Kurír - esti kiadás, 1991. március (2. évfolyam, 43-62. szám)
1991-03-01 / 43. szám
1991. március 1. PIRUETT A KATEDRÁN A címben szereplő kis zavart könnyű eloszlatni. Elég csak annyit kijelenteni, hogy a valamikori balettművész, diplomás koreográfus, Klapka György előadást tartott a Közgazdasági Egyetem Vezetőképző Intézetében a vállalkozásról, a privatizációról. A felkérés indoka a Klapka GmbH sikeres szereplése a hazai gazdasági életben. Jómagam egyáltalán nem lepődtem meg, mikor Klapka úr is úgy kezdte bemutatkozását, nem mint egyetemi tanár vagy professzori babérokra vágyó pályázó érkezett, hanem mint egyszerű üzletember. Röviden ismertette külföldön eltöltött huszonkét üzleti éve tapasztalatait, s elmondta: célja megvalósítására egy éve érkezett Magyarországra. - Csodarecepteket én sem tudok mondani, azt azonban megígérem, hogy kérdéseikre egyenesen, kertelés nélkül válaszolok. A hallgatóság nehezen lendült bele a párbeszédbe, de az első kérdésekre kapott nyílt, őszinte válaszok megnyitották a kérdésözön zsilipjeit. Néhány kérdés a sokból. - Klapka úr - szólalt fel az ősz, szikár férfi -, mekkora törzstőkével rendelkezik, illetve milyen összegre van szükség az induláshoz? - Az induló összeg mindig nagyobb, mint a törzstőke. A törzstőkém jelenleg 50 ezer márka, természetesen ennél jóval nagyobb összegekkel dolgozunk, de azok állandóan mozgásban vannak. Ugyanis nemcsak a haszon lényeges, hanem az is, hogy az mennyi idő alatt kerül újra a körforgásba és hajt újabb hasznot. Ezek az összegek elérhetik a többmilliós nagyságrendet is. A pénz soha nem helyben, egy vállalatban dolgozik. Több vállalkozást indítunk be, és ha kell, szüntetünk is meg. Ez nagyon fontos. Nem futunk a pénzünk után. Ha valami nem megy, azt nem erőltetjük. Kivágjuk, mint egy fekélyes részt a testből, így elejét vesszük a járványnak. - Hogyan választotta ki a munkatársait, és miért jött Magyarországra? - bátorodik neki egy fiatalasszony. - A vállalkozók nagy többsége, csakúgy, mint én, magyar származású. Két dolog motivál minket. Az egyik, hogy ide kötnek a gyökerek. Ez érzelmi kérdés, a másik, hogy mi ismerjük a nyelvet, a magyar mentalitást, és ez már egyáltalán nem érzelmi kérdés. Ez már keményen az üzlet része. Aki ismeri a nyelvet és a magyarokat, az nagy előnnyel indul a többi versenytárssal szemben. A munkatársak kiválasztását sarkalatos kérdésnek tartom. Először is, higgyék el, minden felvételre pályázóval személyesen beszélek. Természetesen három hónapos próbaidőre szerződünk, amit mindkét fél indok nélkül huszonnégy óra alatt felmondhat. A mai napig ragaszkodom ahhoz, hogy aki nem termel, az rövid időn belül hagyja el a céget. Fizetéseink indokolják, hogy követeljünk. Nem titkolom, egy gépkocsieladónk 150 ezer forintot is megkeres havonta. Ezért már lehetnek igényeim, nem? Cégem nyolcvan dolgozójára jelenleg öt jogász jut, de itt sem állunk meg". Egy rossz szerződés, azonkívül hogy kárt okoz, nagyban ronthatja a cég hitelét, mit ne mondjak, becsületét is. Az előadás végén szoros gyűrű képződött a hallgatóságból Klapka György körül. Vitézül állta a kérdezők rohamát. Úgy tűnt, a világot jelentő deszkákról biztosan lépett át az üzleti világ ingoványos talajára. Újra spiccen van. F T. SZABÓ ERVIN