Kurír - reggeli kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 105-130. szám)

1990-11-01 / 105. szám

4 TAPOS A SVÁJCI KATONAMégis van szuperágyú Ez a „motorizált" egység a körkörösen védekező, semleges Svájcban őrzi a békét. Benzinhiányos időkben figyelemre méltó a takarékos megoldás. Fotó: DIPA A címzett ország ismeretlen Szokatlan levelet kapott a napokban a Műcsarnok. Saját, más­fél hónappal ezelőtt feladott levele érkezett vissza. Azonban nem a címzett volt most ismeretlen, hanem maga az ország. A Vili­ kisplasztikai triennáléra Kuvaitnak szóló meghívót - az angol nyelvű felülbélyegzés szerint­­ a közel-keleti helyzet miatt nem tudták kézbesíteni (az állandósult „helyzet” már állandó bélyegzőt kíván!), hiszen tudjuk: augusztus eleje óta ez az ország „nem létezik”. Az irakiak jónak látták a Műcsarnok szervezőit is ily módon figyelmeztetni a „megváltoztathatatlan valóságra”. Ami azonban mégsem olyan megváltoztathatatlan, mert Mohammad Sami kisplasztikái, s köztük az Ellenállás és bénulás című ott volt a tárlaton. L. I. Ami nem sikerült Nyugat- Európából, majdnem olyan jól bejött Dél-Afrikából: az iraki hadsereg olyan, egyen­ként egymillió dollárba kerü­lő­ szuperágyúkat rendszere­sített, amelyek hatótávolsága felülmúlja az öbölben felvo­nult amerikai és szövetséges erők bármely hasonló kate­­óriájú fegyveréét. A G-5 cdjelű, 155 milliméteres tarack, amelyből az irakiak­nak már 200 darab van, 40 kilométerre képes kilőni a gondjaira bízott robbanótöl­tetet. Ehhez talán csak a par­tok előtt­­strázsáló amerikai Wisconsin csatahajó kilenc fedélzeti ágyúja mérhető, amelyek 38 kilométerre hor­danak, percenként kétszer. Annak idején nagy vihart kavart a világban, amikor több nyugat-európai repülő­téren és kikötőben is rejté­lyes, hatalmas átmérőjű csö­vek kerültek a vámosok ke­zére, bagdadi rendeltetéssel a szállítólevelükön. Az Irak ál­tal kőolajvezetékként azono­sított darabokról a szakértők hamar kiderítették, hogy a csövek belsejében nem rafta fog robogni, sokkal inkább jó nagy, hatalmasat durranó, igen messze elszálló ágyúlö­vedékek... ezért az egészet egy összehangolt akció kere­tében le is foglalták, néhány üzletember (?) társaságában. Ami nem megy, ne eről­tessük - gondolhatták Bag­dadban, s új beszerzési piac után néztek, amelyet Dél-Af­­rikában meg is találtak. A meg­lehetősen költséges jószágok tulajdonképpen ingyenbe van­nak Szaadám Huszeinnek, hiszen olajat adott értük a messzi partnernek, azt a nyers­anyagot, amelyet mostanában máshol valahogy nem vesz­nek tőle a világban. A G-5-öt az Armscor, a vi­lágközösség által elrendelt szankciókat közismerten és hírhedetten hanyagul kezelő dél-afrikai fegyverkereskedő cég exportálta arab partneré­nek. Az ügynek sötét titkosszol­gálati vonatkozásai is kezde­nek napvilágra kerülni. A G- 5 ugyanis annak a kanadai, Gerald Bull nevezetű aerodi­namikai specialistának az agy­szüleménye, akit márciusban golyóval a koponyájában ta­láltak meg brüsszeli hotelszo­bájában. Bull a szuperágyúk szakértője volt, s Nyugat-Eu­­rópában általános a vélemény, hogy az izraeli elhárítás, a legalább olyan híres, mint hírhedt Mosszad tette el láb alól, minden bizonnyal azért, hogy ne folytathassa kutatá­sait az Iraknak szánt, bár az ismert módon lefoglalt még szuperebb ágyú fejlesztésén. A dolog ott kapcsolódik össze teljes körré, hogy Bulit a 70- es évek végén egy amerikai bíróság bűnösnek találta ágyúcsövek és lövedékek Dél- Afrikába való csempészésé­ben... K. R. 1990. november 1. Egy ünnep - három ünnepség Az idei november 7-e is úgy fog kezdődni Moszkvában, mint évtizedek óta mindig. A mauzóleum mellvédjén elfoglalják helyüket a párt- és állami vezetők, a Vörös tér sokat látott kockakövein keményen koppannak a katonacsizmák és dübörögnek a félelmet keltő fegyvermonstrumok. Ezután változik a megszokott forgatókönyv. - Semmi okunk az ujjongó felvonulásra - mondta a Novosztyi