Kurír - reggeli kiadás, 1996. március (7. évfolyam, 60-89. szám)

1996-03-25 / 83. szám

1996. március 25. Katasztrófakommandó Júliusban katasztrófa sújtotta területté válik Szolnok és környéke. Földrengés, árvíz teszi hontalanná az emberek tízezreit, miközben a környező területeken fegyveres konfliktussá fajuló etnikai villongások teszik majd még nehezebbé a segítségre sie­tő mentőalakulatok munkáját. Az említett dolgokat nem Nostradamus jósolta meg, hanem a NATO és a Partnerség a Békéért tagországok katonai vezetése. Július 20-26. között ugyanis többnemzetiségű kutató-mentő és békefenntartó hadgyakorla­tot tartanak Magyarországon, Szolnokon és környékén. Minderről a tegnapi Kurírban már olvashattak. A látványos és igen mozgalmas békepartnerségi gyakorlat részlete­iről Hajós Dezső alezredest, a Cooperative Chance ’96 sajtófőnökét kérdeztük.­ ­ A forgatókönyv szerint Bigland országot föld­rengés rázza meg, amelynek következtében em­berek sebesülnek meg és válnak hajléktalanná. A katasztrófa elhárítására az ENSZ több NATO- és Partnerség a Békéért-tagországot kér fel, akik egy közös Közép-európai Légiparancsnokság irányítása alatt szervezik meg a kutató-mentő­ tevékenységet. A humanitárius akció közben azonban fegyveres konfliktus tör ki a Biglanddel szomszédos Rockland és Waterland között, így itt békefenntartó feladatok hárulnak a kék­sisa­kos mentőalakulatokra. - Lesznek tehát valódi sérültek is? - Természetesen. A tervek szerint katonák játsszák majd az ápolásra, ellátásra vagy éppen kimenekítésre szorulókat. (SAJT) - Milyen mozzanatai lesznek a gyakorlatnak? - Több látványos része is lesz az egyhetes ak­ciónak. Amerikai, belga F-16-osok hajtanak végre nagy sebességű felderítést a katasztrófa sújtotta terület felett, magyar, lengyel és német MIG-29-esekkel együttműködve. A konkrét mentést pedig 17 ország helikopteres, repülőgé­pes kutató-mentő egységei hajtják végre földön, vízen, levegőben. - Mi a lényege a gyakorlatnak? - Az, hogy a részt vevő partnerországok megismerjék egymás módszereit, s ha kell, akár közösen is elláthassanak ilyen jellegű hu­manitárius feladatokat. Az egyhetes gyakorlat azonban csak egy része az egész folyamatnak, hiszen az előkészületi munkák immár tavaly december óta folynak. A jövő héten érkezik például egy NATO-csoport, amely Szolnokon tesz látogatást, megtekintve a gyakorlás hel­színeit. eiy-11) Atom és csend A világon 2039 kísérleti nukleáris rob­bantást hajtottak végre 1945 júliusa óta. A listát az USA vezeti 1030-cal, a máso­dik a volt Szovjetunió 715 robbantással. Az utóbbi időben a franciák jeleskedtek ezen a téren. Magyarország azonban se­hol sincs a listán. Hazánkban ugyanis még soha nem volt kísérleti atomrobban­tás, s valószínűleg nem is lesz. Vidovszky István, a Központi Fizikai Kutatóintézet igazgatóhelyettese szerint legalábbis nem. - Lehet hinni ezeknek az adatoknak? - Persze. Egy ideig eltitkolták ugyan a kísérleteket, ám most már nincs értelme. Mára gyakorlatilag az összeset nyilvános­ságra hozták. - Egyáltalán, lehet titokban atomrobban­tást végrehajtani? - Nem. Az érzékeny műszerek, ame­lyek a rezgést érzékelik, ki tudják mutatni a nukleáris robbantásokat, bárhol is tör­ténjenek a világon. - Szennyezi a környezetet egy ilyen kí­sérlet? - Nem, mert ezeket már csak a föld alatt hajtják végre, így semmilyen