Labdarúgás, 1978. január-december (24. évfolyam, 1-12. szám)

R­ohan az idő, s a labdarúgás hívei számára örvendetesen kö­­­zeleg június 1., az NSZK — Lengyelország nyitó mérkőzés idő­pontja, a világbajnokság küzdelmei­nek megkezdése. Az elmúlt évben még arról folyt a vita, hogy mely csapatok kerülnek be a 16-os dön­tőbe, mely csapatok okozzák az el­kerülhetetlen meglepetéseket. Ki gondolta volna, hogy Dél- Amerikában Bolívia csoportgyőztes lesz Uruguay előtt, hogy Peru biz­tosan előzi meg Chilét, vagy Euró­pában az Európa-bajnok csehszlovák csapat, a favoritnak tartott szovjet válogatott, aztán a legutóbbi VB legjobb nyolc csapata közt szereplő NDK és Jugoszlávia, vagy még a „nagy tanító” Anglia csapata sem lesz tagja a 16-os döntőnek. De ahogy Európa és Dél-Amerika csapatai között is ismétlődtek a se­lejtezőkön a meglepetések, úgy nem volt ez alól kivétel sem Afrika, sem Ázsia, hiszen a fekete világ­részt Tunisz, Ázsiát pedig Irán először képviseli a legjobbak verse­nyében. Így volt ez eddig is, és így lesz a jövőben is. Meglepetések, vá­ratlan eredmények nélkül nincs labdarúgás. Talán e bizonytalanság miatt is szeretik oly sokan. Argentínában Európát 10 csapat képviseli, Dél-Amerikát 3. Az arány látszatra Európának kedvező. Ér­dekes képet kapunk, ha összehason­lítjuk az 1974. és az 1978. évi világ­­bajnokságokon részt vevő csapa­tokat. Az 1974. évben részt vett 16 együttes közül 8 indulhat Argen­tínában. Ott lesz a VB-döntő első négy helyezett csapata, a világ­bajnok NSZK, az ezüstérmes hol­land, a bronzérmes lengyel, vala­mint a negyedik, a brazil csapat. Továbbá a skót, a svéd, az argentin és 1974-ben a legjobb nyolc közé nem jutott olasz csapat. A nyolc „újonc” a magyar, a francia, a mexikói, a tuniszi, az osztrák, a spanyol a perui és az iráni. Igaz, csak két igazi újonc van: Irán és Tunisz. Szerte a világon sokat vitatkoz­nak, vajon a legutóbbi, vagy az ar­gentínai VB képvisel-e nagyobb játékerőt? Minden összehasonlítás — amelynél az igazságot nem lehet órával vagy méterrel mérni — magában hordja a szubjektivitás ve­szélyét. Mégis, úgy vélem, az argen­tínai mezőny erősebb! Egy érv a sok közül: a 16 együttes közül 6 ott volt a legutóbbi legjobb 8 kö­zött, a most bekerült 8 újonc közül 7 pedig a legutóbbi VB-mezőny valamelyik résztvevőjét verte ki! Nagy vihart kavart a januárban megtartott csoportbeosztás. Külö­nösen az első és a harmadik cso­portba soroltak zajongtak, s kifo­gásolták a besorolást. Valóban igaz­ságtalanság történt? Azt hiszem, nem i A vak sorsolás eleve elvetendő, hiszen nem lehet a szerencsekerékre bízni egy VB szakmai, de még gaz­dasági sikerét sem. Vak sorsolással pl. kialakulhatott volna egy olyan csoport, amelyben az NSZK, Hol­landia, Lengyelország és Brazília, vagy olyan, amelyben Tunisz, Irán, Mexikó, Peru kap helyet. Egyik sem lett volna sem reális, sem igaz­ságos. A sorsolást reálisnak tartom. Ha a mi szempontunkból nézem, a má­sodik csoportban az NSZK és Len­gyelország, a harmadikban Brazília és Svédország, a negyedikben Hol­landia és Skócia a papírforma sze­rint nehezebb ellenfélnek látszik, mint nálunk a francia és az olasz együttes. Argentína a hazai kör­nyezet miatt biztos továbbjutónak tűnik, bár nem az előnyök és hát­rányok küzdenek majd egymással a pályán. Egy biztos: az első és a harmadik csoport a legkiegyen­súlyozottabb, e csoportokból bár­melyik csapat továbbjuthat, de óriá­si küzdelem lesz! A másodikból az NSZK és Lengyelország (itt csak Mexikó lehet veszélyes a lengye­lekre), a negyedikből Hollandia és Argentína előtt... Írta: BARÓTI LAJOS Skócia sikerére számíthatunk, Peru csak a hollandoknak okozhat nehéz­séget. De ezek csak latolgatások. Az utóbbi két évben látottak alapján megállapítható, hogy min­denütt keresik a csapatot. Újabb