Kurír - esti kiadás, 1992. január (3. évfolyam, 1-22. szám)

1992-01-16 / 11. szám

ÖRÖMMÁMOR Zágráb főterén még késő este is népes tömegek ünnepel­ték Horvátország elismerését. Az összegyűlt lakosok előtt Franjo Tudjman elnök hangsúlyozta: hosszú ideig vár­tunk erre a napra, jogos tehát az ünneplés, ám holnaptól már a háború sújtotta ország újjáépítésére kell összponto­sítani. A másik elismert köztársaság, Szlovénia államfője, Milan Kucan kijelentette, hogy most az Európához való integrálódás előmozdítása lesz a fő feladat. Belgrádban viszont érthető módon ellenkező előjelű fogadtatásra talált az elismerés. A szerb külügyminisz­ter helyettese kemény hangú nyilatkozatban hangsú­lyozta, hogy a döntés nem használ a békés rendezés­nek. Az ügyvivő szövetségi külügyminiszter pedig egyenesen a nemzetközi joggal ellentétes lépésnek mi­nősítette az elismerést. Londonban Sándor jugoszláv trónörökös csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Közösség „elhamarkodottan” ismerte el Szlo­vénia és Horvátország függetlenségét.­­ Döntő fon­tosságú, hogy az EK szavatolja a Tito által meghúzott határok között élő szerbek önrendelkezését éppúgy, mint a horvát földön lakó szerbek jogait - mondta. A görög kormány pedig amiatt adott hangot mélységes szomorúságának, hogy Bulgária „elsietett és elhibá­zott” lépéssel elismerte Macedónia önállóságát. Az EK-államokon kívül az elismerés mellett döntött Lengyelország, Kanada és Ausztrália is, csakúgy, mint Magyarország. A törökországi látogatáson tartózkodó Jeszenszky Géza külügyminiszter az MTI tudósítójá­nak jelentése szerint arra a kérdésre, hogy a szerb ve­zetés Budapest miatt nem alkalmaz-e majd retorziót a vajdasági magyarokkal szemben, kijelentette: „Az em­ber semmit sem zárhat ki, de én őszintén remélem, hogy ez nem következik be. Magyarország már a gya­korlatban is tanúsította, hogy a szerb néppel és kormá­nyával minél jobb viszonyra törekszik, tehát semmiféle elfogadható indoka nincs és nem lesz annak, hogy a magyarsággal szemben ellenérzés legyen az elismerés kapcsán, netalán atrocitások történjenek.” J Rudolf Nureyev világhírű balettművész a rossznyelvek szerint meglehetősen hadilábon állt a fotográfusokkal. Egészen addig, amíg Pándi G. Titusz fotó­művész személyében emberére nem akadt. Ez a remek felvétel csak úgy ké­szülhetett el, hogy a két művész között emberi, lelki kapcsolat köttetett. (Cikkünk a 11. oldalon) Q 202516 j­anuár 16. csütörtök Kártérítést követel angliai baromfitelep gaz­dája, mert állítása szerint tyúkjai torz tojásokat toj­nak, amikor a brit légierő harci gépei fülsiketítő zaj­jal elhúznak farmja felett. William Brown farmer el­mondása szerint ötezer tyúkja eddig összesen ezerötszáz deformálódott tojást tojt, amióta gyakor­ló repülések folynak dél­angliai telepének a térsé­gében. Példákat is említ: egyszer banán alakú lett a tojás, másik alkalom­mal a szerencsétlen házi­szárnyas csak élete árán tudta megtojni göcsörtős tojását, amely ráadásul öt sárgáját tartalmazott. A légierő vizsgálatot indí­tott az ügyben. B­absi csókja mindent megváltoztatott Megesik még a legva­dabb nőgyűlölőkkel is, hogy szerelmesek lesz­nek. Miért ne fordulhat­na ez elő olyan, ráadá­sul többszörös millio­mos világsztárral, aki­nek a hölgyek egyéb­ként is keresik a ke­gyeit? Esetünkben Boris Beckerről van szó, aki­nek­­ egyelőre úgy tű­nik - jót tett Ámor nyi­la. Az ausztrál tenisz­­bajnokságon úgy jár­­kel, no és játszik, mint­ha kicserélték volna. (A német teniszcsil­lagról a 14. oldalon sok egyebet is olvashatnak) KEDVENCEINK Harrison Ford kutyája Kávésztrájk a határon Hegyeshalmon reggel érdeklődtünk, mi a helyzet a tegnap óta a határon várakozó kávésokkal. Mint megtudtuk, a vámeljárást bojkottálók kö­zül tegnap ketten beadták a derekukat, és alávetették magukat a szabálysértési eljárásnak. Vagyis hajlandók voltak nyilatkozni a vámosoknak, hogy pontosan mennyi árut hoztak. Ezek után a hivatal dolgozói a kávéjukat lefoglalták, és megindították ellenük a szabálysértési eljárást. A történetnek itt nincs vége, mert még mindig maradt két árus, akik továbbra sem hajlandók együttműködni a vámhivatallal. Kocsijaikkal még reggel is a hegyeshalmi határátkelőn álltak, a mintegy százötven-száznyolcvanezer forint értékű, hat tonna kávéval az utánfutókon. Az autókat azonban lezárták, hogy ne pakolhassák ki a vámosok, mondván: sérelmesnek tartják az eljárást, és addig nem akarnak távozni, amíg nem változtatják meg a jogszabályokat. A vámosok pedig tehetetlenek a kávésokkal szemben, mert erőszakot nem alkalmazhatnak. Meg kell várniuk, amíg maguktól nem segítik a munkájukat, csak akkor kezdhetik ellenük is a szabálysértési eljárást. A sztrájkkal felérő tiltakozás egyébként nem akadályozza a határátkelő forgalmát, a kocsik nem tartják fel a bejövő autókat, a tulajdonosok pedig az épületben várakoznak. S. N. (9. oldal) I­dőserdőben A képen látható boldog család nem is olyan régóta boldog is­mét. Nadine, a mama ugyanis csaknem három éven át nél­külözni volt kénytelen fiát és lányát, valamint ez utóbbiak apját, amit viszont egyáltalán nem bánt. Nadine Ferri és Alain Vercellino 1988 májusá­ban vált el, s a francia Var me­gyei bíróság az anyának ítélte a gyerekeket. A férfi nem nyu­godott bele a döntésbe, és az atyai szeretet kimutatásának igencsak különös módját vá­lasztotta: néhány héttel ké­sőbb magával vitte a kilenc­éves Karine-t és a nyolcéves Maurice-t nyaralni, majd „el­felejtette” visszavinni őket. A kétségbeesett anya által riasz­tott francia rendőrség képte­len volt a nyomukra bukkan­ni, így Nadine önálló nyomo­zásba kezdett. Akkor még nem sejtette, hogy ezzel csak­nem tizenötezer kilométeres utat kezdett el. (Folytatás a 2. oldalon)

Next