Kurír - esti kiadás, 1991. február (2. évfolyam, 23-42. szám)
1991-02-13 / 31. szám
6 / / ROMME KESERŰ NAPJA Az Afrika Corps sem lehetett meg magyar nélkül Felhők mögé bújt a hold a Pireneusok fölött 1942 őszének egyik éjszakáján, amikor három férfi érkezett Angliából egy francia ellenállási csoport barlangi rejtekhelyére. Érkezésüket a londoni rádió „virágnyelven” előre jelezte. Egy nagyszabású vonatrobbantási akcióhoz nyújtottak technikai segítséget. Feladatuk teljesítése után azonnal eltávoztak. A csoport tagjai többé nem találkoztak velük. A három férfi egyike magyar volt... Neve mint apró fényjel villant fel a háború viharfelhői között, ifjúságom sötét égboltozatán. Felnőtt fejjel megpróbáltam nyomon követni zaklatott életét, de örökre eltűnt előlem, beleveszett a feledés időtlen homályába. Ki volt Eugén Komlós, eredeti nevén Koricsoner Jenő, akit a barátai „Komol”-nak neveztek? Az itt bemutatott - 1931 októberében kiállított - bolgár nyelvű igazolvány nem sokat árul el róla. Intelligens, finom vonású, fiatal arc tekint ránk. Mindenesetre elgondolkoztató, hogy abban az időben, amikor Magyarországról a numerus clausus elől külföldre áramló zsidó értelmiség Párizs, Róma, Stockholm és London egyetemein keresett és talált menedéket, ez a megnyerő külsejű fiatalember Bulgáriába utazott... Sok éve gyűjtöm róla az innen-onnan szivárgó információkat, életének látszólag kuszált szálait azonban máig sem sikerült kibogoznom. Budapesten ugyanis nem „jegyzik” a nevét. Szerencsére Párizsban sikerült rábukkannom néhány hitelt érdemlő adatra. Ezek is csupán töredékek, epizódok abból a nagy műből, amit emberi sorsnak nevezünk. A világosbarna, majdhogynem szőke hajú, rokonszenves fiatalember Párizsban bukkan fel 1935-ben, ahol beiratkozik az Arts et Metiers esti tanfolyamára, amelynek elvégzése után kézhez kapja az elektrotechnikusi oklevelet. Később kémiai és ballisztikai tanfolyamon veszze részt. Magasfokú matematikai tudása és műszaki képzettsége ellenére napszámosként, segédmunkásként dolgozik, különböző francia nagyüzemekben. Egy időben lakatos a Renault autógyár tankműhelyében, ahol a géppuskával felszerelt páncélautókat gyártják. Időnként elutazik Párizsból, utazásainak célját azonban senki sem ismeri. A legközelebbi nyom 1939 decemberéből származik. A helyszín ismét Párizs. Ezúttal nincs egyedül. Vele van a barátja is, egy Sachsa keresztnevű férfi, aki bár jól beszél franciául, kiejtése szláv származásáról árulkodik. Beszélgetés közben Sachsa mindig „Komol”-nak nevezi őt vagy tréfásan „néma ambassadeur”-nek, szűkszavúságára és rongyos eleganciájára célozva, mivel Komlós naponként kivasalja kopott nadrágját és választékos mozdulatokkal étkezik. Két hétig tartózkodnak Párizsban. Onnan Marokkóba utaznak. Párizsi vendéglátójuk a háború alatt levelet kap Komlóstól. Kenadzában adta postára, az idő tájt egy ottani szénbányában dolgozik. Arra csak a háború után derül fény, hogy Komlós tagja volt annak a brit Special Commandónak, amely a hírhedt Africa Corps föld alatti benzinraktárait röpítette levegőbe a sivatagban, megkeserítve Rommel végnapjait. A második front megnyitásakor, a brit inváziós hadsereg katonájaként, a normandiai harcokban megsebesült. 1945-ben egy London melletti kisváros kórházában ápolják. Utoljára 1946-ban ad hírt magáról. Akkori címe: Pre Komlós E. 362 Cay P. C. Rainford. Mossborough Hall Camp, St. Helens, Lancs, England. A halál is Angliában érte utol. Ki volt Eugen Komlós? Amit biztosan állíthatunk: a nácizmus elszánt ellensége, aki tevékenységével hozzájárult a hitlerizmus bukásához. A többi fel nem tett kérdésre már sohasem kapunk választ. Akik ismerik a „néma ambassadeur” rejtélyes életét, konokul hallgatnak, mint Dover fehér sziklái a normandiai partokkal szemben... SZILÁGYI GYÖRGY Mnz ág«::**«« « ss^enssp* M £s,y.ismét... ' ***' "VC^. ®t\ tm * ?xm«% -$u .%j A *.&*? __—CT*t t-+-a^ud?_________ju. iuE&atttcMwdKa^ JUA Cp«*#*® ■**»■» Mg»-;* ?xtt ««»« iMWÄsSiä^* - ÖjfcjSt ** ___ M </fc' Ht* Ofp*$mim .....