Levéltári Szemle, 36. (1986)
Levéltári Szemle, 36. (1986) 3. szám - DOKUMENTUM - Erdész Ádám: Kovács Imre pályaképéhez: Kovács Imre és Kner Imre levelezése, 1936–1937 / 49–67. o.
ték kiszelektálódik a parasztság köréből és a legfontosabb mesterségben a legkevésbé alkalmasok maradnak benne, vagyis azok, akik semmi másra nem valók. Ez bűnös és ostoba dolog. De ugyanilyen bűnös és ostoba dolog, hogy még ez a fordított szelekció sem történik helyesen és igazságosan, hanem szülői hiúságok és vágyak szerint. Aki szégyenli a maga paraszt voltát, aki a fiából „valami jobbat" szeretne nevelni, az taníttatja „úr"-nak a gyerekét. Én közelről láttam ezt Mezőtúron, ahol 84-en voltunk első gimnáziumban, s ahol annak idején a negyedikig az osztálynak több mint fele hullott el. Csupa jómódú parasztnak a fia, akibe beleoltották az úrhatnámságot, s akinek azzal kellett kiválnia az iskolából, hogy nem állhatta ott meg a helyét s ezzel a csalódással, örökös úrgyűlölettel ment vissza parasztnak. Társadalomszemléletünkben és hamis presztí[zs] szempontokban van a hiba és abban, hogy igenis, jól született úrnak lenni még ma is hihetetlen helyzeti előnyt jelent a társadalomban. Erre vágyik mindenki, azt hiszi, hogy a hivatali és szellemi foglalkozások könnyű és félig-meddig ingyen kenyeret, s holtig való biztonságot jelentenek. Ha elérhetnénk azt, hogy a paraszt a mostani gőg helyett igaz szeretetet és büszkeséget érezhetne mesterségével szemben, s nem „politikai kősziklának" neveznék és tartanák, hanem annak, aki egyik legfontosabb termelési ág szakértő művelőjének, akkor talán benne maradna a benne született emberanyag java a mesterségben és boldogulna is benne. De mint tudja, az új középiskolai javaslat érettségijét is azzal konferálták be, hogy az majd kirostálja az emberanyagot és akkor az elsőrendű emberanyag mehet a szellemi pályákra, a másodrendű anyag pedig a gyakorlatiakra. Sok-sok példát tudnék arra mondani önnek, hogy mennyire téves beállítás ez, s mennyire beteg, a reális tényeket nem ismerő szelekciós szempont, mert hiszen a szellemi munka célja is az, hogy a gyakorlati munkát tökéletesítse és előbbre vigye és erre csak akkor lehet képes, ha belülről ismeri a gyakorlati pályákat. — Ha majd újra Gyomán lesz, juttassa eszembe az 50 Lux esetét, a szedőterem világításának megoldásával. Végeredményben igenis nagyon sokat tehetünk a parasztság felemeléséért és megmentéséért. Elsősorban azzal, hogy több és jobb iskolát adunk neki, amelyben jobb tanterv alapján, nekivalóbb dolgokat intenzívebben tanítsunk neki. Ez az iskola azt is tűzte ki céljául, hogy erősítse a paraszt öntudatát, emelje önérzetét és tanítsa meg arra, hogy a maga emberségéből, a maga körén belül tanuljon meg felemelkedni. Nem tudom pontosan megfogalmazni azt, hogy mire gondolok, de ha ön most Apám emlékiratait olvassa, akkor látni fogja, mi az, amikor valaki öntudatos igazi polgár, akit szellemileg kielégít a maga mestersége, aki semmilyen foglalkozásnál nem tartja a magáét hátrábbvalónak, s aki mindig és mindenben csak a maga erejére épít, csak a maga képességeiből akar megélni és benne van a jobbra, a tökéletesebbre való törekvés, az önmagával való termékeny elégedetlenség is. Neki ismételten kínáltak fel felsőbb támogatást és mindig, következetesen visszautasította azt. Ma pedig minden koncepció elsősorban arra van alapítva, hogy a meginduláshoz szükséges eszközöket a köztől akarja elvenni és a közből akar megélni. Márpedig azt, amit a köztől kaphatunk, a köz mindig csak tőlünk veheti el, s amikor visszakapjuk, számításba kell vennünk azt, hogy legalább 40% adminisztratív költséget kell levonni belőle. Ami pedig a politikai tevékenységet illeti, az most csak elhárító és védekező lehet szerintem. Pontosan be lehet bizonyítani, hiszen mindenki százával láthatja saját ismeretségi körében a példákat rá, hogy a védelem és támogatás nem erősítette a magyar középosztályt, pedig a Tiszák elég sokat áldoztak