Kurír - esti kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 109-127. szám)
1990-12-06 / 112. szám
4 Lesothóba való megérkezésünk után hamar kiderült, hogy naponta kell majd ingáznom a főváros, Maseru és az onnan 35 kilométerre lévő Roma között, ahol az ország egyeteme helyezkedik el. Kérdésemre, hogy milyen közlekedési lehetőségek vannak, azt a választ kaptam, hogy a közhasznú közlekedést magánkézben lévő autóbuszok látják el, amelyek nem menetrendszerűen közlekednek, túlzsúfoltak és megbízhatatlanok, úgyhogy nincs garancia arra, hogy az egyetemi előadásaim kezdetére kiérkezzem az egyetemre. Arra a kézenfekvő megoldásra, hogy az egyetem saját autóbuszt üzemeltessen - hiszen sok oktató és adminisztratív alkalmazott lakik Maseruban - még nem került sor, valószínűleg azért, mert az egyetem valamennyi vezetőjének kényelmes szolgálati háza van Rómában, így aztán nem maradt más hátra, mint valami használt autó után nézni. Azt a tanácsot kaptam, hogy nézzem meg a Dél-Afrikából rendszeresen átjövő autóügynök kínálatát, hátha találok valami elfogadhatót. A listát átnézve hamar kiderült, hogy nemcsak drágák az autók, hanem többségük olyan nagy kocsi, hogy már a fogyasztásuk és fenntartásuk is meghaladná a lehetőségeinket. Amikor végre személyesen találkoztam az ügynökkel, egy 55 év körüli úrral, az egy 1981-es BMW 518 vásárlására igyekezett rábeszélni. Kérdésemre, hogy hány kilométer van a kocsiban, indignálódva azt mondta, hogy ilyen öreg autóknál már nem tartják nyilván a futott kilométereket, de feltehető, hogy több mint 140 ezret hagyott maga mögött. Mint mondta, ez igazán kedvező ajánlat, mert a kocsinak csak egy tulajdonosa volt, egy fehér farmer. A karosszériásan jó állapotban lévő autó ára 9 ezer rand lett volna (mintegy 3500 USA-dollár). A vásárlásra végül nem került sor. Szerencsénkre egy ismerőstől hallottuk, hogy az amerikai Békehadtest egyik tisztviselője elhagyja Lesothót és árulja az autóját. A szóban forgó jármű egy Dél-Afrikában gyártott 1985-ös Mazda 323-as limuzin volt, 1300-as motorral és 81 ezer kilométerrel. Ezt a kocsit végül is megvettük 3500 dollárért. Amikor az autó átíratását intéztem, néhány kellemetlen meglepetés ért. Az első az volt, hogy a kocsiért kifizetett összeg 13 százalékát értékesítési adóként be kellett fizetnem az adóhivatalban. A második meglepetést az jelentette, hogy újra kellett az autót műszakilag vizsgáztatnom. A harmadik az volt, hogy az 1990-ben lejáró rendszámtábla helyett újat kellett rendelnem. A negyedik, és talán a legtöbb fejtöréssel járó problémát az okozta, hogy a kocsit át kellett vinni a dél-afrikai Ladybrandba, hogy a motor- és alvázszámot a helyszínen ellenőrizve, az ottani komputerrendszerben megállapítsák: nem lopott-e a kocsi. Amikor vízumkiadás után érdeklődtem a dél-afrikai kereskedelmi kirendeltségen, azt kérdezték tőlem, hogy volt-e már dél-afrikai vízumom. Nemleges válaszomra közölték, hogy akkor a vízumkiadást meg kell kérvényeznem. Ha egyáltalán megkapom, amit Pretoriában fognak eldönteni, akkor a procedúra legkevesebb 6 hetet is igénybe vesz. Persze, még ha meg is adják, nem valószínű, hogy az többszöri belépést lehetővé tesz. Mikor említettem a kocsibemutatási kötelezettséemet, azt tanácsolták, hogy érjek meg valakit a kocsi átvitelére. Szerencsére a kocsi korábbi tulajdonosa a segítségemre volt és elküldte az autót a Békehadtest egyik bennszülött gépkocsivezetőjével az ellenőrzés elvégzésére, így aztán a szükséges dokumentumok birtokában