Kurír - esti kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 109-127. szám)
1990-12-07 / 113. szám
1990. december 7. BIZARR Az eredeti cím: Tapp- und Taszkino. Nevezhetnénk tükörfordítva taperoló mozinak is akár, költői szabadosságunkban inkább mi mégis a „Közép-kelet-európai vakpípsá" címmel ruháznánk fel eme alkotást. December 10-12. között lesz a budapesti Műcsarnok Art Kínájában Valie Export osztrák avantgárd filmes „szemináriuma". A teljesség iránt fogékony olvasó számára, hogy azért igazi és komoly invitálást is átnyújtsunk, idézünk a szemináriumi meghívó szövegéből: „A Tapp- und Taszkino (1968) nem más, mint egy csupasz női mell elé csatolt láda. A „mozit", melyben a „tapintható filmet" adták, az utcai járókelők a kezükkel „látogathattak". A macskákat jobban szereti A 42 éves brit Christine Thomas nem sokat habozott, amikor férje a sokadik veszekedés után döntésre vitte a dolgot. A kérdésre, hogy a macskák vagy ő, a feleség rávágta: természetesen a cicuskák. Erre a férj 1ó év házasság után rögvest beadta a válópert. Ami sok, az sok - mondta a békítőtárgyaláson. 127 macska egy lakásban feleség nélkül. Christine napi 18 órát dolgozott, hogy kedvenceit táplálni tudja, ugyanis naponta száz fontba került a sok cicaeledel. A hölgy elismerte ugyan, hogy a 127 cirmos kicsit sok ahhoz az egyhez képest, amellyel házasságuk kezdetén együtt éltek, de közölte, hogy egyik cicuskájától sem tud megválni, mert mintd annyira a szívéhez nőtt, így nem maradt más választás, mint a válás a férjtől. K. L. nyik. Roma Parlament A régi és az új hatalom évek óta kijátssza egymással szemben a hatalom kegyeiért egymással rövidlátó módon rivalizáló roma szervezeteket, az autentikus és következetesen politizáló testvérszervezetekkel szemben, súlyos károkat okozva ezzel az országban élő romák kollektív érdekeinek. Történelmi szükségszerűség, hogy a roma szervezetek lerázzák magukról a politikai manipulációkkal rájuk kényszerített „ellencigány-szervezet” státust, és felismerjék a kollektív politikai cselekvés szükségességét. Több hétig tartó előkészítő és egyeztető tárgyalások eredményeképpen nyolc roma szervezet és egy párt 1990. december 4-én Budapesten, Magyarországi Roma Parlament néven létrehozta az alábbiakban felsorolt szervezetek országos érdekképviseleti szervét: Amalipe Cigány Kultúra és Hagyományőrző Egyesület, Erzsébetvárosi Cigány Szervezet, Lungo Drom Érdekvédelmi Cigány Szövetség, Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetsége, Magyarországi Cigányok Nemzetiségi Uniója, Magyarországi Cigányok Igazság Szövetsége, Magyar Cigányok Pártja, Phralipe Független Cigány Szervezet, Száztagú Cigány Zenekar. A Roma Parlament alkotó szervezetei a megalakulással egy időben kijelentik és nyilvánosságra hozzák, hogy önkéntes tömörülésük nyitott, ehhez csatlakozhat minden önálló bejegyzéssel rendelkező helyi és országos roma szervezet, aki egyetért az alapítók célkitűzésével, akinek törekvései a Magyar Köztársaság alkotmányának szellemével megegyezik, akinek tevékenysége az emberi és kisebbségi jogok tiszteletén alapul. Az alapítók bejelentik, hogy további nyolc roma szervezet jelezte csatlakozási szándékát, akik készek együttműködni a Roma Parlament első