Kurír - esti kiadás, 1991. május (3. évfolyam, 84-105. szám)

1991-05-22 / 98. szám

4 INDIA GYÁSZOL (Folytatás az 1. oldalról) Hihetetlen, állatias kegyetlenséggel végeztek a merény­lők Radzsiv Gandhi indiai volt kormányfővel, és ezzel le­számoltak a India nemzeti függetlenségével összeforrott dinasztiával, amelynek alapítója a most meggyilkolt volt miniszterelnök nagyapja, Dzsavahárlal Nehru volt. A me­rénylet India déli részén Tamilnádu államban egy válasz­tási nagygyűlésen történt. Amikor Gandhi kilépett kocsi­jából és a nagygyűlés emelvénye felé indult, hívei virágo­kat nyújtottak neki. Az egyik csokorban volt elrejtve a po­kolgép, amelyet távirányítással robbantottak fel. A bor­zalmas erejű detonáció a felismerhetetlenségig össze­roncsolta a politikust és még tizennégy embert. Azonnal a helyszínre sietett a hadsereg különgépével a meggyil­kolt politikus felesége, Sonia Gandhi. A rendőrség szerint nem kizárt, hogy a merénylethez közük van a Srí Lanka-i tamil gerilláknak, noha egyelőre ismeretlenek a tettesek, és egyetlen szervezet sem vállalta a gyilkos merénylet el­követését. A Radzsiv Gandhi elleni merénylet miatt mára orszá­gos gyászt rendeltek el Indiában, és egy hónappal elha­lasztották a választások két befejező fordulóját, miköz­ben a legmagasabb készültségbe helyezték az ország biztonsági erőit, hogy elejét vegyék egy újabb erőszak­­hullámnak. A déli területekre rendőri és katonai erőkből álló erősítést küldtek, mivel fennáll a veszély, hogy újabb véres zavargásokat válthat ki a merénylet híre. Madrász­­ban, Tamilnádu állam fővárosban a feldühödött tömeg máris autók százait rongálta meg, és zavargások rob­bantak ki az ország más részében is. Újdelhiben Ran­­dzsiv Gandhi rezidenciája és az Indiai Nemzeti Kong­resszus (I) párt székháza előtt százak tüntettek a me­rénylet ellen tiltakozva. A kialakult helyzetben rendkívüli kormányülést hívtak össze ma reggelre, és válságtanácskozást tart a Nemzeti Kongresszus (I) pártvezetése is. Megdöbbenéssel értesült az egész világ a merénylet­ről. Javier Pérez de Cuéllar szerint olyan figyelmre méltó politikust vesztett el a világ Radzsiv Gandhi személyé­ben, akinek hatása nemcsak hazájában, de az egész föl­dön érezhető volt. Megrökönyödésének adott hangot George Bush amerikai elnök és John Major brit kormány­fő is, aki azonban reméli, hogy az indiai demokrácia túléli ezt a tragédiát is. Edith Cresson szörnyű tettnek nevezte a merényletet, és hangsúlyozta, hogy Indiának stabilitás­ra van szüksége. K. L. SA SAMSUNG A Samsung Electronics Magyar Rt. termékei magas színvonalú szervizellátásának biztosítására megnyitotta Samsung márkaszervizét. Cím: 1039 Budapest Csillagh­egy, Lehel utca 15—17. Telefon: 168-6084, 1­68-8014,1­88-8354 Telefax: 168-9453 Telex: 22-7055 A Samsung Electronics Magyar Rt. a Samsung termékek egye­düli hivatalos gyártója és forgalmazója Magyarországon. Ú­j SAMSUNG A magányos ember jóllehet a modern indiai államépítő, Dzsvahárlal Nehru unokája volt, mégsem őt szemelték ki a Nehru-Gandhi dinasztia politikai örökösének, hanem a bátyját, a minden hájjal megkent, könyörtelen és nagyravágyó Szandzsajt. Radzsiv a politi­kai színjátékoktól távol, a háttérben élt szerényen, izgalmaktól mentes, kiegyen­súlyozott polgári körülmények között. Nyugati iskolákban, nyugatias szellemben