Kurír - reggeli kiadás, 1998. augusztus (9. évfolyam, 208-237. szám)
1998-08-16 / 223. szám
6 MAGAZIN Hosszú, módszeres agónia és többéves műtéti beavatkozást követően újjáéledt a nemzet egyik jelképe, a Népstadion. A héten 45. születésnapját ünneplő intézménybe visszatér a királynő, a sportok királynője, hiszen holnapután kezdődik az atlétikai Európa-bajnokság. Kilencvenben volt olyan honatya a parlamentben, aki a temetése érdekében interpellált, de még a lebontása is túl drága lett volna, így hát megmenekült. A fordulat éve 1993, ekkor Magyarország megpályázta az 1998-as atlétikai Európa-bajnokságot, s hogy meg is nyerte, ez a körülmény életet lehelt a Népstadionba. Holnapután, amikor megkezdődik a verseny, 1800 külföldi újságíró küldi majd el beszámolóját - még soha, semmilyen rendezvényre nem volt kíváncsi Magyarországon ennyi tudósító. Két éve békeemlékműnek nyilvánították, az idén az Európai Arénák Szövetségétől hozott levelet a posta: a Népstadiont a londoni Wembley, a barcelonai olimpiai stadion, a párizsi Bercy-sportpalota zártkörű elittársasága arról értesítette: egy évig megfigyelői státust élvez a szervezetben. Jövőre teljes jogú taggá válhat e nemzeti kincs, amely egykeként maradt népi a Magyar Köztársaságban, kész, aztán úgy mékbányák helyén elkezdődött a félig lett maradt. A Népstadion gondolata már az I. világháború előtt felmerült: sportesemények és a lóversenyek adójából létre is hoztak erre a célra egy alapot. A ládafiában fialt pénz azonban az infláció áldozatául esett, a korona elértéktelenedésével így aztán az ötlet is feledésbe merült. A dossziét 1947-ben porolták le, azután, hogy negyvenhét májusában egy magyar-osztrák futballmeccsen összedőlt a nézők alatt az Üllői úti pálya tribünje. Hajós Alfréd eredeti terveit végül Dávid Károly ültette át a végleges változatba (1954-ben Kossuth-díjjal honorálták az építészt), s a politika jóváhagását követően, negyvennyolc jómagyar történelem leggigantikusabb építkezése. A korabeli sajtó így ír róla: „Huszonhét hektárnyi területen gigászi földmunka indult meg. Budapest népe magáénak érezte a születő stadiont. Szombatonként, vasárnaponként megtelt a helyszín lelkes önkéntesekkel. Hét üzem és műhelyek egész sora gyártotta a Népstadion alkatrészeit köztük 20-24 tonnás vasbeton gerendákat. Több mint félmillió köbméter földet mozgattak meg, 2100 négyzetméternyi területet márvánnyal borítottak, s a gondoskodás, a szakértelem odáig terjedt, hogy az öt esztendeig tartó építkezés utolsó három évében már szakemberek, modern locsolók és permetezőgépek ápolták, nevelték a stadion gyepszőnyegét. ” Negyvenkilencben, amikor Budapest adott otthont a Világifjúsággá húszi Találkozónak, a 4 ezer VIT-es is lapátot ragadott. A korabeli ideológia is tapsikolt, hisz az „építés a legszebb példája volt a fizikai dolgozók és az értelmiség egymásra találásának, érvényre jutott a tervezők elméleti és a kivitelezők gyakorlati tudása, kubikusok, ácsok, betonozók szorgalma”. Százan kaptak sztahanovista kitüntetést, kétszáz újítást regisztráltak, 84 gépegység dolgozott 1040 lóerő és 1860 munkaerővel. A gépek között öt toronydaru, öt bukóbika, öt kisvasúti mozdony, hernyótalpas daru, exkavátor, úthenger, 26 szállítószalag, 9 betonkeverő csapott - nyílván észveszejtő - munkazajt. A felhasznált anyagok: 45 ezer köbméter beton- és vasbeton, 25 ezer mázsa betonvas, 55 ezer köbméter kavics, 139 ezer mázsa cement. Az előregyártott elemek listája sem babapiskóta: 500 ezer darab falelem, 7670 darab vasbeton zsalu, palló és lemez, 14400 darab lépcsőfok, 