Kurír - esti kiadás, 1992. április (3. évfolyam, 65-85. szám)
1992-04-01 / 65. szám
1992. április 1. Pizzák, hollywoodi stílusban - Na, ma igazán jól öltöztem - állapíthattam meg már a bejáratnál. Ha ugyanannyi kilóval lennék kevesebb, mint amennyivel fiatalabb, piros ruhámban, helyre kis kötényt kötve magam elé, akár el is vegyülhetnék a piros-feketébe öltözött, villámgyors leányzók és fiatalemberek között. No, de mi ez a ledérség - bámultam rá egy rossz életűnek tűnő, elöl-hátul mélyen dekoltált ruhát viselő nőre, aki lezserül könyökölt szembe egy őt bámuló fiatalemberrel. Közelebbről tűni csak fel, hogy sajátos szobrok üldögélnek az asztalnál. Tejlila falak, pasztellszürke berendezés, ifjú Marlon Brando bámul ránk, Chaplin kacsint, Superman repül, King-Kong ijesztget. Ez itt egy igazi, hamisítatlan hollywoodi étterem a Király utca és a Körút sarkán, picit az arc deco stílusában. Egy valódi Pizza Hut, az első a maga nemében nálunk. A helyszín, a berendezés, a légkör persze csak keret, kellemes körülmény, kérdés, mit lehet enni és milyen, amit a gyors léptű lányok-fiúk az asztalokhoz visznek. A salátabárban megkomponált, dresszinggel leöntött tál igazán remek. - Ennek külföldön művészete van, súgja oda a frissen nyitott étterem egyik vezetője. - Ott Eiffel-tornyot képesek púpozni a tálkába a zöldségrajongó vendégek. A hely specialitásai, a pizzák helyben készülnek, finomak, könnyűek, gazdagon áll rajtuk hús, zöldség, rák, ananász. Különleges zamatukat a tésztára olvasztott két szelet Mozzarella sajt és a szósz adja. Állítólag tizenháromezerféle pizzát tudnak komponálni, húsimádótól a magyarosig (amelyhez illő magyar színészfalat is terveznek az üzletbe). Az árak? Nem a legalacsonyabbak, de hát ez nem gyorsétterem. Kínálják étlapjukat utcán át, sőt, haza is lehet vinni a kiválasztott pizzát, mint Amerika hatezer, a világ további ezerkétszáz Pizza Hutjában. Magyarországon sem a nagykörúti lesz az egyetlen tagja az üzletláncnak, további tíz megnyitását tervezik, rövid időn belül. T. Ó. Fotó: PETŐ ZSUZSA Hírlapbolt: nemcsak volt Na, itt sem veszünk többé újságot, legyintettek kedvetlenül a Váci utcában sétálgatok, látok-futók, munkába sietők, amikor bezárt február közepén a Belváros közkedvelt hírlapüzlete. Nem a szépsége okán volt népszerű a bolt. A sötét, barlangszerű, csöppnyi helyiségben úgyszólván a teljes választékot tartották, ami csak kapható magyar és külföldi napilapban, színes magazinban. Kitágult odabenn a tér, hófehérré változtak a falak, szép ívű, réz- és üvegberendezés került a hajdani pult helyére. Szóval, megint egy butik, ismét valami gazdag cég vagy boldog vállalkozó csippentette ki magának a remek helyen lévő üzletet, nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba az újságra vágyók. Hát nem! Örömmel jelenthetjük, ismét hírlapbolt nyílt a Váci utcában. Méghozzá nem akármilyen. Össze sem lehet hasonlítani a régivel, a zárás előttivel - sóhajtják Fehér Jánosné és férje, az alkalmazottak. A beruházó Hírlapker is elégedett. - Önkiszolgáló üzletet nyitunk, ez a bolt lesz a minta, itt kezdtük a felújítást, aztán sorra kerül a többi is. Hat-hétszázféle újságot tartunk majd, mindent, amihez közünk van - mondja Csóri Zsuzsa a Hírkertől, hozzátéve, nagyon boldogok, hogy ilyen hamar megtörténhetett az újranyitás. Az üzlet belvárosi színvonala, a márványpadló, a tükrök, fénylő rezek, az egész tér szép kialakítása, no meg a villámgyors munka a Hérosz Ipari, Építőipari és Szolgáltató Rt.-t dicséri. Négy hét, rekordidő alatt végeztek a munkával. - Tudunk mi ennél gyorsabbak is lenni, - állítja Gerencsér László igazgató. - Ez számunkra normális tempójú munka volt, bankfiókokat, üzleteket, hivatalokat vállalunk fel kulcsra készen, a teljes átadásig. Mindenkinek az az érdeke, hogy minél gyorsabban fel-, majd levonuljunk a helyszínről. T. I. ÁLOMÁGY Nem tudom, mit szólna a Billerbeck cég szlogenjéhez - „Nyáron nem hordunk télikabátot" - Végh György, a nagyszerű költő, író, műfordító, ő már a mennyei réteken és körutakon jár felleghajtójában, gondosan nyaka köré tekert sáljában, kalapjában, aminő ruhadarabjaitól a legrekkenőbb, legtüzesebb időkben sem vált meg. Billerbeckéknek mégis igazuk van: a többség nyáron igenis nem visel télikabátot. A párnát, a paplant, a dunyhát viszont nemigen váltogatjuk, bekerül a házba a hozománnyal, netán ajándékba, aztán addig takarózunk a takarónkkal, amíg szét nem megy. Legfeljebb a huzatot váltogatjuk, azt is fájdalom