Kurír - reggeli kiadás, 1990. augusztus (1. évfolyam, 27-42. szám)

1990-08-01 / 27. szám

1990. augusztus 1. forintos interjú A piszkos tizenkettő A mai parlamenti környe­zetvédelmi ülésen meghall­gatják a „piszkos tizenket­tőt”! Készül az új környe­zetvédelmi törvény, ez indí­totta hozzászólásra, együttes nyilatkozattételre hazánk - önmaga szerint - legpisz­kosabb tizenkét városát (no, azért akad még!): Aj­kát, Budapestet, Dorogot, Kazincbarcikát, Lábatlant, Miskolcot, Ózdot, Salgó­tarjánt, Százhalombattát, Tatabányát, Várpalotát és Vácot. - Mit szeretnének elérni? - kérdeztük Bóth Jánost, a váci tanácselnököt. - Alkalmatlannak, vég­­rehajthatatlannak tartjuk az 1976 óta érvényes környe­zetvédelmi törvényt! Sze­retnénk részt venni az új törvény megformálásában! - Ez indokoltnak látszik, hiszen önök a lakosság jókora részét képviselik. Pontosabban mit javasolnak? - Eddig a környezet szennyezése is, és védelme is központi,­­ állami mono­pólium volt! Változik a világ: azt szeretnénk, ha függet­len szakértők alkalmaznák helyhatósági szintre azokat az általános elveket, ame­lyeket az ENSZ közös jö­vőnk bizottsága dolgozott ki. Egységes jogszabály­rendszert szeretnénk! Esz­■ szerű volna, ha ez alapot adna a környezetkímélő el­járások, termékek támoga­tására és a környezetrom­bolás elnyomására! Legye­nek jogosultak a helyi hatóságok bírságolásra, és használhassák helyben kör­nyezetvédelemre a besze­dett pénzt! Szükségesnek látjuk, hogy független, nemzetközileg elfogadott környezetvédelmi csopor­tok és szakértői testületek ellenőrizhessék a hatósá­gok, szervezetek és egyének munkáját, és kapjanak vétó­jogot az állami intézkedé­sekkel szemben!­­ Külföldön létezik ilyen kemény jogosítvány? Egyál­talán hogyan viszonyulna az óhajtott törvény a külföldi gyakorlathoz? - Természetesen azt szeretnénk, ha a szabályo­zás a nemzetközi konvenci­ókhoz és szabványokhoz igazodna... Továbbá­­az a véleményünk, hogy min­den állampolgárnak joga van megismerni a valós környezeti állapotot. Ezért oly kívánatos a hiteles és nyilvános mérőhálózat, jel­zőrendszer! Végül: a ne­velésben növelni kell a kör­nyezetvédelem súlyát. - Hogy került sor a „pisz­kos városok’­ közös fellépésére? - Már tíz éve rendezünk Vácott nyári környezetvé­delmi napokat, egyébként az itteni Göncöl Társaság aktív részvételével, szerve­zésével. Így vetődött fel az együttes fellépés ötlete, és idén először meghívtuk a többi várost, különös tekin­tettel a küszöbönálló tör­vényre! FÜL Halló! Ki van a vonalban?­­ A miniszter vizsgálatot rendelt el A Kurír leleplező írásai nyomán a közlekedési és hírközlési mi­niszter vizsgálatot rendelt el a hazai rádiótelefon-hálózat kiépí­tése ügyében. Siklós Csaba teg­napi sajtóértekezletén jelentette be, hogy a vizsgálat a héten le­zárul. Mint mondta, „bár botor­ság lenne annak eredményét meg­előzni, idő előtt mondani olyas­mit, ami nem helytálló, szeretné tudatosítani, hogy miért került sor erre a vizsgálatra. Minden állam igyekszik messzemenően megőrizni értékeit, fellépni va­gyona védelmében, mind saját, mind polgárai hasznára fordíta­ni a vagyont, és ha azt értékesíti, a vagyonért a legjobb árat kap­ni. Ilyen vagyon a frekvencia is. Szűkösen áll rendelkezésre, va­lóban óvni kell. Elődöm, (aki nem más, mint Derzsi András volt miniszter - a szerk.), a szak­ma tiltakozása ellenére és az ille­tékes főosztályok meghallgatását mellőzve pályázat nélkül adott engedélyt, kötött koncessziós szerződést rádiótelefon-hálózat létesítésére és üzemeltetésére. Június hónapban, a korábbi minisztérium ügyeinek tételes áttekintése után és annak ered­ményeként vizsgálatot indíttat­tam az engedélykiadás körülmé­nyeinek és tartalmi kérdéseinek áttekintésére. A kijelölt szakér­tői bizottság, az igazságügy-mi­nisztérium és a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok minisztéri­uma által kijelölt szakértők be­vonásával a napokban fejezi be ezt a munkát. Ezt követően, a jövő héten sajtóközleményt adunk ki és sajtótájékoztatót tartunk. Kérem addig a türel­müket, mivel nem szeretném, ha ebben az igen fontos kérdés­ben a vizsgálat teljes lezárása előtt, nem teljesen megalapo­zott véleményt alkotnának.” A