Kurír - esti kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 109-127. szám)

1990-12-07 / 113. szám

1990. december 7. BIZARR Az eredeti cím: Tapp- und Taszkino. Nevezhetnénk tükörfordítva taperoló mozinak is akár, költői szabadossá­gunkban inkább mi mégis a „Közép-kelet-európai vakpípsá" címmel ruháznánk fel eme alkotást. December 10-12. között lesz a budapesti Műcsarnok Art Kínájában Valie Export osztrák avantgárd filmes „szemináriuma". A teljesség iránt fogékony olvasó számára, hogy azért igazi és komoly invitálást is átnyújtsunk, idézünk a szemináriumi meghívó szövegéből: „A Tapp- und Taszkino (1968) nem más, mint egy csupasz női mell elé csatolt láda. A „mozit", melyben a „tapintható filmet" adták, az utcai járókelők a kezükkel „látogathattak". A macskákat jobban szereti A 42 éves brit Christine Thomas nem sokat habo­zott, amikor férje a sokadik veszekedés után döntésre vitte a dolgot. A kérdésre, hogy a macskák vagy ő, a feleség rávágta: természe­tesen a cicuskák. Erre a férj 1ó év házasság után rögvest beadta a válópert. Ami sok, az sok - mondta a békítő­­tárgyaláson. 127 macska egy lakásban feleség nélkül. Christine napi 18 órát dol­gozott, hogy kedvenceit táplálni tudja, ugyanis na­ponta száz fontba került a sok cicaeledel. A hölgy el­ismerte ugyan, hogy a 127 cirmos kicsit sok ahhoz az egyhez képest, amellyel házasságuk kezdetén együtt éltek, de közölte, hogy egyik cicuskájától sem tud megválni, mert mintd annyira a szívéhez nő­tt, így nem maradt más választás, mint a válás­­ a férjtől. K. L. nyik. Roma Parlament A régi és az új hatalom évek óta kijátssza egymással szemben a hatalom kegyeiért egymással rö­vidlátó módon rivalizáló roma szervezeteket, az autentikus és következetesen politizáló testvér­szervezetekkel szemben, súlyos károkat okozva ezzel az ország­ban élő romák kollektív érdekei­nek. Történelmi szükségszerűség, hogy a roma szervezetek leráz­zák magukról a politikai mani­pulációkkal rájuk kényszerített „ellencigány-szervezet” státust, és felismerjék a kollektív politikai cselekvés szükségességét. Több hétig tartó előkészítő és egyeztető tárgyalások ered­ményeképpen nyolc roma szer­vezet és egy párt 1990. decem­ber 4-én Budapesten, Magyar­­országi Roma Parlament néven létrehozta az alábbiakban fel­sorolt szervezetek országos ér­dekképviseleti szervét: Amalipe Cigány Kultúra és Hagyomány­­őrző Egyesület, Erzsébetvárosi Cigány Szervezet, Lungo Drom­­ Érdekvédelmi Cigány Szövet­ség, Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, Ma­gyarországi Cigányok Nemzeti­ségi Uniója, Magyarországi Ci­gányok Igazság Szövetsége, Ma­gyar Cigányok Pártja, Phralipe Független Cigány Szervezet, Száztagú Cigány Zenekar. A Roma Parlament alkotó szervezetei a megalakulással egy időben kijelentik és nyilvános­ságra hozzák, hogy önkéntes tömörülésük nyitott, ehhez csat­lakozhat minden önálló bejegyzés­sel rendelkező­ helyi és országos ro­ma szervezet, aki egyetért az ala­pítók célkitűzésével, akinek törek­vései a Magyar Köztársaság al­kotmányának szellemével meg­egyezik, akinek tevékenysége az emberi és kisebbségi jogok tisz­teletén alapul. Az alapítók bejelentik, hogy további nyolc roma szervezet je­lezte csatlakozási szándékát, akik készek együttműködni a Roma Parlament első országos kong­resszusának