Kurír - esti kiadás, 1990. december (1. évfolyam, 109-127. szám)

1990-12-10 / 114. szám

AHOGY A NYUGAT LÁT MINKET Jugoszlávok, len­gyelek, magyarok, szovjetek, csehek, bolgárok, románok, mind egyszerre ugyanazt akarják. AZ INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE RAJZA DISNEYLAND PÁRIZSBAN A franciák vegyes érzelmekkel fogadják az álomvilágot Alig két év, és megnyílik Európa első Disneylandj­e Pá­rizs közelében. A visszaszámlálás máris megkezdődött az információs központ minapi megnyitásával, amely a disneylandi hagyományokhoz híven zajlott le. Az ame­rikai álomvilág minden fontosabb szereplője jelen volt, élén Micky Mouse-szal. A zenekar elhúzta a tust, fel­röppentek az ilyenkor szokásos léggömbök és volt tű­zijáték is. A franciák által igencsak vegyes érzelmekkel foga­dott álomvilág amolyan amerikai-európai vegyes fel­vágott lesz. A hagyományos amerikai mesehősök mel­lett európai mesefigurákkal, így Pinocchióval vagy Alice-szal is találkozhatnak majd a látogatók, de lesz itt amerikai vadromantika cowboy-stílusban, s némi fran­ciáknak tett gesztussal Verneland, ahol a nagy francia fantaszta képzeletbeli utazásainak attribútumai válnak láthatóvá. Sőt tartogatnak egy olyan különleges cseme­gét is, mint a Francis Ford Coppola és George Lucas által, Michael Jackson szereplésével, 17 millió dolláros költségen forgatott háromdimenziós Captain Eo című zenés film. A kétezer hektáros területen felépülő Disneyland amúgy valóságos turistaparadicsom is. Épül egy 5200 férőhelyes szállodakomplexum, ahol a különböző me­seszobákon kívül lesz egy viktoriánus kort idéző mé­regdrága luxusszálló is. A természetet kedvelő turisták­nak pedig lakóbusz- és bungalókempinget alakítanak ki. A kelet-európai változások nyomán a Disney-biro­­dalom menedzserei az első évben máris 11 millió láto­gatóra számítanak. Kérdés persze, figyelembe vették-e, hogy az itteni vaskos valóságot felejtendő, az Európa ezen részéről érkezők aligha tudnak majd szűkös dollárjaikból áldozni a cukormázas álomvilágra. Mindenesetre Disneyék bizakodóak, ugyanis állítólag már Moszkvában tapogatóznak egy újabb Disneyland reményében. K.L. d­a Tudja, mi a gyermekei álma? Amerika legújabb zsírkrétája. Ezt az álmot valóra is válthatja, ha felkeresi üzleteinket. Amerikai gyártmányú millió színű ceruzákat és zsírkrétákat ajánlunk, amelyek játékosan fejlesztik a gyerekek színkészségét és ügyességét. címünk: „szenzáció áruház” BUDAPEST, V. TANÁCS KRT. 28. Bp. XIII., LEHEL ÚT 9. CSAK MOST CSAK NÁLUNK! MINDENKIT VÁRUNK! B ■: _9” ‘#Mi­ Trabant mindenáron Fél esztendővel az NSZK és az NDK közötti szociális, gazdasági és valutaunió után az immáron egységes­ Ger-'a luaiuaoau njo pénzért cserel­­nek gazdát a hajdú státus­szimbólumnak számító két­ütemű autók. Talán másfél évtizedet is várakozott ál­mai delfinszürke Trabant­jára az a potsdami férfiú, aki most százötven márkáért kí­nálja 1977-es kiadású kocsi­ját. A seregnyi extrával ámí­tó tilencesztendős Trabant 601-es felújított állapotban, kazettás magnóval 410 már­ka, míg a szintén cseremo­toros zwickaui 1985-ből 750 márkát kóstál 59 ezer kilométerrel az órájában. Az Alexanderplatz must­rára bocsátott nyugati apa-­­­sai között szerényen parkolt egy radiálgumis Trabaht kom­­­­bi 601 S alku