Kurír - reggeli kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 131-154. szám)
1990-12-01 / 131. szám
2 GORBI NEM MEGY VESZEKEDNI Mihail Gorbacsov nem utazik Kisinyovba, s így az előzetes bejelentésekkel ellentétben nem vesz részt a moldovai parlament rendkívüli ülésszakán, amely a köztársaságban kialakult súlyos helyzettel foglalkozik. A TASZSZ szerint a szovjet elnök munkalátogatását bizonytalan időre elhalasztották. A kisinyovi parlament mai nyilatkozata a moldovai szélsőségesek tevékenységével hozta összefüggésbe Gorbacsov látogatásának lemondását. ...DE RAGASZKODIK AZ UNIÓHOZ Gorbacsov tegnapi moszkvai beszédében határozottan síkra szállt azért, hogy megakadályozzák a szövetség feldarabolását. „Ha elkezdünk egymástól elszakadni, az szörnyű háborúhoz vezethet. Nem oszthatjuk fel a hadsereget, az atomfegyvereket. Mindez csak katasztrófát eredményezne mind az országban, mind az egész világon.” A szovjet államfő szerint azonban a realitások keretein belül maradva a lehető legnagyobb önállóságot kell megadni minden népnek. NÉGYEN VOLTAK AZ ÖTÖK Külügyminiszteri értekezletet tartottak Rómában a Pentagonale, a magyar-olasz-osztrák-jugoszláv-csehszlovák ötoldalú együttműködés résztvevői. A tanácskozáson Gianni de Michelis olasz külügyminiszter elnökölt, s jelen volt az osztrák, a csehszlovák és a jugoszláv diplomácia vezetője is. Jeszenszky Géza viszont nem volt az olasz fővárosban. Az eddig kizárólag kormányközi regionális együttműködés most először kibővült a parlamentek szintjére is: mind az öt országból parlamenti képviselők érkeztek, s így az egyes törvényhozói testületekben képviselt ellenzéki pártok is véleményezhették az együttműködési programokat, terveket. Egyebek között arról döntöttek, hogy az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól kérnek támogatást a Trieszt-Zágráb-Budapest autópálya építéséhez. NEM KELL A DRÁGA IGAZSÁG Alig valamivel több mint kétmillió előfizetést gyűjtött jövőre a Pravda, s a standokon árult példányokkal együtt példányszáma alig éri majd el a három és fél milliót. Az előző évekhez képest így gyakorlatilag harmadára csökken az egykor oly tekintélyes és befolyásos pártlap példányszáma. A lapárak emelkedése miatt más sajtóorgánumok olvasótábora is szűkült, ami kényszerű leépítéseket is szükségessé tesz. Egyebek között az Izvesztyija - amely pedig csaknem kétszer annyi előfizetőt gyűjtött, mint a Pravda - a tervek szerint felére csökkenti külföldi tudósítóinak számát. JÖN A JEN Japán tőketöbbséggel létesül beruházási bank Magyarországon. A Nomura Securities, Japán egyik legnagyobb értékforgalmi társasága 2,4 milliárd jen (18 millió dollár) indulótőkével létesít beruházási bankot más pénzintézményekkel együtt. A Nomura Investment Bank Hungary nevű, budapesti székhelyű vállalkozásról a szerződést rövidesen aláírják, így a bank a jövő évben már megkezdheti munkáját. A Nomura a bank tőkéjéből 51 százalékkal részesedik, s ő nevezi ki az igazgatót is. LÉGY A LEVESSEN A Demokratikus Szocializmus Pártjának (DSZP) bevonulása a Bundestagba lesz az a cseppnyi üröm, amely megkeserítheti a Kohl-féle Anschluss-politika híveinek örömét. Aki bekebelezi az NDK-t, az vele együtt megkapja a DSZP-t is - hangoztatta a párt választási gyűlésén Gregor Gysi pártelnök. Mintegy tízezer főnyi hallgatóság előtt a politikus azzal érvelt, hogy a DSZP jó szereplése fontos jelzés lehet arra vonatkozóan, hogy Németországban nem csupán jobboldali erők léteznek, hanem baloldaliak is, amelyek igényt formálnak a politikába való beleszólásra. A FECSEGŐ RAMBO Az amerikai