Kurír - reggeli kiadás, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-19 / 227. szám
. Ha kevés ideje is van, de mégis érdekli a hazai vagy netán égi tévéműsor mellett más is, akkor ezt hallgassa meg! Szilajkodunk és harsánykodunk. Türelmetlenül vagdalkozunk. Kötekedünk egymással és marakodunk. Mintha rontás lenne rajtunk: egyre agresszívabbak vagyunk, egyre gőgösebben erőszakosak. Közben pedig félszegülnek érzéseink, összegöngyölödik bennünk a szeretet. Dr. Münnich Ivan pszichológus, aki évek óta az agresszivitás mindennapi jelenségeivel foglalkozik, beszélgetőtársaival próbál válaszolni a legfontosabb kérdésekre: ösztön-e az agresszivitás; genetikailag öröklődik, vagy meg kell „tanulni”; mi a kapcsolata a vandalizmussal és végül: képesek lennénk-e nélküle élni?... (Agressziók!, csütörtök, Kossuth 2005) Tauno Yliruusi négy elvtársi hangra és családi ágyra írt„komponált” szatírájában a történelem „beköltözik” a hálószobába. Brezsnyev és Brezsnyevné hálószobája ugyan különbözik a Dubcek-házaspárétól, de mindkettőben papucsot hord a „jelenkor”. (Hálószobák, szombat, Kossuth 19:05) S ha már história, akkor... Volt egyszer nálunk egy úgynevezett őszirózsás forradalom, amelynek leverése utá csakhamar szétcsámpázott a fehér terror. És volt egy fiatal katonatiszt, Tschaller főhadnagy, aki csak „megkésve” tudja meg, hogy legjobb barátai meggyilkolásában „segédkezett”... Erről, az embert a történelembe álnokul beforgató „helyzetről” szól a most hatvanöt éves Hernádi Gyula Homokzsák-keringő (vasárnap, Bartók 16.05) című hangjátéka. „Az igazi humorista: humanista.” Feleki Lászlónak ez az aforizmája talán pont őt jellemezheti leginkább. Aki vasárnap reggel (Petőfi 9.50) „bekapcsolja” a rádiót, csakhamar rájön, nem „téves kapcsolás” a Téves kapcsolás... „Egy nápolyi nyomortanyán élt törvénytelen gyerekként. Tizenöt éves korában látta meg arlo Ponti. A neve: Sophia Loren...” (A legszebb Sophia, kedd, Petőfi 21.53). Honnan „indult” és miképp alakult Judy Garland pályája (Egy órában egy élet, szerda, Kossuth 21.03)? . ...................................... ja el” a „csillag” nyűket is észreveszi, így portréidig „kiderül”: emberi halandók a sztárok is... 03)? Csengery Juditot sohasem „kápráztatmagok” ragyogása, sápadtabb féportréiból az is mint Világszerte és mifelénk is elszaporodtak a lelki tréningek, az önismereti kurzusok. Karin Bellinkrodt és Ingemar Kiestritzky hangjátékában, a Pszichotúróban (szerda, Kossuth 21.05) a „csoportos edzésre” egy fura lény is érkezik, akinek a terapeuta vezényszavaira - „Lélegezzünk mélyen és gondoljunk valami szépre... Be... és ki... be... és ki...” - egészen más jut eszébe, mint lelki üdve... B. S. A. ÉS ROCKOPERA 1. AéF m 1 II. János Pál pápa magyarországi látogatásának utolsó két napjáról is részletesen tudósít, beszámol a Rapcsányi László által vezetett rádiós csapat. Hétfőn délelőtt Szombathelyre „utazhatunk” (Kossuth 10.05), este pedig ott lehetünk a Népstadionban (Kossuth 19.05), kedden reggel a bazilikából (Kossuth 8.05) és a Hősök teréről (Kossuth 16.40) jelentkezik a helyszíni közvetítés. És meghallgatjuk a napi összefoglalókat (hétfő, kedd, Kossuth 21.05) is. Ezen a két napon egyébként - közvetetten - több műsor is kötődik a pápalátogatáshoz. Molnár V. József a népi hitvilág egyik szimbólumát fejti meg, bontja ki (Korona és kenyér, hétfő, Bartók 13:00): a parasztember számára a kenyérben - akárcsak a szent koronában - jelen volt Krisztus és a Nap is. Ha netán valaki a földre ejtett egy falatot, rögtön felkapta és megcsókolta... Ugyancsak hétfőn hallgathatjuk meg Vikén György Missa ad Dominum Jesum Christum című kompozícióját, amelynek előadásában Lukács Sándor (narrátor), Anette Lowman (ének), a Creative Art Ensemble, valamint a Magyar Rádió ének- és szimfonikus zenekara működik közre. Kedden a jeles fotóművész, Móser Zoltán invitál művelődéstörténeti búvárlásra Uriel vagy, István