Labdarúgás, 1989. január-december (35. évfolyam, 1-12. szám)
1989. január / 1. szám
Felelős szerkesztő: THALY ZOLTÁN Kiadja az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat Felelős kiadó: DR. KIRÁLY G. ISTVÁN igazgató Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest VI., Révay utca 16. Telefon: 116-660 Készült a Zrínyi Nyomdában 89.2517/01-6622 Felelős vezető: a Zrínyi Nyomda vezérigazgatóhelyettese INDEX: 25 501 HU ISSN: 0239-1554 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a kézbesítőknél, a posta hírlapüzleteiben és a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) Budapest XIII., Lehel utca 10/A 1900 közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 216-96 162 pénzforgalmi jelzőszámra Előfizetési díj: negyedévre 57 forint, egy évre 228 forint 2 Kedves Olvasónk! Bizonyára már az első pillanatban szembetűnő, hogy új lapot tart kezében az olvasó, GÓLFLABDAJÁTÉKOK címmel. Az újság mind tartalmában, mind formájában a több mint három évtizedes szerkesztői hagyományokat igyekszik tovább vinni. Azt az utat járjuk, melyet nagyszerű elődeink — Barcs Sándor, Hoffer József és Tabák Endre szerkesztők — jelöltek ki számunkra, és kedvelt olvasmánnyá tették ezt a szent őrületet a szakemberek és a szurkolók körében. Nagy szakmai elődök által bevezetett rovatokat, jól bevált sorozatokat és összeállításokat közlünk, segítséget nyújtunk a lap iránt érdeklődőknek és a gyűjtőknek abban, hogy minél könnyebben kiigazodjanak a hazai és a nemzetközi labdarúgás — és a legnépszerűbb labdajátékok — eseményeiben, eredményeiben és híreiben, hogy évek, sőt évtizedek után is örömmel lapozgathassák kedves sportáguk történéseit. Minden lapszámban színes posztert közlünk, mely hírességeket mutat be a labdarúgás, a kézi-, kosár-, röp- és vízilabda világából. Az Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó Vállalat gondozásában jelenik meg a lap, és mindent megteszünk azért, hogy korszerű, friss és tartalmas újságot kapjon kezébe továbbra is a Kedves Olvasó. Hiszünk a gólban , amely e játékok sava-borsa — és a tartalmas, mindig előbbre vivő eredményes megújulásban, melyet ezentúl a GÓL közvetít az Önök számára. Sajátságos bújócska, ára: 2-2 — Nagyon el vagy keseredve? — kérdeztem Mezey Györgyöt 1988. december 11- én, úgy tizenkét óra után, amikor kicsit megrogyva ballagtunk be a máltai Lagu repülőtér indulási csarnokába. Rám nézett, s abban minden benne volt. De azért a biztonság kedvéért így válaszolt: — Hát, nézd, veszítettünk egy pontot, s most nem tudom egészen pontosan megmondani, ez végzetes-e vagy pótolható? Kérdés: az írek, északírek, spanyolok közül megteszi-e még valaki ezt a szívességet, hogy ugyanúgy elhullajt egyet vagy kettőt a szigeten. Az 1-1 után kis zavar támadt, majd újra jöttek a többé-kevésbé pontos átadásokkal felépített akcióink. Kékesi beindult, mint a rakéta, fel is vágták tisztességgel. A 11-est Kdprich nyugodtan gurította a jobb alsó sarokba, s az események ezután is úgy folydogáltak, ahogyan nekünk ízlett. A máltaiak olykor blőd, BLSZ III- as meccseken látható technikai hibákat vétettek, cseppet sem nézettki úgy a helyzet, hogy itt valami még zavarhatja dolgainkat. Valami nem, de Busuttil igen, újra a jó helyre indult a 91. percben. Közelről szerencsésen a hálóba talált, s a mieink csak tanácstalanul néztek a kispadok felé: „Gyuri bácsi, igaz ez?” Igaz. Hogy okokat boncolgassunk, ahhoz vissza kell nyúlni egy kicsit. Pontosan októberig. Amikor kipattant a vesztegetési ügy. Mert attól egyszerűen lefejeződött a magyar válogatott... Gondolunk itt egy Détárira, egy Garabára , talán éppen ők ketten hiányoztak a legjobban Vallettán. Sajátságos bújócska volt ez a 2-2, Mezeyvel fizettettek egy olyan számlát, ahol nem ő volt a „fogyasztó”. 1988-ban utoljára ültünk le egy kis röpke eszmecserére a kapitánnyal, aki 1989 előtt éppen 35 olyan válogatott mérkőzést számlál, amelyen ő ült a kispadon, pontosabban állt a kormánykeréknél. A görögök elleni 0-3 után akadtak nehéz napjaid, nemde? — Ez az egész bundaügy úgy nyúlik, mint a rétestészta. A sajtóban megjelent, hogy az MLSZ Etikai Bizottsága is elítéli a vétkeseket, és példás büntetéseket követelt. Nos, ekkor szántam rá magam arra, hogy én is nyilatkozom. Most is az a véleményem, ami akkor volt. Óriási a káosz, a jelenlegi elnökség végképp nem tudja, bajt is tegyen. Én úgy hiszem, várja már mindenki 1989 tavaszát, amikorra majd megválasztják az alulról építkező, demokratikus alapokon álló elnökséget. Ha ez az interregnum tovább tart, nem tudom, mit várhatunk el március 8-tól, amikor a Népstadionban fogadjuk Írország válogatottját az újabb vb-selejtezőn. — Én nagyon sokat nem tudok arról mondani, hogy milyenek is lesznek azok a választások. Remélem, végre hozzáfoghatunk hosszú távú tervem végrehajtásához, pontosabban az MLSZ végre érdemileg is foglalkozhatna azzal, hogy a terv végrehajtása megkezdődjön. Az idő valóban telik ... Az utóbbi két válogatott találkozón az NB I fiataljai kaptak bizonyítási lehetőséget, s szerintem látványosan bebizonyosodott, hogy még eléggé éretlenek e fel- )