sikerült a kocsit egy hét alatt átíratni. Függetlenül a gyors segítségtől, beadtam a vízumkérelmet. A válasz hat hét alatt meg is érkezett. Többszöri belépésre irányuló kérésünkre a dél-afrikai hatóságok diplomatikusan három belépésre (három hónap alatt) jogosító vízumot adtak. Ha ezeket felhasználjuk, újra kell majd kérvényeznünk. A vízumkiadás egyébként díjtalan. A hosszú procedúra és a vonakodás nyilván biztonsági okokat szolgál. Beszéltem külföldiekkel, akik elmondták, hogy többször kellett egymás után vízumot kérvényezniük. Minden egyes kérelem benyújtása után előnyösebb feltételekkel érkezett meg az engedély, míg végül megkapták a korlátlan számú belépést lehetővé tevő vízumot. A tranzitvízum megadását nem kíséri ilyen szigor. Néhány hete meghívást kaptunk egy korábbi egyetemi kollégától, akivel szomszédok voltunk Dar es Salaamban, hogy látogassuk meg a karácsonyi szünetben Szváziföldön, ahol jelenleg dolgozik. Okulva a korábbi kedvezőtlen tapasztalatokból, elsiettem a dél-afrikai kirendeltségre a tranzitvízum ügyében. Szváziföldre ugyanis gépkocsival érdemes menni, mert csupán 650 kilométerre van Lesothótól. Az út pedig Dél-Afrikán keresztül vezet. Csodálkozásomra azt a választ kaptam, hogy a tranzitvízumot, amely az országba való két belépésre jogosít (mindegyik 24-24 órára) három nap alatt minden probléma nélkül megkaphatom. Ha ez az utazásunk megvalósul, élményeinkről be fogok számolni a Kurír olvasóinak. KATONA EMIL ÖTÖDIK LELOTHÓI LEVELE Hogyan menjünk Rómába? A közlekedésben a feketék néha vállalatvezetők is, nem csak sofőrök Karácsony a dobozvárosokban Londonban várhatóan több mint 150 ezer fiatal ünnepli a szentestét az utcákon... és nem azért, mert ez az a hely, ahol a legszívesebben töltik a szeretet ünnepét, hanem, mert nincs hova menniük: hajléktalanok. Mrs. Thatcher kormányzásának sajátos öröksége ez. Miközben meggyógyult az angol gazdaság, szociális gondok tömkelege termelődött újjá. Mint amilyen a munkanélküliség, de sok tekintetben ilyen gond az iskolarendszer is. Akiknek nem telik drága magániskolára, és sokaknak, egyre többeknek nem telik, azok csak az állami oktatást választhatják, amely szinte ingyenes, viszont sokak szerint a nyugat-európai mércéhez képest igen-igen alacsony színvonalú. A Vaslady adott ugyan ingyen iskolatejet és friss kiflit, de kevesebbre telt az állami büdzséből az iskoláknak és a pedagógusoknak. Ez az apró költségvetési malőr aztán azt eredményezte, hogy fiatalok tízezrei, befejezvén a tanulást, képzettségük gyenge színvonala miatt szinte sehol nem kaptak munkát. Maguk építette kartondoboz otthonaikban várnak valamilyen megoldásra... és egy szebb ünnepre. Intézményes segítség nélkül, csupán a jótékonykodásra számíthatnak, s most vezető angol sztárok, színészek, filmesek és popzenészek rendeznek gyűjtést a fiatalok támogatására, ideiglenes szállások létrehozására. Értelmiségi csólakok... Londonban ■jyrjr 1990. december 6. Mikor számítsunk sztrájkra, késelésre...? Izrael sok szempontból is kiváló példája annak, hogy milyen mértékben épülhetnek be a mindennapi életbe és válhatnak megszokhatóvá a legbizarrabb fenyegetések. A zsidó államban ma már senki nem lesz az átlagosnál idegesebb, ha egy palesztin szervezettől azt hallja, hogy „a zsidókat be kell szorítani a tengerbe”, vagy ha egy bajuszos diktátor a határoktól alig háromszáz kilométerre kilátásba helyezi, hogy vegyi fegyverekkel égeti fel az országot. Imádkoznak és bíznak a hadseregben. Az meg már