munkatársának Jurij Prokofjev, az SZKP moszkvai városi bizottságának első titkára. - Az idén azért jövünk el a Vörös térre, hogy nyilvánosságra hozzuk politikai követeléseinket, és hitet tegyünk a szocializmus eszméi mellett. Mi moszkvai kommunistákat, komszo­­moltagokat, a háború és a munka veteránjait képviseljük. Úgy gondoljuk, hogy demonstrációnkban százötvenezer résztvevőre számíthatunk. A pártelkötelezett felvonulókat ezután felváltja a máso­dik csoport. Ezt a felvonulást a moszkvai választók egye­sülete, valamint a radikális képviselők szervezik. Őket tá­mogatja a városi tanács is. E második felvonulási csoport a jelek szerint a következő jelmondatot tűzte zászlajára: 1917 októbere annak az útnak a kezdete, amelyen országunk elérkezett a zsákutcába. A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy ez a rendezvény az előbbinél jóval népesebb lesz. Az esetleges összetűzések elkerülése végett a kettő között másfél órás szünet lesz. A harmadik demonstrációt a balközép blokk szervezi. Ez az a tömörülés, amely több radikális ellenzéki pártot és mozgalmat egyesít. A szervezet vezetője Alekszej Brumel - az egykori világbajnok magasugró, Valerij Brumel fivére - a sajtóértekezleten elmondta, hogy a tömörüléshez tarto­zik a moszkvai radikálisok népfrontja, a Kaszparov-csoport, az Oroszországi Demokrata Fórum egy része és a szovjet­amerikai integráció szövetsége. Az általuk szervezett demonstráció résztvevői követelni fogják a szövetségi kormány lemondását és azt, hogy te­kintsenek el a szövetségi szerződés aláírásától. Hasznos küldetés,­­há­borús kilátások A szovjet vezetés szemmel láthatóan azon munkálkodik, hogy minden le­hetséges eszközzel békés megoldást találjon a közel­­keleti konfliktusra. Gorbacsov szemé­lyes megbízottjá­nak bagdadi útját tegnap „rendkívül hasznosnak” mi­nősítették Moszk­­vában. Azt persze szokás szerint nem kötötték az újság­írók orrára, hogy ugyan mitől ilyen bizakodóak. Igaz, ha a moszkvai saj­tótájékoztató ma­dárnyelvén ilyen egyértelmű utalás hangzik el, akkor a háttérben mindig komoly dolgok történnek. Nem mindenki vélekedik po­zitív hangnemben a szovjet el­gondolásokról. Hoszni Muba­rak egyiptomi államfő kimon­dottan rosszallóan szólt Gorba­csov ama ötletéről, hogy arab­közi értekezleten kellene a­ kiu­­tat felkutatni. Az arab csúcsta­lálkozó augusztus 10-én nem hozott eredményt - mondta Mubarak és utalt arra, hogy sze­rinte a rendezés első lépésében Iraknak ki kellene vonulnia Ku­­vaitból. Eközben Bagdadból ar­ról érkezett hír, hogy Irak befe­jezte az előkészületeket egy na­gyobb összecsapásra és rendkí­vüli éberséggel kíséri figyelem­mel az eseményeket. Ami azt illeti, a fejleményeket Magyarországon is különleges odafigyelés övezi. Már csak azért is, mivel háború esetén eszeveszett ütemben emelkedne a térségben kitermelt kőolaj ára. M.J. ACIA BESEGÍTETT Száz titkos fegyverraktárral rendelkezett Görögország­ban az a félkatonai szerve­zet, amely a „kommunista veszély elleni harcra” ala­kult és csaknem három év­tizeden át létezett. Az 1955- ben felállított országos há­­lózat 1984-ig az Egyesült Államok központi hírszerző szolgálatának gyámkodá­sával ténykedett. A balol­dalt ördögnek lefestő pro­paganda ellenére „Vörös Birkabőrnek” elkeresztelt há­lózat kormányszintű szer­ződés révén jött létre. Az Athénból érkezett hírek nem szólnak arról, hogy hány bőrt sikerült lehúzniuk a titkos ügynököknek a vörösökről. Az viszont kiderült, hogy a görögországi szocialista kormányzat 1984-ben, amint értesült erről a szervezetről, felmondta az amerikaiakkal kötött szerződést. Mivel az ügyben nyilvánvalóan sok katonatiszt volt „sáros”, a hálózat felgöngyölítése foko­zatosan és a legnagyobb diszkrécióval történt. A le­leplező egyébként nem más, mint Andreasz Papandreu egykori szocialista párti kor­mányfő volt, aki a Ta Nea című lapnak nyilatkozott a titokzatos görög-amerikai vállalkozásról. .

Next