Százhússzal a világkiállításra A vasutat általában szidni szokták. Most jót írhatunk róla. A MÁV négy éve indította az Eurocity járatokat. Naponta kétszer teszik meg az utat Bécs és Budapest között. Az osztrák partnertől vásárolt vasúti kocsik minden igényt kielégítenek. A fülkék légkondicionáltak, van étterem, büfé és videokocsi. A MÁV budapesti főnöksége lehetővé tette, hogy közelebbről is megismerkedhessünk a luxusvonat mozdonyával, melyet Magyar Imre mozdonyvezető mutat be. Az ÖBB mozdonyt körülbelül két éve állították forgalomba. Ausztriában a vasúti rendszer tizenötezer voltra épül, míg a magyar huszonötezerre. Korábban rengeteg időt vett el Hegyeshalomnál a mozdonyok cseréje. Ezért az osztrák fél úgy döntött, készít egy olyan mozdonyt, amely mind a két pályán üzemelni tud. - Milyen gyorsan lehet átállítani? - Tíz perc. Nagyon egyszerű az átállítása. Miután átért Ausztriába a szerelvény, a mozdonyvezető lehúzza az áramszedőt, és lendületből átmegy a magyar területre. Megtörténik az átadás, ekkor én felengedem az áramszedőt. Olyan cselesen oldották meg, hogy nem éri el a vezetéket, csak megközelíti, közben egy műszer érzékeli az erőteret, és az elektronika az egész mozdony berendezését tizenötezerről huszonötezer voltos üzemre kapcsolja. Régebben a mozdonycsere 25—30 percet vett igénybe - Szereti ezt a járatot? - Természetesen, hiszen kényelmes, gyors és rettentően egyszerű ennek a mozdonynak a vezetése. Itt nem lehet érelmeszesedést, gyomorfekélyt kapni, mert a rugózása megegyezik a V-63-as magyar villamos mozdonyéval. - Mindig tudja tartani a menetidőt? - Az Eurocity járatokra a vasút szigorú forgalmi rendszabályokat vezetett be, amellyel biztosítja mindenütt az gyors áthaladást. Ezt annak idején szigorú pénzbírsággal érték el. Sajnos a Hegyeshalom-Budapest vonalon sok helyen van még úgynevezett „lassújel”, amely a vonatot akár tizenöt kilométeres vánszorgásra is kényszerítheti. Nem lehet hibáztatni sem a forgalmistákat, sem más vasúti szervet, ez a vonal még így is a legjobb Magyarországon. - Mekkora sebességgel halad? - A menetrend 100-120 kilométeres sebességet engedélyez, de az osztrákokkal kötött szerződés szigorúan kiköti a 90 kilométer/órás átlagot. Remélhetőleg a további korszerűsítésekkel lehetséges lesz akár a 160 kilométeres utazósebesség is. BÖSZÖRMÉNYI Politika és biznisz „A közép-európai változások egy teljesen új piacot nyitottak meg a nyugati áruk és szolgáltatások számára. De ez a piac még jelentős mértékben politikai döntések függvénye” - írja bemutatkozó levelében a GJW politikai tanácsadó cég budapesti irodája. S hogy a döntésekben rejlő kockázat a lehető legkisebb legyen a külföldi befektetők számára - ezért fognak dolgozni az iroda munkatársai. Hogy hogyan is néz ez ki a gyakorlatban, arról Vidos Tibort, a budapesti képviselet igazgatóját kérdeztük. - Hogyan fog ez az iroda a gyakorlatban működni? Mondjuk, ha beállít önökhöz egy üzletember és azt mondja: szeretne megvenni egy lapot, akkor önök mit válaszolnak neki? Ennél azért konkrétabb kéréssel fog megkeresni bennünket, ebben biztos vagyok. No, mi a megkeresésre ismertetjük vele a részletes magyar jogi szabályozást, a várható döntéseket, azok hatásait. Felvilágosítjuk arról, milyen az elbírálási