Kurír - reggeli kiadás, 1993. március (4. évfolyam, 59-88. szám)
1993-03-14 / 72. szám
1993. március 14. ^1 Gitárra és írógépre 1 Elindulni, tapasztalni, megérkezni, hírt hozni, közreadni. A zenész (daltulajdonos) és az újságíró hitvallása. Egyikük az ország kis falvait járja, másik a nagyvárosban kerülgeti az elkerülhetetlent. Hírt adnak egymásnak arról, ami szóra érdemes, mi közreadjuk, ami a közre tartozik. Kedves ünneplőbe öltözött Barátom! Az a híres jóslása Brutusnak, hogy találkozunk majd Filippinél és a júliusi Ceasarnak címzett idusi jövendölés! Hát igen! Ez a nap a Római Birodalom történész kutatóin kívül talán csak a mi történelmünkben tartja magát olyan erősen. Nyugat-Európa azt sem tudja, mi fán terem a forradalom, és a bukást ismeri. Persze mi sem tudjuk. Nekünk minimum egy bocskoros köznemes kell, hogy bevezessen bennünket a történelemtankönyvbe. Ma a forradalmárok se nem bocskorosok, se nem köznemesek. Legfeljebb köztisztviselők. Az országot figyelem az ünnep előkészületein. Az első észrevételem: nincs rá pénz. A második: nem illik belépőjegyet szedni az ünnepi műsorokra, de illik, és a köztisztviselő forradalmárok nemzetiszínű tekintettel hagyják is, hogy pénzért (20 eéterre egész a kétmillióig) vásárkodjanak, rendezvénykedjenek ünnepünkön. Bár Petőfi Sándor A királyokhoz című versét ’48 márciusa végén két pengő kv.-ért adták. Különben a vidéki Magyarország még mindig egyetért a 12 ponttal. Próbáltam elmondani szerteszét, hogy a 12. pont, mármint az unió követelése, csak a délutáni pesti Városházán felvett jegyzőkönyvben toldódott meg az unió Erdéllyel formára, követeléssé kevesen hiszik el. Mire levelem megkapod, már utazom Mezőtúrra. Csendes város. Kis előadás lesz. Alexandr Petrovicsot 1847. június 1-én Szalontáról jövet, Pest felé elkapta a nyári zápor. Mezőtúron várta meg az égiháború végét. Remélem, szép időnk lesz, bár 145 évvel ezelőtt egész nap esett az eső. Ünnepeljetek, vidámkodjatok! „Hazafiyas” üdvözlettel: DINNYÉS JÓZSEF Kedves Jóska amint leveled legvégén kérted, ünnepelek és vidámodok. Ünnepelni muszáj, hiszen nem élhetünk csupa hétköznapon, a vidámságra is számtalan okom van, ezek közül most elégedj meg eggyel: talán nem tévedés, itt a tavasz! A tavasz pedig maga az ígéret, amiből még bármi lehet, s ebben az értelemben tán még jobb is, mint a beteljesedés, amelyről megtudjuk már, milyen, szóval, nem mindig olyan, mint amilyenről álmodtunk. Persze a dolgok sohasem feketék és fehérek, az életben számtalan színes árnyalat van még, csak ezeket nem mindig vagyunk hajlandók észrevenni. Ami pedig a fekete-fehéret illeti, megosztom veled egy ünnep előtti élményemet. Kedden, a késő délutáni órákban a Nyugati pályaudvar felé jártam, amikor észrevettem a sakkozó embert. A sakkozó ember olyan jó ötvenes volt, lehet, hogy valamivel fiatalabb és csak a ruházata öregítette. Ez utóbbi ugyanis nem éppen a legújabb divat szerint való volt, félő, hogy még a korábbi divatot sem követte, ez az ember valószínűleg elkövette azt a könnyelműséget, hogy mindig azt vette fel, amije éppen volt. Nos, ezen a keddi délutánon szokása szerint hajtott a város, mindenki ment és rohant, ki gépen szállt fölébe, az nyüzsgő hangyák ezreit láthatta, mindenki mozgott valami láthatatlan cél felé. Csupán a sakkozó ember nem sietett sehova. Komótosan kipakolta rekvizitjeit egy használaton kívüli könyvespultra. Először természetesen egy sakktáblát vett elő kopottas táskájából, felállította a sárgás és a sötétbarna bábukat, majd egy üveg bort tett le a tábla mellé, végül egy Sokol rádió is előkerült, becsszó, tíz éve nem láttam Sokol rádiót, már ezért is megérte, hogy arra mentem aznap. Persze, akár a többi hangya, én is rohantam a dolgom után, de vagy fél óra múlva, már dolgom végezetten, ismét arra vitt az utam. Emberünk ekkor egy fiatal fiúval sakkozott, aki folyton az