országos kongresszusának előkészítésében. A tizenegy tagú előkészítő bizottság feladata, hogy a kongresszusig elkészítse a Roma Parlament további alapdokumentumainak szövegtervezetét, s hogy összehívja a kongresszust. A Roma Parlament nevében Osztojkán Béla ívumnAY IRODATECHNIKAI ÉS TELEKOMMUNIKÁCIÓS SZERVIZ 24-48 órán belül! H-1149 Budapest, Egressy út 20. Tel: 251-4888 Fax:25-25-768 a, Tx.: 22-3855 IQj1. Bankárshow a Hiltonban Az olasz ipar egyik „zászlóshajója”, az Olivetti cég január 1-jétől indítja be magyarországi vállalatát. A hazai piacon immár harminc éve bevezetett márkanév alatt már eddig is több tízezer írógép, számológép és pénztárgép működik, ám a most induló Olivetti Hungary Információtechnikai Kft. merész terveket sző: automatizálni kívánja a magyar bankrendszert, mégpedig a világon vezető technikával. Az Olivetti néhány év alatt a világ számítástechnikájának élvonalába tört. Nyugat-Európában például az összes banki és takarékpénztári rendszerek tizennyolc százaléka az olasz cég terméke, s az amerikai piacon is csak a „kék óriás”, az IBM előzi meg ezen a területen. Mivel hazánkban a pénzügyi infrastruktúra még meglehetősen fejletlen, úgy tűnik, nagy piaci lehetőségek várnak az ezzel foglalkozó cégekre. A becslések szerint az elkövetkezendő három évben legalább ötven-hatvanmillió dolláros fejlesztéssel lehet számolni a magyar bankrendszerben. Viszont a verseny is egyre keményebb. A világ legnevesebb cégei fordulnak a magyar bankok felé, s vesznek részt a most már rendszeres versenytárgyalásokon. Amint azt Reiniger Péter, az Olivetti Hungary elnökhelyettese elmondotta, cége teljes megoldási lehetőségeket kíván eladni a magyar piacon. Már eddig is jelentős tételeket adtak el, így például az Állami Biztosító és az Országos Takarékpénztár is használja hálózatba kötött számítógépeiket. A közeljövőben adják át az ország legnagyobb hálózatát, amely az IBUSZ irodáit köti öszsze több mint négyszázharminc számítógépes munkahellyel. A piac igényeihez igazodva, s azokat kissé megelőzve az Olivetti rugalmasan akar részt venni a magyar ipar és a kereskedelem fejlődésében, így például gépszállítások ellentételezésére részvényesként kíván belépni egyes magyar vállalkozásokba. Az Olaszországban éppen ezekben a napokban gyökeres átalakításon áteső cég ötvenhatezer dolgozójából hétezret leépítenek - tovább terjeszkedik Magyarországon, sőt, nem csak a határokon belül. A jövő hét szerdáján egész napos „showban” mutatják be a magyar, lengyel és csehszlovák szakembereknek a cég banktechnológiai rendszereit, s erre az eseményre több nyugat-európai Jbank képviselője is eljön. Úgy tűnik ugyanis, hogy az Olivetti Hungary hamarosan a szomszédos országokban is megveti a lábát. C/AWIKTVT IC IY1 i icy Imi Cilll|h#UwAi Elmondok két történetet, látszólag semmi más nem fűzi őket össze, csak az, hogy a Mikulásról szólnak. Ma is pontosan meg tudnám mutatni azt a helyet, ahol 1943 decemberében megjelent előttem az ördög. Budapesten, a Király utca 78.