kurír - reggeli kiadás, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-15 / 312. szám

16 FRAKK TOPPANJUNK A TOPBA­ N, hát ezt is megértük, hogy egyszer s mindenkorra - de reméljük, hogy még a min­denkor után is - lesz ne­künk egy nagyszerű és jó formátumú poplapunk. Olyan, amelyben nem az ép­pen ügyeletes sztárok írják meg magukról az ügyeletes reklámcikkeket, hanem való­ban tájékoztat az aktuális hí­rekről, eseményekről. És nézd csak, olyan politikai konjunkturális befolyást sem engednek meg maguknak, mint amelyet néhány mos­tanság divatos nép-nemzeti, neobandálkodó, némakármi­­lyen csapat megpróbál elhe­lyezni a mélymagyar köztu­datban. A Top 2000, amelynek sajtófogadása a MOM kupo­lacsarnokában volt (e sorok írója 17 év után először tette be a lábát ide jókedvűen, mi­vel itt vonultatták be a ma­gyar hadseregbe), igen her­éiy formátumot talált ki ma­gának: akár egy nagyszabású tengerészzakó belső zsebébe is elfér. (Divatot is teremt­hetnek a szerkesztők, hiszen ilyen ruhadarabot az olvasók jelenleg még nemigen hor­danak.) A cím- és cikksze­replők között megjelentek a szakma olyan kiválóságai, mint Vikidál „Koppány, Atilla” Gyula (aki nem sze­reti magát fotóztatni), Bán­falvi „Torma” Ágnes, aki im­már hazatalált (még nem tudja, milyen képzeletbeli film szereplője tizenöt éve) és Geszti-klasszikust adott elő, Bódy Magdi teljes élet­kicsiségében, aki zenei ho­roszkóppal örvendeztette meg az olvasókat, vagy Ta­kács Tamás, aki nem zsörtö­lődik, hanem dörtölődik a maga kis blues bandjével. Ott téblábolt egy 11-es rúgóverseny ügyében olim­piai bajnok, sokszoros gólki­rályunk, Bene Ferenc is (hú, amikor halomra döntötte a teljes brazil védelmet), de ő nem lépett fel sem énekkel, sem verssel. A rendezők még farmerdivat-bemuta­­tót is megkockáztat­tak - a legjobban a zöld színűek tetszet­tek (nem vagyok Fradi-drukker) mielőtt a résztvevők megtámadhatták a li­bamájas, töltött hú­sos, szeletelt sajtos, franciasalátás tálakat. Persze előkerült a pezsgő és a vörösbor is. Elvégre a néhai Freddie Mercury azt kívánta, hogy mindenki kapjon pezsgőt reggelire, Lassú kezű Eric Clapton pedig egy üveg vö­rösről pengetett egy bluest. A lap talán legfőbb csodája, hogy dalokat és szöveget is közöl a különböző toplisták­ról: már minden amatőr el­pengetheti magának a Bon Jo­vi himnuszát a hit megtartásá­ról, valamint a Négy Nem Szőke (könyökvédő) balladáját arról, hogy mi a rosseb törté­nik, hej, hej, hej... A főfőnök G. Németh György és a főszerkesztő, az aranyhajú Baróti Éva várja minden poprajongó ötletét, hogy a jövőben a lap még igényesebb, szebb és csillo­góbb legyen. Úgy legyen! GÖBÖLYÖS ti. LÁSZLÓ A főszerkesztőnő és a kiadó, azaz Báród és G. Németh Részlet a farmerbemutatóból Bánfalvi Ágnes dalszöveget mondott (balra) és a színészházaspár Sára Bernadett és Cseke Péter is fellépett Főzőcske Változnak az idők. Hajdan volt - van - a Hor­váth Ilona-féle klasszikus szakácskönyv, volt a de­­­­mokratikus Mindenki szakácskönyve, a beavatottak­­­­nak pedig az Inyesmester. Most, hogy visszatértek An­­tikis honunkba a Kiskegyedek és az őnagyságuk, hoz­­­zájuk is illik szólni néhány főzési tanáccsal. Külön '-'Lr, kategóriát képeznek azok, akik a hazai lakásviszo­nyokból adódó egyszemélyes főzőfülkék miatt nem ^tudták elsajátítani ezt a nemes tudományt, mert egy­­^»szerűen nem fértek oda. Ezt a célt szolgálja Domo­­wPtjj __kos Lászlóné Kiskegyedek és őnagyságok mindentu- y "~^^\dó szakácskönyve, amely a JLX Ki-^-^V" \ . adónál jelent meg. _ A vaskos, több mint 400 olda­­las iromány főleg egyszerűen elké­­­szíthető ételeket kínál, de megtalálhatók benne T~ olyan igazi, magyaros specialitások, mint a harcsás káposzta, a bakonyi szelet, a serpenyős rostélyos. A ’ vállalkozóbb kedvűek még próbálkozhatnak a Sa­­n­cher-torta sütésével is, de a szerző bebizonyítja,­­ hogy a közkedvelt somlói galuska elkészítése sem ‘‹»]agyan nagy kunszt. A kor szellemében jócskán tanít __ könyv hidegkonyhát, salátákat. Talán a fő célja a szerzőnek, hogy bebizonyítsa: a saját kezűleg elké­ ,­szített finomságok fogyasztása minden remek ven-­­­déglőnél nagyobb örömet szerezhet. ( (GÖBÖLYÖS) C_ ______________,______________________________ 1993. november 15. Vígsátor Story A magyar színjátszás dicsőséges úttörői egykoron ekhós szeké­ren jártak faluról falu­ra, és kocsmaszínek­ben, pajtákban, vásá­rokon felállított sát­rakban szórakoztatták a nagyérdeműt. Mintha csak ma lenne... Azzal a különbséggel, hogy az ekhós szekeret kényel­mes vasúti fülkék he­lyettesítik az „össz­komfortos" sátrat pe­dig a Nyugati pályaud­­ var oldalában verték fel .A Vígszínház társula­ta számára, ameddig a Szent István körúti anyaépület átépítés alatt áll. A művészek viszonylag gyorsan megbarátkoz­tak az öltözőkké átalakí­tott vonatfülkékkel. Ezekben kaptak helyet a fodrászok, a sminkesek, az öltöztetők és a kellé­kesek is. A közönség pe­dig hűséges maradt kedvenc színházához, és estéről estére színükig megtölti a tágas, ké­nyelmes, jól fűthető és kitűnő akusztikájú né­zőteret. A minapi sátorpremi­eren, a West Side Story előadásán ott járt a Frakk is, íme az ered­mény. Jelenet a West Side Storyból Pillanatkép a fodrászkupéban Reviczky Gábor „útra készen’ Mária (Pápay Erika) az öltözőtükör előtt Fotó: KÖVESDI RÉKA Tony (Oberfrank Pál) jelenésre várva

Next