nevelkedett; talán többször volt rajta pa­muttrikó és farmernadrág, mint khadi és kurta. Az angolt anyanyelvi szinten be­szélte, a hindit törve, hibásan. Amikor bátyja repülőgép-szerencsét­lenségben szörnyethalt, rettentő vona­kodva, de kénytelen volt feladni szeretett foglakozását, a pilótáskodást. Az India politikai közegét uraló dinasztia parancs­szava harcba szólította - vagy ahogy ő maga fogalmazta: „... segíteni akartam a mamának”. Aztán négy évvel később, 1984-ben, voltaképpen még siheder jöve­vényként az ádáz politikai-hatalmi csatá­rozások arénájában, már mint kormányfő gyújtotta meg a gyilkosság áldozatául esett édesanyja, Indira Gandhi hamvasz­­tási máglyáját. Talán ösztönösen is ódzkodott és félt a politika mocskától, a megátalkodott ha­talmi sáfárkodóktól, a kegyetlen leszámo­lásoktól; talán valahol mélyen sejtette, hogy a képmutatóan hátbaveregető és hajbókoló indiai közélet felszíne alatt ha­talomra törő kiskirályok, hazug, pénzéhes köpönyegforgatók és velejükig romlott, megvesztegethető hetvenkedők sürög­­nek-forognak. Neki ehhez nem volt ked­ve. Mégis, az anyja, a megölt miniszterel­nök-asszony halála után néhány héttel megtartott parlamenti választásokon olyan elsöprő fölényű győzelmet aratott a parlamenti választásokon, mint soha egyetlen más indiai politikus. A nyolszáz­­milliós országóriás legfiatalabb és legfel­készületlenebb kormányfője - szinte korlátlan ura - lett. Ám olyan erkölcsi tőkével rendelkezett, mint senki más: fia­talságával, ártatlanságával és tisztaságával. Radzsiv Gandhi nem mást tűzött ki célul maga elé, mint azt, hogy országát beveze­ti a XXI. századba. Feltett szándéka volt, hogy felszabadítja a lappangó tudást, az alkotó energiát, amelyet gyalázatosan el­fojtott a földrésznyi állam rákfenéje, az üzletemberek, a politikusok és a hivatal­nokok korrupt hatalmi összefonódása. Ki akarta metszeni ,­t a gennyes mételyt In­dia testéből, hogy a vallási és kaszthábo­rúkban elevenen elégetett áldozatok a múlt tragédiái legyenek, hogy ne bivaly­­vontatta ekékkel törjék a szikkadt földet a görnyedt parasztok, hogy ne rabszolga­sors várjon gyermekek tízmillióira. Kor­szerű, az elmaradottságból büszkén kie­melkedő Indiát szeretett volna, ahol meg­határozó szerepet kapnak a számítógépek, az atomerőművek és a műholdak, a mo­dern technológia. Úgy képzelte, hogy nem lehet ördöngősebb feladat egy orszá­got irányítani, mint egy repülőgép bot­kormányát kezelni. Tévedett. Nem hitte el, hogy lehetetlenség egy gombnyomásra megoldani a számtalan társadalmi-gazda­sági feszültséggel szabdalt ország évszáza­dos bajait. Nem számolt azzal, hogy a ha­gyományos hatalmi stuktúra cinikusan ellent fog állni modernizáló terveinek. A hatalom sáncai mögé magával vitte a hozzá hasonlóan, hideg technokrata fejjel gondolkodó kenyeres pajtásait, egykori is­kolatársait. Ahogy teltek-múltak a hóna­­pok-évek, mind nyilvánvalóbb lett, hogy a „szafáriöltönyös, számítógépes fiúk” ide­genek az indiai közéletben. Megindultak az undorító torzsalkodások, besúgások, dörgölődzések. A pályája kezdetén Mr. Tisztaként becézett kormányfőre is ráve­tült a megvesztegethetőség gyanúja, és miközben egyik botrány a másik után ütötte fel a fejét, sorra cserbenhagyták őt a hűnek vélt rokonok és cimborák vagy ő marta el őket maga mellől. Radzsiv Gandhi, a