Kurír - reggeli kiadás, 1998. július (9. évfolyam, 177-207. szám)

1998-07-01 / 177. szám

1998. július 1. Játék az élet? Négy-öt évvel ezelőtt egy meg­nyerhető autó, lakás vagy álomút egy egzotikus országba még óriási dolognak számított. Ma már min­dennapos, hogy különféle termé­keket, illetve szolgáltatásokat efféle vevőcsalogató módszerekkel tesz­nek népszerűbbé, eladhatóbbá. Igaz, többen is kételkednek az ígé­retek valóságtartalmában. Holott azon nyeremények esetében, ame­lyek sorshúzásos módon találnak gazdára, a játékot be kell jelenteni a Szerencsejáték-felügyeletnél, vagyis gyakorlatilag kizárható a visszaélés lehetősége. Ráadásul a cégeknek sem érné meg „lenyelni” a pénzt, hiszen a nyerés ténye őket népszerűsíti, ennek van reklámér­ valóban van esélyünk? Az egyik tőke - míg ha nincs a vásárlók kö­zött egyetlen szerencsés sem, a fel­ajánlott nyeremény ellenértékének összegét a költségvetésbe játékadó­ként be kell fizetniük. Évente valamivel több mint ezer, valamilyen termékhez vagy szolgáltatás igénybevételéhez kap­csolt játék zajlik - s ebben még nincsenek benne azok, amelyeket valamilyen vetélkedő keretében ajánlanak fel a cégek, illetve am„­ hivatásos” játékos szerint igen i­ lyeket nem kell bejelenteni (ilyen például az a fajta játék, amikor nincs sorsolás, mivel a nyereményt a termékben rejtik el). Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy naponta legalább fél tucat alkalmunk adó­dik, hogy megragadjuk szeren­csénket. Éppen ezért nem is meglepő, hogy élnek köztünk olyan embe­rek, akik kifejezetten a játékokra specializálódtak, ezekből élnek. Egyikük - egy magát megnevezni nem kívánó férfi - elmondta: kívül­ről tudja, melyik kereskedelmi rá­diónak mikor van olyan műsorsáv­­ja, amelyen nyerni lehet. Havonta több mint húszezer forint a tele­fonszámlája, rengeteget költött le­xikonokra is, ám megéri, mivel a nyeremények eladásából szépen megél. Mint mondta, ahogy ő tud­ja, körülbelül féltucatnyian lehet­nek „játékspecialisták” szerte az or­szágban. Nekik egyébként rossz hír lehet, hogy éppen miattuk már ellenlépé­sek is születtek: a Sláger Rádió be­vezette, hogy aki náluk nyer, utána három hónapig nem játszhat. Sze­rintük ez így igazságos. D. T. Ki mondta, hogy Magyarországon nehéz megélni? Itt az üdülési szezon, és jószerivel bármit vásárol az ember, ételt, italt, ruhane­műt, szárnyas betétet, autót, nyaralót, egzotikus utat nyerhet. Szó­val könnyű itt boldogulni - csak egy kis szerencse kell hozzá. Ám Olyannyira hozzátartoznak már Győr belvá­rosának utcaképéhez a jellegzetes kinézetű zsebtolvajok, mint Hortobágyhoz a délibáb a csikósokkal. Lassan nem nevezheti magát igazi turistának az, akit nem zsebeltek ki az itt működő hat-hét tolvajbanda valamelyiké­nek tagjai. A Rába-parti foglaltságuk sűrűbben vezérel a sétálóutcába A Rába-parti város azon lakói, akiket él­és környékére, már szinte személyes isme­rősként fedezik fel mindig ugyanazokat a folklorisztikus arcokat. Legtöbbjükben felhá­borodást, utálatot vált ki a zsebesek szemte­lensége, magabiztossága. De biztosak is lehetnek a dolgukban, hi­szen hiába a Baross út „bekamerázása”, az elektromos