Krassó-Szörényi Lapok, 1938. október-december (60. évfolyam, 54-74. szám)

1938-10-02 / 54. szám

1938 X. 2. Duminecă-Vasárnap 3 Lei LX. 12-54. (Gazeta Carasului a Severinului) Szerkesztőség és kiadóhivatal: Lugoj, Str. Regele Ferdinand I. 36. — Telefon 258. Felelős szerkesztő: ARATÓ ANDOR Laptulajdonos és kiadó: Tip. Husvéth és Hoher, Lugoj Megjelenik kéthetenként. — Előfizetési dij évi 200 lei, înscris în Registrul Publicațiunilor periodice la Tribunalul Lugoj sub No. 8—1938. KIRÁLYI SZAVAK: Az összes lelkek testvériesüléséből, az összes akaratok egye­süléséből jött létre az az erkölcsi erő, amely a megpróbáltatások óráiban népünk nagy sikereit eredményezte. Legyünk méltók elő­deinkhez és ne feledkezzünk meg az ő áldozataikról! A romániai magyarság feladata Nagy napokat élünk, esemény­teljes napokat, amelyeknek ra­gyogó őszi napfényét a lelkekre nehezedő bizonytalanság komor felhői sötétítik el. Az emberi szi­veket a holnap eshetőségei szo­rongással töltik el. Az izgalom lett úrrá az emberiségen s min­denki remegve várja az új híre­ket, amelyektől sorsa jobbrafor­­dulását, a nyugalom helyreállá­sát várja. Ez az ország összes lakosain erőt vevő türelmetlen várakozás­ból fakadó nyugtalanság kivétel nélkül érint minden embert. Így tehát az itteni magyarság sem lehet közömbös az események fejlődése iránt. Hiszen elvitatha­tatlan, hogy eszmék tisztázódása nem történhet meg anélkül, hogy hatásukat ne érezné meg a szom­szédságban lakó nép is. Érdek­lődésünket el nem tilthatja tőlünk senki, hiszen testvérsors viselői­ről, kisebbségi sorsot élő testvé­reinkről van szó. Kötelességünk azonban kor­mányozni tudni önmagunkat. Erre van ma legnagyobb szüksége minden embernek kivétel nélkül. Kormányoznunk kell önmagun­kat, uralkodnunk kell idegeinken. Ma csak az boldogulhat, aki ide­gein uralkodni képes. Mindenek­előtt nem szabad hitelt adnunk a nyugtalanságra okot nyújtó hí­reszteléseknek. Akadnak felületes, bár jóhiszemű emberek, akik ha­lálos bizonyossággal képesek ál­lítani híreket, amelyeket csak fe­gyelmezetlen idegrendszerük kö­vetkeztében hallottak ferdén. Akad­nak emberek, akik örök pesszi­mizmusuktól vezérelve mindig és mindenben csak a rosszat, a ré­mületkeltőt látják meg. Különösen óvatossággal kell fogadnunk az ilyen emberek nyilatkozatait. Uralkodnunk kell idegeinken, hiszen mindannyiónknak a teljes nyugalomra van szüksége. Ami­kor óráról-órára arról győződünk meg, hogy a nyugati nagyhatal­mak felelős vezérei mindent meg­tesznek a hiábavaló vérontás el­kerülésére, amikor jól tudjuk, hogy a mi országunk uralkodója és kormánya példás nyugodtsággal őrködik az ország összes lakói nyugalma és zavartalan munkál­kodásának biztosítása felett, tel­jesen indokolatlan és a fegyel­mezettség hiányára vall az az izgalom, amely egyes újabb hí­rekre úrrá lesz a gyönge ideg­zetű emberek lelkében. A kisebbségi magyarságnak ezekben is példaadóan kell vi­selkednie, hogy méltó legyen a vele együttélő más nemzetek meg­becsülésére. A kisebbségi ma­gyarságnak állampolgári köteles­ségeinek teljes tudatában higgadt nyugalommal kell fogadnia az eseményeket s amellett egy percre sem szabad felednie faji köteles­ségeit. Nem gyáva meghunyász­­kodás, nem félelemteli sopánko­­dás, hanem öntudatos komoly emberekhez egyedül méltó visel­kedés a mi feladatunk. Hrató H. írta, azóta világhírű lett, nem kis részben egy majdnem azonos szövegű távirat nyomán, melyet nem­régiben menesztett útjára. Neville Chamberlain-nak hívják s ma Anglia miniszterelnöke. A harminc év előtti látogatás eredményes volt. A hajóstársaság néhány nap múlva értesítést kül­dött Birmingham­ be, hogy „Ne­ville Chamberlain mai látogatá­sának következményeképen aján­latukat elfogadjuk . . .