunk legerősebb ér­vét, mellyel t. i. arra a bizonyos külföldi fórumra hivatkozik. Hát így áll a bál. Ha mi külföldi fórumhoz folyamodtunk, irreden­ták, illojálisok, hazaárulók vol­tunk. Ellenben mikor a mi tiszt­viselőink Bukaresttől várják az igazuk újabb elismertetését, mi­kor soha egy szóval nem fenye­­getődztek Genffel, akkor a kor­mány hivatalos orgánuma mel­lüknek szegezi­­ a külföldi íté­letet, amely ezúttal nem is talál az adott helyzethez. Csoda-e, ha ilyen tapasztalatok után egészen leszokunk arról, hogy bármit is komolyan vegyünk, amit bizo­nyos oldalról hozzánk csapkod­nak ? Akár fenyegetés, akár­­ ígéret legyen is az... .. 3. a szeretet hatalma. Csaknem 1900 éve. Egy keleti város ünnepre gyűlt tömegei között végigvonult egy férfi 12 tanítványával. Az utcák népe ujjongó lel­kesedéssel fogadta a szere­tet Mesterét, a békesség Hirdetőjét, a szivek-lelkek Királyát. És a lelkek Föl­­szabadítója ment nyugodt méltósággal, áldást hintve arra a népre, amelyről tudta, hogy ma még Hozsannázó ajka pár nap múlva tajtékzó dühvel kiált: „Feszítsd meg“. Áldást hintett reájuk, mert ő a szeretet Tanítója volt. Azóta csaknem 1900 év telt el. A szeretet tanát aj­kára vette az egész világ. Ma sok-sok millió ember vallja magát a Mester ta-S látványának. Az egyik igy, a másik amúgy forgatja el a tant és a magáét hiszi egyedül üdvözítőnek minde­­nik. Hatalmas könyveket ír­tak tele, végnélküli vitákat rendeztek fölötte s emberek ezreit küldték kinpadra miatta. S a betűk milliói, a viták heve, a sok kiontott vér sok mindent termett, csak szere­tetteljes békességet nem. Ma 19 évszázad után oda­jutottunk, hogy országunk­ban éppen ez emlékezetes szent napokban hintik arany s föveges főpapok a gyűlölet­­ magvát a lelkekbe, ma 19­­ évszázad után harcra kelnek egymással az emberek az isteni Mester igéjével ajkai­kon. Vallásháború rémével ijesztget egyik legnagyobb fővárosi lapunk s békesség és szeretet helyet hatalmi kérdést csinál a vallásból az uralkodó vallásnak dek­larált keleti egyház. Aki magasabban ül, an­nak távolabbra kell látnia. Azoknak a magas polcon ülő férfiaknak pedig csak vissza kellene tekinteniök egy kicsit. Még a soviniszta gyű­lölettel meghamisított törté­nelem lapjai is arra taníta­nak, hogy hatalommal sok mindent el lehet érni, láncba lehet verni a lázadó testet, el lehet némítani a panaszra nyíló ajkat, meg lehet ölni az ellenálló szívet, de a lelkeket rabigába hajtani ha­talommal nem lehetett és nem is lehet soha. A lelkek megnyerésének egyedüli eszköze a szeretet. A szeretet, melyet az isteni Mester tanított és gyakorolt is, midőn a keresztfán, - amelyre a mai világ népe is lelkiismeretfurdalás nélkül felfeszítené,­­ megbocsáj­­tott a latornak s megbocsáj­­tott ellenségeinek. S az ő követőinek száma egyre gya­rapodott, pedig nem segí­tette törvényes hatalom, de Hozzá vonzotta a lelkeket a szeretet hatalma. Milyen jó lenne, ha e na­pokban egy kevéssé elfogu­latlanul elmélkednének azok, kikre milliók sorsának inté­zése bízatott, arról az útról, melyre e napon lépett rá az, kinek nevében ma ők a lelkek fölötti hatalmat sze­retnék gyakorolni! Budapestre utazó olvasóink­nak páratlan kedvezményt nyújt a Keleti pályaudvarral szemben levő elsőrangú Park szálloda, amennyiben a szobák árából 20­/0, az éttermi árakból pedig 10°/0 engedményt ad a legutóbbi elő­fizetési nyugta felmutatása elle­nében. Egyben felhívjuk a Park szállodának lapunk más helyén olvasható hirdetésre szíves fi­gyelmét. Tavaszi férfi és női divatárus újdonságok nagy választékban megérkeztek! Tekintse meg kirakatainkat és raktárunkat minden vételkényszer nélkül. wg- Csakis jó minőségű árut olcsón adunk el! GROMEN & HERBERT, SIBIU gyapjúszövőgyár egyedárusítója és Severin részére 84 A. HUTZL și FN­, Lugoj (a vashíd mellett.)

Next