Krassó-Szörényi Lapok, 1930. október-december (52. évfolyam, 78-102. szám)
1930-10-02 / 78. szám
Csütörtök, 1930 október 2. ARA 4 LEJ Lll. évf. 78. sz. évre évre ez SKOFIZSTÉS ÉRM: ................... 200 lej. Negyed évre . . . 50 lej. ...... 100 lej. I Egy hóra...................17 1 Külföldre negyedévenként 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3*25 Pengő efisves szám érd 4*~ üss. POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő: Arató Andor. írigyelenikt miniSsc csfiffirtőhön és masini* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ii 11309 -----Regele Ferdinand L (Bonnaz)-ucca 20. sz.------TELEFON lél. Hasznos lesz-e az agrárblokk ? Ma már annyira összekeveredett a gazdasági és politikai helyzet, hogy a kettőt egymástól elválasztani lehetetlenség. A rosszul vezetett nemzeti politika a gazdasági helyzet rosszabbodásának okozója, viszont a rosszabb gazdasági helyzet idegpróbája rossz nemzeti politikára inspirál. A háború előtti nagy jelszavak, amelyekkel egyik állam a másik ellen uszította néptömegeit, a gyakorlatban teljes csődöt mondtak. Az agrárországok, amelyek a háború előtt iparuk fejlesztéséért áhítoztak, a háború utáni nemzeti iparfejlesztési politika kapcsán tönkrenyomorították agrártermelésüket, amelyet a dédelgetett ipar közterheinek emelésével sem sikerül talpra állítaniuk. Most aztán egyaránt megy tönkre az ipari és az agrártermelés. Agrárblokkot ! Ez lett az új jelszó, amelytől megváltást remélünk. Pedig erről is ki fog derülni rövidesen, hogy megvalósíthatatlan utópia, amely még megvalósulása esetén sem hozza meg a tőle várt gyógyulást. A háború következtében erős elszigeteltség állott be az államok között. Ennek az elszigeteltségnek részben természetes, részben mesterséges okai voltak. A természetes okok legelseje a végzetes hirtelenséggel beállott valuta differencia volt. Azok az államok, amelyeknek valutája lezuhant, igyekeztek az egyensúly helyreállítására minél kisebbre szorítani le külföldi szükségleteiket, önként adódott tehát a „mindent belföldön termelni“ jelszó gyakorlati alkalmazása. A pénzértékek kiegyensúlyozása után a fellendült belföldi termelést az import emelkedése fenyegette agyonnyomással. Nemzeti érdekre hivatkozva mesterségesen tartották tehát fenn továbbra az elszigeteltséget. Az ipari és agrártermékek azonban csak akkor bírnak értékkel, ha azok kereslete élénk. Az import agyonnyomása pedig magával hordja az export lehetetlenné tételét is. Ha minden ország védekezik az import ellen, hová lehessen exportálni ? A háború előtti államokban, különösen az Osztrák- Magyar monarchiában és a hármas szövetségbe tartozó államokban természetes fejlődés következményeként oszlott fel a termelés. Az egyik ország agrárterményeit az ipari nyersanyagtermeléssel együtt átvette a másik, amely vásárlóképességét viszont az agrárállamban elhelyezett iparcikkeinek exportálásával biztosította. A háború megszüntette ezt az egészséges árucserét, a pénznek ezt az állandó ideoda vándorlását, amely mellett egészséges és természetes fejlődést észlelhettünk mindenütt. A kényszer-elzárkózottságot a mesterséges elzárkózottság követte, amelyet agrárblokk jelszavával eredményesen feloldani nem lehet. Hiszen az agrárblokkba tömörülő országoknak is elsősorban piacra van szükségük, hogy termésfölöslegüket értékesíthessék. A termésfölösleg felvételére képes nyugati ipari államok pedig csak akkor fognak a blokkhoz tartozó országokból vásárolni terményeket, ha azok az ő ipari termelésük számára alkalmas piacnak bizonyulnak. Ellenkező esetben a veszedelmesen konkuráló amerikai gabonapiacot fogják támogatni. Az agrárblokk tehát csak akkor lehet életképes, ha az agrárországok nem erőszakolják továbbra is iparfejlesztésüket, hanem az agrárjelleg előnybe helyezését tartják szemük előtt. Ha ezt nem teszik, elpusztul a természetes agrártermelés, amely magával rántja a mesterségesen nevelt ipari termelést is. BCFR. gazdálkodása címmel az Universal megírja, hogy a CFR. igazgatóság 100 mozdonyt bérel Lengyelországtól, melyekért egyenként 2500 lej napi használati díjat fizet Ugyanekkor a CFR. elromlott mozdonyait nem javítják, hanem ócskavasként hagyják állani az állomásokon. EPSTEIN-en kész női kabátokat ismét kapni A kisebbségi veszedelem Vannak államférfiak, különösen az utódállamokban, akik a kisebbségek életmegnyilvánulásaiban állandó veszedelmet látnak az államra nézve. A Keleti Újság egy a kisebbségi kérdéssel behatóan foglalkozó angol képviselő nyilatkozatát közli, amely érdekesen világítja meg az említett politikusok ferde nézetét. Llewelyn Johns, az angol alsóház tagja, már akkor magára vonta a figyelmet, amikor a nyár folyamán a londoni interparlamentáris konferencián erőteljesen támogatta Studer svájci delegátus fejtegetéseit, aki azt hangoztatta, hogy az államok ne lássanak ellenséget a