ritkábban, mint kéne. Fázósaknak pehely, nyárra gyapjútakaró, vadászoknak hálózsák vadászszínekben, fiataloknak fiatalos árnyalatokban, pasztellszínek, huzatok, no és a múmiahálózsák, amely mínusz tíz fokig melegen tart - mindez megtalálható a választékban. Európai ágykultúra, európai ágyneműkultúra - ezt ajánlotta szíves figyelmünkbe Klaus Billerbeck úr, cége termékbemutatóján. Sajnos, az a tapasztalat, tette hozzá, hogy még azok is, akik nívós bútorokkal, szép tárgyakkal, nemes porcelánokkal veszik körül magukat, nemigen ügyelnek arra, mi kerül az ágyba, mit húzunk az ágybavalóra. A Billerbeck maga a Nyugat, sóhajtja a háziasszony. Nemcsak a tartalmat, az árakat illetően úgyszintén. Igaz. Viszont azonos minőségben, Steppo néven, megvásárolhatják az olcsóbb változatot, párnában, paplanban, gyerekmérettől a fázós nagymama takarójáig. Természetesen a luxustermékek, luxusminőség ezután is az eredeti márkanéven kerül forgalomba a harminc magyar Billerbeck-shopban. (TÓTH) Budapest, a Elsiratták a magyar idegenforgalmat, de a tavalyi év a várakozással ellentétben kimondottan eredményes volt. Az ország idegenforgalmi bevételeinek legalább felét a főváros hozta - becslések szerint öt-hatszáz millió dollárt. A legfőbb turisztikai attrakció Magyarországon mindig is Budapest volt, ennek ellenére a bevételek a központi költségvetésbe folynak be, s a város ezekből nem részesül. A Főpolgármesteri Hivatal és az Országos Idegenforgalmi Hivatal a svájci kormány támogatásával tegnap egész napos budapesti idegenforgalmi fórumot rendezett, ahol a meghívott szakembereknek magyar, svájci és osztrák vendégek tartottak előadásokat. Marschall Miklós főpolgármester-helyettes kérdésünkre elmondta: a külföldi tapasztalatok közül a legfontosabbnak azt tartják, hogy Európa szinte minden nagyvárosának van saját, városi idegenforgalmi hivatala. A budapestiek szeretnék, ha jövőre saját idegenforgalmi adót vethetnének ki. A szállodák, panziók bevételének két-három százaléka nem a főváros költségvetésébe, vonzó hanem egy elkülönített alapra folyna be, s ebből csak turisztikai célokra költenének. A nyugat-európai városok vasútállomásai mellett információs centrumok várják az idegeneket, ahol több nyelven beszélő alkalmazottak igazítják el őket. Ingyen kapnak térképet, tájékoztató kiadványokat, segítenek nekik pénztárcájukhoz illő szállást szerezni, színházjegyeket venni. Budapest ettől még messze van, de az idegenforgalom fejlesztésének módja nálunk is csak valami hasonló lehet. K.Á. 3 BALFI MEMENTO (Folytatás az 1. oldalról) A tudományos ülésen olyan magyar és osztrák kutatók vettek részt, akik vállalták, hogy feltárják a magyar háborús tragédiának a deportálásokról és munkaszolgálatról szóló szomorú fejeztét. A történésztalálkozót Ormos Mária akadémikus, a Janus Pannonius Tudományegyetem rektora nyitotta meg. A múltidézésen több olyan egykori balfi fogoly is megjelent, akik szenvedő részesei voltak az 1944 novemberében kiadott hitleri parancsnak, amely alapján negyvenezer kényszermunkára kötelezett zsidó férfit, nőt, sőt fiatalt kényszerítettek az úgynevezett délkeleti fal felépítésére. A birodalmi védőállás azonban összeomlott. A kényszermunkások az éhezéstől, a kegyetlen robottól, az SS-ek brutalitásától százszámra pusztultak el. 1945 márciusának végén pedig tömeges kivégzések tetézték az iszonyatot. Tizenhétezren maradtak életben a negyvenezer halálraítéltből. Alt Dezső egykori kényszermunkás az egyetlen túlélője a Balf község melletti SS-vérengzésnek. 1945. március 31-én, éppen negyvenhét esztendeje, hogy száznyolcvanhárom szerencsétlen, csonttá soványodott embert lőttek bele az SS-ek egy tankcsapdába. Alt Dezső - bár négy golyó érte - életben maradt. Alt úr most Kanadából jött haza emlékezni, ő és Bánát Péter egykori balfi fogoly és néhány túlélő bajtárs kezdeményezésére állítottak emlékkövet Balf határában, a kegyetlenség helyszínén. Az emlékkőavatáson Mensáros László színművész Radnóti Miklós Hetedik eclogájával tisztelgett az elhunytak emlékének, Szentágothai János akadémikus, országgyűlési képviselő pedig felavatta az egykori tankelhárító árok menti emlékhelyet. Az emléknap a balfi templomdombon ért véget, ahol a résztvevők a munkaszolgálatosok síremlékénél és Szerb Antal emlékművénél emlékeztek és emlékeztettek. .. (TRIZNA) Fotó: KERTÉSZ GÁBOR MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN! KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, ÁRA CSAK 19.-FT! DÍJ LETT EGY LAPUNK!