szennyeződés nem jut ki a külvilágra. Azelőtt, az 50-es évekig, amikor még fel­színi nukleáris robbantásokkal kísérletez­tek, más volt a helyzet: a föld minden ré­szére eljutottak, eloszlottak ezek a „fel­hők”, jelentősen szennyezve a légkört. - A csernobili atomerőmű katasztrófájá­hoz képest mennyi szennyeződés jutott a le­vegőbe? - Ezt nehéz megmondani, annyi bizo­nyos, hogy sokkal-sokkal több. - Befolyásolták ezek a kísérletek az időjá­rásunkat? - Ezt egy meteorológus jobban tudná, de szerintem nem. - Magyarországon nem volt eddig atom­­robbantás. - És nem is lesz. Többek között azért, mert nagyon sok pénzbe kerül, bár ná­lunk soha senki nem készített erről költ­ségvetést. Ezenkívül az atomsorompó­­egyezmény is köt bennünket. - Egyáltalán, m Miiért van szükség ezekre a kísérletekre? - Ezt azok jobban tudják, akik csinál­ják, bár nyilvánvalóan fegyverekhez kap­csolódnak a robbantások és így a politi­kához. Tény, hogy csak egy bizonyos ha­tárig mehetnek el ezek a kísérletek, hi­szen ma már egyértelmű: egy nukleáris háborút nem lehet megnyerni. Senki nem éli túl. N. SZ. I­IW NEMZETKÖZI TESTŐR BIZTONSÁGSZOLGÁLATI KFT. MI VASÁRNAP IS ŐRIZZÜK AZ ÖNÖK NYUGALMÁT. Speciálisan képzett munkatársaink az egész országban vállalják: objektumok védelmét, irodaházak biztonsági szolgálatát, takarítását, értékek fegyveres őrzését, kísérését, személyi biztonsági szolgáltatást, rendezvények biztosítását, biztonságiőr-képzést, jiu-jitsu­­oktatást. TAPASZTALATUNK MEGRENDELŐINK Központ: 1062 Budapest, Lehel út 3/B Telefon+fax: 120-1217,120-1218,129-9046,129-9047 lo­rfr ■ ■ • * ■ _ _ m ■■ m m dT mm Ütöttek a diplomaták Óriási szerencséje volt Pataki Istvánnak, a Kül­ügyminisztérium helyettes államtitkárának, hogy szombaton délelőtt a Tatai úti BVSC-te­­niszstadionban kollégánk, Kertész Gábor fotó­zott. A Kurír munkatársa ugyanis ezen a dél­­előttön nemcsak objektívjét kezelte, de elsőse­gély-feladatokat is ellátott, hála szakértelmének, így esett, hogy a teniszmérkőzés közben boka­­szalag-húzódást szenvedett külügyért gyorsse­gélyben részesítette. S ugyan Pataki úr e baleset folytán nem tehette tiszteletét az esti díjkiosztó diplomatagálán, díjjal mégis gazdagodott, ugyanis partnere, a Pannon GSM vezére, Emri Gussi különdíjat, egy aranyozott rakettet kül­dött neki a félbeszakadt meccs emlékére. A Szféra Kulturális Szolgáltató Kft. szomba­ton immár hatodszor rendezte nagysikerű dip­lomata-teniszbajnokságát, amelyen idén húsz ország harminchat diplomatája játszott a Tatai úton a díjakért. Köztük őexcellenciája, az Egye­sült Államok nagykövete, Donald Blinken is, aki ugyan eredményességben nem, de kecsességben (lásd képünk) feltétlenül felvehette a versenyt vi­lághírű honfitársaival, Pete Samprasszel és Andre Agassival. Fotó: KERTÉSZ GÁBOR Este a Közgazdaságtu­dományi Egyetem aulájában a diplomatabálon a rendezvény fővédnöke, külügyminiszterünk, Kovács László adta át a díjakat. Az első kategó­riában Földvári Géza külügyminisztériumi fő­osztályvezető-helyettesnek, míg a másodikban Fazekas Szabolcsnak, az IKM államtitkárának. (Másik képünkön ő táncol a nejével.) Segítő kezek A Magyar Honvédség Műve­lődési Házában hajnali háro­mig tartott a Büntetés-végre­hajtás Országos Parancsnok­sága égisze alatt a Segítő Ke­zek Alapítvány javára rende­zett bál, amelyen felléptek az