Krassó-Szörényi Lapok, 1937. január-március (59. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-03 / 1. szám
Péntek, 1937^ január I ARA 3 LBJ LIX. évi I sz a ilO.. -t- 1ti ,%8 Vs-«**** * Bg? erre...................2CQ bi. s Negyed é»r« . . . , Pl* e*r#...................100 !•. S Hgy bari................. KftltMde« swgrsdefeataat 100 s®j. MftgytrOrsitgon negyedévenként 3*25 Pengd SOVES STEm use 3~ tigs. 50 lej 17 Se POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Arató Andor. ái*,í.int'» ssmm il&itirtkiB M filiffiii Szerkesztőség és kiadéhieatel: kU601 Regele Ferdinand I. 36. sz. .■■s'm.h.i-TELEFON 10*. Il szilveszteri sötétség világossága Szilveszter éjszakáján a tizenkettedik óraütés pillanatában világszerte pár percnyi sötétséggel köszönti a vidám mulatozók serege az új esztendőt. Kitűnően jelképezi ez a sötétség azt a bizonytalanságot, azt a titokzatosságot, amelyet eltakar kiváncsi szemeink elől a jövő, amelyet átláthatatlan leplével elföd mindent tudnivágyó agyunk elől az ujesztendő. De ha történéseinek seregét el is rejti előlünk az ujesztendő, a szilveszter-éji sötétség perceiben, mint Mózes népét a pusztában vezető tűzoszlop világosodjék meg előttünk kötelességeink tornya. Kötelességeink mindenkor tekintélyes épülete terebélyesebbé lesz minden esztendővel. Minél több terhet rak vállainkra az élet, minél nagyobb feladatok megoldása elé állítanak bennünket az egymásután sorakozó esztendők, annál inkább szaporodnak kötelességeink embertársaink és elsősorban fajtestvéreink iránt. Nyissuk ki szemeinket a szilveszter-éji sötétség perceiben s bélyedjünk bele tekintetünkkel e kötelességek tömegébe, válasszuk ki közülök legalább azokat, amelyeknek teljesítésére képeseknek hisszük magunkat és fogadjuk meg erős akarással, hogy végre is hajtjuk a vállalt feladatot és akkor a jövő szilveszteri számadás alkalmával emelt fővel várhatjuk a sötétség pillanatait és szívünkből fakadó reménnyel, több értelemmel, nagyobb határozottsággal hangzik el ajkainkról a kívánság : Boldog új esztendőt! „A kisebbségek jóléte az állam érdeke is“ A bucureştii „Balkan Press“ című kőnyomatos lap dec. 26-iki ketettel Iorga Miklós egyetemi tanár volt miniszterelnök cikkét közli. A cikk címe ez : „A kisebb-ségek jóléte az állam érdeke is“. Szövege a következő : A mai modern Románia államéletének talán legnagyobb problémája a kisebbségi kérdés. A mi népünk évszázadokon keresztül súlyos történelmi igazságtalanságok áldozata volt, amelyet tizenhét évvel ezelőtt tett jóvá Európa. Most a mi országunkban élnek nagyszámmal idegen népek, akikkel szemben a legteljesebb jóindulat és nemzeti türelmesség álláspontjára kell helyezkednünk. Én is nacionalista, mondhatnám patrióta vagyok, de semmi sem áll tőlem távolabb, mint a soviniszta gyűlölködés. A kisebbségeket teljes jogú állampolgárokként óhajtom tekinteni és a sors szerencsés ajándékának tekintem a kitűnő és munkás népkisebbségeket, amelyek hazám földjén élnek évszázadok óta és munkájuk verejtékével dolgoznak a közös haza boldogulásáért, akárcsak a többségi román nép. Ezek a népkisebbségek friss színeket jelentenek a a természet eme gazdag festőpalettáján, aminek az Úristen Romániát megalkotta. Adjuk meg a lét és fejlődés teljes szabadságát minden népkisebbségnek, mert így lassan maguktól jönnek rá arra az igazságra, hogy ez az ország az ő ilyen cím alatt hoz cikket a Kereskedők Lapjának legutóbbi száma. A