“ E kis epizódnak leírását fran­cia lapban olvassuk s azt is, hogy Londonban mekkora meglepetés volt a váratlan berchtesgadeni repülés. A Casino-ban, ahol a vacsorázó közönség épen táncolt két műsorszám között, az igaz­gató lépett a színpadra, leintette a zenekart s felolvasta a hivata­los közleményt, mely bejelentette a történelmi nevezetességű utat. A közönség pedig kigyult arcok­kal énekelte: Éljen soká a ked­ves, jó cimbora .. . Ezt a bizalmat a puszta hírre előlegezte az egész angol nép, nemcsak ennek a mulatóhelynek a közönsége, mert hiszen az „öreg cimbora“ terveiről sem előbb, sem utóbb nem tudott semmit. Ennek az egészen szigorú ti­toktartásnak története van. Ami­kor az abesszin­ válság tetőpontján volt, idő előtt illetéktelenül elárul­ták a Lavale Hoare tervet s ez­zel meg is hiusitották : ez a terv kiegyezés volt az olaszok abesz­­sziniai igényei s az angol-fran­cia álláspont között. Ha ez az indiszkréció meg nem „fúrja“ a tervet, az egész világpolitika más irányt vesz akkor és sok minden nem történik meg, ami azóta meg­történt s erős próbára tette a szereplők idegeit. Erős idegek, erre van ma mindenekelőtt szükségük azoknak, kik a nagy történelmi játszma kártyáit a kezükben tartják. Cham­berlain a nemzetközi politika ,,bé­keangyala, aki igazán repül“, kitűnő idegekkel dicsekedhetik. Semmi sem érzékelteti jobban azt a csodálatos változást, amit a technika az események folyá­sába hozott, mint a „jó öreg cim­borának“ ez az útja. Azt kellene mondani, hogy a technika így közelebb hozta egy­máshoz az embereket, ha ez eb­ben a pillanatban nem volna kissé kockázatos kijelentés. Az azon­ban már ma is bizonyos, hogy az események és egyéb valósá­gok megismerésének útját szer­felett megrövidítette. Ha még nem is az emberhez az ember, de az ember és a valóság tényleg kö­zel, szinte tapintható közelségbe kerültek egymással s ma azt érzi mindenki, hogy ennek a nagy ténynek egészen nagy a jelentő­sége. Az éterben ma nagy csata folyik: az események híte, az állítások, válaszok és viszonvá­laszok cikáznak az űrben. A leg­egyszerűbb polgár is mérlegel s keresi a valóságot. A különbsé­gek és ellentétek pedig, melyek szóhoz jutnak, úgy hatnak a va­lóság megismerésére, mint a ve­tített fény, ha különböző sarkok­ból esik ugyanarra a tárgyra. Ma pedig úgy látszik, hogy ez a legfontosabb: a realitások meg­ismerése. A legjobb tanácsadó ma a valóság, ahogyan az a né­pek életében, a nemzetek kapcso­lataiban és viszonyaiban jelent­kezik. A valóságok megállapítá­sában a legkönnyebb a találko­zás, az olyan találkozás pedig, mely ezen a szilárd alapon megy végbe, a legkönnyebben hozhat eredményt, nyugalmat, békét. (S. I) A jó öreg cimbora Harminc évvel ezelőtt történt, hogy az ausztrál-angol hajóstár­saság több új, nagy személyszál­lító gőzöst építtetett. A cégek között, melyek az utasfülkék mat­­racaira ajánlatot tettek, szerepelt egy birminghami nagy fehérne­­műgyár. A verseny éles volt, a tárgyalások hosszúra nyúltak, amikor egy szép napon a hajós­társaság a következő táviratot kapta egy birmingham­i cégtől. „Azt a javaslatot teszem, hogy holnap reggel Londonba utazom s felkeresem önöket . . .“ Az ar, aki ezt a táviratot alá­ Csehszlovákia történeti fejlődése Csehország tulajdonképen nem újkeletű állam, bár jelenlegi for­májában csak 1918 ban alakult meg. A cseh királyság több mint ezer esztendős s azóta játszik szerepet Európa történetében. A történeti adatok szerint a volta­­képen a cseh földet, tehát a jelen­legi Csehszlovákia törzsét, a ró­mai időkben keltavérű bojok szál­lották meg. Tőlük nyerte nevét: Bojohemum, vagy amint később nevezték: Bohemia. Augusztus császár idejében germán marko­­manok telepedtek itt meg, majd a Krisztus utáni hatodik század­ban szláv csehek foglalták el ezt a területet. A szlovákok, vagy tótok hovatartozását a tudomány még nem tisztázta teljesen, csak annyit állapítottak meg, hogy szláv eredetűek. A különböző apró törzsekre tagolt cseheket egy Szamok nevű bevándorolt frank, tehát germán származású vezér egyesítet­t és szabadította fel az avarok uralma

Next