Krassó-Szörényi Lapok, 1930. október-december (52. évfolyam, 78-102. szám)

1930-10-02 / 78. szám

Csütörtök, 1930 október 2. ARA 4 LEJ Lll. évf. 78. sz. évre évre ez SKOFIZSTÉS ÉRM: ................... 200­ lej.­­ Negyed évre . . . 50 lej. ...... 100 lej. I Egy hóra...................17 1 Külföldre negyedévenként 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3*25 Pengő efisves szám érd 4*~ üss. POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő: Arató Andor. írigyelenikt miniSsc csfiffirtőhön és masini* Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ii 11309 -----Regele Ferdinand L (Bonnaz)-ucca 20. sz.------­TELEFON lél. Hasznos lesz-e az agrárblokk ? Ma már annyira össze­keveredett a gazdasági és politikai helyzet, hogy a kettőt egymástól elválasztani lehetetlenség. A rosszul ve­zetett nemzeti politika a gazdasági helyzet rosszab­bodásának okozója, viszont a rosszabb gazdasági hely­zet idegpróbája rossz nem­zeti politikára inspirál. A háború előtti nagy jelszavak, amelyekkel egyik állam a másik ellen uszította néptö­megeit, a gyakorlatban tel­jes csődöt mondtak. Az ag­­rárországok, amelyek a há­ború előtt iparuk fejleszté­séért áhítoztak, a háború utáni nemzeti iparfejlesztési politika kapcsán tönkrenyo­­morították agrártermelésüket, amelyet a dédelgetett ipar közterheinek emelésével sem sikerül talpra állítaniuk. Most aztán egyaránt megy tönkre az ipari és az agrártermelés. Agrárblokkot ! Ez lett az új jelszó, amelytől megvál­tást remélünk. Pedig erről is ki fog derülni rövidesen, hogy megvalósíthatatlan utó­pia, amely még megvaló­sulása esetén sem hozza meg a tőle várt gyógyulást. A háború következtében erős elszigeteltség állott be az államok között. Ennek az elszigeteltségnek rész­ben természetes, részben mesterséges okai voltak. A természetes okok legelseje a végzetes hirtelenséggel beállott valuta differencia volt. Azok az államok, ame­lyeknek valutája lezuhant, igyekeztek az egyensúly helyreállítására minél ki­sebbre szorítani le külföldi szükségleteiket, önként adó­dott tehát a „mindent bel­földön termelni“ jelszó gya­korlati alkalmazása. A pénz­értékek kiegyensúlyozása után a fellendült belföldi ter­melést az import emelke­dése fenyegette agyonnyo­­mással. Nemzeti érdekre hivatkozva mesterségesen tartották tehát fenn továbbra az elszigeteltséget. Az ipari és agrártermékek azonban csak akkor bírnak értékkel, ha azok kereslete élénk. Az import agyonnyomása pedig magával hordja az export lehetetlenné tételét is. Ha minden ország vé­dekezik az import ellen, hová lehessen exportálni ? A háború előtti államok­ban, különösen az Osztrák- Magyar monarchiában és a hármas szövetségbe tartozó államokban természetes fej­lődés következményeként oszlott fel a termelés. Az egyik ország agrártermé­nyeit az ipari nyersanyag­­termeléssel együtt átvette a másik, amely vásárlóképes­ségét viszont az agrárállam­ban elhelyezett iparcikkeinek exportálásával biztosította. A háború megszüntette ezt az egészséges árucserét, a pénznek ezt az állandó ide­­oda vándorlását, amely mel­lett egészséges és termé­szetes fejlődést észlelhettünk mindenütt. A kényszer-el­­zárkózottságot a mestersé­ges elzárkózottság követte, amelyet agrárblokk jelsza­vával eredményesen felol­dani nem lehet. Hiszen az agrárblokkba tömörülő