Labdarúgás, 1989. január-december (35. évfolyam, 1-12. szám)

1989. január / 1. szám

Felelős szerkesztő: THALY ZOLTÁN Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat Felelős kiadó: DR. KIRÁLY G. ISTVÁN igazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660 Készült a Zrínyi Nyomdában 89.2517/01-66­22 Felelős vezető: a Zrínyi Nyomda vezérigazgató­helyettese INDEX: 25 501 HU ISSN: 0239-1554 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlap­kézbesítő postahivata­loknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel utca 10/A 1900 közvetlenül vagy posta­­utalványon, valamint átutalással a HELIR 216-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj: negyedévre 57 forint, egy évre 228 forint 2 Kedves Olvasónk! Bizonyára már az első pillanatban szembetűnő, hogy új lapot tart kezé­ben az olvasó, GÓL­F­LABDAJÁTÉKOK címmel. Az újság mind tar­talmában, mind formájában a több mint három évtizedes szerkesztői hagyományokat igyekszik tovább vinni. Azt az utat járjuk, melyet nagyszerű elődeink — Barcs Sándor, Hoffer József és Tabák Endre szerkesztők — jelöltek ki számunkra, és kedvelt olvasmánnyá tették ezt a szent őrületet a szakemberek és a szurkolók körében. Nagy szakmai elődök által bevezetett rovatokat, jól bevált sorozato­kat és összeállításokat közlünk, segítséget nyújtunk a lap iránt érdek­lődőknek és a gyűjtőknek abban, hogy minél könnyebben kiigazodja­nak a hazai és a nemzetközi labdarúgás — és a legnépszerűbb labda­játékok — eseményeiben, eredményeiben és híreiben, hogy évek, sőt évtizedek után is örömmel lapozgathassák kedves sportáguk történéseit. Minden lapszámban színes posztert közlünk, mely hírességeket mutat be a labdarúgás, a kézi-, kosár-, röp- és vízilabda világából. Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat gondozásában jelenik meg a lap, és mindent megteszünk azért, hogy korszerű, friss és tartalmas új­ságot kapjon kezébe továbbra is a Kedves Olvasó. Hiszünk a gólban , amely e játékok sava-borsa — és a tartalmas, mindig előbbre vivő eredményes megújulásban, melyet ezentúl a GÓL közvetít az Önök számára. Sajátságos bújócska, ára: 2-2 — Nagyon el vagy kesered­ve? — kérdeztem Mezey Györgyöt 1988. december 11- én, úgy tizenkét óra után, amikor kicsit meg­rogyva ballagtunk be a mál­tai Lagu repülőtér indulási csarnokába. Rám nézett, s abban minden benne volt. De azért a biztonság ked­véért így válaszolt: — Hát, nézd, veszítettünk egy pon­tot, s most nem tudom egé­szen pontosan megmondani, ez végzetes-e vagy pótolha­tó? Kérdés: az írek, észak­írek, spanyolok közül meg­­teszi-e még valaki ezt a szí­vességet, hogy ugyanúgy el­­hullajt egyet vagy kettőt a szigeten. Az 1-1 után kis zavar tá­madt, majd újra jöttek a többé-kevésbé pontos átadá­sokkal felépített akcióink. Kékesi beindult, mint a rakéta, fel is vágták tisz­tességgel. A 11-est Kdprich nyugod­tan gurította a jobb alsó sarokba, s az események ezután is úgy folydogáltak, ahogyan nekünk ízlett. A máltaiak olykor blőd, BLSZ III- as meccseken látható technikai hibákat vétettek, cseppet sem nézett­­ki úgy a helyzet, hogy itt valami még zavarhatja dolgainkat. Valami nem, de Busuttil igen, újra a jó helyre in­dult a 91. percben. Kö­zelről szerencsésen a há­lóba talált, s a mieink csak tanácstalanul néztek a kispadok felé: „Gyuri bá­csi, igaz ez?” Igaz. Hogy okokat boncol­gassunk, ahhoz vissza kell nyúlni egy kicsit. Pontosan októberig. Amikor kipattant a vesztegetési ügy. Mert at­tól egyszerűen lefejeződött a magyar válogatott... Gondolunk itt egy Détárira, egy Garabára , talán ép­pen ők ketten hiányoztak a legjobban Vallettán. Sajátságos bújócska volt ez a 2-2, Mezeyvel fizettet­tek egy olyan számlát, ahol nem ő volt a „fogyasztó”. 1988-ban utoljára ültünk le egy kis röpke eszmecse­rére a kapitánnyal, aki 1989 előtt éppen 35 olyan válo­gatott mérkőzést számlál, amelyen ő ült a kispadon, pontosabban állt a kor­mánykeréknél. A görögök elleni 0-3 után akadtak nehéz napjaid, nemde? — Ez az egész bundaügy úgy nyúlik, mint a rétes­tészta. A sajtóban megje­lent, hogy az MLSZ Etikai Bizottsága is elítéli a vét­keseket, és példás bünteté­seket követelt. Nos, ekkor szántam rá magam arra, hogy én is nyilatkozom. Most is az a véleményem, ami akkor volt. Óriási a káosz, a jelenlegi elnökség végképp nem tudja, bajt is tegyen. Én úgy hiszem, várja már mindenki 1989 tava­szát, amikorra majd meg­választják az alulról épít­kező, demokratikus alapo­kon álló elnökséget. Ha ez az interregnum tovább tart, nem tudom, mit várhatunk el március 8-tól, amikor a Népstadionban fogadjuk Ír­ország válogatottját az újabb vb-selejtezőn. — Én nagyon sokat nem tudok arról mondani, hogy milyenek is lesznek azok a választások. Remélem, vég­re hozzáfoghatunk hosszú távú tervem végrehajtásá­hoz, pontosabban az MLSZ végre érdemileg is foglal­kozhatna azzal, hogy a terv végrehajtása megkezdődjön. Az idő valóban telik ... Az utóbbi két válogatott találkozón az NB I fiataljai kaptak bizonyítási lehetősé­get, s szerintem látványo­san bebizonyosodott, hogy még eléggé éretlenek e fel- )

Next