„„ C*i«R«fe mwJSKrfe Piáé:?*/ &**---■■■;; MuM^sr toi. ÖsssS*** «tüiwMt r •*■—...."*-■* f** sy^pmwe_j6i*L^SÉ*. ssÄS^ |*U*w . ' -' II Sil SltftltTfOTt: --.... ^rsT iÉ~------------ —■ W* \i// Nézzünk csak körül, szólította fel a tévénézőket, az országot Antall József miniszterelnök február 10-én, vasárnap, esti televíziónyilatkozatában, miután igen nehéz évet ígért. Nézzünk körül: igaz, hogy nekünk magyaroknak nagyon rossz év lesz ez az 1991-es esztendő, de közelebbi és távolabbi volt szocialista szomszédainknál még nehezebb a helyzet. Hát ez megnyugtató: továbbra is a legvidámabb barakk leszünk, most már a volt lágerban, mely körül lebontották a vasfüggönyt, de úgy látszik, nem szűntek meg a belső áramkörök, melyek a lélek szögesdrótjaihoz szállítják a nagyfeszültséget. Azokban sem, akiknek politikaitársadalmi egzisztenciájuk kötődik a változáshoz, a rendszerváltáshoz. Az ingetrálódó Európa visszafogadja Magyarországot, mint tékozló, kissé feslett előéletű, rangon aluli szerelembe szédült leánygyermekét egy tisztes jómódban élő úri család. No nem egészen úgy, mint a sajtómilliárdos Hearsték az ideiglenesen városi gerilla banditává lett Patríciát, szőröstülbőröstül, az egész vagyonba. De mégis: kezet csókolhat a nagymamának, eljárhat a szülők, nagynénik, nagybácsik gardírozásával színházba, operába, hangversenyre, olykor bálba is, meg persze légióként templomba, visszakaphatja elhagyott leányszobáját, és némiképp lesoványodott alakjára svájfolhatja régi, ám még most sem egészen divatjamúlt ruháit. Ha nincs vele baj, lassan elfelejtik neki a zűrös múltat, de ami a legfőbb, maga is megfeledkezhet róla. Előbb-utóbb az az idő is eljön, hogy bevonják a családi tanácsba - hiszen mégiscsak eminens volt a megtérésben -, és akár részt kaphat a döntésekből: melyik később megtért tékozlót fogadja vissza, melyiknek bocsásson meg a család, Európa. Addigra talán férjhez is megy, persze jó partit választanak neki. Jó háziasszony lesz, vendégszerető és derűs, de főként talán higgadt üzletasszony, aki ügyesen, szolid haszonnal, kevés kockázattal forgatja majd szerény tőkéjét. Ebből esetleg jut néhány kócos bohém, művész vagy tudós mecénálására is. Néha kacéran rájuk kacsint, a bennfentesebbeknek erről az eszükbe ötlik, hogy a múltja nem egészen szeplőtelen. Ám komilfó úriember ilyesmit nem hoz szóba. A szerelem, a flört és a család, a házasság különböző dolgok. Persze mindez korántsem megy majd simán, zökkenők és összezördülések nélkül. Európáék - akárcsak a Dallas Ewingjei - csöppet sem konfliktusmentes család, némely régi ügyüket, inkvizíciót, gyarmatosítást, eredeti tőkefelhalmozást, világháborúkat és ilyesmiket Magyarország asszony is illedelmesen kikerül társalgás közben. Boldogan él kellemes villájában, ahol a pázsit majdnem olyan, mint az angol, a nyírott bukszusok majdnem, mint a francia kertekben, műholdvevő parabolaantennája segítségével kontaktust tart fenn az egész civilizált világgal, garázsában egy Opel áll majd, hétköznapi használatra, vagy Fiat, vagy Volkswagen, netán Renault és egy olajzöld metálszín Mercedes, ha időnkint férjével valami jobb helyre mennek vizitbe, jótékonysági koncertre, bemutatóra. Körül, Európa City Cinkotáján, Sashalmán vagy Mátyásföldjén, a Közép-Európa út és a Kelet-Európa utca közti frissen közművesített telkeken nagy lesz a sürgés. Néhány lerobbant betonépület és megmaradt barakk áll majd a Balkán tér környékén, meg ahol a város összeér Ázsia sztyeppéivel. De mindenütt lakályos nemzeti házacskák épülnek a kisebb-nagyobb kertek közepén. A törekvő népek valami olyasféle életet, olyasféle otthont akarnak majd beszerezni, mint Magyarország asszony, és remélhetőleg sikerül is nekik, előbb-utóbb. Rajta meg alig fog az idő, egészséges és tartalmas életet él, vidám és vonzó marad. Lassan felnőnek a gyerekei is, csupa kis jóképű Európa-fiú és csinos Európa-lány. Nem veszik el, ami a másé, szent lesz nekik a tulajdon. Nem kereskednek fegyverrel