kurír - reggeli kiadás, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-15 / 312. szám
1993. november 15. A tehén ötlete A rockújságírás Frank Zappa szerint egyenlő azzal, hogy írni nem tudó emberek faggatnak beszélni nem tudó embereket olvasni nem tudó emberek szórakoztatására. Igaza lehet az Ötlet Szülőatyjának - morogtam magamban az Aerosmith együttes sajtótájékoztatójának végeztével a Grand Hotel Corvinus Kempinski folyosóján, amíg arra vártam, hogy a BMG Hungary szőke háziasszonya, Holl Katalin kimentse a vakubajnokok és autogramkérő szakmabéliek karéjából Brad Withford húrherceget és Joey Kramert a cinek, tárnok és egyéb dobféleségek főfelügyelőjét. Az 1970 nyarán Sunapee (New Hampshire) városában alakult Aerosmith turnéi még a rock and roll-bagázsok közt is zűrösnek számított. A Jimi Hendrix és a Cream nyomdokain elinduló Steven Tyler (ének), Joey Perry (gitár), Brad Withford (gitár), Tom Hamilton (basszusgitár) és Joey Kramer (dob) öt év alatt eljutott odáig, hogy Toys in Attic című, platinává érett lemezük hatására újra piacra kellett dobni előző albumaikat is. Perry, a zenei agy, 1979-ben kiszáll a bandából, nem sokkal később követi őt Withford, a másik hathúrművész is. Nem mehetett valami túl jól különkülön nekik, mert 86-ban Tyler hívására szinte azonmód visszatérnek. Azóta ontják a jobbnál jobb dalokat. Legutolsó lemezük (Get a Grip) - borítóján jókora tehéntőggyel - akkorát szólt, mint egy tizedikről kidobott szekrénysor. A Livin on the Edge és a Cryin az istennek se akar kikopni a sikerlisták élvonalából. Perceken belül nyomni kezdik az Amazing videoclipjét is. Brad és Joey végre befutnak. Fáradtnak látszanak, rendesen le vannak lassulva. Állítólag busszal jöttek a Nagy Fal városából, és aludni nem sokat aludtak közben. Brian Jonesnak a Stonesból Robert Johnson adta meg az első lökést, Clapton B. B. Kingtól ment le hídba jó harmincegynéhány éve. Nektek ki volt az első kedvenc bluesmuzsikusotok? Egyáltalán, mit szóltak születtek, hogy ilyen „gyalázatos" fekete zenéket hallgattok? Withford: Az ötvenes években rengeteg jó fekete muzsikus dolgozott szerte Amerikában. Rythm and blues-, rock and roll-dolgokat akkor nem adtak le a rádióadók. Aztán a fehérek is elkezdték másolni őket, de ezek a sápadt arcú Little Richard-másolatok nem voltak az igaziak. A hatvanas években, amikor engem elkezdett érdekelni ez az egész, már más volt a helyzet. Szüleim is hallgattak otthon ilyen zenéket, ezzel nem volt gond. Rám Mike Bloomfield volt nagy hatással. Később az ő kedvenceit hallgattam sokat. Ezek már igazi fekete bluesok voltak. Kramer: Nekem Al Kooper volt az isten. Ő egyébként sokáig játszott együtt Bloomfielddel az Electric Flagben. De nagyon tetszett a Blood Sweat and Tears és James Brown is. Jó kis fúvósok, kemény dobjáték. Azóta is hatással vannak ezek a muzsikák rám. A turné idegtépő" dolog. Hogyan tudjátok elviselni egymást hosszú hónapokon át? K.: A turné csak annyira mászik rá az idegeidre, amennyire engeded, hogy rámásszon. Mi azért már jó húsz éve vagyunk együtt, és megtanultuk, fontosabb az, amit szeretsz a másikban, mint amit nem. Ahogy öregszel, úgy leszel egyre bölcsebb, és megtanulod elviselni magad és a társaidat. A legfontosabb, hogy jó legyen a zene. Érezze jól magát a közönség, és akkor nekünk sincs egymással semmi bajunk. Mi marad meg bennetek egy-egy városból? Lányok, arcok, hangulatok? Tudjátok egyáltalán mikor, hol vagytok éppen? J. D. Loudermilk a Tobacco Road szerzője egyszer azt mondta, turnézni olyan, mint bankot rabolni: az ember bemegy, felmatja a pénzt, és már húz is tovább. (Nevetnek mind a ketten.) W.: Néha tényleg nehéz emlékezni bizonyos dolgokra, bizonyos városokra, föltéve, hogy nem történik valami emlékezetes. Csak a nagy rumli marad meg benned. Amerikában persze teljesen más játszani, mint Európában. Nem csak azért, mert ott jobban ismerik régi dalainkat, és kevesebb számot játszunk az új lemezről. A fene tudja, miért, de tényleg más. Szex, drogok, rock and roll. Igazi Bermuda háromszög. K.: A drogot és alkoholt száműztük az életünkből. Hosszú évekig másról sem volt szó, ha rólunk beszéltek, csak erről a két dologról. De ennek vége. Drog és pia nincs, de a szex duplán hozzátartozik a rock and rollhoz. - Mit szívtatok? Hogyan sikerült leszoknotok? W: LSD, kokain, marihuána, hasis, gyorsító tabletták... K.: Minden, amihez hozzájutottunk. W.: Túl vagyunk rajtuk. Nem beszélünk róluk. Elég volt. Eljött a zene ideje. Rendzett. Tudom, hogy hülye kérdés, de áruljátok már el, hogy a túróba került az a tehén a lemezborítóra? K.: Hülye kérdésre hülye válasz, oké? Oké. K.: A tehén ötlete volt. HETESI PÉTER PÁL Brad Withford és Joey Kramer Fotó: VELLADITS ÉVA Rockos Leányvásár 1993. november 12. nevezetes eseményként vonul be a hazai operettszínjátszás évszázados történetébe: a hagyományos bécsi, századeleji magyar, majd az idézőjelbe tett, elidegenített, revűsített musicalesított változatok után ezen az estén megszületett a (bár még csak részben) rockosított operett. És ezen belül egy új szerepkör: a rockbonviván. Megformálója vérbeli rockénekes - a Nagymező utca szemközti oldaláról - Sasvári Sándor. Ő alakítja a Leányvásár Tomját. Nem szívdöglesztően, mint nagynevű elődei, hanem szikár, karcos távolságtartással. Rockos tempót, hangvételt diktálva Jacobi Viktor örökzöld, fülbemászó melódiáinak. „Veszi a lapot", azaz korszerűsített primadonnafazont ölt a dekoratív, kitűnő hangú Sáfár Mónika, és remek humorú, táncoslábú rockkomikus Csere László. Osztozik velük a vastapsokban, a sikoltozó tetszésnyilvánításokban a sugárzó temperamentumú Oszvald Marika. A Feleki-szerű humort ezúttal - vendégként - Bodrogi Gyula, nemkülönben Makay Sándor képviseli. Tasnádi Csaba, az előadás irigylésre méltóan ifjú rendezője sok eredeti, ötlettel fűszerezi a nagy kiállítású, látványos produkciót. És még a korábban színpadra fúrt kórust is megmozgatja. (Díszlet: Fehér Miklós, jelmez: Kemenes Fanny). Krámer György nemcsak a hagyományos stílust sutba vágó koreográfiát tervezte és tanította be, de még a csinos táncoslányokat, fess táncosfiúkat is rá tudta venni, hogy feloldottan mosolyogjanak a kemény mozgásgyakorlatok közben. Az operett „patinás” szövegkönyvéről Kállai István, G. Dénes György és az ifjú rendező fújta le a port. Mindez természetesen a Fővárosi Operettszínházúj igazgatójának, Szinetár Miklósnak az érdeme is. Prognózisunk: a megújított operettműfaj bizonyára meghódítja majd, a régimódi stílust joggal „cikisnek” minősítő fiatal közönséget. (GARAI) Oszvald Marika, Sasvári Sándor, Sáfár Mónika Fotó: PETŐ ZSUZSA Businessháború Michael Crichton, a sikeres író Gyilkos nap című regényében úgy véli, a harmadik világháború már megkezdődött. A japánok voltak, akik hadat üzentek, éppen azért, mert tanultak a második világháború példájából. Akkor a világ ipari termelésének nyolc százalékát állították elő - nyilvánvaló volt, hogy nem szállhatnak szembe tartós sikerrel a világ többi részével. Most azonban - majd fél századdal később - már „bent vannak” a legfontosabb iparágakban - mint