óráját nézte, valószínűleg indult a vonata, s csak a két átszállás közti kieső időt használta fel egy kis pénzdíjas agytornára. Mert, majd elfelejtem, a sakkozó ember nem csupán a dicsőségért sakkozott, igaz, nem is a pénzért, a gazdagságért. Egy könnyű pillanatában, amikor már mattolta a fiút és arról is meggyőződött, hogy nem az adóhivatal embere vagyok, aki rejtett nagy jövedelmek után vizslat, elárulta, hogy kereken 100 forintért sakkozik, s idáig egyszer sem vesztett. Igaz, tette hozzá némi kis öngúnnyal, a Polgár lányok mostanában másféle tornákon teszik próbára képességeiket. Természetesen már megint rohannom kellett, ezért csupán egy sóvár búcsúpillantást vethettem a sakkozó emberre, aki már újabb vesztesjelöltet szólított fel, ezúttal egy katona fogadta el a kihívást, az üveg bor meg a Sokol rádió társaságában. Kedves barátom, Jóska! Talán fennköltebb gondolatokra számítottál ezekben a márciusi napokban, ám szerintem ez is nagy dolog, hogy amíg mi hajtunk és rohanunk, van egy ember a körúton, a Nyugati pályaudvar bejárata előtt, aki helyettünk is lejátssza elmulasztott sakkpartijainkat. Pestiesen szólva: ez sem piskóta! Még mindig a régi barátsággal: FÖLD S. PÉTER PIACI HÍRNÖK Sándor vagdaltja Már késő délután volt, mikor a kevi piacról Lórévhez értünk. Csendes kora ősz volt. A hetyke, égő szemű fiatalember éppúgy nem csodálkozott a négy ökör lassúságán, mint jómagam. Csendesen pöfékelt a saroglyában, nyilván ő is tudta, ezeknek a barmoknak mintegy húsz akó bort vagy néhány sütőtököt kell vonszolniuk, egykedvű sebességük nem változik. Cifrát káromkodtam, ahogy látom ám, hogy a rév éppen félúton van a Dunán. Csakhogy a túlpart felé. No lesz vagy két-három fertályóra, mire visszaér, ha egyáltalán elindul, mikor már a nap lemenőben. Dühömben jókorát húztam a legközelebbi óriástök kobakjára, meg is reccsent belé. A hetyke legény meg csak mosolygott ifjonti bajusza alatt. Lekászálódtam, és idegességemet enyhítőn szalonnázni kezdtem, hátha éhemmel együtt nyugtalanságom is elmúlik. Estére már pentelei szállásomban akartam heverni. Kicsit rosszkedvűen, de csak rászántam magam, és megmondottam a legénynek, hogy a pár falat tokaszalonnán kívül nincs más, mivel megkínálhatom, hacsak sütőtökkel nem. Ne szégyenkezzen, bátyám, mondta, jó lesz az nekem éppen. Azzal rövid szablyát rántott elő, és nagy vehemenciával nyolcrét hasította a legkisebb tököt. Csak úgy pörgött vékony karjában a szablya, közben mint egy sámán dörögte a Duna fölé. Nesze török, nesze német, nesze muszka, majd száraz sásból tüzet nyújtott, apró gallyakat szórt rá, és már sült is a tök a szablya hegyén. Ahogy csörgött belőle az illatos lé, úgy nyeltem én is a nyálam, ki ne csorduljon szégyenszemre. Na bátyám, vegyen! Bökte elém az első szeletet. Jól meg is égettem magam, annyira mohón kaptam az ajánlaton. Mire befejeztük az evést, csinos kulacsból borral kínált. Aztán mikor elváltunk és megkérdeztem, minek hívják, azt mondta: „Ki vagyok én, nem mondom meg, / Ha megmondom, rám ismernek, / Pedig ha rám ismernének, legalábbis felkötnének.” Azzal leugrott a kocsiról, és hangos jó éccabáttal eltűnt a kora őszi ködben. Azóta felénk a sült tököt úgy mondják, a Sándor vagdaltja. T. SZ. E. MINDENFÉLE 9 Tavaszi gondok... Bár az időjárás még nem igazán tavaszias, a jó idő megérkezésének biztos hírnöke: kutyánk, macskánk hullatni kezdi szőrzetét. Ilyenkor cseréli fel a sűrű téli bundát könnyebb nyári takaróra. Hiába is porszívózunk utána, mire befejeztük, kezdhetjük elölről. A szőrváltást sajnos nem lehet siettetni, de szerencsére mindössze két-három hétig tart. Ilyenkor kedvencünket naponta legalább egyszer gondosan ki kell kefélni, alaposan átfésülni. Ehhez ne használjunk műanyag kefét vagy fésűt, mert azok elektromosan feltöltődnek, és kisülésükkel fájdalmat okoznak állatainknak. A hosszú szőrű macskák egyébként