kurír - reggeli kiadás, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-15 / 312. szám
16 FRAKK TOPPANJUNK A TOPBA N, hát ezt is megértük, hogy egyszer s mindenkorra - de reméljük, hogy még a mindenkor után is - lesz nekünk egy nagyszerű és jó formátumú poplapunk. Olyan, amelyben nem az éppen ügyeletes sztárok írják meg magukról az ügyeletes reklámcikkeket, hanem valóban tájékoztat az aktuális hírekről, eseményekről. És nézd csak, olyan politikai konjunkturális befolyást sem engednek meg maguknak, mint amelyet néhány mostanság divatos nép-nemzeti, neobandálkodó, némakármilyen csapat megpróbál elhelyezni a mélymagyar köztudatban. A Top 2000, amelynek sajtófogadása a MOM kupolacsarnokában volt (e sorok írója 17 év után először tette be a lábát ide jókedvűen, mivel itt vonultatták be a magyar hadseregbe), igen heréiy formátumot talált ki magának: akár egy nagyszabású tengerészzakó belső zsebébe is elfér. (Divatot is teremthetnek a szerkesztők, hiszen ilyen ruhadarabot az olvasók jelenleg még nemigen hordanak.) A cím- és cikkszereplők között megjelentek a szakma olyan kiválóságai, mint Vikidál „Koppány, Atilla” Gyula (aki nem szereti magát fotóztatni), Bánfalvi „Torma” Ágnes, aki immár hazatalált (még nem tudja, milyen képzeletbeli film szereplője tizenöt éve) és Geszti-klasszikust adott elő, Bódy Magdi teljes életkicsiségében, aki zenei horoszkóppal örvendeztette meg az olvasókat, vagy Takács Tamás, aki nem zsörtölődik, hanem dörtölődik a maga kis blues bandjével. Ott téblábolt egy 11-es rúgóverseny ügyében olimpiai bajnok, sokszoros gólkirályunk, Bene Ferenc is (hú, amikor halomra döntötte a teljes brazil védelmet), de ő nem lépett fel sem énekkel, sem verssel. A rendezők még farmerdivat-bemutatót is megkockáztattak - a legjobban a zöld színűek tetszettek (nem vagyok Fradi-drukker) mielőtt a résztvevők megtámadhatták a libamájas, töltött húsos, szeletelt sajtos, franciasalátás tálakat. Persze előkerült a pezsgő és a vörösbor is. Elvégre a néhai Freddie Mercury azt kívánta, hogy mindenki kapjon pezsgőt reggelire, Lassú kezű Eric Clapton pedig egy üveg vörösről pengetett egy bluest. A lap talán legfőbb csodája, hogy dalokat és szöveget is közöl a különböző toplistákról: már minden amatőr elpengetheti magának a Bon Jovi himnuszát a hit megtartásáról, valamint a Négy Nem Szőke (könyökvédő) balladáját arról, hogy mi a rosseb történik, hej, hej, hej... A főfőnök G. Németh György és a főszerkesztő, az aranyhajú Baróti Éva várja minden poprajongó ötletét, hogy a jövőben a lap még igényesebb, szebb és csillogóbb legyen. Úgy legyen! GÖBÖLYÖS ti. LÁSZLÓ A főszerkesztőnő és a kiadó, azaz Báród és G. Németh Részlet a farmerbemutatóból Bánfalvi Ágnes dalszöveget mondott (balra) és a színészházaspár Sára Bernadett és Cseke Péter is fellépett Főzőcske Változnak az idők. Hajdan volt - van - a Horváth Ilona-féle klasszikus szakácskönyv, volt a demokratikus Mindenki szakácskönyve, a beavatottaknak pedig az Inyesmester. Most, hogy visszatértek Antikis honunkba a Kiskegyedek és az őnagyságuk, hozzájuk is illik szólni néhány főzési tanáccsal. Külön '-'Lr, kategóriát képeznek azok, akik a hazai lakásviszonyokból adódó egyszemélyes főzőfülkék miatt nem ^tudták elsajátítani ezt a nemes tudományt, mert egy^»szerűen nem fértek oda. Ezt a célt szolgálja DomowPtjj __kos Lászlóné Kiskegyedek és őnagyságok mindentu- y "~^^\dó szakácskönyve, amely a JLX Ki-^-^V" \ . adónál jelent meg. _ A vaskos, több mint 400 oldalas iromány főleg egyszerűen elkészíthető ételeket kínál, de megtalálhatók benne T~ olyan igazi, magyaros specialitások, mint a harcsás káposzta, a bakonyi szelet, a serpenyős rostélyos. A ’ vállalkozóbb kedvűek még próbálkozhatnak a Sancher-torta sütésével is, de a szerző bebizonyítja, hogy a közkedvelt somlói galuska elkészítése sem ‘‹»]agyan nagy kunszt. A kor szellemében jócskán tanít __ könyv hidegkonyhát, salátákat. Talán a fő célja a szerzőnek, hogy bebizonyítsa: a saját kezűleg elké ,szített finomságok fogyasztása minden remek ven-déglőnél nagyobb örömet szerezhet. ( (GÖBÖLYÖS) C_ ______________,______________________________ 1993. november 15. Vígsátor Story A magyar színjátszás dicsőséges úttörői egykoron ekhós szekéren jártak faluról falura, és kocsmaszínekben, pajtákban, vásárokon felállított sátrakban szórakoztatták a nagyérdeműt. Mintha csak ma lenne... Azzal a különbséggel, hogy az ekhós szekeret kényelmes vasúti fülkék helyettesítik az „összkomfortos" sátrat pedig a Nyugati pályaud var oldalában verték fel .A Vígszínház társulata számára, ameddig a Szent István körúti anyaépület átépítés alatt áll. A művészek viszonylag gyorsan megbarátkoztak az öltözőkké átalakított vonatfülkékkel. Ezekben kaptak helyet a fodrászok, a sminkesek, az öltöztetők és a kellékesek is. A közönség pedig hűséges maradt kedvenc színházához, és estéről estére színükig megtölti a tágas, kényelmes, jól fűthető és kitűnő akusztikájú nézőteret. A minapi sátorpremieren, a West Side Story előadásán ott járt a Frakk is, íme az eredmény. Jelenet a West Side Storyból Pillanatkép a fodrászkupéban Reviczky Gábor „útra készen’ Mária (Pápay Erika) az öltözőtükör előtt Fotó: KÖVESDI RÉKA Tony (Oberfrank Pál) jelenésre várva