Létünk, 1985 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1985-03-01 / 2. szám

MARCEL DUCHAMP Arturo Schwarz FIATAL FÉRFI ÉS NŐ TAVASSZAL . . . Valóban, itt sokkal inkább, mint másutt, elsősorban a primordiális Androgin újraterem­tésének szükségességéről van szó, akinek min­den hagyománya bennünket tart fenn, vala­mint inkarnációjának szükségességéről, minden kívánatos és kézzelfogható felett, rajtunk ke­resztül. Andre Breton Egy mindig új, mindig más személyiség, az ellentmondásukban összetévesztett nemek iránti szerelem támad fel szüntelen vágyaim betel­jesüléséből. A birtoklás minden gondolata ter­mészetszerűleg idegen tőle. Paul Eluard A Fiatal férfi és nő tavasszal 1911 elején készült; ez a festmény Duchamp első olyan munkája, amely egyértelműen szakít korábbi imp­resszionista, fauvista és cézanne-ista kísérleteivel. Ugyancsak az első, amelyen nem érezhető mások hatása — azoké a festőké, akikre rá-rá­­pillantott korábban: Toulouse-Lautrec, Porain, Gauguin, Redon, Matisse, és tulajdon fivére, Villon. S végezetül, itt találkozunk először a Nagy Üveg alaptémájával. Hajtanunk kell arra a feltételezésre, hogy valami fontos esemény történhetett 1911-ben, olyan, aminek hatására virágba szökkent Duchamp személyisége, s felgyorsult a benne zajló individuá­­ciós folyamat. (§1) Maga Duchamp­­is megérezhette, hogy ennek a festménynek a mélyebb motivációi előmozdították személyiséggé válását, mert néhány hónappal később nagyobb méretben is meg akarta festeni ugyanezt a témát. Igen, de ama bizonyos erős érzelmi benyomás, amelynek hatására megszületett a Fiatal férfi és nő tavasszal, valószínűleg sokat vesztett erejéből, vagy talán föl sem idéződön újra; tény, hogy Duchamp elégedetlen volt a második változattal, s befejezetlenül félretette. Három év múltán vette elő csak a vásznat, s ráfestette a „Stoppage”-ok hálózatát (1914). A Fiatal férfi és nő tavasszal tüzetesebb vizsgálata arra a megálló- 274

Next