-ban laktam, s a harmadik emeleti folyosón ott táncolt a sátán. Szarvai vöröslettek, patája dobogott. Akkor még ötéves kisfiúként nem tudtam, hogy eredendően bűnösök vagyunk, bármikor elnyelhet a pokol. Nem is reméltem, hogy játék mindez, komédia, spirituszláng mellett ropja egy bácsi, s majd jön egy másik a jóságos Mikulás szerepében, aki elkergeti a krampuszt. Vacogtam és dideregtem, s amikor a szertartás végén szaloncukrot nyomtak a számba, ínyem sós maradt, száraz vattát nyeltem. Félelmetes, undorító este volt. Egy évvel később, talán ugyanazon a napon, ismét megjelent a sátán. Légitámadás volt, a pincébe rohantunk, és a házunk fölött lebegő világító rakéta hideg, lidérces fénye az éjféli sötétségből túlvilági derengést varázsolt. Hasalj! - kiáltotta édesapám, és éppen arra a helyre rántott, amelytől babonás félelemmel irtóztam, ahol egykor a krampusz járta a pokol táncait. Már tudtam, mit jelent a halál, s egy darabka életbe erősen kapaszkodtam volna, ha bármit is jelent a görcsös igyekezet. S ha később, évtizedek múltán, újra belém hasít a régvolt rettenet, ma se vagyok bizonyos benne, hogy túléltem-e valójában, amikor Szent Bertalan és Miklós párosan jártak a budapesti éjszakában. Ötéves kisfiammal sétálunk a Váci utcában. Dehogy gondol az ember ilyenkor bármi másra, csak ama, hátha találkozik a gyerek a Mikulással. Találkozott! Jóságos apa, olyan, mint a mesében. Amilyennek lennie kell. Ámul a fiú, hiszi is meg nem is, nézi, hallgatja. Hallgatom én is, s a hangjáról ismerem meg, egyik népszerű színészünk van a maszk mögött. Régi, személyes ismerősöm. Fura helyzet: nekem illene elhinnem, hogy ő itt a Mikulás, de mivel rajtam nincs álszakáll, így engem könnyen felismerhet. Köszönnöm kellene. Kezet fogunk, kérdem, mit szól a fiamhoz. Gratulál, s kérdi a gyerektől, hogy hívják? Peti. Jól van, Péter, nagyra nős. Ennyiben maradunk. Ilyenkor a torkom szorongatná az együttérzés, hogy ó, te Laci, megmaradsz örök proletárnak! Menő színész létedre milyen szerepet vállalsz? Talán még egy vacsorára is meghívnám, hátha éhezik. Aztán gyorsan átvillan rajtam, hogy a nyár elején egyik színházunk művészegy hófehér csodakocsiban láttam virítani. Kérdeztem is tőle, mennyit kell várni egy ilyen meseautóra. Apukám, befizetsz hétszázezer forintot, és viheted - világosított fel a művész úr. Tehát semmi sajnálat, aligha töpörtyűre kell a gázsi. Meg aztán szépen, kulturáltan játssza a Mikulás-szerepet. Jó színész, komédiázik. És mellette, krampusz helyett, egy fura figura tűnik fel. Lehet, hogy csak nálam kapcsolódik össze a Mikulás és az ördögfattyú? Ezek az utcai szereplők csak jópofáskodnak, viccelnek? Netán mélyebb „mondanivalóik” vannak? Tessék eldönteni. A másik alak ugyanis a szovjet hadsereg Krasznájá Ármijá - egyenruháját viseli. Milyen jó, hogy íme, itt a békés katona, aki a téli Mikulás mellett cukrot oszt a gyerekeknek. Vagy tán egy világhatalom hadseregének sértegetése van műsoron? Mert van néhány ízléstelen „olvasata” ennek a produkciónak. Aki pedig megélt már olyan időket, amikor a falra festett ördögök is megjelentek, felháborodva kérdheti: ugyan, mire jó, ugyan kinek szól az efféle kutyakomédia? ANDÓDY TIBOR Újrakezdési hitel - fél sertésért Híre kell - ennek ne kelt volna -, hogy megszavaztuk, a költségvetésből kihasítottuk az úgynevezett újrakezdési hitelt, ami azután annak rendje s módja szerint úgy elfogyott, mintha sohasem lett volna. Efféle földi finomságból e térségben