hatóságok a hét elején letartóztattak egy arab származású fiatalembert, aki merényletet tervezett Bush amerikai elnök ellen. A New Jersey államban élő 32 éves Dzsamal Mohamed Varzajat az elnökön kívül meg akarta gyilkolni Baker külügyminisztert, a kongresszus több tagját és támadást készített elő amerikai katonai létesítmények ellen is. A fiatalembert azután tartóztatták le, hogy az FBI egyik ügynökének mit sem sejtve elmondta: héttagú csoportja megtorló akciókat tervez az Egyesült Államokban. Ön a magyar sajtó legszabadabb, legdemokratikusabb rovatának az olvasója. Heti miniinterjúnk két - mindenféle újságírói manipulációtól mentes - állandó kérdése ugyanis: 1. Ön mit kérdezne magától? 2. No és mit válaszolna? ÓMOLNÁR MIKLÓS Kérdésem valóban magamnak (is) szól: - Mitől van manapság annyi botcsinálta politikus? Válaszom önmagamnak (is): - A kalandvágy miatt. A legszebb idevágó történetet zenekari roadok mesélték nekem. Megunták, hogy amikor éjjel a Nyírségben autóznak, mindig akad az úton egy-két keresztben fekvő részeg biciklista; a következő útjukba esőt fölszedték, berakták a kocsiba, és irány Pest. Egyikük ismerőse révén kinyittatták az állatkertet, a férfit a biciklijével együtt betették a pingvinek szigetére, s ott virrasztottak, amíg felébredt. Emberünk körülnézett, hirtelen magához tért, üvöltve átgázolt a vízen, a biciklijét átdobta a kerítésen, és őrült iramban elszáguldott. Talán soha többé nem mert úgy berúgni, talán megőrült, és attól kezdve zseniális képeket festett, de az is lehet, hogy valami megvilágosodást élt át. Szóval, nem tudom, az ő életében mit jelentett ez a pingvinkaland, nekem mindenesetre ez lett a megtestesült Kolumbusz-szindróma. Amikor valaki nekivág, mert hajózni akar, mert kincsekre vágyik, mert el akar jutni Indiába... és valami egészen más sül ki a dologból - például botcsinálta felfedező lesz. Nincs is szebb annál, mint amikor olyan kihívások elé kerül az ember, amikre nem számított! A gond csak az, hogy attól a néhány száz embertől, aki mostanában a politika szigetére csöppent, mindenki csodát vár. (Közbevetés: ezt az országot eddig is dilettánsok igazgatták, mégpedig önjelölt dilettánsok, a különbség csak az, hogy a mostaniakat megválasztották - de a listára ők is önjelöltként kerültek fel! Legfeljebb nem olyan szűk körből, mint a korábbiak. Lehet, hogy mindössze ennyi a különbség a diktatúra és a demokrácia között?!) Szóval, én bármit el tudok képzelni, azt éppúgy - amit Szántó Péternek már említettem -, hogy gyémántköszörűs leszek Caracasban, minthogy csapos egy New York-i ír kocsmában, de azt sem tartom kizártnak, hogy hajléktalan valamelyik pesti pályaudvaron, és az utóbbinak ugyanolyan kíváncsisággal nézek elébe, mint a caracasi kalandnak. De ami most a legfontosabb: a kisgazdapárt képviselője vagyok, és botcsinálta - magam is nevetek a kifejezésen - politikusként kezdek ráébredni, mi mozgatja a mai magyar politikát. Érdekek. Méghozzá primitív, csiszolatlan lobbyérdekek. Olyan nyersek és primitívek, amilyen ez az egész demokrácia. (Közbevetés: ebben a nagy magyar politikai cirkuszban - a díszleteket leszámítva - semmi nem változott. A változást az idő forogja ki. Az idő, aminek nem lehet elébe szaladni sem diktatúrákkal, sem lázadásokkal, sem díszletek kicserélésével; valódi változást csak lassú, természetes fejlődési folyamat hozhat, s ha az idő nem érett meg, akkor „nincs megérve”. Aztán egyszer csak...! Számomra ettől szép és kiszámíthatatlan az élet.) Szóval, hogy miért van annyi botcsinálta politikus? Bár ez a részegkaland abszurd és primitív