or­szágoknak is elsősorban piacra van szükségük, hogy termésfölöslegüket értékesít­hessék. A termésfölösleg felvételére képes nyugati ipari államok pedig csak ak­kor fognak a blokkhoz tar­tozó országokból vásárolni terményeket, ha azok az ő ipari termelésük számára alkalmas piacnak bizonyul­nak. Ellenkező esetben a veszedelmesen konkuráló amerikai gabonapiacot fog­ják támogatni. Az agrárblokk tehát csak akkor lehet élet­képes, ha az agrárországok nem erőszakolják továbbra is iparfejlesztésüket, hanem az agrárjelleg előnybe he­lyezését tartják szemük előtt. Ha ezt nem teszik, elpusz­tul a természetes agrárter­­­­melés, amely magával rántja a mesterségesen nevelt ipari termelést is. B­CFR. gazdálkodása cím­mel az Universal megírja, hogy a CFR. igazgatóság 100 moz­donyt bérel Lengyelországtól, melyekért egyenként 2500 lej napi használati díjat fizet Ugyan­ekkor a CFR. elromlott moz­donyait nem javítják, hanem ócskavasként hagyják állani az állomásokon. EPSTEIN-en­ kész női kabátokat ismét kapni A kisebbségi veszedelem Vannak államférfiak, kü­lönösen az utódállamokban, akik a kisebbségek életmeg­nyilvánulásaiban állandó ve­szedelmet látnak az államra nézve. A Keleti Újság egy a kisebbségi kérdéssel be­hatóan foglalkozó angol kép­viselő nyilatkozatát közli, amely érdekesen világítja meg az említett politikusok ferde nézetét. Llewelyn­ Johns, az angol alsóház tagja, már akkor magára vonta a figyelmet, amikor a nyár folyamán a londoni interparlamentáris konferencián erőteljesen tá­mogatta Studer svájci dele­gátus fejtegetéseit, aki azt hangoztatta, hogy az álla­mok ne lássanak ellenséget a kisebbségekben addig, míg a szerződéseket velük szem­ben becsületesen végre nem hajtották. Csak ez után van joguk magatartásukról ítéletet mondani. Llewelyn­ Johns most egy angol világlapban nyilatko­zott a kisebbségi kérdésről. Érdekes megállapításaiból itt közlünk néhányat, szükséges. Ipari élet Mennyi életerő és alkotó­vágy van tétlenségre kárhoz­tatva a pénz drágasága foly­tán. Képzett szakemberek tett­erejét őrli a gond, hogy mi­ből tartsa fent iparát, csa­ládját s polgári tekintélyét, ha szaktudását szegreakaszt­­hatja műhelyében, a szép sorjában pihenő szerszámai közé, mert nincs pénz a közforgalomban munkája ke­resletére. A kulturfejlődés lépcsőfo­káról visszaestünk évtizede­ket, mikor csak a kiváltsá­gos osztálynak jutott osztály­részül a kulturigények kielé­gítése, mikor a polgári osz­tály ruházata, bútorzata ke­vés iparost foglalkoztatott egyszerűségénél fogva, mi­kor könyv és újság csak kevés család kezén forgott, mikor a polgárság szórako­zása pipafüst melletti firkó­­zásban merült ki s igy to­vább teljes igénytelenségbe leegyszerüsült az emberiség életmódja. Hiszen a létfenntartáshoz nekünk embereknek sincs többre szükségünk, mint az állatnak.­­ Szabadságra, a hogy minden magyar ember megismerkedjék velük. „Középeurópában azzal szokás érvelni - állapítja meg az angol politikus, - hogy a kisebbségek kulturális sza­badsága az állam egységét veszélyeztetné és szepara­­tisztikus törekvéseknek vál­nék forrásává. Éppen ellen­kezőleg ! A kisebbségek el­nyomatása, áthasonulásuk­­nak erőszakolása veszélyez­tetné komolyan az államok egységét. Abban, ha a ki­sebbségek nemzeti és kultu­rális kincseiket ápolják és védik, csak a rossz lelkiis­­meret és a félelem láthat az államot fenyegető veszedel­met! Az államhűség igenis összeférhet a nemzeti érzés­sel és azzal a ragaszkodás­sal, mellyel a kisebbségek nemzeti sajátságaikon füg­genek.