Kurír - reggeli kiadáss, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)

1997-01-02 / 1. szám

1997. január 2. Nekünk már nyolc CIL­LLETVE NÉGY...) Persze azért jó, ha már az elején tisztázzuk, hogy az új évre a 8-as szám lesz a jellemző. Ne tessenek kockás papírért sikoltozni, a kije­lentés valóságtartalma egészen egyszerűen ellenőrizhető: 1+9+9+7+26. Ha pedig a 26 két számjegyét is összeadjuk, meg­kapjuk az első egyjegyű számot, vagyis a 8-at. Gáspár Gusztáv, a népszerű karikaturista és okkult tudományokkal foglalkozó földla­kó szerint ehhez egy sor különle­ges dolog kapcsolódik. Hogy más ne mondjunk, a 8-ast már a görö­gök is az igazság jeleként tartot­ták számon, a zsidók a születés utáni nyolcadik napon metélik körül a fiúgyermekeket, Noé Ádám nyolcadik közvetlen leszár­mazottja volt, sőt, egy Cherio ne­vű okkult tudós a 888-at Jézus számának nevezi, ami összeadva 24, tehát a végén hat, s ez Vé­nuszhoz, a szeretet jelképéhez kapcsolható. Ellentéte a 666, amelyet a Jelenések Könyve a Fe­nevad számaként tart nyilván, s ez összeadva 18, illetve hát 9, ami a Marshoz köthető - a Mars és a szeretet ellentétét pedig ugye nem kell magyarázni... No de ez csak egy kis bemele­gítő agytorna volt, most már tényleg nézzük magát a 8-as je­gyében eltelő 1997-et! Nos, egy biztos: nem sok örömünk lesz benne. A 8-asnak ugyanis a Sza­turnusz bolygóhoz van a legtöbb köze, amely a Sors planétája. Részletesebben: a megszorított­ság, a szigorúság és a nehézségek jelképe. (Mi lehetett itt a Bokros­csomag idején? Kétszer nyolc? No de félre éle...) Ha pedig csak az 1+9+9+7 összeadásának első végeredményét nézzük, a 26 ak­kor is tele van a jövőre vonatkozó komoly figyelmeztetésekkel. Gás­pár Gusztáv szerint másokkal való problémára, katasztrófára figyel­meztet, a rossz számítások, hibás tanácsok által előidézett romlásra. Globális szempontból vizsgál­va 1997 legfontosabb üzenete az áldozatvállalás. Ez - ha arra gon­dolunk, hogy az elfektetett 8-as ráadásul a végtelen jele is egyben - bizony nem kecsegtet sok jóval. A számmisztika ismerője úgy véli: ezt az időszakot csak az vészeli át viszonylag sértetlenül, aki lelkiis­meretesen felkészül a kihívásokra. Egészségügyi szempontból pedig idén leginkább a fogazatok, a csontozatok, a térdek és a lépekre érdemes fokozottabban figyelni. S hogy valami jót is hagyjunk a végére, azért örömmel jelenthet­jük, hogy az önök kedvenc Kurír­ja reményteljes esztendő elé néz. Gáspár Gusztáv ugyanis a nevün­ket adó betűkhöz kapcsolódó szá­mokból (K=2, U=6 stb...) kiakumulálta, hogy KURÍR=13, vágyás 1+3=4, ami ugye az aktuá­lis esztendő 8-asának éppen a fe­le. S mivel a 4-es az anyaghoz is kötődik meg a spirituális lehető­ségekhez is, a helyzet nagyszerű fejlődési, terjeszkedési lehetősé­gekkel kecsegtet. D. T: Az összes pezsgő elfogyott? A sós sutiból sincs már? No, hát akkor fogjuk vallatóra ezt a kissé szédü­lős, pöttyöt fejfájós, áremeléses, mínusz tízfokos 1997-et! Mert elég egy kis szám­­misztika, és a neve mindjárt elárulja a jövőt... Biztosított babácskák Gyárfás Zsuzsanna, az ÁB­­Aegon Általános Biztosító Rt. munkatársa még szilvesz­terkor sem