kisebbségekben addig, míg a szerződéseket velük szemben becsületesen végre nem hajtották. Csak ez után van joguk magatartásukról ítéletet mondani. Llewelyn Johns most egy angol világlapban nyilatkozott a kisebbségi kérdésről. Érdekes megállapításaiból itt közlünk néhányat, szükséges. Ipari élet Mennyi életerő és alkotóvágy van tétlenségre kárhoztatva a pénz drágasága folytán. Képzett szakemberek tetterejét őrli a gond, hogy miből tartsa fent iparát, családját s polgári tekintélyét, ha szaktudását szegreakaszthatja műhelyében, a szép sorjában pihenő szerszámai közé, mert nincs pénz a közforgalomban munkája keresletére. A kulturfejlődés lépcsőfokáról visszaestünk évtizedeket, mikor csak a kiváltságos osztálynak jutott osztályrészül a kulturigények kielégítése, mikor a polgári osztály ruházata, bútorzata kevés iparost foglalkoztatott egyszerűségénél fogva, mikor könyv és újság csak kevés család kezén forgott, mikor a polgárság szórakozása pipafüst melletti firkózásban merült ki s igy tovább teljes igénytelenségbe leegyszerüsült az emberiség életmódja. Hiszen a létfenntartáshoz nekünk embereknek sincs többre szükségünk, mint az állatnak. Szabadságra, a hogy minden magyar ember megismerkedjék velük. „Középeurópában azzal szokás érvelni - állapítja meg az angol politikus, - hogy a kisebbségek kulturális szabadsága az állam egységét veszélyeztetné és szeparatisztikus törekvéseknek válnék forrásává. Éppen ellenkezőleg ! A kisebbségek elnyomatása, áthasonulásuknak erőszakolása veszélyeztetné komolyan az államok egységét. Abban, ha a kisebbségek nemzeti és kulturális kincseiket ápolják és védik, csak a rossz lelkiismeret és a félelem láthat az államot fenyegető veszedelmet! Az államhűség igenis összeférhet a nemzeti érzéssel és azzal a ragaszkodással, mellyel a kisebbségek nemzeti sajátságaikon függenek.“ Nyilatkozatának további részében a walesi kisebbség helyzetével foglalkozik Llewelyn Johns és militául állítja Wales népének helyzetét a kisebbségi kérdés kezelésére nézve, táplálék és hajlékszerzésben. De mert a nomádságból a szellem felsőbbsége évezredek során kiemelte az emberiséget és szabadságát vallási és polgári törvényekkel önmaga korlátozza, ennek folyományaként szellemi felsőbbségünk érzete az állati sorsnál többet követel. Az emberiség alvó öntudatát a művelődés térhódítása fokozatosan ébreszti, ami az életigények kifejlődésében nyilvánul, mely igények kielégítése a pénz közforgalmi mennyiségétől függ. Amint a földet körforgásában megállítani nem lehet, úgy nem lehet elnémítani az öntudatra ébredéssel fellépő életigényt, mely kielégítésért lázong agyunkban a munkakészségünkkel kiérdemelt egyenjogúság érzeténél fogva, mert ebben a mai kultúrfejlettségben az első cölöpüléstől a csillogó palotákig alkotó tevékenysége van az iparosságnak nem csak fizikai erőben, hanem szellemi irányításban is. Minthogy az elődeink egyszerű életmódja az akkori korszellem természetes folyománya volt, ép úgy a mai fejlettebb életigénynek mesterséges, avagy kényszerű visszaszorítása természetellenes, mert a megnövekedett ipari termelés felszívásához igénnyel bíró néptömeg kell. Minthogy ez hála Isten gyarapszik, elengedhetetlen szükséglet a pénzbőség, mint közvetítő eszköz az igények kielégítéséhez, melyen nyugszik az állam békés fejlődése. T. L. Új év kezdelén Vidám gyermeklárma hallatszik ki az iskolából, ártatlan bizakodó hangok, mint azoké, kik semmit sem tudnak arról a sok gonoszságról, bűnről, mely annyira divatozik a mai emberek között. Azok a csengő, tiszta lelkiismeretből eredő szavak bizony becsületre taníthatnák a „műveit“ felnőtteket. De tanulás helyett még jobban törünk ellenük! Mert nem igyekszünk a magunk átkos, vásári komédiájú életünk színpadától eltiltani, hanem még a gyermeki lelkek előtt is tovább űzzük nem éppen ártatlan játékainkat! Új iskolai év kezdetén vagyunk. Hányadik ez már a „béke“ esztendeje ótal Hogy fogadkozzunk akkor, hogy „békében“, tisztességben, jóságban neveljük triádáinkat, hogy a háború borzalmasságait örökre kiirtsuk sziveikből s emlékezetükből. De a fogadalom megtartása helyett kéjelegve hajókázuzik tovább bűncsónakunkban a szennyes élet vizén - a parton álló ártatlan kisdedek szeme láttára! Pedig aki megbotránkoztatja a kicsinyeket, jobb, ha malomkövet köt a nyakába ! Kikre vonatkozik ez ? Mindenkire, aki öntetszelegve, önmagát bálványozva, másokat szidva él! Mindenkire, akinek minden fő, csak a becsület nem ! Mindenkire, aki előtt minden érték, csak az igazság nevű! S mi az „igazi“ igazság? Önmagunk elvetemültségének meglátása! Lett légyen az szegény vagy millióméd, beteg vagy egészséges, mindenki, ki képes önimádásának komédiáját játszani még a kicsinyek előtt is, egyformán rászolgál a malomkőre ! Új iskolai év! Várjon hozdl erebb, jobb, igazabb értesítőt! ? ? Aligha ! A „kultúra“ nem engedi! $Hx.