előkészítésében. A tizenegy tagú előkészítő bizott­ság feladata, hogy a kongresszu­sig elkészítse a Roma Parlament további alapdokumentumainak szövegtervezetét, s hogy össze­hívja a kongresszust. A Roma Parlament nevében Osztojkán Béla ívumnAY IRODATECHNIKAI ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS SZERVIZ 24-48 órán belül! H-1149 Budapest, Egressy út 20. Tel: 251-4888 Fax:25-25-768 a­, Tx.: 22-3855 IQj1. Bankárshow a Hiltonban Az olasz ipar egyik „zászlós­hajó­ja”, az Olivetti cég január 1-jétől indítja be magyarországi vállala­tát. A hazai piacon immár har­minc éve bevezetett márkanév alatt már eddig is több tízezer írógép, számológép és pénztár­gép működik, ám a most induló Olivetti Hungary Információ­technikai Kft. merész terveket sző: automatizálni kívánja a ma­gyar bankrendszert, mégpedig a világon vezető technikával. Az Olivetti néhány év alatt a világ számítástechnikájának él­vonalába tört. Nyugat-Európá­­ban például az összes banki és takarékpénztári rendszerek ti­zennyolc százaléka az olasz cég terméke, s az amerikai piacon is csak a „kék óriás”, az IBM előzi meg ezen a területen. Mivel ha­zánkban a pénzügyi infrastruk­túra még meglehetősen fejlet­len, úgy tűnik, nagy piaci lehe­tőségek várnak az ezzel foglal­kozó cégekre. A becslések szerint az elkövetkezendő három évben legalább ötven-hatvanmillió dol­láros fejlesztéssel lehet számolni a magyar bankrendszerben. Vi­szont a verseny is egyre kemé­nyebb. A világ legnevesebb cégei fordulnak a magyar bankok felé, s vesznek részt a most már rend­szeres versenytárgyalásokon. Amint azt Reiniger Péter, az Olivetti Hungary elnökhelyette­se elmondotta, cége teljes meg­oldási lehetőségeket kíván elad­ni a magyar piacon. Már eddig is jelentős tételeket adtak el, így például az Állami Biztosító és az Országos Takarékpénztár is hasz­nálja hálózatba kötött számítógé­peiket. A közeljövőben adják át az ország legnagyobb hálózatát, amely az IBUSZ irodáit köti ösz­­sze több mint négyszázharminc számítógépes munkahellyel. A piac igényeihez igazodva, s azokat kissé megelőzve az Oli­vetti rugalmasan akar részt ven­ni a magyar ipar és a kereskede­lem fejlődésében, így például gépszállítások ellen­tételezésére részvényesként kíván belépni egyes magyar vállalkozásokba. Az Olaszországban éppen ezek­ben a napokban gyökeres átala­kításon áteső cég­­ ötvenhat­ezer dolgozójából hétezret le­építenek - tovább terjeszkedik Magyarországon, sőt, nem csak a határokon belül. A jövő hét szerdáján egész napos „show­­ban” mutatják be a magyar, len­gyel és csehszlovák szakembe­reknek a cég banktechnológiai rendszereit, s erre az eseményre több nyugat-európai Jbank kép­viselője is eljön. Úgy tűnik ugyanis, hogy az Olivetti Hun­gary hamarosan a szomszédos országokban is megveti a lábát. C­/AWIKTVT IC IY1 i icy Imi Cilll|h#UwAi Elmondok két történetet, látszólag semmi más nem fűzi őket össze, csak az, hogy a Mikulásról szólnak. Ma is pontosan meg tudnám mutatni azt a helyet, ahol 1943 decem­berében megjelent előttem az ördög. Budapesten, a Király utca 78.