folyamat, amely az üzlet végleges megkötéséhez vezethet. • De hát önök nem csupán jogi tanácsadásra vállalkoztak, a nevük mást is sejtet... - Az elmondottakban csak egy része volt az általunk végzett munkának. Hiszen ez egy nagyon összetett dolog, és sok politikai értékítéletet tartalmaz, így önök ítéletet mondanak az adott politikai helyzetről. Mennyire lesz ez nyilvános? Semennyire. Ez a fajta munka mindenhol bizalmasan kezelendő, hiszen tartalmazza a befektetni kívánó külföldi fél üzleti szándékait, titkait. - Önnek mint magyar állampolgárnak, úgy vélem, az az érdeke, hogy minél többen fektessék itt be a pénzüket. Nem okoz ez konfliktust? Nevezetesen, hogy túl rózsaszínűre festi a helyzetet, hogy megnyerje a befektetői hazánknak? - Nekem mindenképpen hitelességre kell törekednem. Nem ferdíthetem el a valóságot, mert az előbb-utóbb úgyis kiderül, és oda a jó hírnév. Ha viszont az ön által említett konfliktus túlmegy bizonyos határon, akkor nem kell tovább vállalni ezt a feladatot. Mivel önök politikával foglalkoznak, óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen kapcsolatuk van a pártokkal, illetve van-e valamilyen kötődésük hozzájuk? - Kötődés semmi esetre sem lehet. A kapcsolatokat pedig az összes politikai párttal igyekszünk kiépíteni. - Terveik szerint milyen üzleti sikerre számíthatnak? Azt remélem, hogy tíz első év után nyereségesek leszünk. KAKUK Fotó: KEKESDY KÁROLY ■yrir KIÉ A VÁSÁRVÁROS? ■ * » : £*-¡ 1. * - Főpolgármester-helyettes úr, ön a minap azt mondta, hogy a Hungexpo területét egy bécsi illetékességű cég akarja privatizálni abból a célból, hogy tönkretegye. - A konkurenciának nem érdeke, hogy a budapesti vásár jobb legyen a bécsinél - mondja Székely Gábor. - A Hungexpo nem tanácsi vállalat, így a jogszabályok szerint a vagyon 20 százaléka kerülhet az önkormányzat felügyelete alá. Magát a vállalatot nyugodtan privatizálhatják, az ellen nincs kifogásom, de a BMV területét nem szabad magánkézbe adni. - Magyaroknak sem? - Ki garantálja azt, hogy a területet valóban kiállításokra fogják használni? Kiadhatják akár bérbe is. Ha tönkremegy az adott cég, eladhatja bárkinek a területet. - Ha jól tudom, már lépéseket is tettek az eladás megakadályozására. - Az Állami Vagyonügynökségnél már jeleztük észrevételeinket. - A fővárosi önkormányzat ezek szerint igényt tart a BMV területére? - Igen, de ennek nincsenek meg a jogi lehetőségei. Az azonban képtelenség, hogy ellenőrizhetetlenné válik a vásárváros. Bárhol körülnézünk a világban, a városok kezében vannak a vásárok. Nem ingyen akarjuk mi a területet, adunk helyette másik ingatlant. Hogyan látja a másik fél, Kovács István, a Hungexpo Vásár és Reklám Részvénytársaság vezérigazgatója az ügyet? " -- Valószínűleg félreértésről van szó. Egy francia bank, a Credit Commercial De France bonyolítja le a vállalat privatizációját. Az elképzeléseket az Állami Vagyonügynökség jóváhagyta. Nyugat-Európában az adott város birtokolja a részvények többségét. Ettől mi se szeretnénk eltérni. Ezért is nyújtottunk be két variációt az Állami Vagyonügynökségnek. Az egyik elképzelés szerint az önkormányzaté lenne a részvények 51 százaléka, a fennmaradó részt pedig megvásárolhatják külföldi és belföldi cégek. Amásik koncepció