pihent, az új év beköszöntével mindjárt öt új ügyfelet szerzett a cégnek. Ő várta ugyanis a bejelentkezé­seket az ország szülészeteiről éjjel kettőig, hogy azután közjegyző jelenlétében már az idén kisorsolják az éjfél és egy óra között született gyermekek közül kik lesznek az ÁB-bébik 1997-ben. Mint megtudtuk, az idei évvel beköszöntő meleg front „rekordtermést” hozott babában: a kitüntetett egy órában 16 újszülött látta meg a műtőlámpa fényét, a ko­rábbi trenddel ellentétben sokkal több fiúcska, mint le­ány. A 16 baba közül az idén is egy fővárosi és négy vidéki polgárka kapta az ÁB Arany­fonál életbiztosításának 150 ezer forint induló értékű kötvényét, amely a szakem­ber szerint 20 százalékos inf­láció mellett 18 év múlva másfél millió forintot ér majd. A kisorsoltak között a fővárosi ÁB-bébi Fukui Ryu Szilveszter lett, magyar édes­anyját este 9 körül vitte be a japán papa a BM Központi Korvin Ottó Kórház szülé­szetére, hogy ott kompliká­ciómentesen 0 óra 50 perc­kor megszülessen a kis Szil­veszter, 3450 grammal és az átlagnál „magasabban”, 59 centisen. A család második gyermeke és az édesanya jól van, otthon pedig egy há­roméves bátya várja az új öcsikét. A sorsolás két Gyöngyö­sön született gyermeknek is kedvezett. Kis Attila 0 óra 35, Bozsik Melinda pedig 0 óra 45 perckor született, ugyanannak az orvosnak a segítségével, mondhatni sztereóban. Szintén AB-bé­­bi lett Kecskeméti Máté, aki nevével ellentétben a szege­di klinikán sírt fel nulla óra 15-kor, a kisorsoltak között a legrendesebb babacímre Martin Edmond pályázhat, aki éjfél után tíz perccel szü­letett, így még bekerült a sorsolásba, de nem gyötörte érte sokáig az anyukáját. Nekik és a többi kisorso­­latlan újévi babának, kisma­mának is kívánunk jó egész­séget és boldog életet. KOMORNIK VERA Szilveszter ajándéka Szilveszter Fotó: KERTÉSZ GÁBOR A kutya busafejű­, kajla jószág. Kamaszkorú. Kitartóan szalad a 10-es út mentén. Reménykedve bámul minden autóra. Talán abban van a gazdi. A gazdi, akit rajongva imádott, akinek keze alá hajtotta a fejét. Aztán a gazdi autóba ültette, kirándulni vitte. Azóta nincs meg a gazdi. Elve­szett. Elvitte az autó. A kajla, még jó karban lévő­ kutya reménykedik. Aztán átvált a túloldalra, szerencsésen, nem ütközik senkivel és semmi­vel. Rohan Pest felé, az otthon, a meleg étel, az elveszett szeretet felé. TÓTH ILDIKÓ sz „A jövő bizonytalan” - mondta egyszer Teller Ede. No, nem csak ő képtelen megmondani, mi lesz holnap vagy a jövő héten. Viszont terveink, re­ményeink azért vannak. Nem csak nekünk, egy­szerű „halandóknak”. Néhány ismert írót kérdez­tünk meg, szerintük milyen év lesz az 1997-es? MOLDOVA GYÖRGY - Kevesebb baj lesz idén. Már csak azért is, mert 1997 egy nappal rövi­­debb, mint a tavalyi év volt. Hogy javulás várható...? Egy szót sem hi­szek belőle. A rosszat viszont már megszoktuk. Abban azért bízom, hogy összeomlás nem lesz. Talán túl borúlátónak tűnik, amit mon­dok, de mint mondani szokás, „a pesszimista a jól értesült optimista”. Emberek között mozogtam, amikor A Balaton elrablóit írtam... Lát­tam a mindennapjaikat, állandósult gondjaikat. Ezért vagyok pesszi­mista. Természetesen