király?9, Kossuth 15.05), este pedig „beülhetünk” a rádiószínházba meghallgatni Szabó Magda hangjátékát. Az a szép fényes nap (Kossuth 19.05) a kereszténység felvételének napját idézi. Géza fejedelem befejezte az „előkészületeket”, de „keze csupa vér, lelke csupa seb”. Magyarország viszont beléphet az európai nemzetek sorába. Ezután választanunk kell: vagy Korányi Tamással tartunk és az Emberi dolgok partok 23.00) közül egy olyannal ismerkedünk meg, amely „következetesen áthatotta az emberi civilizáció történetét” - ez az „emberi dolog” az ima, a fohász vagy pedig meghallgatjuk - lemezbemutatóként - a Mária evangéliuma című rockoperát (Petőfi 23.10). A pápalátogatás eseményeire, színhelyeire igyekvőket vagy onnan távozókat a Petőfi rádió és a Calypso 873 közös Útitárs című zenés, szolgáltató műsora (Petőfi 16.00) látja el hasznos információkkal. A legfontosabb tudnivalókat németül is közlik. B. S. A. Szirányi János, a zenei főosztály eddigi főszerkesztője, a Bartók Rádió intendánsaként (igazgatónak is titulálja a félvagy egészen hivatalos belső szóhasználat) vajon hasonló véleményen van-e? - Amikor azt kérdezted ebédlőasztal mellett: való-e nekem ez a főnökösdi, mert úgy ismersz, mint szelíd-szolid művészembert, kicsit meglepődtem, aztán otthon továbbpörgettem magamban a szokatlan kérdést. Nincs kibékíthetetlen ellentét a két dolog között. Hiszem, nem a nagy hang, a parancsosztogatás teszi a vezetőt. Szóval nyugodt vagyok. Végül is egész életem a zene jegyében zajlik, tíz éve főszerkesztőként gyakorlom a leginkább kedvemre való mesterséget, s ezalatt olyan szakmai, kollegiális hátteret sikerült kiépítenem, amely tökéletes biztonságot ad nem is annyira nekem, mint a zene ügyének. Ismerem persze a korlátokat is: ezek zöme a pénzzel, pontosabban annak gyakori hiányával függ össze. Ha csak rajtam és munkatársaim hallatlan ügyszeretetén, hozzáértésén, szorgalmán múlna, már most kijelenthetném: semmilyen gond sem lesz a zenei műsorokkal. A Bartókon „bejáratott” adásszerkezettel dolgozunk, itt lényeges módosításokra egyelőre nem kell számítani. A másik két - később, a „majdnem negyedik” rádió rajtjától kezdve két és fél - adót illetően sincs okom nyugtalankodni: mind a Kossuthon, mind a Petőfin már megvannak az általunk kért műsorhelyek, egyeztettük az ott képviselendő zenei típusokat, ízlésbeli kereteket. Természetes törekvésünk lesz - illetve eddig is volt -, hogy „vendégeskedésünk” ne okozzon törést a műsorainkat befogadó programok stílusában és minőségében. A zene birodalma kicsit tágabb, hogy csakis a rádión belüli formáikról szóljunk. A „kintiekkel” milyen kapcsolatban álltok? - Ezer és egy szál köt öszsze bennünket. Nyilvánvaló, hogy a rádió fontos szerepet tölt be a meglévő és születő zenei darabok közkinccsé tételében, s ezt nemcsak mi tudjuk. Abban bizonyos vagyok, hogy a „kintiek”, akik persze sohasem tekinthetők valódi kívülállóknak, mellettünk lesznek, mivel tapasztalhatják, értük is születik (ha kínlódva, komplikációkkal, nehézkesen) az új adószisztéma. (FÜZESI) MŰHELYMUSTRA „Helyén” van zene Politizálni persze a zenével is lehet, de - szerencsére - nem muszáj. Talán még nem torzult el annyira a rádión belül sem a politikum és a művészet (jelesül: a kottafejekbe zárt harmónia) viszonya, hogy az utóbbi művelőinek tartaniuk kellene valamiféle diszkriminációtól. ★ * LÉVAI BÉLA: A legelső folytatólagos magyar rádiódarab - a 40-es évek végén - Békés István Társbérlete volt. Bevallom, én már csak egyetlen figurájára, a Képessy József által zseniálisan megszemélyesített Felpéczy „Totó”-ra, egy házsártos, levitézlett agglegényre emlékszem. A cselekmény során az ellenszenvessége ellenére is sokak szemében kedvelt Totó úr egyszer csak veszélybe került: egy idős dáma rafináltan behálózta... S ekkor egy teljes névvel és címmel ellátott levelet kapott a rádió: írója óva intette Totó urat bármily meggondolatlan lépéstől, s hogy