szerint az összes részvényt szabadon el lehetne adni. Az Állami Vagyonügynökség dönti el, melyik az elfogadható. Természetesen mi is arra törekszünk, hogy ne csak egy, hanem több külföldi cég kezébe kerüljön a vásárváros. A vásárszervezés nem hoz túl nagy profitot. Nagy valószínűséggel csak szakmán belüli vállalatok jelentkeznek a pályázatra. Eddig öt cég pályázott. Nem is olyan biztos, hogy épp az a bizonyos bécsi cég viszi el a pálmát. Arra törekszünk, hogy a külföldiek ne csak a részvényeket vegyék meg, hanem tőkét is fektessenek a vállalkozásba. - Mennyire becsülték a vállalatot? - Hárommilliárd-háromszázmillió forintra, de a francia bank készít egy újabb becslést. A Hungexpo állami támogatást sohase kapott. Ahhoz, hogy színvonalasabbak legyenek a vásárok, javítani tudjunk az infrastruktúrán, szükség lesz a tőkebefektetőkre. Szerintem is józanul és óvatosan kell eljárni a privatizációnál. Nekem se érdekem, hogy tönkremenjen a vásárváros. Jobb még időben tisztázni a nézeteltéréseket. KOCSIS KATALIN Lábra ál a BM? 3 HÁT LEGYEN Világkiállítás-párti vagyok. Úgy gondolom, minden városnak jól jön az ilyesmi. Jelképpé emeli ezen a mi sárgolyónkon, hiszen négy-öt évenként az a város jelképezi a világot. Az is tény, hogy akárhogyan is indultak neki, végül mindig néhány örökbecsű létesítmény emaradt a világkiállítás után abban a városban, országban. Még azt,se gondolom, hogy úgy kellene megrendezni a világkiállítást, ahogy Kupa miniszter úr javasolta: vállalkozási alapon. Vállalkozó még csak volna, félő, hogy tőkéjük nem akadna elég. Szóval nem gondolnám, hogy pótolhatatlan veszteség volna, ha az ország ráköltene - a vállalkozók pénzén túl - egy-két-három milliárdot a világkiállításra. Egy dolgot nem szeretnék. Azt, amit például a rádió szerdai műsorában mondott valaki. Megkérdezték, hogy végül is mi a szép ígéretek mögött a stabil biztosíték, mi a fedezet? — Hát a Magyar Nemzeti Bank! - mondta az illető. És valósággal hallani lehetett a vállrándítását. Na nem, ezt azért nem! Szépeket ígérni bármelyikünk tud. Én például a világkiállítás alkalmából arra vállalkoznék, hogy a Városligetből óránként fellőnék egy űrhajót és bárki fölszállhatna, aki fizet tíz forintot. Feltéve, hogy a Magyar Nemzeti Bank végül fedezi a dolgot. Újságíróként jelen voltam a régi parlament egy bizottságának ülésén. Ott a világkiállítás első kormánybiztosának szegezte neki valaki a kérdést: akkor is ilyen vehemensen támogatná a világkiállítást, akkor is ennyire magabiztosan hinne a nyereségességében, ha minden ingó és ingatlan vagyonát kéne letétbe helyeznie, s ha a világkiállítás megbukna vagy veszteséges lenne, mindezt elkoboznák, s kifizetnék belőle a veszteség tízezred részét? " Somogyi úr durcásan mozgott és hamarosan meg is vált a kormánybiztosságtól. Az ötletet azonban ma se tartom elveszettnek. Legyen világkiállítás! Legyen vállalkozás! Még az ország is költsön rá egy-két-három milliárdot! De mindazok, akik most magabiztosan hülyézik az óvatoskodókat, akik nagy önbizalommal ígérik a nagy nyereséget, meg hogy nem kerül ez nekünk pénzbe, meg csak a Nemzeti Bank pénzében bíznak - tegyék le most garanciául a vagyonukat, s utána csinálják meg a világkiállítást! SZÁNTÓ PÉTER (_____________________________)