előtt 1000 már­­­­káért, négyévesen. Enyayi pén­zért persze vidéken 1988-as évjáratú Trabikat váztaták. A legdrágább papa-ragusa­,­­ amire a karácsony küszöbjén , Berlinben leltünk, egy me­sés állapotban lévő, 1989. januári kombi volt, a faagya. Hiányos huszonhat lovas erő­forrással, 13 ezer küomérát futottan, 1800 márkáért. Volkswagen Polo-motoros Trabít 1990 decemberében még nem találtunk a hasz­náltautó-piacon­ :­­ ' Honecker birodalmában az 1988-as lipcsei őszi vásár sztárja volt a hazánkban is népszerűvé lett, Volkswagen Golf-motorral feljavított Wartburg. Ilyen öszvér mo­dellt 18 ezer kilométerrel, 7500-ért hirdetnek. A klasszikus stílus hívei persze Berlin keleti és nyugati­ felében egyaránt a kétüte­mű, már-már környezetba­rát eisenachi típusról álmo­doznak, melyet szagról, hangról ki ne ismerne! Nos, ilyen szélcsatornát sohasem látott, ezer köbcentis jár­gányt bő kétévesen 3500 márkáért adnak. A hasonló korú Wartburg 353 'Tourist 3800-ért porosodik a török negyedben. Frissen dukkó­­zott, szintén kombi modellt 1978-ból pokolian irreális áron, 1300 márkáért kínál­­gatnak, noha akad 1979-es évjáratú Wartburg 850 már­káért. Óvodáskorom álom­­négykerekűje, az 1962-es évjáratú Wa­rtburg 3 H -es üzemképes állapotban csak kétszázötven márka. Ennyi­ért már tizenöt-húsz éves Volkswagen bogarat is vehetünk, igaz, vizsga és a szocialista típusokra jellem­z­i"­" W.B. ■Qjrsr Az Európai Közösségek tizenkét államában több mint 341 millió ember élt Ez a világ egyik leg­fejlettebb övezete, nem alapta­lanul mondogatják tehát Brüsszel­ben, hogy ez a piac - ha majd 1993-ra valóban közös lesz - nagyobb gazdasági egységet és erőt jelent, mint az Egyesült Államok. A tagállamok befizeté­seiből származó hatalmas költ­ségvetés zömét persze minden, a visszaszorításra irányuló erő­feszítés ellenére még ma is fel­emészti a közös agrárpolitika, de így is jelentős összegek men­nek el az „európai” intézmények és a sokezres tisztviselői kar, az „eurokrata” hivatalok működ­tetésére. A Közös Piac nagyüzem. Csak Brüsszelben harminckét épületet foglalnak el az Európai Közösségek hivatalai és intéz­ményei. Mindennaposak a sok­­szereplős, maratoni tanácskozá­sok. A méretekről sokat elárul, hogy a Közös Piac brüsszeli központja foglalkoztatja a leg­több tolmácsot a világon - többet, mint az ENSZ New York-i és­ genfi székháza együtt­véve. Több mint négyszáz szink­rontolmács igyekszik feledhető­­vé tenni a nyelvi határokat, és ezerkétszáz külsős áll készenlét­ben. Évente százezer munkana­pot fizetnek ki a tolmácsoknak. Kilenc nyelven dolgoznak, s mint a tolmácsok főnöke elmond­ta, nagy könnyebbség számukra, hogy az írek nem ragaszkodnak a gael (őshonos kelta) nyelvhez, miként a különböző kisebbségek tagjai sem az anyanyelvükhöz. Mert igazán nem lenne könnyű megfelelő tolmácsokat kiállítani mondjuk a baszkról bretonra. A kilenc nyelv is 72 kombinációt jelent, a görög felszólaló mon­dandóját fordítani kell például portugálra is. Politikai és presz­tízsokokból a nagyobb létszámú tanácskozásokon a résztvevők ak­kor is ragaszkodnak a teljes tol­mácsoláshoz, ha egyébként mind­annyian tudnak angolul vagy franciául. Mindenki pontosabban fogalmaz saját nyelvén. A brüsszeli főtolmács máris borzadállyal gondol a Közös Piac majdani