Kurír tudósítója türelmet­len volt és megkérdezte, hogy a miniszter által elmondottak, az általa kifejtett elítélő álláspont alapján valószínűnek mondható-e a Hungária Telecom szerződé­sének felmondása. Válaszul Sik­lós Csaba kifejtette, hogy becsü­letesebb lenne megvárni a vizs­gálat befejezését. Nagyon pon­tos, mindenre kiterjedő választ ígért. Hangsúlyozta, a Kurír ál­tal feltett eddigi kérdések na­gyon korrektek és szívesen vá­laszt fognak adni valamennyire, de engedjük meg, hogy egyhe­tes haladékot kapjon, mert nem szeretne elsietett véleményt for­málni, hibát elkövetni. „Ez egy nagyon kényes kérdés, nem sze­mélyes vonatkozásában, hanem gazdaságilag. Hadd mondjam tehát, hogy no comment.” Ezek után a jövő hét szerdán délelőtt­re újabb sajtótájékoztatót ígért, amelyen részletesen ismertetik a vizsgálat eredményét. A sajtótájékoztató végeztével rövid négyszemközti beszélge­tést folytattam a miniszterrel, akinek első mondata az volt: valóban ön József Ilona? A kér­dés jogos volt, hiszen Siklós Csaba egy bajuszos, őszülő ha­­lántékú férfit láthatott maga előtt, akire nehezen illett a név. Elmondtam neki - s így most az olvasó is megtudhatja -, hogy pillanatnyilag ugyan éppen én vagyok József Ilona, többnyi­re azonban más. A szerzői név egy egész csapatot takar. Siklós Csaba elmondta: neki tetszettek a Kurír cikkei, az összes, amit a témáról­ írtunk. Szavai szerint i­l utána jártunk a dolgoknak. Én elmondtam, hogy nem akar­tam mindenáron elébe menni a vizsgálat eredményének, de ő annyira egyértelműen elítélően szólt, hogy ezért kérdeztem rá a várható döntésre. Siklós Csaba úgy fogalmazott, hogy valóban negatív a véleménye, különben nem is indított volna vizsgála­tot. Csakhogy a vizsgálat kime­netelétől függően ez a vélemény még változhat. Amit elődje eljá­rásáról mondott, az tény, de „nem zárható most még ki, hogy igaza volt, ezt a lehetősé­get nem szabad megtagadni.” JÓZSEF ILONA KÉSSEL A BÉBINEK Szeged egyik magánházában egy isme­retlen férfi kést szegezett a család 16 hónapos kislánya torkának, ezzel adva nyomatékot követelésének: dollárt és márkát követelt a rémült édesanyától. Összesen egymillió forint értékű arany ékszert, betétkönyvet és takarékleve­let vitt magával. A 20-30 év körüli férfi kb. 170 cm magas, sportos testalkatú, rövid fekete hajú. Fekete farmert és kék-piros csíkos fehér pólót viselt. A rendőrség forró nyomon megkezdte a nyomozást. Grúzok a síneken Tisztességes, demokratikus, gluralista választásokat követelnek a „Kerek asztal" elnevezésű grúz szervezet aktivistái a Szamtredia vasútállomáson. Ülvsztrájkot folytatnak, a vonatokat nem engedik tovább, hacsak nem a testükön keresztül... Rosztropovics, a hattyú A napokban ünnepelték San Franciscóban Isaac Stern hetvenedik születésnapját. A helyi szimfonikus zenekar, amelynek a világhírű hegedűművész a szólistája­­ pará­dés műsorral kedveskedett Sternnek. A gála fénypont­jaként egy fehér ruhás balerina sestett a színpadra, csellót kapott a lába közé, és játszani kezdte a Hattyú dalát Saint Saëns Az állatok farsangja című művéből. Csak meghaj­láskor derült ki, hogy a fehér ruhás szűz nem más, mint a legendás csellista, Msztyiszlav Rosztropovics. Szemtanúk szerint az idős zenész balerinának sem utolsó, bár a Bolsoj balettkarának felkérését egyelőre elutasította. Szennyvíz a Balatonban? Elterjedt a hír - állítólag a rádió is be­mondta -, hogy a balatonfüredi Eszter­­házi strandon csőtörés miatt szennyvíz jutott a Balaton vizébe. A vízművek fü­redi illetékese, Veress B. Jenő cáfolja ezt a híresztelést. A Füred és Fűzfő közötti szennyvízvezetékben semmi nem romlott el, így abból semmiféle szennyeződés nem jutott a tóba. Azt a tényt viszont nem tudta megmagyarázni a vízművek illetékese, hogy mi is volt az, ami kiváltotta ezt a strandbezárási akciót, de tájékoztatást adott arról, hogy a barna algák már több szezonban okoztak olyan „látványt”, ami sokkolta a fürdőzőket és a strandfenntartókat intézkedésre kész­tette. Persze más ok is lehet, hiszen nem csak a vízmű felelős a Balaton tisztaságá­ért, de a közművezeték hibájából semmi­féle kár nem érte a tavat. Az erről terjesz­tett hírek hamisak. (Illés) 3 A jó kollégák - mesélik a „jó kollégák” - a legutóbbi szom­baton pezsgőt bontottak az egyik pesti szerkesztőségben, mondván: nem jelent meg, megbukott a Kurír. Mint minden bornírtság, azért ez is figyelmeztetett valamire - már termé­szetesen azon túr, hogy néhányan boldogan ülnék meg halotti torunkat­­, s ez a valami az információ hiánya. Vagyis hát saját mulasztásunk, merthogy honnan a csudából is tudhatnák az olvasók - a Kurír barátai vagy ellenségei -, hogy szom­baton csak délelőtt jelenünk meg. (S az sem szól mentsé­günkre, hogy beharangozó sajtótájékoztatónkkor, de máskor is elmondtuk, hogy a kétféle előfizetési díjból azért valahogy mindez kikövetkeztethető. Nem, hibáztunk.) Elnézést a figyelmetlenségért, kicsit belerokkantunk az el­múlt egy hónapba, miközben megtanultuk, hogyan is kell üzemeltetnünk saját találmányunkat, ezt a kétszer megjelenő „félnapilapot”. De hogy a szombati számnál maradjunk - no meg a tájékoztatásnál - eláruljuk: terveink vannak ezzel a­­ nappal. Sokat tűnődtünk, megbirkóztunk-e a szombat délu­tánnal is - aminek logikus folytatása lenne a vasárnapi szám -, de aztán úgy döntöttünk, hogy egy héten egy napra mégis­csak ki kell kapcsolni a komputereket, egy héten egy napra mégiscsak haza kell engedjük az újságírókat. (S ez így igaz; a szerkesztőség leltárában szerepel például négy ügy azoknak, akik nem bírják tovább a sokszor huszonnégy, de nemegyszer negyvennyolc órás szolgálatot.) Szóval a lényeg: egyelőre nem merünk belevágni a szomba­ti-vasárnapi újabb műszakba, viszont nagy erőkkel készülünk a szombat reggeli Kurír kibővítésére, vagyis arra, hogy az a szám a szokásos 16 helyett 24, 32 sőt akár 40 oldalas legyen. De miután ama bizonyos „jó kollégák” is olvassák e sorokat, engedjék meg, hogy ötleteinket titokban tartsuk. Végezetül egy kellemes kötelesség: e napon, vagyis augusz­tus 1-jén hadd köszöntsük mindazokat, akiknek ma reggel hozott először Kurír-t a postás. Merthogy most már előfize­tőink is vannak, mindazok, akik legkorábban eldöntötték: ők a Kurír-t választják, s már megjelenésünk másnapján, vagy az első héten előfizettek lapunkra, augusztus elejétől a reggeli kávé mellett élvezhetik lapunkat. Nem feledkezünk meg róluk, kérjük, hogy levélben jelentkezzenek szerkesztősé­günkben, hogy egy kis meglepetéssel szolgálhassunk. S tisz­teletteljes köszöntésük ürügyén még egy bejelentés: augusztus végétől egy óriási játékot indítunk el mindazoknak, akik egy évre előfizetést váltanak a Kurír-ra. (Természetesen ebben az „őselőfizetők” is részt vesznek.) De a részletekről­­ később. _____________________________________________| Karcsúsítja a Malévet Déri Tamás 41 éves, nős, két gyermek édesapja, az ide­genforgalmi szakma ismert fenegyereke, a valamikori maléves forgalmi dolgozó „megtért” a légitársaság élére. Kedd délután még régi irodájában kerestük fel, hogy válaszoljon a Kurír kérdéseire. - Ha jól tudom, húszan pályáztak a megüresedett vezérigazgatói szék­re. De néhány napja szakmai kö­rökben már nyílt titok volt az ön kinevezése. Milyen szakmai előélet után került a Malév élére? - Huszonkét esztendeje kezd­tem dolgozni a Malévnél, elő­ször forgalmi, majd kereskedel­mi területre kerültem. Ezután a légitársaság külképviseletein - Bulgáriában, Görögországban - teljesítettem szolgálatot, majd megváltam a cégtől és megkez­dődött „utazási irodás” életem. Közel hét és fél éven keresztül vezettem a Locomotiv Touris­­tot, majd ’84-től a mai napig a Malév Air Tours vezetője voltam. - Volt valaha valami köze a repüléshez? - Tulajdonképpen igen, már korábban is, bár igazából másfél éve kezdtem el sportrepülni. Szakszolgálati engedélyemet egyébként mostanában fogom megkapni, önállóan vezethetem a Z-142-es típust. Ez egy na­gyon jó sport és kikapcsolódás. - Milyen elképzelésekkel veszi át a magyar légitársaság vezetését? - Nézze, ez a pályázat egy olyan kihívás volt, amelyet meg kellett próbálnom. A vállalatot „karcsúsítani”, tehát racio­nalizálni kell sok területen. De minden olyan munkatárs, aki jól dolgozik, érezze itthon magát és rájuk nagy szükség is van. Per­sze a jó szakembereket jól meg kell fizetnünk, hogy maradjanak. (DÉVAI) Lako, ”tó­nto­l,ez ú S .

Next