egyenesen lakonikusnak tűnhet, amire a Jediót Ahoronót, a legnagyobb héber napilap elszánta magát: olyan poszternaptárt közölt minap egyik oldalán, amely feltünteti, hogy 1991-ben mely napokon lehet palesztin tiltakozó akciókra számítani a megszállt területeken... A lap indoklása szerint mindazon izraelieknek, akiknek üzleti érdekeltségeik vannak a nyugati parton vagy a Gáza-övezetben, gazdasági és nem elsősorban politikai kérdés előre tudni a „sztrájknapokról”. A kalendáriumból kiolvasható például, hogy jövőre különböző alkalmakból 51 napnyi általános sztrájkra kell számítani, köztük arra a 12-re, amelyet minden hónap 9-én megtartanak az arabok, megemlékezve az 1987. december 9-én kezdődött palesztin felkelésről, az Intifádáról. Az Intifáda egyébként minden helyi bagatellizáló értékelés ellenére komoly károkat okoz az izraeli gazdaságban. A zsidó államban 120 ezer palesztin dolgozik rendszeresen s ők általában mindig részt vesznek a felkelés irányítói által elrendelt sztrájkokban. K. R. A camorrának használ még a földrengés is ENYVESKEZŰ TISZTVISELŐK, DIDERGŐ KÁROSULTAK Tíz év és 45 milliárd dollárnyi (!) központi segély sem volt elegendő ahhoz, hogy az évtizede pusztított Nápoly környéki földrengés valamennyi életben maradt kárvallottja emberi otthonba költözhessék. A dolognak több „érdekes” vonása is van. Ezek közül is talán a legtalányosabb, hogy míg az 1980. november végi csapás után a hivatalosan is romba dőltnek nyilvánított falvak száma 36 volt, ez a szám az idő múltával szépen terebélyesedett s napjainkban érte el éppen a 635-öt... Hát persze, hogy a maffia, illetve annak nápolyi változata, a camorra! Sokan azon ezrek közül, akik azóta is furnérlemezekből összetákolt, úgynevezett ideiglenes otthonokban tengődnek, már irigylik azt a háromezret, akinek földi gondjait a ráomló mennyezet végleg megoldotta... Parlamenti vizsgálat indult annak kiderítésére, hogy jóllehet Róma a néhány milliárdosra becsült kárnak immár a többszörösét is a helyszínre irányította, a valóban kárt szenvedett térségek a hivatalos kárbecslésben szereplő összegnek is csupán harmadát látták viszont. Hogy a többi hová lett? Nyilván abban az 599 községben kellene keresni, amelynek polgármestere a helyi camorrafőnökök nyomására - piruló arccal vagy sem, de - feliratkozott a segélylistára, annak ellenére, hogy a földrengésről ők is csak a lapokban olvastak... Első pillantásra minden rendben lévőnek tűnik. A 21 ezer tervezett új otthon felépült. Ám csak 13 ezret sikerült kiutalni. A többi nyolcezerben is laknak, csak nem azok, akiknek kellene. Nápoly akkori, jelenleg 80 éves polgármestere szerint egyértelmű, hogy a camorra áll az illegális lakásbitorlók mögött, de ami még rosszabb: sok olyan városi tisztviselő van ma is hivatalában, akinek keze szintén nem tiszta a botrányos ügyben. A félbemaradt vagy el sem kezdett egyéb beruházásokra a mai árakon már legalább 13 milliárd, de egyes becslések szerint 35 milliárd dollárnál is többre lenne szükség a központi kasszából. Róma azonban, úgy tűnik, feladta. A novemberben elfogadott állami költségvetésben, ezúttal első ízben, már nem szerepelnek külön juttatások a térség számára... KERTÉSZ . 2. PROFILA : : BÉLYEGAUKCIÓ 5 • 1990. dec. 09-én a Béke Hotel Radisson « « I. emeleti különtermében. « « Bp. VII., Teréz krt. 97. Külföldi és magyar bélyegek, levelek * árverezése. Katalógus és információ: PROFILA KFT. • « Bp. VII., Kazinczy u. 3/A » « Tel./fax: 141-4219 » 88 «•••«»•««»••♦»••«••««»a«