kibővítésére, a hideg fut­kos a hátán, ha eszébe jut: egy­szer még a magyar, a cseh vagy akár a török is hivatalos nyelv lehet. Egy-egy új nyelv meghat­ványozhatja a tolmácsok munká­ját. Máris szaporodnak az olyan események, ahol a magyar nyelvű tolmácsolást is meg kell oldani. Mindezek tetejébe rendkívü­liek a minőségi követelmények. Az ENSZ-ben többnyire előre megírt - és a tolmácsnak át­adott - szöveget olvasnak fel a beszédet mondó politikusok, itt viszont élő vita zajlik, amely többnyire komoly tétre megy. A fordításnak tökéletesnek kell lennie, egy félreértés nehezen tisztázható következményeket vonhat maga után. Hogy bizto­sítsák a legjobb tolmácsokat, egyszerű megoldáshoz folya­modtak: igen jól fizetnek. Éven­te kilencvenmillió német márkát költenek a tolmácsszolgálatra. Másrészt maguk szervezik a tol­mácstanfolyamokat fiatal diplo­másoknak, akik túl azon, hogy legalább három közösségi nyel­ven dolgoznak, feltétlenül érte­nek is valamilyen szakterület­hez, közgazdászok, vagy például mérnökök. A tolmács nem gép, értenie kell, amit fordít. A kime­rítő munka azonban nemigen szólhat egész életre, ugyanakkor jó pályakezdés, hiszen a tolmács közvetlen ismeretségeket és ta­pasztalatokat szerezhet az Euró­pai Közösségek legfelsőbb körei­ben is. Már képezik az első ma­gyar eurotolmácsokat. SAS Euromazsolák 1. „A magyarok nyelvétől ments meg, uram, minket!” Sokat beszélnek mostanában arról, hogy Magyarországnak fel kell zárkóznia Európához, és ezen többnyire nem csekély egyszerűsítéssel azt értik, irány a Közös Piac. Mint az Európai Közösségek egyik brüsszeli tisztviselője találóan mondta, a magyaroknak elegük van a szovjet Nagy Testvérből, akit már nem szeretnek, és most nagy várakozással közelednek egy új Nagy Testvérhez, akit viszont nem ismernek. Valóban, hiába volt eddig is fontos partnerünk a tizenkét államot tömörítő szervezet, keveset tudunk róla, annál több viszont az illúzió. Munkatársunk - brüsszeli tapasztalatait is felhasználva - rövid sorozatban próbálja meg közelebb hozni a hétköznapok Közös Piacát. ELDOBHATÓ JAPÁNOK A japánok az utóbbi időben már fogyasztói igényeiket is egyre inkább munkaadóik elvárásaihoz szabják. Míg a nyolcvanas évek­ben saját önös vágyaiktól vezé­reltetve mondjuk egy miniszok­nyára vagy később egy bidének is használható vécécsészére vágy­tak, addig ma a vezeték nélküli telefon. Vagy a kisebb aktatáska méretű számítógép tartozik a legkeresettebb cikkek közé. Meglehetősen furcsa látvány, amikor a zsúfolt elővárosi vona­tokon egymás hegyén-hátán ül­ve és állva dolgoznak a szorgal­mas japánok, hogy megfelelje­nek főnökeik elvárásainak. Az elvégzett munkát érkezés után ugyanis azonnal betáplálják a vállalati komputerbe. A napi tíz­vagy még több órás munka után az átlag japán kollégáival az idei slágernek számító olasz étter­mek valamelyikében költi el vacsoráját, majd hazamegy, s bekapcsolja a műholdas adások közvetlen vételére alkalmas tévéjét. Az idén ezekből ötször többet adtak el, mint tavaly. A hét végén jöhet a golf vagy a tenisz, amelyek lassan tömeg­sporttá válnak a szigetországban. A parti izgalmasabb pillanatait kompakt videokamerával rögzí­tik. Aki nem ennyire igényes és beéri állóképpel, eldobható fény­képezőgépet is használhat. Noha a gépek a mind