“ Nyilatkozatának további ré­szében a walesi kisebbség helyzetével foglalkozik Lle­welyn­ Johns és militául ál­lítja Wales népének helyze­tét a kisebbségi kérdés ke­zelésére nézve, táplálék és hajlék­szerzés­ben.­­ De mert a nomád­­ságból a szellem felsőbbsége évezredek során kiemelte az emberiséget és szabadságát vallási és polgári törvények­kel önmaga korlátozza, en­nek folyományaként szellemi felsőbbségünk érzete az ál­lati sorsnál többet követel. Az emberiség alvó öntu­datát a művelődés térhódí­tása fokozatosan ébreszti, ami az életigények kifejlődésé­ben nyilvánul, mely igények kielégítése a pénz közfor­galmi mennyiségétől függ. Amint a földet körforgá­sában megállítani nem lehet, úgy nem lehet elnémítani az öntudatra ébredéssel fel­lépő életigényt, mely kielé­gítésért lázong agyunkban a munkakészségünkkel ki­érdemelt egyenjogúság ér­zeténél fogva, mert ebben a mai kultúrfejlettségben az első cölöp­üléstől a csillogó palotákig alkotó tevékeny­sége van az iparosságnak nem csak fizikai erőben, hanem szellemi irányításban is. Minthogy az elődeink egy­szerű életmódja az akkori korszellem természetes fo­lyománya volt, ép úgy a mai fejlettebb életigénynek mesterséges, avagy kény­szerű visszaszorítása termé­szetellenes, mert a megnö­­vekedett ipari termelés fel­szívásához igénnyel bíró nép­­tömeg kell. Minthogy ez hála Isten gyarapszik, elengedhe­tetlen szükséglet a pénz­bőség, mint közvetítő esz­köz az igények kielégítésé­hez, melyen nyugszik az ál­lam békés fejlődése. T. L. Új év kezdelén Vidám gyermeklárma hal­latszik ki az iskolából, ár­tatlan bizakodó hangok, mint azoké, kik semmit sem tud­nak arról a sok gonoszság­ról, bűnről, mely annyira divatozik a mai emberek között. Azok a csengő, tiszta lelkiismeretből eredő szavak bizony becsületre taníthatnák a „műveit“ fel­nőtteket. De tanulás helyett még jobban törünk ellenük! Mert nem igyekszünk a magunk átkos, vásári ko­­médiájú életünk színpadától eltiltani, hanem még a gyer­meki lelkek előtt is tovább űzzük nem éppen ártatlan játékainkat! Új iskolai év kezdetén vagyunk. Hányadik ez már a „béke“ esztendeje ótal Hogy fogadkozzunk akkor, hogy „békében“, tisztesség­ben, jóságban neveljük triá­dáinkat, hogy a háború bor­zalmasságait örökre kiirtsuk sziveikből s emlékezetükből. De a fogadalom megtartása helyett kéjelegve hajókázuzik tovább bűncsónakunkban a szennyes élet vizén - a parton álló ártatlan kisdedek szeme láttára! Pedig aki megbotránkoztatja a kicsi­nyeket, jobb, ha malomkö­vet köt a nyakába ! Kikre vonatkozik ez ? Mindenkire, aki öntetsze­­legve, önmagát bálványozva, másokat szidva él! Min­denkire, akinek minden fő, csak a becsület nem ! Min­denkire, aki előtt minden érték, csak az igazság nevű! S mi az „igazi“ igazság? Önmagunk elvetemültségé­nek meglátása! Lett légyen az szegény vagy millióméd, beteg vagy egészséges, min­denki, ki képes önimádásá­­nak komédiáját játszani még a kicsinyek előtt is,­­ egy­formán rászolgál a ma­lomkőre ! Új iskolai év! Várjon hozdl e­rebb, jobb, igazabb­­ értesítőt! ? ? Aligha ! A „kultúra“ nem engedi! $Hx.

Next