Interoperett művészei, illetve dr. Frenyó Lajos váci lov­­alezredes vezetésével a Kont­roll Band szolgáltatta a talpa­­lávalót. Képünkön az est résztvevői, dr. Ruzsonyi Pé­ter pszichológus és Frank Ti­bor lov-alezredes, a tököli börtön parancsnoka tartják magukat az időhöz. ITTHON 3 N­incs itt liba kép, hajléktalan falja a kaszinótojást, de közben fél kézzel távol tartja társát a téliszalámitól. Az eset - bármily abszurd is - megtörtént, méghozzá itt, Ma­gyarországon, egy napja. Egy cég ünnepsége után dobták ki a töméntelen mennyiségű érintetlen mara­dékot az utcára, s ezzel a rendezők kiváltották a kör­nyéken élők haragját. A legtöbb felháborodott néző egyenesen holmi szereptévesztést emlegetett, hogy hát lám, kinn van a fejhajunk a nadrágból, de ilyen pazarlásra futja. Mások a menhelyekkel példálóztak, hogy hány embert lehetett volna ezzel kulturáltan, nem az aszfaltról habzsolva jóllakatni. Egy harmadik csoport a közeli iskola éhes gyerekeit hozta szóba. Ahányan voltak, annyiféle vélemény röppent fel, de abban egyetértettek, hogy disznóság, ami történt, és szégyellhetné magát minden felelős. Szigorúan az érintettek véleményét nézve persze nincs itt szó semmiféle hibáról. Bármilyen furcsa is, senki sem vétkes! Az ünneplő cég kifizette a cechet, köztük azt az ételt is, ami az utcára került, így joggal kérheti ki magának a zaklatást, mondván: a most leg­jobban kiabálók is felháborodnának, ha valaki a sze­metüket kezdené kritikus szemmel analizálni. Az ételt szállító, majd eltakarító szolgálat is tiszta, hisz tőlük sem várható el, hogy minden alkalommal saját költségükre szállítsák el az ételt a szegénykonyhák­nak. A karitatív szervezetek pedig pláne vétlenek, hisz nem tudhatják előre, mennyi étel marad, érde­­mes-e akkora mennyiségért a drága autóval kimenni, arról már nem is szólva, hogy mit szólna a közvéle­mény ahhoz a hajléktalanmenühöz, ami orjalevessel kezdődne, utána libamájas szendviccsel folytatódna, végül egy kis holland sajttal zárnák... Nem, lássuk be, ez enyhén szólva is visszatetszést váltana ki. Elvégre szegény ország vagyunk, vagy nem? DIAN TAMÁS Szárnyasoké a jövő Akinek nincsenek kötél­ből az idegei, jobb, ha hétfőn és pénteken el sem indul, de egy-egy nagyobb útfelbontás idején az összes többi munkanapon is egyetlen óriási közlekedési dugó a főváros. Az állandó torlódásban araszoló budapestiek értetlenül figyelik a jelenséget. Kü­lönösen, hogy az euró­pai nagyvárosokban - például a szomszédos Bécsben is - jóval ren­dezettebb a helyzet. El sem hisszük, hogy jobb szervezéssel ne lehetne javítani a budapesti köz­lekedésen. A Főpolgármesteri Hi­vatal illetékes alosztály­vezetője, Sipos László kérdésünkre elmondta: a forgalomszervezés egy ideig segíthet, de ha túl sok a kocsi, és nincs elég út, akkor nincs mit szervezni. Budapesten 1965-ben 180 ezer sze­mélygépkocsit tartottak nyilván, ma több mint 600 ezret. Eközben új utak alig épültek. A leg­zsúfoltabb belső kerüle­tekben amúgy is már rég kialakult a városszerke­zet, itt nem lehet az uta­kat kiszélesíteni, újakat építeni pláne nem. A legutóbbi budapesti for­galomszámlálási adatok szerint a Lágymányosi híd forgalomba állítása óta 30 százalékkal csök­kent a Petőfi, és a Sza­badság híd terhelése. A kiépülő Hungária körút egyre inkább eltereli az átmenő forgalmat a bel­ső kerületekből, ez mu­tatja