kereskedők, egyszerűen bevásárolták magukat. Elvük ugyanis: az üzlet háború, és minél sikeresebb ma valaki az üzleti életben, annál sikeresebb lesz a háborúban, végül is a háborús siker, a gazdasági kitartóképesség függvénye is... Crichton tételével lehet vitatkozni, de el is kell gondolkozni rajta. Különösen most, amikor a bestsellerből már világsikerű film is készült, Philip Kaufmann forgatókönyve alapján és rendezésében. Kaufmann Hollywood egyik nagymestere, a legjobb élő forgatókönyvírók egyike és kiváló rendező. Maga a történet egy japán óriás konszern új székházának avatásával indul, a pompás épületben azonban már első nap megfojtanak egy gyönyörű lányt. John Conner, az évekig Japánban élt, japánul is beszélő nyomozó és társa kapja a feladatot, hogy felderítse az ügyet. A dolog érdekessége, hogy a biztonsági kamerák egyike magát a gyilkosságot, sőt a gyilkost is megörökítette, mégis a döntő pillanatról nem látni eleget, túl sok az árnyék. Megkezdődik a nyomozás, amelyből kiderül, hogy feltehetőleg csak egy japán ölhette meg a fehér nőt. De miért? A japánok védekeznek, bizonyítékot kérnek, de bizonyíték jó ideig nincs. Ám akkor a tapasztalt John Conner társa (Wesley Snipes) a videofelvételen észrevesz valamit. És egy lelkes, féljapán rendőrnővel megkezdődik a trükkfejtéses nagyítás, és addig nagyítanak, míg egy pillanatban kirajzolódik a gyilkos arcéle, és ezzel meg is oldódik a rejtély. Az üzlet: háború. A japánok igyekeznek őrizni arcukat és hidegvérüket, de amikor álláspontjuk a gyilkosság ügyében nem tartható tovább, a bizonyítékok súlya alatt úgy írják le saját emberüket, hogy annak halálbüntetése sem kétséges. Hideg, elborzasztóan sivár, kegyetlen és örömtelen világot tár fel Crichton regénye és Kaufmann filmje. Sean Connery, a Japánt is megjárt detektív szerepében zseniális alakítást nyújt, s méltó partnere Wesley Snipes és Tia Carrera, a rendőrségi videoszakértő, aki féljapán létére is az igazságot akarja. Hajdanán a Nagyítás című film lázba hozta a világot. Két évtizeddel később a ROM-chipek birodalma a valóság mindig újabb és újabb szeletébe tud behatolni, és képes lényegessé nagyítani a látszólag jelentéktelent. A Gyilkos nap izgalmas, jó film, méltán „benne van” a világsiker. Mégis félek tőle, hogy rideg tárgyilagossága ellenére is túl optimista, hisz a jóban és az igazság győzelmében, hisz benne, hogy a technológiai fejlődés a problémák megoldását szolgálja. Jómagam félek, hogy ez illúzió. A valóságban ez máshogy történik. Hiszen az üzlet háború, és a japánok ezúttal nem szeretnék, hogy más győzzön... (FENYVES) m pmm ------.iwmml,.-------------75--------------ttt— 3 „Őrült rendszer, de van. hetine Beszélő*’ - ez volt az egyik szlogenje annak a Beszélő-estnek, amelyet az SZDSZ ötödik születésnapja alkalmából rendeztek minap. A poltikai hetilap most kulturális műsort szervezett, amely, ahogy mondani szokták, nem nélkülözte a humort sem. Parti Nagy Lajos az új vendéglőiparosokról, Eörsi István Karl Marx szexuális szokásairól olvasott fel elbeszélyt. Máté Gábor szín-, és Darvas Ferenc zongoraművész mellet fellépett Both Gabriella is, aki, mint mondta kávéházi énekesnő szeretne lenni, ha majd újra sok kávéház lesz. A művésznő Váradi Szabolcs kupléit énekelte. A szemüveges, tudós külsejű, visszafogott viselkedésű költőről - akit többek között Vas István is igen figyelemre méltó tehetségnek tartott, és aki számos irodalmi díj tulajdonosa ki gondolta volna, hogy ilyen pikáns szövegek elkövetője? Persze az ész egy orfeumban is ész. Várady kupléinak tökéletes