Kurír - reggeli kiadás, 1990. november (1. évfolyam, 105-130. szám)
1990-11-01 / 105. szám
4 TAPOS A SVÁJCI KATONAMégis van szuperágyú Ez a „motorizált" egység a körkörösen védekező, semleges Svájcban őrzi a békét. Benzinhiányos időkben figyelemre méltó a takarékos megoldás. Fotó: DIPA A címzett ország ismeretlen Szokatlan levelet kapott a napokban a Műcsarnok. Saját, másfél hónappal ezelőtt feladott levele érkezett vissza. Azonban nem a címzett volt most ismeretlen, hanem maga az ország. A Vili kisplasztikai triennáléra Kuvaitnak szóló meghívót - az angol nyelvű felülbélyegzés szerint a közel-keleti helyzet miatt nem tudták kézbesíteni (az állandósult „helyzet” már állandó bélyegzőt kíván!), hiszen tudjuk: augusztus eleje óta ez az ország „nem létezik”. Az irakiak jónak látták a Műcsarnok szervezőit is ily módon figyelmeztetni a „megváltoztathatatlan valóságra”. Ami azonban mégsem olyan megváltoztathatatlan, mert Mohammad Sami kisplasztikái, s köztük az Ellenállás és bénulás című ott volt a tárlaton. L. I. Ami nem sikerült Nyugat- Európából, majdnem olyan jól bejött Dél-Afrikából: az iraki hadsereg olyan, egyenként egymillió dollárba kerülő szuperágyúkat rendszeresített, amelyek hatótávolsága felülmúlja az öbölben felvonult amerikai és szövetséges erők bármely hasonló kateóriájú fegyveréét. A G-5 cdjelű, 155 milliméteres tarack, amelyből az irakiaknak már 200 darab van, 40 kilométerre képes kilőni a gondjaira bízott robbanótöltetet. Ehhez talán csak a partok előttstrázsáló amerikai Wisconsin csatahajó kilenc fedélzeti ágyúja mérhető, amelyek 38 kilométerre hordanak, percenként kétszer. Annak idején nagy vihart kavart a világban, amikor több nyugat-európai repülőtéren és kikötőben is rejtélyes, hatalmas átmérőjű csövek kerültek a vámosok kezére, bagdadi rendeltetéssel a szállítólevelükön. Az Irak által kőolajvezetékként azonosított darabokról a szakértők hamar kiderítették, hogy a csövek belsejében nem rafta fog robogni, sokkal inkább jó nagy, hatalmasat durranó, igen messze elszálló ágyúlövedékek... ezért az egészet egy összehangolt akció keretében le is foglalták, néhány üzletember (?) társaságában. Ami nem megy, ne erőltessük - gondolhatták Bagdadban, s új beszerzési piac után néztek, amelyet Dél-Afrikában meg is találtak. A meglehetősen költséges jószágok tulajdonképpen ingyenbe vannak Szaadám Huszeinnek, hiszen olajat adott értük a messzi partnernek, azt a nyersanyagot, amelyet mostanában máshol valahogy nem vesznek tőle a világban. A G-5-öt az Armscor, a világközösség által elrendelt szankciókat közismerten és hírhedetten hanyagul kezelő dél-afrikai fegyverkereskedő cég exportálta arab partnerének. Az ügynek sötét titkosszolgálati vonatkozásai is kezdenek napvilágra kerülni. A G- 5 ugyanis annak a kanadai, Gerald Bull nevezetű aerodinamikai specialistának az agyszüleménye, akit márciusban golyóval a koponyájában találtak meg brüsszeli hotelszobájában. Bull a szuperágyúk szakértője volt, s Nyugat-Európában általános a vélemény, hogy az izraeli elhárítás, a legalább olyan híres, mint hírhedt Mosszad tette el láb alól, minden bizonnyal azért, hogy ne folytathassa kutatásait az Iraknak szánt, bár az ismert módon lefoglalt még szuperebb ágyú fejlesztésén. A dolog ott kapcsolódik össze teljes körré, hogy Bulit a 70- es évek végén egy amerikai bíróság bűnösnek találta ágyúcsövek és lövedékek Dél- Afrikába való csempészésében... K. R. 1990. november 1. Egy ünnep - három ünnepség Az idei november 7-e is úgy fog kezdődni Moszkvában, mint évtizedek óta mindig. A mauzóleum mellvédjén elfoglalják helyüket a párt- és állami vezetők, a Vörös tér sokat látott kockakövein keményen koppannak a katonacsizmák és dübörögnek a félelmet keltő fegyvermonstrumok. Ezután változik a megszokott forgatókönyv. - Semmi okunk az ujjongó felvonulásra - mondta a Novosztyi