Levéltári Szemle, 36. (1986)

Levéltári Szemle, 36. (1986) 1. szám - Dégi István: A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi és megyei archívumainak munkájáról / 3–8. o.

DÉGI ISTVÁN A Magyar Szocialista Munkáspárt fővárosi és megyei archívumainak munkájáról Az MSZMP Központi Bizottságának Titkársága 1958-ban határozott arról, hogy három-négy éven belül a budapesti és megyei pártbizottságok politikai irányí­tásával működő helyi pártarchívumokat kell létrehozni, vagyis az 1961—1963 közötti időben az illetékes pártbizottságoknak gondoskodniuk kellett az archí­vumok működésének megindításáról. Az archívumok létrehozásának szükséges­ségét azzal indokolták, hogy a párt, a KISZ, a munkásőrség működése során keletkezett régebbi iratokat külön kell választani a folyó munkához szükséges ügykezelési és ügyintézési iratoktól. Biztosítani kellett azok megfelelő, bizton­ságos őrzését, rendezését és hozzáférhetővé tételét a tudományos kutatás szá­mára. A Központi Bizottság Pártgazdasági Osztályának útmutatása nyomán az il­letékes pártszervek veze­tői megkezdték a határozat végrehajtásával kapcsolatos feladatok megjelölését, s nem kevés nehézség leküzdésével megteremtették a tárgyi és személyi feltételeket. Az első archívumok már 1961-ben létre is jöttek. Zömük 1962-ben alakult meg, 2—3 megyében 1963-ban. Ezzel kiépült és — az 1948 őszén felállított központi pártarchívum irányításával — megkezdte műkö­dését a magyar pártarchívumok hálózata. A hálózat és az állami levéltárak rendszerének viszonyát a Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1973-ban szabályozta, amennyiben kimondta az állami levéltárak és pártarchívumok egymás mellé rendeltségét, kodifikálta utóbbiak önálló létezését. Az archívumvezetők döntő többsége a pártapparátus politikai munkatársai­ból került ki. A budapesti archívum kivételével a többi helyen egy évtizedig egyetlen személy végezte a levéltári teendőket. Csak az 1972-es titkársági ha­tározat alapján vált lehetővé, hogy még egy személyt foglalkoztathassanak. Ma már az archívumok többségében 2, néhány helyen 3 személy dolgozik főállás­ban, helyenként tiszteletdíjasokat is foglalkoztatnak. A határozatnak megfelelően a helyi archívumok a megyei (budapesti) párt­bizottságok székházaiban nyertek elhelyezést. Általában egy raktárt és egy dol­gozószobát biztosítottak a munkához. Kutatószoba kezdetben csak néhány he­lyen volt. Többé-kevésbé már ekkor megvalósultak a raktárak biztonságtech­nikai követelményei: a terhelhetőség, a tűzvédelem, a nedvesség elleni védelem. A raktári­spezetekre vonatkozó becslések tévesnek bizonyultak, vagyis az archí­vumok többségében 10—15 év elteltével megteltek a raktárak. Ezen a helyzeten különböző megoldásokkal sikerült változtatni: új székház épült, illetve új épület­szárnnyal bővült a székház (Borsod, Nógrád, Fejér és Zala megyében), korszerű tömör állványt szereltek fel (Budapesten), munka- és raktárszobákat kaptak a meglevők mellé (Csongrád, Pest, Győr, Szolnok, Vas, Veszprém és Tolna me- 3

Next