kormányfő csalódott, megkese­redett és sértődött ember lett; pökhendi, megközelíthetetlen és arrogáns­­ és bor­zasztóan magányos. A csökönyös, képlé­keny, változtathatatlan India, mint egy or­mótlan amőba - amely mindig is semle­gesítette a belső megrázkódtatásokat és beszippantotta a külső hatásokat, vagy ki­köpte magából azokat, ha nem tetszettek neki - őt is begyűrte kocsonyás teste alá. Szép lassan újjáéledtek környezetében a régi arcok, a régi gyűlölködések, a régi módszerek. Két évvel ezelőtt csúfos választási ve­reséget szenvedett. Amilyen üstökössze­­rűen ívelt felfelé pályája, akkorát zuhant 1989-ben a választásokon. Most ismét vi­dám és bizakodó volt. Nyilván tapasztal­tabban, edzettebben vágott bele az újabb politikai küzdelembe, és nem alaptalanul­­ úgy tűnt, ismét lehetőséget kap tervei valóra váltására. Testével együtt álmait­­vágyait is szétszaggatta a virágcsokorba rejtett pokolgép. RÁCZ PÉTER A­laszka-Szovjetunió-alagút? Az alaszkai Nome város vezetői tőkéstársakat és mérnököket keresnek annak a lehetőségnek a tanulmányozására, hogy a Behring-szoroson át föld alatti vasútvonalat építsenek a Szovjetunióba. Az elképzelések szerint a Seward-félszigeten fekvő Walles településtől a szovjet Velen városig vezetne a 90 kilométeres alagút. A német keres­kedelmi kamara munkatársa, Jim Stempfl úgy nyilatkozott, hogy ennek a tervnek a valóra váltása jelentős könnyítést jelentene Észak-Amerika, Ázsia és Európa teherforgalmának lebonyolításában. Az ötlet, amelyet nyilvánvalóan az Angliát a kontinenssel össze­kötő „csalagút” sikere ihletett, egyelőre vállalkozókra, tőkebefekte­tőkre vár. (AN) MORGÓ VENDÉGLÁTÓK A diplomáciai protokoll által a vendéglá­tókra kényszerített udvariasság sem fe­ledtetheti Lech Walesa lengyel államfő­vel, milyen ellentmondásos érzéseket vál­tott ki Jeruzsálemben négynapos hivata­los látogatása. Szól ez a gyanakvás személyesen Wa­lesának, de egész Lengyelországnak is, ahol a második világháború idején há­rommillió zudót öltek meg nem csupán a németek, s nem csupán az auschwitzi és a dreblinkai halál­táborban. A holocaust poklát a három és fél millió lengyelorszá­gi zsidóból csupán 250 ezer élte túl, s számukat tovább csökkentették a háború utáni pogromok, környezetük hagyomá­nyos antiszemitizmusa, amely még 1968-69-ben is központilag szervezett kampányokban nyilvánult meg. Samír iz­raeli miniszterelnök, aki maga is Lengyel­­országban született, két éve még azt nyi­latkozta, hogy „a lengyelek az anyatejjel szívják magukba az antiszemitizmust, amely mélyen gyökeret vert hagyomá­nyaikban, gondolkodásmódjukban”. E kijelentést támasztotta alá a múlt évi len­gyelországi elnökválasztási kampány is, amelyben Walesa is több, zsidóellenes­nek ítélhető kijelentést tett. Az is igaz vi­szont, hogy a lengyel államelnök külön testületet állított fel, feladatául szabva az antiszemitizmus elleni harcot. Lengyelországban ma már csak hate­zer zsidó él, a korábbi zsidó közösségből csaknem 170 ezren vándoroltak ki Izrael­be, s közülük sokan máig nem képesek feledni. Dov Silancky, a parlament elnö­ke (Samírhoz és három korábbi miniszte­relnökhöz hasonlóan ő is Lengyelország­ban született) például kijelentette Walesa látogatás előtt, hogy soha nem fog meg­­békélni Lengyelországgal. Sok honfitársa véleményét fejezte ki Serah Weis tör­vényhozó is, mikor az államfői látogatás előtt egy újságcikkben megírta: „Tiszte­letünket fejezzük ki Walesának szemé­lyes bátorságáért, dühünket azért, ami az elnökválasztási harc idején történt, és reményünket, hogy közösen fogunk munkálkodni a szörnyű emlékek elhal­­ványításáért.” 