én sem tudom, mi történik 1997-ben vagy azu­tán. Egyébként szerintem - hogy az idézeteknél maradjunk - „nincs nagyobb erkölcstelenség, mint a jövőért felelősséget vállalni”. BÁRÁNYT FERENC - Sok jót nem várok. Talán megszűnik az, hogy minden nappal komo­­rabb a kedvünk. Hogy ez reális dolog-e? Van néhány politikus, akik számomra még hitelesek, és szerintük igen. Én egy baloldali pali va­gyok, tehát alapvetően más rendszerben látom a boldogulást. Viszont, mivel ezt a rendszert választotta a nemzet, el kell fogadni, hogy olyan változás, amely a tömegek életét elviselhetővé teszi, másfél-két évti­zedbe is beletelik. HEGEDŰS GÉZA Bonyolult kérdés, mert nem lehet a jövőbe látni. Elvárásaink, elképzelé­seink természetesen vannak. Mivel bonyolult világban élünk egyaránt reménykedhetünk és félhetünk. Amiben jogosan bízhatunk akár politi­kailag, gazdaságilag, de erkölcsileg is, hogy nem nő tovább a szegény­ség. Nem lesz egyre nagyobb távolság köztük és a gazdagok között. Az ember reménykedik a közbiztonság, a kórházpolitika, az iskolarendszer javulásában. Bízom az emberekben, hiszem tudunk együttérezni mások­kal. Szerintem ez az igazi hazaszeretet. (PÁSZTOR) Miféle Azt hiszem, nem szeretnék ezerkilencszázkilencven­hét lenni. Ha ezerkilencszázkilencvenhét lennék, itt állnék ma­gam mögött egyetlen árva szerdával, ráadásul vigyorog­nom illenék a boldogságtól, erkélyek hűvöséről kedve­mért pezsgőket hurcoltak fűtött szobákba, féltve őrzött vörösborokat kínáltak ízletes vacsorákhoz, söröket fo­lyattak vigyázva csillogó korsók falára, szépasszonyok ravasz tincseikkel fodrásznál időztek, telefonok csörren­­tek ott, hol korábban a csendnek voltak csak hangjai, is­merősök kiabáltak túloldalra át engem emlegetve bol­dogan, zene és vidámság volt itten a minap, s csak apró szomorúság, amiért a másodpercek ismét évvé tornyo­sultak, s a poharakkal az idő csilingelt kicsit. Akár boldog is lehetnék tehát, ha ezerkilencszázki­lencvenhét lennék, ami különben nem egy rossz szám, ezerkilencszázkilencvenhathoz képest egészen újszerű, már ha számszakilag bíbelődne vele valaki kicsinyég. Örömöm azonban aligha lenne felhőtlen, mi több, haragudnék talán, hogy megint a régi forgatókönyv: változást ígérni, reményt emlegetni, statisztikák osz­lopaiból adatokat citálni, mely adatok önmagukban igen jól hangzanak, tényként közölni bátor óhajokat, s közben rám hivatkozni, engem mint jeles esztendőt megjelölni, hírbe hozni jó előre Európával is, mely­hez vezetve én mint mérföldkő vagyok látható, úgy tenni, mintha rajtam múlna ez az egész, a sokfelvonásos tragikomédiából ezerkilencszázkilenc­venhetet hangsúlyozni csak, mindezt oly remekül tá­lalni, hogy később már hiába tiltakoznék, engem ké­rem tessék ebből kihagyni, csak egyszerű naptári év valik, már nem lehetne, mert magam szintén benne lennék, mintha én ígértem volna bármit is, s kifogá­sokat kereshetnék sután, közben a hátam mögött meg összesúgnának, na nézd csak, miféle év ez itt, s kutatnák apróra mind a régi dolgokat, lássuk csak, mi újat hoztam én, én, aki csak átmeneti vendég vagyok. Meg aztán nehezen viselném a magyarázkodást, hogy időközben