9920 darab állóhelyelem, 27 ezer darab ülőhelyelem, 1790 darab 3-5 tonnás gerenda. Izzóból, hogy fény gyűljön, 18 ezret szereltek, az eredményjelző táblához pedig 150 ezer folyóméter vezetékre volt szükség. Ötvenhárom augusztus 20- án elmondhatta a népi demokrácia: van a népnek stadionja. (Szabad Nép-cím). A megnyitón 100 ezer ember szorongott a kenyér ünnepének délelőttjén, aztán a népek fegyelmezetten hazamentek, hogy délután további százezer ember megtekinthesse a Budapesti Honvéd—Szpartak Moszkva meccset. De sok tévéje van a rendezőnek, avagy az új tévés vezérlőpult . 13-án a régi Lóversenytéren, egykori szemétdombok, hol úszotthalma áilt a világon A France Football szerint a Népstadion a világ stadionjainak rangsorában a 23. helyen található. Bécsnek büszke vára, a Práter éppen csak előzi: a huszonkettedik. Ötvenháromban, amikor átadták, még a világ egyik csodájaként emlegették, manapság - az eddigi felújítások ellenére is - legfeljebb az európai átlag elérése a cél. Hogy mégis ilyen előkelő helyen szerepel a világ stadionjainak rangsorában, abban óriási szerepe van a Népstadionhoz fűződő sportélményeknek, a temérdek világcsúcsnak, a hely szellemének, ahogyan a világ fogadta az innen érkező híreket. Például, amikor az évszázad mérkőzésének, az 1953-ban a Wembleyben elért 6-3 után, egy évvel később 7-1-re vertük Angliát. Iharos Sándornak az ötvenes években futott világcsúcsai (kétszer ötezren, egyszer három mérföldön) az egész világsajtót bejárták. Vendég volt a pápa is, koncertezett a Queen, nyolcvankilencben az ENSZ emberi jogok koncertjén fellépett Bruce Springsteen, járt itt a Guns ’n Roses, s persze Pelé is. Egy világ kapta fel a fejét arra is, amikor 1986 tavaszán 3-0-ra vertük a brazilokat, vagy amikor Billy Grahem hirdette az igét. Az Aida (1992) minden idők egyik legnagyobb szabadtéri előadása volt a színházi világban. S 1990-ben csaknem csődbe jutott. Állaga siralmas volt, megszűntek a kettős meccsek, nem úgy kezelték, mint az ország szimbólumát, első számú stadionját, a nemzeti kincs részét. Az MLSZ tüntetőleg kivonult a Népstadionból. Kilencvenben a fenntartási költségek felét az állam állta, 70 millió forint volt a tébétartozás, hitelt kellett felvenni az életben maradáshoz. Ma az állami támogatás 10 százalékra csökkent, a stadion évi egymilliárd forintot maga termel ki, s nemhogy kér, de adót fizet: a tavalyi mérleg alapján több mint 300 millió forint adót fizettek be az államkasszába. Harris és Puskás a magyar-angolon 1953-ban: 7-1-re nyertünk 1998. amin véreink 3-2-vel gyalogoltak fel a Parnasszusra. A megnyitón ott feszített a Nemzetközi Olimpiai Bajnokság prezidentje, Avery Brundage is, -------Rák' --------------' ajc majd az 1960-as olimpia atlétikai 17 Rákosi-pajtásnak, hogy a Népstadion jó otthona lesz aki versenyeinek is, de aztán a NOB- ban másként szavaztak: a választás Rómára esett. Hiba volt: az építői lelkesedés lelohadt, mesterember évtizedekig nem tüsténkedett az intézményben, s csak hatvannégyben került újra szóba, hogy ugyan jó lenne befejezni a lelátó felső tésát (kakasütő), továbbá a toronyépületet is. A hatalmas létesítmény évtizedeken keresztül ázott, mállott, a betonacél elemek rozsdásodtak, a támaszok repedeztek. A statikus tervező már a hatvanas évek végén figyelmeztetett: nagyobb gondot kéne fordítani az állagmegóvásra, de az új gazdasági mechanizmus szellője magát ayolcvanas években egy-egy szakértő - ha még óvatosan is -, de már kimondja: a Népstadion oly korban épült, amikor a gyorsaság Népstadiont nem érintette meg. A m