és újabb játékosoknak adnak lehető­séget a bizonyításra. Ez azt a lát­szatot kelti, hogy kevés a kialakult együttes. A próbálgatások érthetők, hiszen nem csupán egy 11 főből álló csapatot, hanem 19—22 meg­felelő játékost kell készenlétben tartani a VB sorozatmérkőzéseire. Mindenütt keresik az újat játéko­sokban és játékban egyaránt. Ez a magyarázata a szokatlan nagy számban már lejátszott és a május végéig még sorra kerülő mérkőzé­seknek. E találkozókból azonban nem szabad messzemenő következ­tetéseket levonni, sem a játékerőre, sem a várható VB-szereplésre, mert ezek a szó igazi értelmében próba­­mérkőzések, melyeken senki nem mutatja be igazi tudását, a VB-re elképzelt játékát. Hamis képet ala­kíthat ki az ellenfél kiválasztása is. Én így értékeltem az NSZK — Anglia mérkőzést is, de így nézem a brazilok európai portyáját, a hol­land, a lengyel, az olasz és francia válogatott előkészületi mérkőzéseit, de a magyar csapatét is ebben az előkészületi szakaszban. És jó lenne, ha a nézők is így tekintenék e felmérő játékokat. Az NSZK keresi Beckenbauer, Gerd Müller, Breitner, Overath, Hoeness utódait. A hollandokat Cruyff és Van Hanegem bizony­talan szereplése, Neeskens sérülése aggasztja, hiszen megbomlani lát­szik a félelmetes középpályás sor. A lengyel csapat szerkezete is meg­bomlott azzal, hogy Gadocha vissza­vonult, Lato pedig középcsatár lett. A svéd válogatott volt a legutóbbi VB legidősebb csapata, így hát fiatalítani kell. A „régiek” közül a skót látszik a legkiegyensúlyo­­zottabbnak még a féktelen Bremner nélkül is. Kérdés, hogy a meg­fiatalított olasz válogatott ki tud-e törni a bajnokságukra jellemző de­fenzív játékfelfogásból. Az angolok elleni sikerük arra mutat, hogy igen. A többi európai csapat sikereinek legfőbb tényezője a töretlen győzni­­akarás, a jó csapatjáték volt, mi­közben a nemzetközi élvonalban alig ismert, új, fiatal játékosokat vonultattak fel. A rendező Argentína, előnyös helyzetének súlya alatt néha kap­­kodóbb, mind a csapatépítés, mind a játék tekintetében. A sok egy­forma képességű, de fegyelmezet­lenségekre hajlamos, otthoni vagy európai klubokban szereplő játé­kosból nehezen lesz képes ütő­képes együttest kialakítani. A bra­zilok új csapattal jelennek meg, hiszen jóformán csak Leao, Ze Maria, Rivelino maradt a régiek közül. A peruiak a kiöregedett védők helyett keresik az utánpótlást. Me­xikó eddig is csak a tengerszint feletti nagy magasságokban volt veszélyes. A két újonc, Tunisz és Irán bizonyára szép játékot mutat majd be, valószínűleg eredmény nélkül. Látni kell tehát, hogy nemcsak a részt vevő csapatokban jelentős a változás 1974 óta, hanem a játé­kosállományban is. A nagy egyéni­ségek közül sok fog hiányozni: Beckenbauer, G. Müller, Breitner, Cruyff, Bremner, Gadocha, Rivera, Mazzola, Jairzinho, Babington és mások, akik a korábbi VB nívóját határozták meg. Ennek ellenére hiba lenne azt hinni, hogy nívótlan mérkőzések jellemzik majd a VB-t. Egészen bizonyos ugyanis, hogy ez a VB is — hasonlóképpen minden eddigihez — a tehetségek egész sorát helyezi reflektorfénybe. A mérkő­zések színvonalát olyanok fogják biztosítani — hogy csak néhány nevet említsek —, mint a brazil Cerezzo, Reinaldo, Edinha és Zico; az argentin Ardiles, Ber­­toni; a perui Munante, Velasquez; a francia Platini, Bathenay; az olasz C. Sala, P. Rossi, Tardelli; a spanyol Leal, Juanito s nem is utolsósorban a mieink közül Török, Nyilasi, Pintér vagy Törőcsik, akik mindannyian a nagy elődök nyo­maiba léphetnek. Mi jellemezte a legutóbbi VB-t? Legfőképpen az, hogy korszerűsö­dött a játék, szabadabb, kötetle­nebb lett a játékosok mozgási terü­lete. Nem különült el annyira a tá­madó- és a védőfeladat , mint még Mexikóban is. Alig akadt tét­(Fel­ytatás ■ 4. a Mal alján) 2

Next