ne kelljen továbbra is magányosan állnia az élet viharait, felajánlotta neki özvegyi kezét, szívét és kétszoba-komfortos lakását... „Megesett a szívem magán, kedves Totó - írta a vállalkozó szellemű hölgy -, s úgy érzem, az én oldalamon jó útra tér majd és megtalálja boldogságát... ” A népszerű riporternőtől, egy Fejér megyei faluban, megkérdezte egy kislány: nelük, lányoknak, miért nem mesél a rádió?... - Már hogyne mesélne, ott van például a Jó éjszakát, gyerekek! - Azt ugyan nem nekünk mondják!... - Hogy-hogy, hát te nem vagy gyerek? - Nem bizony, én lány vagyok, a gyerekek csak a fiúk - mondta sírósan a táj hamisítatlan nyelvét őrző ifjú dunántúli hallgató. " * Persze a tájnyelv is változik, hát még a városi köznyelv! Egy lelkes ifjú riporter, a 60- as években, egy Zala megyei ménesnél jártában kvázi „megkérdezte” a lovakat: „Hogyan tetszenek az új istállók?” Válaszként aztán bevágott a riportba egy harsány nyerítést, és hozzáfűzte: „Lónyelven ez annyit jelent, hogy oké.A szigorú szerkesztő annak idején ezt a kifejezést valami miatt kivágatta. Vajon megtenné-e ma is?... Befejezésül sporttal kapcsolatos bakik... A hajdani legendás Fradicsatár, Takács II. (a „kis Taki”) góljáról úgy számolt be a labdarúgásban nem túlsosan tájékozott régi-régi emondó, hogy „Takács két gólt rúgott”. „Cserébe”, mivel a ,Miska bácsit” megszemélyesítő Szegedi Szabó István keresztnevét helyspórolás miatt I-nek írták, őt meg „Szegedi Szabó egy”nek konferálták... (Egy magyar-osztrák meccs eredményét így tudatták: „A mérkőzés eredménye 0:0, a félidő 2:0”...) S ha már sport: „egy perc van hátra a labdából" - mondta a sportriporter, aki végül is közölte, hogy „a bíró a sípszavába fújt", bár előbb még beszámolt róla, hogy az egyik játékos rúgást kapott és összeguggolta magát... ” * „Befejezésül sporttal kapcsolatos bakik...” - olvashatják néhány sorral feljebb. Mikor átvettük a kéziratot, még nem tudtuk, hogy tényleg ez lesz a befejezés. Barátunk, kollégánk, munkatársunk, és büszkén valljuk. Mesterünk, Lévai Béla szerkesztő úr e sorok leírása után nem sokkal odaát foglalt helyet az örök szerkesztőségben. Ezzel elfogyott az ideátírt - eredetileg egy nyári szabadság idejére „előlegként” készült hat anyag, és megszakadnak a Történetek mikrofonra címmel közölt történetek. Kár, nagyon sajnáljuk, Béla.... TÖRTÉNETEK MIKROFONRA 1991. augusztus 19. Poloska vagy kankalin Amikor a „dühöngőnek” kijelölt kinevezett lakászugban utolszor „lekuporodtunk” beszélgetni, arról (is) kérdeztem: miért vállalkozott önéletrajzi könyve, a Közben... néhány fejezetének rádiós „meghangosítására” („Szép ház, nagy park közepén”. Gobbi Hilda részleteket ad elő önéletrajzából, csütörtök, Kossuth, 10.18). - Váratlanul nagy sikere volt a könyvnek, s az, hogy most fel is olvastam belőle, talán már sok is, túlzás. ,Mindenütt a Gobbi!”, „Már megint a Gobbi!” - mondják elégszer, és én nem szeretek állandóan a vízcsapból csöpögni. De hát olyan öreg lettem, hogy unos-untalan elővesznek... Egy kicsit meg örültem is a felkérésnek. Nagyon szeretném, ha nem sikeredne unalmasra az egész, és felkeltené még egyszer az emberek figyelmét. Mert ugye, más az olvasmány és más a hallott szöveg. Csak nehogy az legyen belőle, hogy mennyivel jobb volt ezt olvasni, mint hallani. De ezt nem lehet előre kiszámítani, olyan, mint a rulett. Egyébként mostanában egyre gyakrabban motoszkál bennem, hogy folytatni kellene a könyvet. Nem folytathatta, pedig volt még olyasmi, amit csak Gobbi mondhatott volna el, írhatott volna meg, amit neki kellett volna elmondania és megírnia, mert kifogytak, „elmentek” mellőle a tanúvallomást tevők. Nem folytathatta, pedig ahogy kifelé hátráltam, még meg is jegyezte: - Még mindig azt hiszem, hogy harmincéves vagyok és óriási a lelkierőm. És hiszek a reinkarnációban, csak azt nem tudom, hogy poloska vagy kankalin lesz belőlem. Ezért vagyok mindig nyugtalan... BRASSAI-SIPOS ANDRÁS