példa, de azt biztossá teszi előttem: ha én - és talán mások is így vannak ezzel - egy reggel a pingvinek szigetén ébredek, nem ázolok bele a vízbe, nem voanok el üvöltve, hanem a legtermészeteseb módon elkezdek barátkozni. Mert nem mindennap barátkozhat pingvinekkel az ember. (Dokumentálta: BORS EDIT) Rétestészta Forma-1 módra A Ferihegy 1 kormányváróját elhagyva Kálnoki Kis Sándor helyettes államtitkár megjegyezte, hogy még soha ennyi újságíró nem várta. Kicsit politikusnak érezte magát, pedig sosem vágyott politikai babérokra. Mindenesetre nagyon komoly ügyben kellett Londonban tárgyalnia a Forma-1-ről. A nyolcórás megbeszélés során 90 percig a Forma-1 teljhatalmú ura, Bernie Ecclestone is jelen volt. A várakozásokkal ellentétben még mindig nincs döntés. Azaz továbbra sem tudni, lesz-e jövőre világbajnoki futam a Hungaroringen. Kálnoki Kis Sándor ezúttal is kijelentette: ő még mindig 95 százalékos esélyt lát arra, hogy a legutolsó határidőig, december 5-ig sikerül megegyezni. Igaz, a hivatalos találkozónak volt olyan szakasza is, amikor 40 százalékos sanszot sem adott a Magyar Nagydíjnak. A szerződés részleteiről szinte semmit sem tudhattunk meg, hiszen Kálnoki és Ecclestone közötti megállapodás értelmében az abban foglaltak egyelőre titkosak. A döntés pillanatnyilag Siklós Csaba miniszter kezében van, akinek itthon kell tájékozódnia: a részvénytársaság elfogadja-e a feltételeket. A 24. óra utolsó perceiben vagyunk, ahogy mondani szokás, bár a végső határidő még nem járt le. Kálnoki és Ecclestone már nem folytat személyes eszmecserét, de ha sikerül megegyezni a részletekben már csak egy telefaxváltásra lesz szükség. A MAGYAR LAPKIADÓK EGYESÜLETÉNEK ÁLLÁSFOGLALÁSA a Magyar Postával folytatott lapterjesztési tarifaár-tárgyalásokról A Magyar Lapkiadók Egyesülete - megalakulásától - a postai lapterjesztés mindenkori tarifájának reális kialakítása érdekében következetes áralkut folytatott. Hosszan elhúzódó létrejött kompromiszszumok úgy születtek meg, hogy közben a posta vezetői, egyfelől a veszteség eltüntetésére, a bérfejlesztés elengedhetetlenségére, másfelől a lapárak emelésére, a hirdetési bevételekre, a zűrzavaros pénzügyi elszámolások technikai lehetőségeiből „kimutatható” kiadói adósságokra hivatkoztak. Miközben a tarifaárak állandóan emelkedtek, a szolgáltatás színvonala a közvélemény előtt is ismert színvonalra süllyedt. Az 1991-es tarifaárak kialakításának előkészítésére a posta és egyesületünk szakértői csoportjai elkészítették javaslataikat, ezt - november 16-a óta - három eredménytelen áregyeztetés követett. A Magyar Lapkiadók Egyesülete - közgyűlési felhatalmazás alapján, a kormány által bejelentett 35% körüli inflációra tekintettel - az idei tarifaárak 40, majd 45%-os emelést elfogadta volna, ha a szolgáltatás színvonala emelkedik, a remittenda kérdésében rend lesz, az elszámolások korrekt megoldást nyernek. A Magyar Posta azonban - 400 millió Ft-os veszteségük eltüntetését indokként felhozva - az országos napilapok jelenlegi vidéki előfizetési tarifáját 2,30 Ft-ról 3,70 Ft-ra, a megyei napilapokét 1,70 Ft-ról 2,70 Ft-ra akarja emelni. Az ún. színes lapok előfizetése esetében a súly és megjelenési példányszám alapján 6-18 Ft-ig terjedő összeget szeretne kapni. (így előfordulhatna pl., hogy a FIVG terjesztési díja háromszorosára nőne.) • Az árusításban a napilapok mindenkori fogyasztói árának maximum 33%-át, egyéb lapok esetében maximum 35%-át kérik terjesztési díjtételként. A Magyar Lapkiadók Egyesülete ezt a javaslatot elfogadhatatlannak tartja, hiszen ez a jelenlegi