megváltoztam, s a húszfokos hideg­ben, amikor elkezdtük együtt, terveket állítva fel, egészen másnak mutattam magam, és nem esne jól, ha szilveszter táján, óév és újév között, egy ország csalódva gondolna rám. BALOGH P. FERENC ITTHON 3 Emberek vágunk Végre hátunk mögé került a karácsony és a szil­veszter. Nem mintha utálnám az említett napo­kat, de döbbenten tapasztaltam, egyesek számá­ra csak alibi. Még december közepén történt, hogy» egy buda­pesti ügyintéző központ jó­­harmincas hivatalnoka" kérdésemre - hogy bizonyos dossziékkal, amelyek hetek óta asztalán fekszenek, porosodnak, miért nem foglalkozik­­ naivnak is, gonosznak is nevezhető vá­laszt adott. Azért, mondta, mert a „dolgok” elintézé­se bonyolult, ide is, oda is kell fordulnia, adatokat kérnie, egyeztetnie, mérlegelnie, ráadásul a munká­ban részt vevő férfikollégája nemsokára szabadságra megy, utána ő vesz ki néhány napot, majd a másik kolléganője piheni ki fáradalmait. - De hát ez érthető, ugye, hiszen jönnek az ün­nepek - mondta. - És emberek vagyunk - érvelt a kedves hölgy. Azt kellett volna mondanom, hogy helytelenül ítéli meg a helyzetet, vagyis téved, mert a hivatalnok az hivatalnok, s csak a munkahelyén kívül ember, azaz magánember. Azonban nem akartam kioktatni, így azt sem kérdeztem meg: mi lenne a világgal, ha a ka­zánfűtő, a buszvezető, a hóeltakarító, a kenyérszállító, a patikus december közepén, végén azért hanyagolná feladatait, mert ő is ember­i joga van az ünnepekhez. Érdekes, aki arra hivatkozik, hogy ember, az álta­lában nagyon embertelenül szokott viselkedni... Az említett hölgy a nála lévő dossziékkal decem­berben szinte semmit sem csinált. Pedig nagyon idős „emberek” egyre nyugtalanabbul várták, várják, vég­re kézbe vegyék ügyeik intézését. És nagyon nem ér­tik, ami nekik életbevágóan fontos, az miként lehet egy hivatalnoknak teljesen közömbös. Talán most, hogy elmúltak az ünnepek, a bürok­raták végre dolgozni kezdenek a „büróban”, az iro­­" " u­sz ' dában. z lesz nekünk az ünnep. KIBÉDI VARGA SÁNDOR ízlések és trombiták Már csak 363 napot kell várnunk, hogy is­mét együttesen jelentkezzenek a kór tünetei, amelyek személyenként és szórakozóhelyen­ként változóak. A Budapest Sportcsarnokban például a rock and rollal megküzdők csaptak össze szil­veszter éjszakáján, a gyertya fényes, műanyag asztalok és műanyag poharak mellett. A jeget dupla whiskyvel a színpadon Charlie szolgál­tatta. A fellépők előtt, után, közben pedig az Old Boys adta a talpalávalót. A közönség kö­zött akadt egy négyéves kislány is - persze a szüleivel -, aki az óvodás korosztályt képvi­selte a közös Himnusz éneklésénél. Voltak, akiket az éjfél az Operában ért és voltak, akiket a Nyugati pályaudvar parkolójá­ban, a mínuszok társaságában. Az ő orrukról a Pa-Dö-Dő énekelte le a jégcsapokat. Olyany­­nyira, hogy az énekesnők beígérték, hogy biki­nire vetkőznek, úgy gondolva, hogy jót tesz a közönségnek, ha éjfél után első élményként megszemlélhetik az énekesnők bájait. Mindent a közönségért! De, végül is hiába várta az átfa­gyott közönség a nyárt idéző perceket... KARDOS GENOVÉVA Éjfélfelé, vidáman Fotó: KERTÉSZ GÁBOR

Next