Kurír - esti kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-22. szám)
1992-01-16 / 11. szám
ÖRÖMMÁMOR Zágráb főterén még késő este is népes tömegek ünnepelték Horvátország elismerését. Az összegyűlt lakosok előtt Franjo Tudjman elnök hangsúlyozta: hosszú ideig vártunk erre a napra, jogos tehát az ünneplés, ám holnaptól már a háború sújtotta ország újjáépítésére kell összpontosítani. A másik elismert köztársaság, Szlovénia államfője, Milan Kucan kijelentette, hogy most az Európához való integrálódás előmozdítása lesz a fő feladat. Belgrádban viszont érthető módon ellenkező előjelű fogadtatásra talált az elismerés. A szerb külügyminiszter helyettese kemény hangú nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy a döntés nem használ a békés rendezésnek. Az ügyvivő szövetségi külügyminiszter pedig egyenesen a nemzetközi joggal ellentétes lépésnek minősítette az elismerést. Londonban Sándor jugoszláv trónörökös csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Közösség „elhamarkodottan” ismerte el Szlovénia és Horvátország függetlenségét. Döntő fontosságú, hogy az EK szavatolja a Tito által meghúzott határok között élő szerbek önrendelkezését éppúgy, mint a horvát földön lakó szerbek jogait - mondta. A görög kormány pedig amiatt adott hangot mélységes szomorúságának, hogy Bulgária „elsietett és elhibázott” lépéssel elismerte Macedónia önállóságát. Az EK-államokon kívül az elismerés mellett döntött Lengyelország, Kanada és Ausztrália is, csakúgy, mint Magyarország. A törökországi látogatáson tartózkodó Jeszenszky Géza külügyminiszter az MTI tudósítójának jelentése szerint arra a kérdésre, hogy a szerb vezetés Budapest miatt nem alkalmaz-e majd retorziót a vajdasági magyarokkal szemben, kijelentette: „Az ember semmit sem zárhat ki, de én őszintén remélem, hogy ez nem következik be. Magyarország már a gyakorlatban is tanúsította, hogy a szerb néppel és kormányával minél jobb viszonyra törekszik, tehát semmiféle elfogadható indoka nincs és nem lesz annak, hogy a magyarsággal szemben ellenérzés legyen az elismerés kapcsán, netalán atrocitások történjenek.” J Rudolf Nureyev világhírű balettművész a rossznyelvek szerint meglehetősen hadilábon állt a fotográfusokkal. Egészen addig, amíg Pándi G. Titusz fotóművész személyében emberére nem akadt. Ez a remek felvétel csak úgy készülhetett el, hogy a két művész között emberi, lelki kapcsolat köttetett. (Cikkünk a 11. oldalon) Q 202516 január 16. csütörtök Kártérítést követel angliai baromfitelep gazdája, mert állítása szerint tyúkjai torz tojásokat tojnak, amikor a brit légierő harci gépei fülsiketítő zajjal elhúznak farmja felett. William Brown farmer elmondása szerint ötezer tyúkja eddig összesen ezerötszáz deformálódott tojást tojt, amióta gyakorló repülések folynak délangliai telepének a térségében. Példákat is említ: egyszer banán alakú lett a tojás, másik alkalommal a szerencsétlen háziszárnyas csak élete árán tudta megtojni göcsörtős tojását, amely ráadásul öt sárgáját tartalmazott. A légierő vizsgálatot indított az ügyben. Babsi csókja mindent megváltoztatott Megesik még a legvadabb nőgyűlölőkkel is, hogy szerelmesek lesznek. Miért ne fordulhatna ez elő olyan, ráadásul többszörös milliomos világsztárral, akinek a hölgyek egyébként is keresik a kegyeit? Esetünkben Boris Beckerről van szó, akinek egyelőre úgy tűnik - jót tett Ámor nyila. Az ausztrál teniszbajnokságon úgy járkel, no és játszik, mintha kicserélték volna. (A német teniszcsillagról a 14. oldalon sok egyebet is olvashatnak) KEDVENCEINK Harrison Ford kutyája Kávésztrájk a határon Hegyeshalmon reggel érdeklődtünk, mi a helyzet a tegnap óta a határon várakozó kávésokkal. Mint megtudtuk, a vámeljárást bojkottálók közül tegnap ketten beadták a derekukat, és alávetették magukat a szabálysértési eljárásnak. Vagyis hajlandók voltak nyilatkozni a vámosoknak, hogy pontosan mennyi árut hoztak. Ezek után a hivatal dolgozói a kávéjukat lefoglalták, és megindították ellenük a szabálysértési eljárást. A történetnek itt nincs vége, mert még mindig maradt két árus, akik továbbra sem hajlandók együttműködni a vámhivatallal. Kocsijaikkal még reggel is a hegyeshalmi határátkelőn álltak, a mintegy százötven-száznyolcvanezer forint értékű, hat tonna kávéval az utánfutókon. Az autókat azonban lezárták, hogy ne pakolhassák ki a vámosok, mondván: sérelmesnek tartják az eljárást, és addig nem akarnak távozni, amíg nem változtatják meg a jogszabályokat. A vámosok pedig tehetetlenek a kávésokkal szemben, mert erőszakot nem alkalmazhatnak. Meg kell várniuk, amíg maguktól nem segítik a munkájukat, csak akkor kezdhetik ellenük is a szabálysértési eljárást. A sztrájkkal felérő tiltakozás egyébként nem akadályozza a határátkelő forgalmát, a kocsik nem tartják fel a bejövő autókat, a tulajdonosok pedig az épületben várakoznak. S. N. (9. oldal) Időserdőben A képen látható boldog család nem is olyan régóta boldog ismét. Nadine, a mama ugyanis csaknem három éven át nélkülözni volt kénytelen fiát és lányát, valamint ez utóbbiak apját, amit viszont egyáltalán nem bánt. Nadine Ferri és Alain Vercellino 1988 májusában vált el, s a francia Var megyei bíróság az anyának ítélte a gyerekeket. A férfi nem nyugodott bele a döntésbe, és az atyai szeretet kimutatásának igencsak különös módját választotta: néhány héttel később magával vitte a kilencéves Karine-t és a nyolcéves Maurice-t nyaralni, majd „elfelejtette” visszavinni őket. A kétségbeesett anya által riasztott francia rendőrség képtelen volt a nyomukra bukkanni, így Nadine önálló nyomozásba kezdett. Akkor még nem sejtette, hogy ezzel csaknem tizenötezer kilométeres utat kezdett el. (Folytatás a 2. oldalon)