és kábítószerrel, nem barátkoznak kétes elemekkel, terroristákkal, nem öntözik ki a tejet a csatornába, nem vesznek föl értelmetlen beruházásokra kölcsönt, nem pazarolják még értelmetlenebbekre, nem haragítják magukra szomszédaikat kétértelmű megjegyzésekkel, nem módosítanak egyoldalúan szerződést, nem kiabálnak kígyót-békát egymásra, véletlenül sem adatják föl a hírlapárusok napi bevételét a Nemzeti Alapítvány csekkjén, nem hazudnak és utána nem védekeznek azzal, hogy csak nem mondtak igazat. Tisztelik apjukat és anyjukat, hogy hosszú életűek legyenek a földön, és hosszú életűek lesznek. Azt hiszem, valami effélére gondolhatott Antall József miniszterelnök úr, amikor az elkerülhetetlen nehézségekkel kapcsolatban azt javasolta, nézzünk csak körül. Én legalábbis erre gondoltam. És örülök, hogy már csak egy szűk esztendőt kell kibírni, amíg mindez megkezdődik. Pláne, ha ez az egy év nem lesz olyan hosszú, mint a kormány első száz napja. Pláne, ha csak három napig tart, mint minden mesében. VARJAS ENDRE ff MMm mmmos, moomn 1991. február 13. ÁLLATI GONDOK A szeretet meginnja a pénztárcákat - Ezt, apa, ezt! Ez a hím a múltkor még nem volt itt. A nyolc-tíz éves kisfiú mutatóját az akvárium üvegén végighúzva követi a hal mozgását. Apja nagyot sóhajt. - Egy tengerimalackáról volt szó, nem, Lacika? Akkor most melyiket akarod? - A halat is! Azt a hímet! Azt, ott! Az eladó belementi hálóját a vízbe, az apuka meg a pénztárcájában kotorászik. A hosszú és küzdelmes halászat alatt, amíg az eladó azt a bizonyos hímet kergeti, többször nyílik,az ajtó. - Úgy látom, elég nagy a forgalom! - mondom, amikor az eladóval és a biobutik gazdájával hármasban maradunk, - így négy-öt felé megindul, de láthatja, minden vevőt ismerek - mondja az eladó. - A kör ugyanaz, újak nemigen jönnek. Pedig igyekszünk, hogy az árak ne emelkedjenek. A madáreledel ára ugyan a magtermelés drágulása miatt körülbelül húsz százalékkal magasabb lesz, de a vásárlók egy ideig ezt nem fogják megérezni, mert bespájzoltunk belőlük még a régi áron. A haleledellel már más a helyzet. A díszhaleleség-gyűjtő kisiparosok hajnali kettőkor leautóznak vidékre és gumicsizmában túrják a szennyvíztárolók, húsipari csatornák és bányatavak alját. A rothadó vízben tubifex, vörösszúnyog-lárva után kutatnak, a vízibolhák lelőhelye pedig az élővíz. Aztán felhozzák a zsákmányt Pestre és szétosztják az árusítók között. A benzinár növekedésével az ő szolgáltatásaik is drágulnak. Ugyanez vonatkozik azokra, akiktől magukat az állatokat kapjuk. - Minden akvárium fölött lámpa lóg, mint látja - veszi át a szót a biobutik tulajdonosa. - A huszonöt százalékos drágulásban a fűtésnek, világításnak is komoly szerepe van. Menjen csak be a szemben lévő trafikba! Dermesztő a hideg. De hát a ciginek nem kell fűteni. Itt még éjszaka is égnek a lámpák, búgnak a fűtőtestek. - Ez azt jelenti, hogy a drágulás tönkreteszi a biobutikok jövőjét? - Remélem, nem. Természetesen azok az állatkereskedők, akik harmincezer forintos madarak, majmok, mókusok, kígyók, hüllők eladására rendezkedtek be, egyre komolyabb gondokkal küszködnek. Az emberek már a hétszáz-kilencszáz forintos nimfapapagájt is luxusnak tartják, de ezen a szinten a szeretet még megnyitja a pénztárcákat. Ismerek egy öreg nénikét, aki inkább a madarának vesz egy kis magot, mint saját magának tejet. Az emberek gyakran jobban szeretik az állatokat, mint embertársaikat. - A kutyámnak kellene egy baba - lép be egy kislány -, mert állandóan az enyémet viszi a kosarába. - A fütyülő gumioroszlán és a gorilla 340-360 forint, az egyszerű gumicitrom 270 - mutogat az eladó. A kislány a fejéhez kap. - Anyám szörnyethal, ha meghallja ezeket az árakat! Még néhány február elejién elevenszülő halak 40-60 forint, hörcsög 100, tengerimalac szőrzettől függően 150-280 forint, hullámos papagáj 320 forint, éneklő kanári 1200 forint. Egy egyszerű mezei kalitka 2850 forint. A drágább: nyolcezer. Ajtaja aranyozott. GERGŐ GERGELY Fotó: IZSÓ SZILVIA