Kurír - reggeli kiadáss, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)
1997-01-02 / 1. szám
1997. január 2. Nekünk már nyolc CILLLETVE NÉGY...) Persze azért jó, ha már az elején tisztázzuk, hogy az új évre a 8-as szám lesz a jellemző. Ne tessenek kockás papírért sikoltozni, a kijelentés valóságtartalma egészen egyszerűen ellenőrizhető: 1+9+9+7+26. Ha pedig a 26 két számjegyét is összeadjuk, megkapjuk az első egyjegyű számot, vagyis a 8-at. Gáspár Gusztáv, a népszerű karikaturista és okkult tudományokkal foglalkozó földlakó szerint ehhez egy sor különleges dolog kapcsolódik. Hogy más ne mondjunk, a 8-ast már a görögök is az igazság jeleként tartották számon, a zsidók a születés utáni nyolcadik napon metélik körül a fiúgyermekeket, Noé Ádám nyolcadik közvetlen leszármazottja volt, sőt, egy Cherio nevű okkult tudós a 888-at Jézus számának nevezi, ami összeadva 24, tehát a végén hat, s ez Vénuszhoz, a szeretet jelképéhez kapcsolható. Ellentéte a 666, amelyet a Jelenések Könyve a Fenevad számaként tart nyilván, s ez összeadva 18, illetve hát 9, ami a Marshoz köthető - a Mars és a szeretet ellentétét pedig ugye nem kell magyarázni... No de ez csak egy kis bemelegítő agytorna volt, most már tényleg nézzük magát a 8-as jegyében eltelő 1997-et! Nos, egy biztos: nem sok örömünk lesz benne. A 8-asnak ugyanis a Szaturnusz bolygóhoz van a legtöbb köze, amely a Sors planétája. Részletesebben: a megszorítottság, a szigorúság és a nehézségek jelképe. (Mi lehetett itt a Bokroscsomag idején? Kétszer nyolc? No de félre éle...) Ha pedig csak az 1+9+9+7 összeadásának első végeredményét nézzük, a 26 akkor is tele van a jövőre vonatkozó komoly figyelmeztetésekkel. Gáspár Gusztáv szerint másokkal való problémára, katasztrófára figyelmeztet, a rossz számítások, hibás tanácsok által előidézett romlásra. Globális szempontból vizsgálva 1997 legfontosabb üzenete az áldozatvállalás. Ez - ha arra gondolunk, hogy az elfektetett 8-as ráadásul a végtelen jele is egyben - bizony nem kecsegtet sok jóval. A számmisztika ismerője úgy véli: ezt az időszakot csak az vészeli át viszonylag sértetlenül, aki lelkiismeretesen felkészül a kihívásokra. Egészségügyi szempontból pedig idén leginkább a fogazatok, a csontozatok, a térdek és a lépekre érdemes fokozottabban figyelni. S hogy valami jót is hagyjunk a végére, azért örömmel jelenthetjük, hogy az önök kedvenc Kurírja reményteljes esztendő elé néz. Gáspár Gusztáv ugyanis a nevünket adó betűkhöz kapcsolódó számokból (K=2, U=6 stb...) kiakumulálta, hogy KURÍR=13, vágyás 1+3=4, ami ugye az aktuális esztendő 8-asának éppen a fele. S mivel a 4-es az anyaghoz is kötődik meg a spirituális lehetőségekhez is, a helyzet nagyszerű fejlődési, terjeszkedési lehetőségekkel kecsegtet. D. T: Az összes pezsgő elfogyott? A sós sutiból sincs már? No, hát akkor fogjuk vallatóra ezt a kissé szédülős, pöttyöt fejfájós, áremeléses, mínusz tízfokos 1997-et! Mert elég egy kis számmisztika, és a neve mindjárt elárulja a jövőt... Biztosított babácskák Gyárfás Zsuzsanna, az ÁBAegon Általános Biztosító Rt. munkatársa még szilveszterkor sem pihent, az új év beköszöntével mindjárt öt új ügyfelet szerzett a cégnek. Ő várta ugyanis a bejelentkezéseket az ország szülészeteiről éjjel kettőig, hogy azután közjegyző jelenlétében már az idén kisorsolják az éjfél és egy óra között született gyermekek közül kik lesznek az ÁB-bébik 1997-ben. Mint megtudtuk, az idei évvel beköszöntő meleg front „rekordtermést” hozott babában: a kitüntetett egy órában 16 újszülött látta meg a műtőlámpa fényét, a korábbi trenddel ellentétben sokkal több fiúcska, mint leány. A 16 baba közül az idén is egy fővárosi és négy vidéki polgárka kapta az ÁB Aranyfonál életbiztosításának 150 ezer forint induló értékű kötvényét, amely a szakember szerint 20 százalékos infláció mellett 18 év múlva másfél millió forintot ér majd. A kisorsoltak között a fővárosi ÁB-bébi Fukui Ryu Szilveszter lett, magyar édesanyját este 9 körül vitte be a japán papa a BM Központi Korvin Ottó Kórház szülészetére, hogy ott komplikációmentesen 0 óra 50 perckor megszülessen a kis Szilveszter, 3450 grammal és az átlagnál „magasabban”, 59 centisen. A család második gyermeke és az édesanya jól van, otthon pedig egy hároméves bátya várja az új öcsikét. A sorsolás két Gyöngyösön született gyermeknek is kedvezett. Kis Attila 0 óra 35, Bozsik Melinda pedig 0 óra 45 perckor született, ugyanannak az orvosnak a segítségével, mondhatni sztereóban. Szintén AB-bébi lett Kecskeméti Máté, aki nevével ellentétben a szegedi klinikán sírt fel nulla óra 15-kor, a kisorsoltak között a legrendesebb babacímre Martin Edmond pályázhat, aki éjfél után tíz perccel született, így még bekerült a sorsolásba, de nem gyötörte érte sokáig az anyukáját. Nekik és a többi kisorsolatlan újévi babának, kismamának is kívánunk jó egészséget és boldog életet. KOMORNIK VERA Szilveszter ajándéka Szilveszter Fotó: KERTÉSZ GÁBOR A kutya busafejű, kajla jószág. Kamaszkorú. Kitartóan szalad a 10-es út mentén. Reménykedve bámul minden autóra. Talán abban van a gazdi. A gazdi, akit rajongva imádott, akinek keze alá hajtotta a fejét. Aztán a gazdi autóba ültette, kirándulni vitte. Azóta nincs meg a gazdi. Elveszett. Elvitte az autó. A kajla, még jó karban lévő kutya reménykedik. Aztán átvált a túloldalra, szerencsésen, nem ütközik senkivel és semmivel. Rohan Pest felé, az otthon, a meleg étel, az elveszett szeretet felé. TÓTH ILDIKÓ sz „A jövő bizonytalan” - mondta egyszer Teller Ede. No, nem csak ő képtelen megmondani, mi lesz holnap vagy a jövő héten. Viszont terveink, reményeink azért vannak. Nem csak nekünk, egyszerű „halandóknak”. Néhány ismert írót kérdeztünk meg, szerintük milyen év lesz az 1997-es? MOLDOVA GYÖRGY - Kevesebb baj lesz idén. Már csak azért is, mert 1997 egy nappal rövidebb, mint a tavalyi év volt. Hogy javulás várható...? Egy szót sem hiszek belőle. A rosszat viszont már megszoktuk. Abban azért bízom, hogy összeomlás nem lesz. Talán túl borúlátónak tűnik, amit mondok, de mint mondani szokás, „a pesszimista a jól értesült optimista”. Emberek között mozogtam, amikor A Balaton elrablóit írtam... Láttam a mindennapjaikat, állandósult gondjaikat. Ezért vagyok pesszimista. Természetesen én sem tudom, mi történik 1997-ben vagy azután. Egyébként szerintem - hogy az idézeteknél maradjunk - „nincs nagyobb erkölcstelenség, mint a jövőért felelősséget vállalni”. BÁRÁNYT FERENC - Sok jót nem várok. Talán megszűnik az, hogy minden nappal komorabb a kedvünk. Hogy ez reális dolog-e? Van néhány politikus, akik számomra még hitelesek, és szerintük igen. Én egy baloldali pali vagyok, tehát alapvetően más rendszerben látom a boldogulást. Viszont, mivel ezt a rendszert választotta a nemzet, el kell fogadni, hogy olyan változás, amely a tömegek életét elviselhetővé teszi, másfél-két évtizedbe is beletelik. HEGEDŰS GÉZA Bonyolult kérdés, mert nem lehet a jövőbe látni. Elvárásaink, elképzeléseink természetesen vannak. Mivel bonyolult világban élünk egyaránt reménykedhetünk és félhetünk. Amiben jogosan bízhatunk akár politikailag, gazdaságilag, de erkölcsileg is, hogy nem nő tovább a szegénység. Nem lesz egyre nagyobb távolság köztük és a gazdagok között. Az ember reménykedik a közbiztonság, a kórházpolitika, az iskolarendszer javulásában. Bízom az emberekben, hiszem tudunk együttérezni másokkal. Szerintem ez az igazi hazaszeretet. (PÁSZTOR) Miféle Azt hiszem, nem szeretnék ezerkilencszázkilencvenhét lenni. Ha ezerkilencszázkilencvenhét lennék, itt állnék magam mögött egyetlen árva szerdával, ráadásul vigyorognom illenék a boldogságtól, erkélyek hűvöséről kedvemért pezsgőket hurcoltak fűtött szobákba, féltve őrzött vörösborokat kínáltak ízletes vacsorákhoz, söröket folyattak vigyázva csillogó korsók falára, szépasszonyok ravasz tincseikkel fodrásznál időztek, telefonok csörrentek ott, hol korábban a csendnek voltak csak hangjai, ismerősök kiabáltak túloldalra át engem emlegetve boldogan, zene és vidámság volt itten a minap, s csak apró szomorúság, amiért a másodpercek ismét évvé tornyosultak, s a poharakkal az idő csilingelt kicsit. Akár boldog is lehetnék tehát, ha ezerkilencszázkilencvenhét lennék, ami különben nem egy rossz szám, ezerkilencszázkilencvenhathoz képest egészen újszerű, már ha számszakilag bíbelődne vele