-ban laktam, s a harmadik emeleti fo­lyosón ott táncolt a sátán. Szarvai vöröslettek, patája dobogott. Akkor még­­ ötéves kisfiúként nem tudtam, hogy eredendően bűnösök vagyunk, bármi­kor elnyelhet a pokol. Nem is reméltem, hogy játék mindez, komédia, spiri­tuszláng mellett ropja egy bácsi, s majd jön egy má­sik a jóságos Mikulás sze­repében, aki elkergeti a krampuszt. Vacogtam és dideregtem, s amikor a szertartás végén szalon­cukrot nyomtak a számba, ínyem sós maradt, száraz vattát nyeltem. Félelme­tes, undorító este volt. Egy évvel később, talán ugyanazon a napon, ismét megjelent a sátán. Légitá­madás volt, a pincébe ro­hantunk, és a házunk fö­lött lebegő világító rakéta hideg, lidérces fénye az éjféli sötétségből túlvilági derengést varázsolt. Ha­salj! - kiáltotta édesapám, és éppen arra a helyre rántott, amelytől babonás félelemmel irtóztam, ahol egykor a krampusz járta a pokol táncait. Már tudtam, mit jelent a halál, s egy darabka életbe erősen ka­paszkodtam volna, ha bár­mit is jelent a görcsös igyekezet. S ha később, évtizedek múltán, újra belém hasít a régvolt ret­tenet, ma se vagyok bizo­nyos benne, hogy túlél­tem-e valójában, amikor Szent Bertalan és Miklós párosan jártak a budapesti éjszakában. Ötéves kisfiammal sétá­lunk a Váci utcában. De­hogy gondol az ember ilyenkor bármi másra, csak ama, hátha találkozik a gyerek a Mikulással. Talál­kozott! Jóságos apa, olyan, mint a mesében. Amilyen­nek lennie kell. Ámul a fiú, hiszi is meg nem is, nézi, hallgatja. Hallgatom én is, s a hangjáról ismerem meg, egyik népszerű szí­nészünk van a maszk mö­gött. Régi, személyes is­merősöm. Fura helyzet: nekem illene elhinnem, hogy ő itt a Mikulás, de mivel rajtam nincs álsza­­káll, így engem könnyen felismerhet. Köszönnöm kellene. Kezet fogunk, kér­dem, mit szól a fiamhoz. Gratulál, s kérdi a gyerek­től, hogy hívják? Peti. Jól van, Péter, nagyra nős. Ennyiben maradunk. Ilyenkor a torkom szo­rongatná az együttérzés, hogy ó, te Laci, megma­radsz örök proletárnak! Menő színész létedre mi­lyen szerepet vállalsz? Ta­lán még egy vacsorára is meghívnám, hátha éhezik. Aztán gyorsan átvillan raj­tam, hogy a nyár elején egyik színházunk művész­egy hófehér csodakocsi­ban láttam virítani. Kérdez­tem is tőle, mennyit kell várni egy ilyen meseautó­­ra. Apukám, befizetsz hét­százezer forintot, és vihe­­ted - világosított fel a művész úr. Tehát semmi sajnálat, aligha töpörtyűre kell a gázsi. Meg aztán szépen, kulturáltan játssza a Mikulás-szerepet. Jó színész, komédiázik. És mellette, krampusz helyett, egy fura figura tűnik fel. Lehet, hogy csak nálam kapcsolódik össze a Miku­lás és az ördögfattyú? Ezek az utcai szereplők csak jópofáskodnak, vic­celnek? Netán mélyebb „mondanivalóik” vannak? Tessék eldönteni. A másik alak ugyanis a szovjet hadsereg­­ Krasznájá Ár­­mijá - egyenruháját viseli. Milyen jó, hogy íme, itt a békés katona, aki a téli Mikulás mellett cukrot oszt a gyerekeknek. Vagy tán egy világhatalom hadse­regének sértegetése van műsoron? Mert van né­hány ízléstelen „olvasata” ennek a produkciónak. Aki pedig megélt már olyan időket, amikor a falra fes­tett ördögök is megjelen­tek, felháborodva kérdhe­ti: ugyan, mire jó, ugyan kinek szól az efféle ku­tyakomédia? ANDÓDY TIBOR Újrakezdési hitel - fél sertésért Híre kell - ennek ne kelt volna -, hogy megszavaztuk, a költ­ségvetésből kihasítottuk az úgy­nevezett újrakezdési hitelt, ami azután annak rendje s módja szerint úgy elfogyott, mintha sohasem lett volna. Efféle földi finomságból e térségben