Labdarúgás, 1978. január-december (24. évfolyam, 1-12. szám)
Rohan az idő, s a labdarúgás hívei számára örvendetesen közeleg június 1., az NSZK — Lengyelország nyitó mérkőzés időpontja, a világbajnokság küzdelmeinek megkezdése. Az elmúlt évben még arról folyt a vita, hogy mely csapatok kerülnek be a 16-os döntőbe, mely csapatok okozzák az elkerülhetetlen meglepetéseket. Ki gondolta volna, hogy Dél- Amerikában Bolívia csoportgyőztes lesz Uruguay előtt, hogy Peru biztosan előzi meg Chilét, vagy Európában az Európa-bajnok csehszlovák csapat, a favoritnak tartott szovjet válogatott, aztán a legutóbbi VB legjobb nyolc csapata közt szereplő NDK és Jugoszlávia, vagy még a „nagy tanító” Anglia csapata sem lesz tagja a 16-os döntőnek. De ahogy Európa és Dél-Amerika csapatai között is ismétlődtek a selejtezőkön a meglepetések, úgy nem volt ez alól kivétel sem Afrika, sem Ázsia, hiszen a fekete világrészt Tunisz, Ázsiát pedig Irán először képviseli a legjobbak versenyében. Így volt ez eddig is, és így lesz a jövőben is. Meglepetések, váratlan eredmények nélkül nincs labdarúgás. Talán e bizonytalanság miatt is szeretik oly sokan. Argentínában Európát 10 csapat képviseli, Dél-Amerikát 3. Az arány látszatra Európának kedvező. Érdekes képet kapunk, ha összehasonlítjuk az 1974. és az 1978. évi világbajnokságokon részt vevő csapatokat. Az 1974. évben részt vett 16 együttes közül 8 indulhat Argentínában. Ott lesz a VB-döntő első négy helyezett csapata, a világbajnok NSZK, az ezüstérmes holland, a bronzérmes lengyel, valamint a negyedik, a brazil csapat. Továbbá a skót, a svéd, az argentin és 1974-ben a legjobb nyolc közé nem jutott olasz csapat. A nyolc „újonc” a magyar, a francia, a mexikói, a tuniszi, az osztrák, a spanyol a perui és az iráni. Igaz, csak két igazi újonc van: Irán és Tunisz. Szerte a világon sokat vitatkoznak, vajon a legutóbbi, vagy az argentínai VB képvisel-e nagyobb játékerőt? Minden összehasonlítás — amelynél az igazságot nem lehet órával vagy méterrel mérni — magában hordja a szubjektivitás veszélyét. Mégis, úgy vélem, az argentínai mezőny erősebb! Egy érv a sok közül: a 16 együttes közül 6 ott volt a legutóbbi legjobb 8 között, a most bekerült 8 újonc közül 7 pedig a legutóbbi VB-mezőny valamelyik résztvevőjét verte ki! Nagy vihart kavart a januárban megtartott csoportbeosztás. Különösen az első és a harmadik csoportba soroltak zajongtak, s kifogásolták a besorolást. Valóban igazságtalanság történt? Azt hiszem, nem i A vak sorsolás eleve elvetendő, hiszen nem lehet a szerencsekerékre bízni egy VB szakmai, de még gazdasági sikerét sem. Vak sorsolással pl. kialakulhatott volna egy olyan csoport, amelyben az NSZK, Hollandia, Lengyelország és Brazília, vagy olyan, amelyben Tunisz, Irán, Mexikó, Peru kap helyet. Egyik sem lett volna sem reális, sem igazságos. A sorsolást reálisnak tartom. Ha a mi szempontunkból nézem, a második csoportban az NSZK és Lengyelország, a harmadikban Brazília és Svédország, a negyedikben Hollandia és Skócia a papírforma szerint nehezebb ellenfélnek látszik, mint nálunk a francia és az olasz együttes. Argentína a hazai környezet miatt biztos továbbjutónak tűnik, bár nem az előnyök és hátrányok küzdenek majd egymással a pályán. Egy biztos: az első és a harmadik csoport a legkiegyensúlyozottabb, e csoportokból bármelyik csapat továbbjuthat, de óriási küzdelem lesz! A másodikból az NSZK és Lengyelország (itt csak Mexikó lehet veszélyes a lengyelekre), a negyedikből Hollandia és Argentína előtt... Írta: BARÓTI LAJOS Skócia sikerére számíthatunk, Peru csak a hollandoknak okozhat nehézséget. De ezek csak latolgatások. Az utóbbi két évben látottak alapján megállapítható, hogy mindenütt keresik a csapatot. Újabb