tarifaárak 60-70%-os emelését jelentené. Ezért a napilapok árusításánál ragaszkodik a budapesti 2,40 Ft-os, és a vidéki 2,80 Ft-os darabárhoz. Előfizetéses formában közeledtek ugyan az álláspontok, így az országos lapokat 3,60 Ft-ért vidéken, Budapesten 3,10 Ft-ért, a megyei lapokat egységesen 2,50 Ft tarifaárért javasolja terjeszteni. A lapterjesztés minőségi javítását elváró, és a pénzügyi rend megteremtését célzó kérdésekben az álláspontok messze állnak egymástól. Néhány példa: a posta szerint országos terjesztésű az a lap, amelyik négy postaigazgatóság területén forgalomba kerül. Ez azt jelenti, hogy a közel 3000 végpontnak nem egészen a feléhez jutnak el a lapok, a posta szerint tarifaárképzés alapja - legalábbis az árusításnak — a mindenkori fogyasztói ár. Ha tehát a kiadó kénytelen lapárat emelni - a nyomdai, a papír, a terjesztési költségek növekedése miatt -, akkor ezt olyan arányban kellene tennie, melynek következtében a példányszám drasztikusan csökkenne, a lap léte veszélybe kerülne, az előfizetők névsorát a posta saját tulajdonának tekinti, és azt a kiadóval címenként 10 Ft-os összegért (!) hajlandó megismertetni, a posta az előfizetési díjaknak - legyen az akár egész évre beszedett összeg - csak a tárgyhóra esedékes hányadát akarja átutalni a kiadónak, így jelentős forgótőkére tesz szert, szemben a sok fizetésképtelen kiadóval. Úgy véljük, ebből a néhány példából is kitűnik, hogy rendet kell teremteni a lapterjesztés egészében, szervezetében, pénzügyi gyakorlatában egyaránt. A kormány 96/1990. (XI. 27.) rendelete az új postatörvény megjelenéséig a Magyar Posta Vállalatot megerősítette az előfizetések monopoljogában, ami kötelezettséggel jár együtt. Ennek maradéktalan teljesítését a pénzügyi kérdések rendezésétől függetlenül elvárjuk. Mindezen tények birtokában a Magyar Lapkiadók Egyesülete kinyilvánítja, hogy a Magyar Posta Vállalat tarifaajánlatát a jelen helyzetben elfogadhatatlannak tartja. Mindezért: . 1.) Kérjük a Magyar Köztársaság kormányától, hogy a lapterjesztési tarifaügyben hatósági árvizsgálatot rendeljen el. 2. ) Elvárjuk, hogy a minisztérium vizsgálja felül a Magyar Posta Vállalat lapterjesztéssel összefüggő pénzügyi rendszerét. 3. ) Kérjük a lapkiadásban, a szerkesztőségekben dolgozókat, az egész közvéleményt, támogassa a rendteremtésre irányuló elképzeléseinket. Budapest, 1990. november 30. Orbán Sándor Magyar Lapkiadók Egyesülete főtitkára * A Magyar Lapkiadók Egyesületének véleménye szerint a Posta újabb tarifaemelése, amely ugyanolyan kevéssé megindokolt, mint az egy évvel ezelőtt bevezetett drasztikus áremelés, most végveszélybe sodorja a sajtószakmát. Az áremelést a kiadók, szerkesztőségek nem tudják az olvasóra hárítani, tehát csődbe jutnak a lapok. Ezt követően munkanélkülivé válnak a sajtószakmában újabb és újabb dolgozók. A Posta terjesztésének alacsony színvonala következtében számos kiadvány el sem jut a vevőkhöz, így aztán nemcsak a megemelt árak, hanem a gyenge postai szolgáltatások miatt, egyébként színvonalas újságoknak kell megszűnniük. A Sajtószakszervezet napról napra tapasztalja, hogy szaporodik a munkanélküliek száma. A legnagyobb kiadóktól százával kerülnek utcára évtizedek óta ott dolgozók. A megszüntetett kiadványok száma pedig eléri a kétszázat. A Posta indokolatlan áremelése, amelyet korántsem a piac diktál, úgy véljük, jogosan vívja ki nemcsak a sajtószakma, hanem az olvasók felháborodását is. A Sajtószakszervezet ezért is támogatja a Lapkiadók Egyesületének hatósági árvizsgálattal összefüggő kezdeményezését. 1990. december 1.