valaki kicsinyég. Örömöm azonban aligha lenne felhőtlen, mi több, haragudnék talán, hogy megint a régi forgatókönyv: változást ígérni, reményt emlegetni, statisztikák oszlopaiból adatokat citálni, mely adatok önmagukban igen jól hangzanak, tényként közölni bátor óhajokat, s közben rám hivatkozni, engem mint jeles esztendőt megjelölni, hírbe hozni jó előre Európával is, melyhez vezetve én mint mérföldkő vagyok látható, úgy tenni, mintha rajtam múlna ez az egész, a sokfelvonásos tragikomédiából ezerkilencszázkilencvenhetet hangsúlyozni csak, mindezt oly remekül tálalni, hogy később már hiába tiltakoznék, engem kérem tessék ebből kihagyni, csak egyszerű naptári év valik, már nem lehetne, mert magam szintén benne lennék, mintha én ígértem volna bármit is, s kifogásokat kereshetnék sután, közben a hátam mögött meg összesúgnának, na nézd csak, miféle év ez itt, s kutatnák apróra mind a régi dolgokat, lássuk csak, mi újat hoztam én, én, aki csak átmeneti vendég vagyok. Meg aztán nehezen viselném a magyarázkodást, hogy időközben megváltoztam, s a húszfokos hidegben, amikor elkezdtük együtt, terveket állítva fel, egészen másnak mutattam magam, és nem esne jól, ha szilveszter táján, óév és újév között, egy ország csalódva gondolna rám. BALOGH P. FERENC ITTHON 3 Emberek vágunk Végre hátunk mögé került a karácsony és a szilveszter. Nem mintha utálnám az említett napokat, de döbbenten tapasztaltam, egyesek számára csak alibi. Még december közepén történt, hogy» egy budapesti ügyintéző központ jóharmincas hivatalnoka" kérdésemre - hogy bizonyos dossziékkal, amelyek hetek óta asztalán fekszenek, porosodnak, miért nem foglalkozik naivnak is, gonosznak is nevezhető választ adott. Azért, mondta, mert a „dolgok” elintézése bonyolult, ide is, oda is kell fordulnia, adatokat kérnie, egyeztetnie, mérlegelnie, ráadásul a munkában részt vevő férfikollégája nemsokára szabadságra megy, utána ő vesz ki néhány napot, majd a másik kolléganője piheni ki fáradalmait. - De hát ez érthető, ugye, hiszen jönnek az ünnepek - mondta. - És emberek vagyunk - érvelt a kedves hölgy. Azt kellett volna mondanom, hogy helytelenül ítéli meg a helyzetet, vagyis téved, mert a hivatalnok az hivatalnok, s csak a munkahelyén kívül ember, azaz magánember. Azonban nem akartam kioktatni, így azt sem kérdeztem meg: mi lenne a világgal, ha a kazánfűtő, a buszvezető, a hóeltakarító, a kenyérszállító, a patikus december közepén, végén azért hanyagolná feladatait, mert ő is emberi joga van az ünnepekhez. Érdekes, aki arra hivatkozik, hogy ember, az általában nagyon embertelenül szokott viselkedni... Az említett hölgy a nála lévő dossziékkal decemberben szinte semmit sem csinált. Pedig nagyon idős „emberek” egyre nyugtalanabbul várták, várják, végre kézbe vegyék ügyeik intézését. És nagyon nem értik, ami nekik életbevágóan fontos, az miként lehet egy hivatalnoknak teljesen közömbös. Talán most, hogy elmúltak az ünnepek, a bürokraták végre dolgozni kezdenek a „büróban”, az iro" " usz ' dában. z lesz nekünk az ünnep. KIBÉDI VARGA SÁNDOR ízlések és trombiták Már csak 363 napot kell várnunk, hogy ismét együttesen jelentkezzenek a kór tünetei, amelyek személyenként és szórakozóhelyenként változóak. A Budapest Sportcsarnokban például a rock and rollal megküzdők csaptak össze szilveszter éjszakáján, a gyertya fényes, műanyag asztalok és műanyag poharak mellett. A jeget dupla whiskyvel a színpadon Charlie szolgáltatta. A fellépők előtt, után, közben pedig az Old Boys adta a talpalávalót. A közönség között akadt egy négyéves kislány is - persze a szüleivel -, aki az óvodás korosztályt képviselte a közös Himnusz éneklésénél. Voltak, akiket az éjfél az Operában ért és voltak, akiket a Nyugati pályaudvar parkolójában, a mínuszok társaságában. Az ő orrukról a Pa-Dö-Dő énekelte le a jégcsapokat. Olyanynyira, hogy az énekesnők beígérték, hogy bikinire vetkőznek, úgy gondolva, hogy jót tesz a közönségnek, ha éjfél után első élményként megszemlélhetik az énekesnők bájait. Mindent a közönségért! De, végül is hiába várta az átfagyott közönség a nyárt idéző perceket... KARDOS GENOVÉVA Éjfélfelé, vidáman Fotó: KERTÉSZ GÁBOR