is rendszeres szőrápolást igényelnek. A fehér, kékes és krémszínű cicák fésülését szőr ellenében, azaz hátulról előre kezdjük, az elhalt szőröket így lehet a legkönnyebben eltávolítani. Közben hintőport is használhatunk, mert ez fellazítja, habossá teszi a szőrzetet. Ugyanezt nem ajánljuk csíkos, fekete vagy vörös színű állatok szépítéséhez, mert a hintőpor ezeknek a szőrét fakóvá, mintázatukat elmosódottá teszi. Náluk a fésülést is szálirányban ajánlatos elvégezni. Nem csak tavaszi tennivaló a rendszeres fül-, illetve külsőhallójárat-ápolás. Sohase nyúljunk hegyes tárggyal az állat fülébe, akkor sem, ha vattát csavarunk rá. A hegyes eszköz sérülést okozhat, a benn maradt vatta pedig órák alatt gyulladást idézhet elő. A legjobb megoldás, ha kisujjunkra öntött parafinolajjal vagy napraforgóolajjal tisztogatjuk a hallójáratokat. Az uszkárok, spánielek fülét belülről is szőr borítja. Ennek az eltávolítását ne házilag végezzük, bízzuk állatkozmetikusokra. Ha mégis begyulladt a külső hallójárat, orvosi kezelést igényel, mert a begyulladt részeket csak altatással lehet megtisztítani, gyógykezelni. DR. KISS LÁSZLÓ Csak szőrmentén! KI MIT TUD? Március 20-án az Ady Művelődési Központban (IV., Tavasz u. 4.) kutya Ki mit tud? versenyt rendeznek. A reggel 9-től délután 5 óráig tartó programban ügyességi vetélkedők, kutyavásár és kutyakozmetikai bemutató lesz. Sor kerül Gazdit keresünk akcióra és játékos „viadalokra”, amelyeken fogadást lehet kötni a négylábú versenyzőkre. A káposztásmegyeri állatkórház orvosai díjtalan tanácsadással szolgálnak a helyszínen, a gyermekek pedig kutyarajzoló versenyen vehetnek részt. Valaki él a házban Ezt a kérdést nem árt tisztázni már attól a pillanattól kezdve, hogy a kiskutya került a családba. Mert ha késlekedünk vele, az eb kihasználja a tisztázatlan helyzetet, elkapatja magát, és a családtagok rövidesen kénytelenek úgy táncolni, ahogy a kedvenc fütyül... A nevelést minél korábban kell elkezdeni. Amikor a kutya még fiatal, tanulékony, és nem rögződtek benne helytelen szokások. Természet adta tehetsége van arra, hogy megtanulja, miként tud gazdájának örömet szerezni. De elvárja, hogy megjutalmazzuk, ha azt teszi, amit megkövetelünk tőle. Minél csábítóbb a jutalom, annál hamarabb fogja a tanultakat az agyába vésni. Ha kezdetben nehezen megy a „tréning”, nem árt egy kis feddés. A kutya finom érzékeivel azonnal észreveszi a hangunkból, hogy valamiért haragszunk rá. Mivel alapvetően falka típusú, tehát elfogadja, ha a falkavezér - mármint az ember - parancsol neki, elegendő egy erőteljes rendreutasítás, hogy magatartásán változtasson. Az első tantárgy: a szobatisztaság. A kölyökkutyát legalább naponta ötször kell sétálni vinni, elsősorban az ébredés és az étkezések után. Ha eközben végzi el a szükségét, nyomban jutalmazzuk meg. Többszöri ismétlés után meg fogja érteni, ha nem a lakásban, de nem is az aszfaltút közepén, a járókelők között „megy ki”, mindig jutalom következik. Ellenkező esetben viszont büntetés jár. Ezzel együtt a tökéletes szobatisztaság hosszú és türelmes gyakorlás eredménye, és hat-hét hónaposnál fiatalabb állattól nem is követelhető meg. A következő tudnivaló: megtanultatni az állattal a nevét, és rávenni, hogy hívásra odajöjjön hozzánk. Ez leghamarabb akkor sikerül, ha jutalmat kap érte. Nem feltétlenül ennivalót, méltányolni tudja a kis állat a jó szót, a simogatást is. A kiskutya kedvenc szórakozása a rágcsálás. Mindent igyekszik a szájába venni, amit csak elér a lakásban: papucsot, zoknit, asztallábat és hasonlókat. Erőteljes „nem szabad!” figyelmeztetéssel előbbutóbb leszokik erről, de addig sem árt, ha lehetőleg mindent eltávolítunk a „veszélyzónából”. Ha a kiskutya mindezt már tudja, magasabb osztályba léphet. Meg kell tanulnia parancsszóra ülni, helyére menni, lábhoz jönni. Mindezekről bővebbet a jövő héten. ■ Lábhoz!