azt is, milyen nagy szükség lenne az M0-ás keleti szektorának kiépí­tésére. S ami az elviselhetet­len budapesti belvárost illeti, a közlekedésen csak az új parkolási rendszer bevezetése se­gíthet, aminek lényege, hogy a legzsúfoltabb te­rületeken sehol nem le­het ingyen parkolni az utcán. A legnagyobb gond ugyanis az, hogy álló kocsik foglalnak el jelentős útfelületeket. Bécs belvárosában csaknem 30 mélygarázs található, így a legtöbb kocsi nem a felszínen parkol. A mélygarázso­kat egyébként sem Bécsben, sem más eu­rópai nagyvárosban nem közpénzekből építik. S hogy miért nem jönnek hozzánk a vállalkozók, holott a fővárosi és a ke­rületi önkormányzatok szívesen látnák őket? Amíg a felszínen ingyen lehet parkolni, addig az autósok nem mennek be a mélygarázsokba, már­pedig akkor soha nem térül meg a befektetett pénz. JOCKEY SZELLEME A történet akkor kezdődött, amikor a próbafúrások után bizonyossá vált: a Somogy megyei Inke térségében igen szép gázlelőhely leledzik. A né­pek azonnal erőművet láttak a fa­lucska határában, munkahelyeket, derekasan gyarapodó bevételről ál­modoztak, s aligha hitték: az álmok ezúttal valóra válhatnak. Hamarosan ugyanis egy magyar-osztrák vegyes vállalat jelezte: nincs más vár mint hogy egy 80 megawattos erőművet építsen, s mindannyiunk - de különösen az inkeiek - nagy örömére hozzákezdjen a kitermelés­hez. Az első egyeztetések után aztán forintokról is lehetett hallani, esze­rint a gázmező­s beruházás értéke meghaladhatja a tízmilliárdot. Úgy tűnt, elkészülnek a környe­zetvédelmi vizsgálatok, ezekről csik Amikor hónapokkal ezelőtt a honi privatizáció első embe­rétől azt kérdezték egy sajtótájékoztatón, van-e reális esé­lye annak, hogy Somogyban is megjelenjen Jockey Ewing nagyon is létező magyar mása, még a kérdező sem gon­dolta: ha önnön maga nem is, de szelleme hamarosan fel­bukkan Somogy eddigi legígéretesebb beruházásának kör­nyékén. Ezúttal azonban nem olajban, gázban utazik, nos kötetek látnak napvilágot, ha­ ezzel téve próbára az emberi bil­kossági fórumokat tartanak, a pol­gármestert tárgyalásokra hívják, miniszteriális főemberek látogatnak a faluba, s minden a legnagyobb rendben halad. Ám időközben ki­derült: a gázmező fittyet hányt a közigazgatási határoknak, egy fele­lőtlenül pimasz pillanatában pedig úgy döntött: nagyobbik felével ő bizony Iharosberény alatt tanyázik, csességet. Merthogy az inkeiek sze­rint az inkei erőmű mégsem maga­sodhat Iharos területén - ahogy azt jelenleg tervezik -, annak igen­is az ő falujukban kell állnia. Csak­hogy az iharosberényiek meg azt mondják, mégiscsak furcsa lenne, ha a község területén lévő gázt ki­lométerekkel messzebbről hurco­­lásznák a felszínre. Ebből aztán csinos vita kevere­dett, ezzel elment a tél, még má­r a Suchmann Tamás is igyekezett özvetíteni a felek között, az ál­láspontok azonban cseppet sem közeledtek. Tavasszal aztán - ígérték - újból asztalhoz ülnek, s ekkor döntik el, vajon elkészítik-e a kivitelezési terv inket változatát, végigviszik a másikat, vagy eset­leg tovább vitatkoznak. Már amennyiben a befektetők hajlan­dók értékes hónapokat ezzel szöszmötölni, s nem döntenek in­kább úgy: építsen magának akár mindkét falu egy-egy erőművet, de nélkülük. Állítólag a kertek alatt a tavasz, várjuk a folytatást, addig is: Jockey mindenkit csókoltat. B. P. F.

Next