munkatársának Jurij Prokofjev, az SZKP moszkvai városi bizottságának első titkára. - Az idén azért jövünk el a Vörös térre, hogy nyilvánosságra hozzuk politikai követeléseinket, és hitet tegyünk a szocializmus eszméi mellett. Mi moszkvai kommunistákat, komszomoltagokat, a háború és a munka veteránjait képviseljük. Úgy gondoljuk, hogy demonstrációnkban százötvenezer résztvevőre számíthatunk. A pártelkötelezett felvonulókat ezután felváltja a második csoport. Ezt a felvonulást a moszkvai választók egyesülete, valamint a radikális képviselők szervezik. Őket támogatja a városi tanács is. E második felvonulási csoport a jelek szerint a következő jelmondatot tűzte zászlajára: 1917 októbere annak az útnak a kezdete, amelyen országunk elérkezett a zsákutcába. A közvélemény-kutatási adatok azt mutatják, hogy ez a rendezvény az előbbinél jóval népesebb lesz. Az esetleges összetűzések elkerülése végett a kettő között másfél órás szünet lesz. A harmadik demonstrációt a balközép blokk szervezi. Ez az a tömörülés, amely több radikális ellenzéki pártot és mozgalmat egyesít. A szervezet vezetője Alekszej Brumel - az egykori világbajnok magasugró, Valerij Brumel fivére - a sajtóértekezleten elmondta, hogy a tömörüléshez tartozik a moszkvai radikálisok népfrontja, a Kaszparov-csoport, az Oroszországi Demokrata Fórum egy része és a szovjetamerikai integráció szövetsége. Az általuk szervezett demonstráció résztvevői követelni fogják a szövetségi kormány lemondását és azt, hogy tekintsenek el a szövetségi szerződés aláírásától. Hasznos küldetés,háborús kilátások A szovjet vezetés szemmel láthatóan azon munkálkodik, hogy minden lehetséges eszközzel békés megoldást találjon a közelkeleti konfliktusra. Gorbacsov személyes megbízottjának bagdadi útját tegnap „rendkívül hasznosnak” minősítették Moszkvában. Azt persze szokás szerint nem kötötték az újságírók orrára, hogy ugyan mitől ilyen bizakodóak. Igaz, ha a moszkvai sajtótájékoztató madárnyelvén ilyen egyértelmű utalás hangzik el, akkor a háttérben mindig komoly dolgok történnek. Nem mindenki vélekedik pozitív hangnemben a szovjet elgondolásokról. Hoszni Mubarak egyiptomi államfő kimondottan rosszallóan szólt Gorbacsov ama ötletéről, hogy arabközi értekezleten kellene a kiutat felkutatni. Az arab csúcstalálkozó augusztus 10-én nem hozott eredményt - mondta Mubarak és utalt arra, hogy szerinte a rendezés első lépésében Iraknak ki kellene vonulnia Kuvaitból. Eközben Bagdadból arról érkezett hír, hogy Irak befejezte az előkészületeket egy nagyobb összecsapásra és rendkívüli éberséggel kíséri figyelemmel az eseményeket. Ami azt illeti, a fejleményeket Magyarországon is különleges odafigyelés övezi. Már csak azért is, mivel háború esetén eszeveszett ütemben emelkedne a térségben kitermelt kőolaj ára. M.J. ACIA BESEGÍTETT Száz titkos fegyverraktárral rendelkezett Görögországban az a félkatonai szervezet, amely a „kommunista veszély elleni harcra” alakult és csaknem három évtizeden át létezett. Az 1955- ben felállított országos hálózat 1984-ig az Egyesült Államok központi hírszerző szolgálatának gyámkodásával ténykedett. A baloldalt ördögnek lefestő propaganda ellenére „Vörös Birkabőrnek” elkeresztelt hálózat kormányszintű szerződés révén jött létre. Az Athénból érkezett hírek nem szólnak arról, hogy hány bőrt sikerült lehúzniuk a titkos ügynököknek a vörösökről. Az viszont kiderült, hogy a görögországi szocialista kormányzat 1984-ben, amint értesült erről a szervezetről, felmondta az amerikaiakkal kötött szerződést. Mivel az ügyben nyilvánvalóan sok katonatiszt volt „sáros”, a hálózat felgöngyölítése fokozatosan és a legnagyobb diszkrécióval történt. A leleplező egyébként nem más, mint Andreasz Papandreu egykori szocialista párti kormányfő volt, aki a Ta Nea című lapnak nyilatkozott a titokzatos görög-amerikai vállalkozásról. .