szemek nem látnak be mindeho­­vá. S ezt nagyon is jól tudják a zsebtolvajok. A neves gyorsétterem bejárata felett lévő ár­kádok jó fedezetet adnak a lopáshoz. Ráadá­sul a bejáratnál keletkező torlódás olyan ki­váló lehetőséget nyújt számukra, mint hajda­nán a betyároknak a sűrű erdő, amikor éppen postakocsit akartak kirabolni. A boltosok is rettegnek a turistafolklór fő­szereplőitől, hiszen azoknak egy rendőr lát­tán az az első dolguk, hogy „behúzzanak” a legközelebbi üzletbe. S ha már bent vannak, természetesen „dolgoznak” is. A város rendőrkapitánya, dr. Kőhegyi György lapunknak elmondta, a Baross úton el­helyezett kamerás figyelőrendszer azért hozott már eredményt. Segítségével több zsebtolvajra sikerült rábizonyítni a bűncselekményt, így azokat egy időre kivonhatták a forgalomból. A nyári turistaidényben gyakoribb rendőri jelen­léttel és az ahhoz szükséges nagyobb létszám­mal kívánják elviselhetőbbé tenni a helyzetet, ám azt véglegesen megoldani nem lehet. De legalább szórólapon, egyesek szerint hangszórókon több nyelven figyelmeztetni kellene a csodálatos barokk város szépségei­ben gyönyörködő idegeneket, hogy bámész­­kodás közben vigyázzanak az értékeikre. TÓTH GYULA­ ­——— FOLKLÓR Szemmentés Amerikában nem szokatlan, hogy egy dohánygyártó cég támogatja az egészségügyet. Lassanként nálunk is felismerik, hogy segíteni nem csak a művészetet, a sportot lehet. A Philip Morris is rájött er­re, s a szemészetet szponzorálják. Szabó István Oscar-díjas filmren­dező hívta fel a vállalat figyelmét a Magyar Retina Alapítványra. El­nöke, Hatvani István professzor a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem szemészeti klinikáját is vezeti, mondta, nagy szükség lenne egy műszerre, amellyel az ideghártya-leválást lehet műteni. A sok­milliós berendezést Angliában vásárolta meg az óriáscég, s tegnap még a hivatalos átadás előtt munkába is állt. Fotó: SZAKA JÓZSEF Szocreál orvosi rendelő, kiszáradt virágok, hallgatag betegek. Csak az állandóan mosolygó Zsófia nővér vidám. Aranyoskám, a férjére vár? - szól nevetve egy középkorú hölgyhöz. Ő nem válaszol... majd megjelenik egy könnycsepp az arcán. Friss özvegy: PÁSZTOR ZOLTÁN V_______________________J wmmmmmmm­Mmmm Lassan levonul az évszázad egyik leg­nagyobb tiszai árhulláma, de a környé­ken élők mégsem lélegezhetnek fel teljesen. Hogy az ártér milyen fenye­getéseket rejt, az függ attól, milyen te­rületet öntött el a víz - tudtuk meg dr. Melles Mártától, az Országos Epide­miológiai Központ főigazgató főor­voshelyettesétől. Leginkább a vissza­maradt pocsolyákból kikelő szúnyogok jelentenek kellemetlenségeket a víz­partiaknak, de a vérszívók többnyire csak a nyugalmat zavarják. Nagyobb a baj, ha a zavaros lé a kerti árnyékszé­ket önti el, mert a tartalma a felszínre kerül, s az a part közeli ivóvízbáziso­kat is megfertőzi. Külön gond, hogy a megvadult folyó állati tetemeket is magával sodor, s azokat a legkülönbö­­ ztán­ zőbb helyeken veti partra. A nyári me­legben pedig gyorsan bomlásnak in­dulnak a testek. Ám a legnagyobb veszélyt inkább az jelenti, hogy a gátak fenntartására nem jut elegendő pénz. Kerti Andor, a Fel­­ső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vízkár-elhárítási osztályának vezetője elmondta, jelenleg évente a szükséges üzemeltetési és karbantartási költségek harmadát-negyedét kapja az igazgató­ság. A fejlesztésre sem jut elegendő pénz. Hosszú távon korszerűsítésre legalább 15 milliárd forint kellene, de évente csak hétszázmillió jut. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében tízezer hektárt borított belvíz, s a kár mértéke több milliárd forintra rúg. Sok családnak mindene odaveszett. M. L. Kétkerekű rendőrök Több mint harmincszázalékos kedvezménnyel adta a Schwinn Csepel Gyár a strandzsaruknak a BMX kerékpárokat. Száz- és kétszázezer forint között számí­tották meg a kétkerekűek árát. A különlegesen hajlékony anyagból készített, az át­lagosnál szélesebb gumiabroncsokkal felszerelt járgányoknak nemcsak biztonsá­gosnak kell lenniük, hanem gyorsnak és stabilnak is. A kerékpárcsodák árán csak azok lepődtek meg, akik nem jártak mostanában a szaküzletekben. A versenybicajok negyedmilliónál kezdődnek, de a jól felszerelt, egyszerű gépe­ket sem adják ötvenezernél alább. A fürge pedálos magyar zsaruk számára a tarta­lékok gyártását még nem kezdte meg a gyár, viszont ígéretet tettek a „géppark” bővítésére. D. ZS. ITTHON 3 Polgárban az erő K. Ferenc polgár a minap szóváltásba keveredett Z. János polgárral a helyi italmérésben. A veszekedésből verekedés lett, minek során K. Ferenc polgárt Z. Já­nos polgár fejbe gyakta egy szekercével. K. Ferenc polgár a helyszínen elhalálozott, Z. János polgárt a rendőrség gyilkosság alapos gyanújával őrizetbe vette. Meglehet, nemsokára már ilyen hírekkel lesznek tele az újságok, hiszen a Fidesz-Magyar Polgári Párt számára az ember, mint gyűjtőkategória megszűnt lé­tezni. Csak polgárok vannak. Polgár koldul az aluljá­róban, polgár emeli ki a zsebemből a tárcát a metrón, és persze polgár helyez egy másik polgártól vásárolt robbanószerkezetet egy harmadik polgár autója alá. Ha valaki kíváncsi rá, hogyan lehet egy egész nemze­tet úgyszólván minimális befektetéssel fölemelni - hát tessék. Polgárnak lenni ráadásul roppant igazsá­gos is, hiszen hiába szegény az egyik ember és kőgaz­dag a másik - mindketten polgárok. Mi ez, ha nem egyenlőség? Persze, ellenzők és irigyek mindig is lesznek. Ők mondják például, hogy ez az egész picit olyan, mint a jeti vagy a szocialista embertípus, akikről szintúgy senki sem tudta, hogy néznek ki, de folyton emle­gették őket. No de ezt tényleg csak azok mondják, akik nem polgárok. Akik nem átallják bevallani, hogy nem rokonszenveznek a jelenlegi hatalommal. Csórikáim. Hogyan is tudnának azonosulni a polgá­ri élet ideájával? Alacsonyabb rendű szellemi síkon élnek, kész csoda, hogy ennek ellenére még rájuk is vonatkoznak a polgárokat megillető jogok és köte­lességek. No de nem lesz ez sokáig így. Az ilyen pol­gárellenes, polgáridegen, a polgári társadalomhoz méltatlan egyének tanulják meg, hogy polgárnak lenni nem alanyi jog - ez dicsőség dolga. A polgár ott segít, ahol tud. Szereti hazáját és csakis igazat mond. Úgy él, hogy méltó legyen az európai uniós tagságra. Talán nem is ártana