Krassó-Szörényi Lapok, 1928. április-június (50. évfolyam, 27-52. szám)
1928-04-01 / 27. szám
Vasárnap, 1928 április 1. az ebOFizetés érb . Egy ért. ..... 200 lej. i Negyed évre................50 lej. Fél évre................ 100 lej. I Egy hóra ...... 17 lej. Külföldre negyedévenként 100 lej. €öves szám érh tea. ÁRA 4 LEJ " V L. évf. 27. sz. • ® JP """ POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Arató Andor. ^Bjerenfó minden csöröPIWR és passirnsp. Szerkesztőség és kiadóhivatal: bU 6 0 9. -----Regele Ferdinand I. (Bonnaz)-ucca 20. sz.-----TELEFON lól. A Magyar Párt végleg elintézett kérdéseket piszkál föl A Viitorul március 28-iki számából vesszük a következő csudabogarat : „Egyes hírlapok hírül adják, hogy a Magyar Párt elnöke audienciát kért volna a Régenstanácstól, hogy bemutassa a régi magyar állam tisztviselőinek — kik a magyar állampolgárságot optálták — kérvényét, melyben ma azt követelik, hogy a román állam nyugdíjat fizessen nekik. Mellékes, hogy vájjon megfelel-e a valóságnak ez a közlemény, ám az a a tény, hogy a magyar párt, mint pár évvel ezelőtt, úgy most is fölpiszkálja ezt a kérdést, mint ahogy más hasonló problémákat is fölhasznál avégből, hogy különböző román kormányokat megzsaroljon, remélve, hogy ilyesmikkel a csoport érdekeinek megfelelő benyomást tud kelteni, igazolja, hogy ezeknek az akcióknak nincsen semmiféle igaz és őszinte alapjuk. Hiszen köztudomású, hogy a hasonló kérdések elbírálására összehívott csehszlovák - magyar döntőbíróság a csehszlovák álláspontot tette magáévá, amely szerint Csehszlovákia nem volt hajlandó arra, hogy kártalanítsa, avagy nyugdíjazza azokat a tisztviselőket, akik megtagadták a hűségesküt és annak a hivatalnak a további ellátását, amelyet betöltöttek. A budapesti irredentista kormányok szólították föl az utódállamokba küldött hírnökeik útján ezeket a tisztviselőket ilyen magatartásra, Budapestre hívták őket és meghagyták nekik, várják be a magyar uralom visszaállításának idejét, hogy majd ugyanazon időben fölhasználhassák őket a különböző politikai klubok utcai tüntetései során, mint manővíírozó csapatokat, avagy úgy állíthassák őket a külföld közvéleménye elé, mint az utódállamok áldozatait. Ma, mikor ezek a hordák ki vannak éheztetve, azok ellen vezetik őket, kik valamikor azt tanácsolták nekik, hogy maradjanak meg a helyükön, és a magyar politikai csoportok elszegődnek Budapest visszhangjának, olyan törvénytelen kívánság kielégítését követelve, amelyeket a külföldi fórumok már végleg elintéztek.“ Megdöbbenéssel állunk meg egy percre a Viitorul hítszörnyetegének érdeme szerinti megbámulására. Hiszen erre mifelénk, különösen Bukarestben, valósággal kötelező ezen a mi újságírói pályánkon az aranjuezi szép napokat pisai ferdetoronynak néző felületesség, ámde egy kormánylapnak mégse bocsáthatjuk meg, ha az államigazgatásnak ily régóta tátongó sebét ennyire, de ennyire nem ismeri. A magyar tisztviselők tekintélyes hányada — hogy ezt a kioktatást elgondolhatóan fanyar szájízzel, ki tudja hányadszor megismételjük — nem tudta öszszeegyeztetni a lelkiismeretével, hogy olyan időben esküt tegyen egy új államhatalom képviselőinek a kezébe, mikor a territoriális kérdések még el sem intéződtek. Talán, ha ők döntöttek volna más népek fiainak lelkiismereti aggályai felett hasonló helyzetben, nem is lettek volna képesek ilyen esküt azoktól követelni. Hogy az eskütétel időpontja volt minden későbbi szerencsétlenségnek az oka, hogy tehát a hiba azokban volt, akik túl korán követelték és nem azokban, akik egyelőre megtagadták, azt nemcsak az a körülmény igazolja, hogy az állapotok végleges rendezése után tömegesen jelentkeztek esküre, hanem az is, hogy az Averescu tábornok első kormánya, bölcsen átlátva a tisztviselők igazát, emberséges módon záros határidőt adott az eskü letevésére, nyomban Trianon után. És ime, itt a Viitorul tévedése, ha ugyan tévedéssel állunk szemben. Elsősorban — ha már a magyar kormány akkori eljárásáról beszélnünk kell — nemcsak hogy nem adott aféle rosszhiszemű utasítást, hanem éppen azt panaszolják föl az érdekeltek, hogy semmiféle útmutatás nem jött, — bár lehet, hogy a kritikus helyzetben nem is lehetett. A másik ludítás pedig az, hogy a Viitorul szerint itt magyar állampolgárságot optált egyének keresik az igazukat, holott éppen azok jártak rosszul, akik mindkét állammal szemben a lehető legtisztességesebben óhajtottak eljárni. Ha a Viitorul ezeket nem tudja, akkor minősíthetetlen fölületességgel ítél meg olyan kérdést, amelyet nem ismer. Ha viszont meggondoljuk, hogy milyen könnyű volna tájékozódnia, sőt ha föltesszük, hogy tán tájékozódott is és tudatosan, gonoszul elferdít