rafináltabb opti­kának köszönhetően széles látó­szögű objektívvel is el vannak látva, a film elfényképezése után a kukában végzik milliószámra. Nem véletlen, hogy a remek kis masina egy japán szociológust arra indított, hogy ehhez a fény­képezőgéphez hasonlítsa a japán társadalmat. Szerinte az is mind­inkább beprogramozott, kicse­rélhető, eldobható - igaz, élő - alkatrészekből áll. K. L. BugyabugyáltAk A MILLIOMOST „Máltai kutyusom, Gypsi, drá­gább nékem minden asszonynál, akit valaha is megismertem. Hűséges, nincsenek hangulat­változásai, s nem akarja a pén­zemet. Ha meghalok, négylá­bam 250 ezer márkát kap. A fenti összeget annak fogják ki­fizetni, aki kedvenc kutyámnak majdan gondját viseli... ” Ezen nyilatkozatot nem olyan régen, 1987-ben Georg Lerch tette. A Németország-szerte ismert, 68 éves milliomos végrendeletére, lehet, hogy hamarosan szükség lesz. Az állatbarát férfiút ugyan­is brutális gengszterek összever­ték és kirabolták 12 szobás ber­lini otthonában. A milliomos négy évtizeddel fiatalabb barát­nőjét sem kímélték az álarcos támadók. A két férfi, miután becsön­getett G. Lerch luxuslakásának ajtaján, olyan kegyetlenül bán­talmazta a milliomost,­­hogy életveszélyes sérülésekkel szállí­tották kórházba. A berlini bűn­ügyi nyomozók munkáját nehe­zíti, hogy mind a gazdag áldo­zat, mind ifjú szerelme kihall­­gathatatlan állapotban vannak. Ütleg és sokk nélkül csupán Gypsi, a hűséges eb úszta meg, ő azonban alkalmatlan arra, hogy leltárt készítsen a milliomos ele­gáns fészkéből eltűnt értékes va­gyontárgyakról... fcrrBKt0Tfcb _ 1990. december 10. Maszek testőrök Moszkvában Egyre többen hagyják ott a KGB-t, az Államvédelmi Bizott­ságot. A hírhedt szervezet egy­kori munkatársai főként szállo­dai alkalmazottnak vagy híres emberek testőrének szegődnek el. A testi erő, a tapasztalat adott. A fizetés jóval több, a munkakö­rülmények kedvezőbbek és majdnem legálisan hozzá lehet jutni nyugati valutához. Mint arról a népszerű, Üzlet­emberek elnevezésű angol­orosz nyelvű havilap KGB az ágy alatt című cikkében beszámol, a Moszkva belvárosában lévő Inturiszt szálló vezetése egyre nehezebben tud védekezni a spekulánsok, zsarolók, csempé­szek, prostituáltak és valutaüzé­rek ellen. Ezért alkalmazzák a KGB-től leszerelt erős fiúkat, akik megakadályozzák, hogy a szovjet bűnözők a külföldi üzletemberekre vessék magukat. Eddig a szálloda portáján ál­talában háborús veteránok álltak, őket azonban könnyű volt meg­vesztegetni. Az új őröket szinte lehetetlen megkörnyékezni. A pályafutásuk során feltétlen fe­gyelemhez szokott volt KGB- sek komolyan veszik az előírá­sokat, amelyek szerint szovjet állampolgárok, ha nem szálló­vendégek, be sem tehetik a lá­bukat a nagy hotelekbe. Persze az átlag moszkvai már megszok­ta, hogy ez nem az ő világa. Ami ugyanis a szállodákban ehető­iható, az csak dollárért kapható. A szálloda tiltott terület, min­den emeleten ott trónol a szál­lodai ügyeletes, a gyezsurnaja, aki kis birodalmában élet-halál ura. Eddig ezt a posztot több­nyire háborús veterán nők töl­tötték be, most bizonyára melléjük is jutnak néhányan a KGB állományából. E. L. Vajon mit szól amihoz Krjucskov, a KGB főnöke, hogy az Államvédelmi Bizottság­ból leszerelt kemény fiúk most a nyugati üzletembereket védik?

Next