mindezt pontokba szedni. Kijönne belőlük egy tucat. DIÁN TAMÁS ________________________________| BUDAPESTI KECSKESEREG Eddig bégető harcosokról ír­tunk, de lehet, néhány mekegő egyed is a csatasorba áll. Birkák­kal együtt kecskéket is bevet a fővárosi önkormányzat vezetése a pollenallergiát kiváltó gyomnövények ellen. Demszky Gábor főpolgármester ötlete, birkákkal ké­ne lelegeltetni a nagyvárosi parlagfü­vet. Információink szerint jelentkezett a főpolgármesternél egy szakember, aki hasonló, de még jobb programot ajánl, vagyis, terelje­nek inkább kecskéket a parlagfűtől burján­zó területekre. A bir­káról már elmondták a hozzáértők, hogy nem is szereti a vi­rágzó parlagfüvet, márpedig a gyomnövény a na­pokban virágba borult. A kecske viszont mindenevő, még a zöld Trabantot is megrágja, na ahhoz van kedve. Ma rész­letezi elképzeléseit a kecskeszak­értő a Városháza Környezetvé­delmi ügyosztályán. Dr. Sándor András, a Föld­művelésügyi Minisztérium állat­­tenyésztési osztályának főtaná­csosa szerint ez az egész rém. A kecske megeszi a parlag­füvet is, ha nincs más, de arra nem lehet kényszeríteni, hogy csak a gyomnövényt legelje. Rá­adásul míg a bárány egy békés állat, addig a kecske fegyelme­­zetlen. A kecskékre jobban kell vigyázni, egyedi bánásmódot igényelnek. A mekegők nem sze­retik a tömeget, ha százan van­nak egy csapatban, rosszul érzik magu­kat, meg is beteged­hetnek. A főtanácsos elmondta, ha jövőre elindul egy ilyen program, idén már nem tartja elképzelhe­tőnek, mindenképpen ki kéne próbálni kicsi­ben. De azért sokkal biztosabb és egysze­rűbb, ha még virág­zás előtt lekaszálják a gyomot. egy agy­ VARGA CSILLA Kuríros milliomosok Milyen érzés milliomosnak lenni? Ezt a kérdést tettük fel tegnap azoknak az olvasóinknak, akik hétfőn fejen­ként 1 062 500 forintot nyertek a Kurír-lottófutam 8,5 milliós jackpotalapjából. Akadt, aki még mindig nem tudta feldolgozni, hogy a Kurír segítségével milliomos lett. Déri Antónia például elsírja magát, ha valaki megemlíti a szerencséjét... Nem akart hinni a szemé­nek. Az ő neve is szerepelt a Kurír-milliomosok listá­ján! Úgy tervezik, a több mint egymillió forint segítsé­­ével 36 négyzetméteres lakásukat - amelyben most árman élnek - egy nagyobbra cserélik. Vári Attilának a barátnője fedezte fel, hogy millio­mosok lettek. Eddig nem hitt ezekben a nagy nyere­ményekben, ám most kénytelen. Nemsokára ugyanis a saját pénztárcája vastagságán érezheti: a Kurírral való­ban több mint egymilliót nyert! Fél éve költöztek új lakásba, s most épp jókor jött a nyeremény, hiszen be kell bútorozni a szobákat. Fóti Rezsőné szerint milliomosnak lenni „egysze­rűen klassz dolog”. A pénzt igazságosan szétosztja a gyerekei, valamint édesanyja között. Szűcs Gáborné Szeleczky Zsuzsannának kellett egy kis idő, amíg felfogta, mennyit is nyertek. A fe­szültség csak órákkal a fantasztikus hír után jött ki raj­ta. Ők is lakásfelújítást terveznek, a maradékból pedig elutaznak nyaralni. A kérdés csak az, hogy hová. A fér­je ugyanis tengerpartra vágyik, míg ő a hegyekbe men­ne. Persze az is lehet, hogy mindkettőjük álma valóra válik. Naná­­ ennyi pénzből...

Next