és újabb játékosoknak adnak lehetőséget a bizonyításra. Ez azt a látszatot kelti, hogy kevés a kialakult együttes. A próbálgatások érthetők, hiszen nem csupán egy 11 főből álló csapatot, hanem 19—22 megfelelő játékost kell készenlétben tartani a VB sorozatmérkőzéseire. Mindenütt keresik az újat játékosokban és játékban egyaránt. Ez a magyarázata a szokatlan nagy számban már lejátszott és a május végéig még sorra kerülő mérkőzéseknek. E találkozókból azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, sem a játékerőre, sem a várható VB-szereplésre, mert ezek a szó igazi értelmében próbamérkőzések, melyeken senki nem mutatja be igazi tudását, a VB-re elképzelt játékát. Hamis képet alakíthat ki az ellenfél kiválasztása is. Én így értékeltem az NSZK — Anglia mérkőzést is, de így nézem a brazilok európai portyáját, a holland, a lengyel, az olasz és francia válogatott előkészületi mérkőzéseit, de a magyar csapatét is ebben az előkészületi szakaszban. És jó lenne, ha a nézők is így tekintenék e felmérő játékokat. Az NSZK keresi Beckenbauer, Gerd Müller, Breitner, Overath, Hoeness utódait. A hollandokat Cruyff és Van Hanegem bizonytalan szereplése, Neeskens sérülése aggasztja, hiszen megbomlani látszik a félelmetes középpályás sor. A lengyel csapat szerkezete is megbomlott azzal, hogy Gadocha visszavonult, Lato pedig középcsatár lett. A svéd válogatott volt a legutóbbi VB legidősebb csapata, így hát fiatalítani kell. A „régiek” közül a skót látszik a legkiegyensúlyozottabbnak még a féktelen Bremner nélkül is. Kérdés, hogy a megfiatalított olasz válogatott ki tud-e törni a bajnokságukra jellemző defenzív játékfelfogásból. Az angolok elleni sikerük arra mutat, hogy igen. A többi európai csapat sikereinek legfőbb tényezője a töretlen győzniakarás, a jó csapatjáték volt, miközben a nemzetközi élvonalban alig ismert, új, fiatal játékosokat vonultattak fel. A rendező Argentína, előnyös helyzetének súlya alatt néha kapkodóbb, mind a csapatépítés, mind a játék tekintetében. A sok egyforma képességű, de fegyelmezetlenségekre hajlamos, otthoni vagy európai klubokban szereplő játékosból nehezen lesz képes ütőképes együttest kialakítani. A brazilok új csapattal jelennek meg, hiszen jóformán csak Leao, Ze Maria, Rivelino maradt a régiek közül. A peruiak a kiöregedett védők helyett keresik az utánpótlást. Mexikó eddig is csak a tengerszint feletti nagy magasságokban volt veszélyes. A két újonc, Tunisz és Irán bizonyára szép játékot mutat majd be, valószínűleg eredmény nélkül. Látni kell tehát, hogy nemcsak a részt vevő csapatokban jelentős a változás 1974 óta, hanem a játékosállományban is. A nagy egyéniségek közül sok fog hiányozni: Beckenbauer, G. Müller, Breitner, Cruyff, Bremner, Gadocha, Rivera, Mazzola, Jairzinho, Babington és mások, akik a korábbi VB nívóját határozták meg. Ennek ellenére hiba lenne azt hinni, hogy nívótlan mérkőzések jellemzik majd a VB-t. Egészen bizonyos ugyanis, hogy ez a VB is — hasonlóképpen minden eddigihez — a tehetségek egész sorát helyezi reflektorfénybe. A mérkőzések színvonalát olyanok fogják biztosítani — hogy csak néhány nevet említsek —, mint a brazil Cerezzo, Reinaldo, Edinha és Zico; az argentin Ardiles, Bertoni; a perui Munante, Velasquez; a francia Platini, Bathenay; az olasz C. Sala, P. Rossi, Tardelli; a spanyol Leal, Juanito s nem is utolsósorban a mieink közül Török, Nyilasi, Pintér vagy Törőcsik, akik mindannyian a nagy elődök nyomaiba léphetnek. Mi jellemezte a legutóbbi VB-t? Legfőképpen az, hogy korszerűsödött a játék, szabadabb, kötetlenebb lett a játékosok mozgási területe. Nem különült el annyira a támadó- és a védőfeladat , mint még Mexikóban is. Alig akadt tét(Felytatás ■ 4. a Mal alján) 2