persze sosem elég, de valóban föltűnt, , hogy a kiporciózott összeg milyen gyorsan elfogyott. Hiába, sok az olyan szerencsétlen sorsú ember, aki támogatásra, a kezdő lépések megtételében mankókra szorul! Sose venném a lelkemre, hogy megbántsam őket. Igenis, segítsük őket! Csakhogy: a jó szándékú, gondoskodó támogatás mellett nem árt az érdekvédő figyelem sem! A hatalom és törvény képviselőinek meg éppenhogy jól jön - saját jó hírnevük érdekében -, ha kissé gondosabban a körmére néznek annak, akire rábízzák az állam, vagyishogy mindnyájunk keservesen keresett adópénzét. Ami nem is péterfillérekből jön össze, miután kiizzadtuk, közös célra összeadtuk, nem azért tettük mindezt, hogy újabb ügyeskedők szedjék le a tejfölt. Ezt példázza az alábbi eset, amely bizonyára nem példa nélküli a széles magyar határban. Rendre gyűltek az adatok. Oláh János (60) nyírbátori lakos, az egyik, széles hálózattal rendelkező bank helyi igazgatója ugyan kiadta a bankhoz forduló magánszemélyek részére a négyszázezer forintos újrakezdési hiteleket, ám nem annak a havi fix fizetésnek és az általa táplált bizalomnak a talaján, ami joggal elvárható volna. Nagylelkűen bánt az állami pénzzel: adta minden rászorulónak - ha kellően ellentételezte, azaz „meghálálta” a hitelt, amire talán úgy nézett, hogy az részben az állam adománya, részben viszont Oláh úr jó szívének folyománya... Oláh „bankbiztos” pedig adta a hitelt készpénzért, de ha nincs bankó, jó a disznó is! Ez a hivatalos nyomozati anyagban úgy szerepel, hogy „anyagi ellenszolgáltatásként élő állatokat fogadott el kötelessége teljesítéséért”. És hogy kétsége ne maradjon az ügylet lényege felől a kuncsaftnak, Oláh János hatáskörébe vonta az újrakezdési hitelek föltételeinek ellenőrzését is. Ez abból állt, hogy fölkerekedett, a hitelt kérőket a lakásukon kereste meg, s ezen alkalmakkor félreérthetelen célzásokat tett arra, hogy a hitel megindítása, folyósítása nem az Úr adománya, hanem nagyon is földi, emberi segélyeszköz. Ám akadtak olyanok, akik komolyan vették az állam ígéretét, miszerint a rendszer- és szerkezetváltás miatt hátrányos helyzetbe került polgárokon igenis önzetlenül illik segíteni, így a helyesen értelmezett fölfogásukkal ellenkező Oláh-féle gyakorlatot szóvá tették... En-nek nyomán a rendőrség még a nyáron nyomozást rendelt el de-vizagazdálkodás bűntettének és vesztegetés vétségének alapos gyanúja miatt Oláh úr ellen. A kihallgatott tanúk vallomásai alátámasztják, hogy ez ideig hat esetben elkövetett vesz-tegetéssel gyanúsítható. Megemlítendő, hogy ettől a banktól mintegy kétszázhúsz ember vett föl hitelt újrakezdés címén. A gyanúsított lakásán a rendőrök - a házkutatás révén - 110 ezer forint értékű konvertibilis valutát is lefoglaltak. Megállapították azt is, hogy Oláh János„ kihasználva munkakörét - főként bankdolgozók útlevelé- nek fölhasználásával, hozzáve- tőlegesen kétszázezer forint ér- tékű valutát váltott ki az általa vezetett bank devizapénztárá- ból. Hát, efféle ügyeskedések is a közrejátszottak abban, hogy igen rövid idő alatt - mint azt hírül kaptuk - elfogyott a hitelkeret. Hiszen az ország más településein is történtek hasonló visszaélések, amelyekben ez idő szerint is folyik a nyomozás. T.T.