1991. május 22. Regős Péter jelenti New Yorkból Fondorlatos FBI-akció Az FBI ügynökei nem mindennapi fondorlattal törtek be az „Ír Emberek” című újság manhattani szerkesztőségébe. Letartóztatták a szerkesztőség 41 éves munkatársát, Hugh Feeneyt, aki három hónapja érkezett az Egyesült Államokba és csak néhány hete dolgozott a lapn­ál. Feeney korábban 17 évig tartó börtönbüntetését töltötte Észak-Írországban. Bom­bamerénylettel elkövetett politikai gyilkosság miatt mondták ki bűnösnek. Feeney egyébként az Ír Köztársasági Hadsereg nevű terrorszervezet tagja volt. A helyiségbe behatoló ügynökök az újság főszerkesztőjének azt a magyarázatot adták, hogy Feeney Amerikába érkezése­kor a vízumkérelmén hamis adatokat szolgáltatott a hatóságok számára. Azt, hogy mi volt a hamis információ, nem kívánták megjelölni. Az FBI akciója úgy indult, hogy egy hölgy lépett be a szer­kesztőségbe. „Kezdő újságírónak adta ki magát, és a munkájá­hoz néhány régi példányt akart megszerezni - mondotta Joe McDonagn, főszerkesztő. - Miután meggyőződött arról, hogy nem sokan tartózkodunk a szerkesztőségben, elhagyta a helyiséget, majd három társával együtt tért vissza. Amint fel­fedték kilétüket, azonnal letartóztatták Hugh Feeneyt.” Az „Ír Emberek” című hetilap egyébként több irodával ren­delkezik É­szak-Írország különböző részein és kapcsolatot tart fenn az „Észak-Ír Segély” nevű szervezettel, amely ottani po­litikai foglyok családtagjainak anyagi támogatásával foglalko­zik. A lap főhadiszállása New York északi részében, a 207-ik utca és a Broadway sarkán található. A FELFEDEZŐ UTÓDAI Elegünk van már abból, hogy mindenki csak Kolumbuszt ün­nepli és senki sem emlékezik meg Amerika igazi felfedezőjé­ről - mondta Ragnar Thor­­seth, az újkori vikingvezér, és felhúzatta a vitorlákat. A norvé­­giai Bergen fjordból a múlt hét végén indult el a három karcsú viking hajó, hogy több hónapos útjával emlékeztesse a hálátlan utókort Leif Eriksonra és társai­ra, akik Kolumbusz előtt 500 évvel már megfordultak Ameri­kában a labradori partokon. A hárommillió dollárba kerü­lő expedícióban részt vevő nor­végok és izlandiak Skócia, Izland és Grönland érintésével október közepén érik el az Újvilágot, s a keleti parton végighajózva igye­keznek majd felidézni őseik em­lékét. Parancsnokuk, a millio­mos Thorseth az indulás előtt az utókor hálátlansága miatt ki­kelve annyit elismert, hogy a grönlandi vikingtelepeket létre­hozó Vörös Erik hős fia is vélet­lenül keveredett Amerikába, akárcsak fél évezreddel később Kolumbusz. Leif Erikson nem Indiába készült, őt egy atlanti vihar űzte Norvégiából hazaté­rőben a Labrador-félszigetre. Ezer évvel későbbi utódai most ugyanolyan karcsú, nyi­tott, 22 méter hosszú hajóban teszik meg a veszélyes utat, mint az egykori felfedezők. Azzal ugyan tisztában vannak, hogy a genovai hajós útjának 500. év­fordulójára rendezett ünnepsé­gek fényét nem tudják elhomá­lyosítani, ám bíznak benne, hogy látogatásuk után valamivel több amerikai tudja, kik is vol­tak a vikingek.­ ­ KAS­

Next