cikk azt a fejetlenséget ecseteli, amely az idei u. n. aranyvasárnapon az üzletek nyitása-zárása körül tapasztalható volt. Az „aranyvasárnap“ szomorúságát még fölülmúlja a körülötte lezajlott zűrzavar szimptomatikus jellegének szomorú volta. Bizonyos, hogy a kereskedőknek nem az a legnagyobb baja és sérelme, hogy ezen az egy vasárnapon nem tarthatták nyitva üzleteiket. Bár ez a tilalom semmivel sem volt indokolt. Sőt! A nyitvatartás lett volna indokolt és pedig úgy a kereskedők, mint a vásárló közönség szempontjából. Hiszen másfelé még „ezüstvasárnap“ is van, a karácsonyt megelőző második vasárnapon. Nem hisszük, hogy valaki is felelni tudna arra, hogy ezt az igazán könnyű ügyet miért nem rendezik egyszers mindenkorra? Pénzbe sem kerül, mindössze néhány soros rendeletre volna szükség. Vagy ha ezt nem teszik, miért nem intézkednek az illetékesek esetről-esetre, de idejekorán és pontosan? És ha ez sem jut eszükbe, legalább akkor intézkednének, amikor ezt az érdekelt kereskedő testületek tömegesen kérik. A legtöbbször t. i. úgy van, hogy a nyitvatartást engedélyező miniszteri rendelet a legutolsó boldogulásuknak is igazi hazája lehet. Sokan vannak máris a józan ítélőképességű magyarok körében, akik ezt őszintén elismerik. — Ideálom a nemzeti állam, amelyben egyedül a kultúra által biztosított igazi béke szelleme uralkodik, percben érkezik, a kereskedő már a személyzetet sem tudja értesíteni és így az engedélyből senkinek semmi haszna. Ami azonban az idén történt - a napilapoknak és a rádiónak ellentmondó hírei, ezek cáfolatai napokon keresztül, majd még a rendőrközegeknek vasárnap délelőtti ide-oda futkosása - az minden képzeletet felülmúl. Van aztán ennek a kérdésnek más oldala is. A hivatalos adóstatisztika szerint is az állam bevételeinek legnagyobb részét a kereskedelem izzadja ki. Sehogy sem méltányos tehát a kereskedőkkel, a leglojálisabb és a legnagyobb mértékben adózó elemmel szemben tanúsított ez a bánásmód, amely azonfelül, hogy a kereskedőket anyagilag károsítja, őket önérzetükben is mélyen sérti. Ezért szomorú tulajdonképen ez az „aranyvasárnap“. A Kereskedők Lapjának cikkírója a helyzetért a hatóságokon kívül magukat a kereskedőket is hibáztatja. Azért lehet ugyanis a kereskedőkkel így bánni, mert hiányzik bennük a szükséges osztályöntudat és mert nincsenek kellően megszervezve. Minthogy pedig a kereskedőosztálynak ilyképen nincs kellő politikai súlya, nem hallatszik el hangja az illetékes körökhöz. Még világosabban szólva, a főhiba itt van . A kereskedő, ha elvétve politizál is, úgy olyan politikai pártnak tolja a szekerét, amelynek semmi gondja sincs a kereskedelem és a kereskedők prosperálására. A kereskedőnek tehát nem pártpolitikát kellene csinálnia, hanem az ő kari, hivatásbeli érdekeinek megvédését szolgáló kereskedő-politikát. Ha majd elkövetkezik az az idő, amikor az ország kereskedői nem forgácsolják el a bennük rejlő politikai erőt mindenféle pártok között, hanem megalkotják országos gazdasági vagy kereskedő pártjukat, akkor majd megfelelő számú helyet kapnak úgy a törvényhozásban, mint a helyi önkormányzati testületekben, akkor majd közvetlenül beleszólhatnak sorsuk intézésébe, a felőlük rendelkező törvények nem fognak „rólunknélkülünk“ megszületni és akkor talán majd nem lesz ok az ideihez hasonló szomorú aranyvasárnap feletti elmélkedésre. szabás, minőség és árban utolérhetetlenek. EPSTEIN: Szomorú aranyvasárnap