logikai ívük van, de mégsem szárazak, hanem rendkívül humorosak. Az elitközönség dőlt a rö..., pardon a nevetéstől, miközben Váradynak, mint egy Buster Keatonnak arcizma sem rezdült. Később komoly hangvételű verseivel is megismerkedhetett a hallgatóság. A költő fel- olvasott Székek a Duna fölött című verseskötetéből. Külön figyelem kísérte a már-már élő legendának számító Petri György verseit. Ő a régi-új Beszélő régi-új munkatársa. Külön rovata is van a lapban, Költői kérdés címen. Petrit erről kérdeztük az előadás után. - Kiknek joga feltenni a klasszikus művek idézet-kérdéseit? Melyek lesznek a citátumok? - JVarjon, mindjárt előveszem a kis noteszomat. Például: az „Én nem vagyok magyar?!” című Ady-kérdést Lengyel Péternek, Márton Lászlónak és magamnak teszem fel. Az erdélyi Kántor Lajostól megkérdezem rövidesen, hogy Dunának, Oltnak valóban egy a hangja? - Új költői korszakot is jelöl a pályáján, hogy újságírónak állt? - Igen. Úgy gondoltam a jelen körülmények között, például a tévével és rádióval összfüggő események sodrásában, muszáj volt aktív politikai szerepet vállalnom. Ugyanakkor derűsebb is vagyok, mint korábban. De még az eddigieknél is pesszimistább. - Vidám pesszimizmus? - Igen, jó a meghatározás. (PAYER) Petri György és Várady Szabolcs Fotó: SZIGETI PÉTER KULTÚRA 11 Tulajdonképpen nem az a legnagyobb baj ezzel a médiaháborúval, hogy jön Babiczky, Murányi, s az ádáz nyugalmából látszólag kimozdíthatatlan híradós csapat, hanem hogy mindezt miképp lehet majd visszacsinálni. Úgy érzem, olyanná, hogy minden kicsit hitelesebb legyen. Megdöbbentő ugyanis, hogy bár szakmai körökben nem vitás, hogy Aczél Endre és stábja készítette a legjobb hírműsort, ő most már soha nem kerülhet abba a pozícióba. Mert mit szól majd a másik oldal, hogy a régi embereket veszik elő. Hiába tette valaki jól a dolgát, az illetőt egy életre elparentálták, így hát jövőre megint keresik az új embereket, új arcokat, akik gesztusainak még van fedezete. Ettől még ugyan nem lesz hiteles, legfeljebb újszerű. Ezért fordulhat elő, hogy Baló soha nem vezetheti a választási műsort, Rózsa Péter sem a Napzártát, pedig amit csináltak élő volt, pergő és eleven. Káros ez a fluktuáció. Úgy fest, a sajtóvita hosszú távon tehetségeket keres, az viszont nem pártszékházak mélyén terem. A demokrácia végül is nem arról szól, hogy kidobálunk és cserélgetünk embereket aszerint, hogy kinek éppen ki a jó. A szakértelem ugyanis nem azonos a pártok alkudozásaival. (GRÉCZY) EMeRTon-díjak Ismét döntött a bizottság, kik kapják a Magyar Rádió és Televízió EMeRTon-díjait. A színész-énekes kategóriában Sasvári Sándor, a nők között Papadimitriu Athina győzött. A fiatal generáció tehetségei közül Anitát és Gombos Lászlót jutalmazták. A nagy generáció ma is működő képviselői közül díjat nyert a Bergendy együttes, szólókategóriában Zorán lett az első. A külföldön élő dzsesszmuzsikusok közül Vígh Tamást, a hazaiak közül Vukán Györgyöt tüntették ki. A legsikeresebb lemezkészítő díját Zámbó Jimmy kapta. A kiemelkedő zenés produkciók közül a ma már nem játszott Mindhalálig Beatles muzsikus kvartettjét ismerték el. A rádiós zenei szerkesztők díját Csiba Lajos kapta, míg az életműdíjat Fényes Kató veheti át. A győztesek gáláját - először a díj történetében - január 7- én felvételről a televízió is sugározza. G. ZS. SZERETNÉ TUDNI BETEGSÉGEIT? Személyre elkészíti az Ön DIAGNÓZISÁT dr Natália findrellio ORVOS-TERMÉSZETGYÓGYÁSZ A diagnosztika ára 500 Ft. VÁRJUK ÖNÖKET! 1114 Bp. Bocskai u. 21. em- 3- Telefon: 181-1163