tényeket, hogy tönkre tegye szegény ördögök utolsó reménységét és megmérgezze újra meg újra két nép gyermekeinek érzéseit, akkor meg kell borzadnunk ez eshetőség további elemzése nyomán. Mert hiszen mit várhatunk mi ma, ha a hatalom birtokosai szándékosan ellenünk informáltatják a román közvéleményt, nyilván azzal a szándékkal, hogy aztán később erre a rosszul informált közvéleményre hivatkozva verhessék el a port a szerencsétlen éhezőkön? Mi bizonyára nem állunk Gogáék zsoldjába, de ismét csak rá kell mutatnunk arra a körülményre, hogy bár hiányzott az Averescu kormányban a szükséges erő vállalt ígérreteinek realizálására, nem lehet tőle eltagadni a jóindulatot és világosabb ítéletet egyik-másik kérdésben. A Petroviciu miniszter szélesebb látókörének aláhúzása után ezúttal a tisztviselő-probléma is alkalmat nyújt az összehasonlításra. Ámde akármiféle motívumok is vezérelték a Viitorul-i csufságos cikkének megírásában, fülön kell fognunk legerősebb érvét, mellyel t. i. arra a bizonyos külföldi fórumra hivatkozik. Hát így áll a bál. Ha mi külföldi fórumhoz folyamodtunk, irredenták, illojálisok, hazaárulók voltunk. Ellenben mikor a mi tisztviselőink Bukaresttől várják az igazuk újabb elismertetését, mikor soha egy szóval nem fenyegetődztek Genffel, akkor a kormány hivatalos orgánuma mellüknek szegezi a külföldi ítéletet, amely ezúttal nem is talál az adott helyzethez. Csoda-e, ha ilyen tapasztalatok után egészen leszokunk arról, hogy bármit is komolyan vegyünk, amit bizonyos oldalról hozzánk csapkodnak ? Akár fenyegetés, akár ígéret legyen is az... .. 3. a szeretet hatalma. Csaknem 1900 éve. Egy keleti város ünnepre gyűlt tömegei között végigvonult egy férfi 12 tanítványával. Az utcák népe ujjongó lelkesedéssel fogadta a szeretet Mesterét, a békesség Hirdetőjét, a szivek-lelkek Királyát. És a lelkek Fölszabadítója ment nyugodt méltósággal, áldást hintve arra a népre, amelyről tudta, hogy ma még Hozsannázó ajka pár nap múlva tajtékzó dühvel kiált: „Feszítsd meg“. Áldást hintett reájuk, mert ő a szeretet Tanítója volt. Azóta csaknem 1900 év telt el. A szeretet tanát ajkára vette az egész világ. Ma sok-sok millió ember vallja magát a Mester ta-S látványának. Az egyik igy, a másik amúgy forgatja el a tant és a magáét hiszi egyedül üdvözítőnek mindenik. Hatalmas könyveket írtak tele, végnélküli vitákat rendeztek fölötte s emberek ezreit küldték kinpadra miatta. S a betűk milliói, a viták heve, a sok kiontott vér sok mindent termett, csak szeretetteljes békességet nem. Ma 19 évszázad után odajutottunk, hogy országunkban éppen ez emlékezetes szent napokban hintik arany s föveges főpapok a gyűlölet magvát a lelkekbe, ma 19 évszázad után harcra kelnek egymással az emberek az isteni Mester igéjével ajkaikon. Vallásháború rémével ijesztget egyik legnagyobb fővárosi lapunk s békesség és szeretet helyet hatalmi kérdést csinál a vallásból az uralkodó vallásnak deklarált keleti egyház. Aki magasabban ül, annak távolabbra kell látnia. Azoknak a magas polcon ülő férfiaknak pedig csak vissza kellene tekinteniök egy kicsit. Még a soviniszta gyűlölettel meghamisított történelem lapjai is arra tanítanak, hogy hatalommal sok mindent el lehet érni, láncba lehet verni a lázadó testet, el lehet némítani a panaszra nyíló ajkat, meg lehet ölni az ellenálló szívet, de a lelkeket rabigába hajtani hatalommal nem lehetett és nem is lehet soha. A lelkek megnyerésének egyedüli eszköze a szeretet. A szeretet, melyet az isteni Mester tanított és gyakorolt is, midőn a keresztfán, - amelyre a mai világ népe is lelkiismeretfurdalás nélkül felfeszítené, megbocsájtott a latornak s megbocsájtott ellenségeinek. S az ő követőinek száma egyre gyarapodott, pedig nem segítette törvényes hatalom, de Hozzá vonzotta a lelkeket a szeretet hatalma. Milyen jó lenne, ha e napokban egy kevéssé elfogulatlanul elmélkednének azok, kikre milliók sorsának intézése bízatott, arról az útról, melyre e napon lépett rá az, kinek nevében ma ők a lelkek fölötti hatalmat szeretnék gyakorolni! Budapestre utazó olvasóinknak páratlan kedvezményt nyújt a Keleti pályaudvarral szemben levő elsőrangú Park szálloda, amennyiben a szobák árából 20/0, az éttermi árakból pedig 10°/0 engedményt ad a legutóbbi előfizetési nyugta felmutatása ellenében. Egyben felhívjuk a Park szállodának lapunk más helyén olvasható hirdetésre szíves figyelmét. Tavaszi férfi és női divatárus újdonságok nagy választékban megérkeztek! Tekintse meg kirakatainkat és raktárunkat minden vételkényszer nélkül. wg- Csakis jó minőségű árut olcsón adunk el! GROMEN & HERBERT, SIBIU gyapjúszövőgyár egyedárusítója és Severin részére 84 A. HUTZL și FN, Lugoj (a vashíd mellett.)