persze sosem elég, de valóban föltűnt, , hogy a kiporciózott összeg mi­lyen gyorsan elfogyott. Hiába, sok az olyan szerencsétlen sorsú ember, aki támogatásra, a kezdő lépések megtételében mankókra szorul! Sose venném a lelkemre, hogy megbántsam őket. Igenis, segítsük őket! Csakhogy: a jó szándékú, gondoskodó támogatás mellett nem árt az érdekvédő figyelem sem! A hatalom és törvény kép­viselőinek meg éppenhogy jól jön - saját jó hírnevük érdeké­ben -, ha kissé gondosabban a körmére néznek annak, akire rábízzák az állam, vagyishogy mindnyájunk keservesen kere­sett adópénzét. Ami nem is pé­­terfillérekből jön össze, miután kiizzadtuk, közös célra összead­tuk, nem azért tettük mindezt, hogy újabb ügyeskedők szedjék le a tejfölt. Ezt példázza az aláb­bi eset, amely bizonyára nem példa nélküli a széles magyar határban. Rendre gyűltek az adatok. Oláh János (60) nyírbátori la­kos, az egyik, széles hálózattal rendelkező bank helyi igazgató­ja ugyan kiadta a bankhoz for­duló magánszemélyek részére a négyszázezer forintos újrakez­dési hiteleket, ám nem annak a havi fix fizetésnek és az általa táplált bizalomnak a talaján, ami joggal elvárható volna. Nagy­lelkűen bánt az állami pénzzel: adta minden rászorulónak - ha kellően ellentételezte, azaz „meghálálta” a hitelt, amire ta­lán úgy nézett, hogy az részben az állam adománya, részben vi­szont Oláh úr jó szívének folyo­mánya... Oláh „bankbiztos” pedig adta a hitelt készpénzért, de ha nincs bankó, jó a disznó is! Ez a hiva­talos nyomozati anyagban úgy szerepel, hogy „anyagi ellen­szolgáltatásként élő állatokat fogadott el kötelessége telje­sítéséért”. És hogy kétsége ne maradjon az ügylet lényege felől a kuncsaftnak, Oláh János ha­táskörébe vonta az újrakezdési hitelek föltételeinek ellen­őrzését is. Ez abból állt, hogy fölkerekedett, a hitelt kérőket a lakásukon kereste meg, s ezen alkalmakkor félreérthetelen cél­zásokat tett arra, hogy a hitel megindítása, folyósítása nem az Úr adománya, hanem nagyon is földi, emberi segélyeszköz. Ám akadtak olyanok, akik ko­molyan vették az állam ígéretét, miszerint a rendszer- és szer­kezetváltás miatt hátrányos­ helyzetbe került polgárokon igenis önzetlenül illik segíteni, így a helyesen értelmezett fölfo­gásukkal ellenkező Oláh-féle gyakorlatot szóvá tették... En-­­­nek nyomán a rendőrség még a nyáron nyomozást rendelt el de-­­vizagazdálkodás bűntettének és­ vesztegetés vétségének alapos gyanúja miatt Oláh úr ellen. A kihallgatott tanúk vallomá­sai alátámasztják, hogy ez ideig­ hat esetben elkövetett vesz-­­tegetéssel gyanúsítható. Meg­említendő, hogy ettől a banktól mintegy kétszázhúsz ember vett föl hitelt újrakezdés címén. A gyanúsított lakásán a rendőrök - a házkutatás révén - 110­ ezer forint értékű konvertibilis valutát is lefoglaltak. Megálla­pították azt is, hogy Oláh János„­­ kihasználva munkakörét -­ főként bankdolgozók útlevelé-­ nek fölhasználásával, hozzáve-­ tőlegesen kétszázezer forint ér-­ tékű valutát váltott ki az általa­ vezetett bank devizapénztárá-­ ból. Hát, efféle ügyeskedések is a közrejátszottak abban, hogy­ igen rövid idő alatt - mint azt­ hírül kaptuk - elfogyott a hi­telkeret. Hiszen az ország más településein is történtek hasonló­ visszaélések, amelyekben ez idő­ szerint is folyik a nyomozás. T.T.

Next