Levéltári Szemle, 42. (1992)
Levéltári Szemle, 42. (1992) 2. szám - MÉRLEG - Böőr László: Kőrösök vidéke. Honismereti füzet / 91–92. o.
meg is valósítja: a 2. kötet egy-két tanulmányát leszámítva valamennyi írás könnyen érthető, csaknem az élő beszéd szabadosságát, közvetlenségét követi. Nem jellemző a precíz forrásmegjelölés sem, bár a legszükségesebb irodalmi forrásokat majdnem minden esetben közli. Így válnak még a különböző feldolgozások is inkább „közleményekké", amely az ismeretterjesztésnek kétségtelenül olvasmányosabb eszköze. (Csak zárójelben egy apró kritikai megjegyzés: szószerinti idézetek, idézőjel használata esetén még az ilyen jellegű feldolgozásokban is illik a szerzőt feltüntetni...) Találunk ugyan a füzetekben törekvést a különböző rovatok kialakítására, ezek azonban még nem állandósultak. Ezt a bizonytalanságot, kialakulatlanságot mutatja a füzetek címlapján található, az egyes témaköröket feltüntető felsorolás változékonysága, de ez ugyanúgy érzékelhető a füzeteken belül is. Ez a fajta „laza" szerkesztési mód azonban egyáltalán nem válik az egyes kötetek hátrányára. Következetes viszont a szerkesztő a füzetek — kötetek — tartalmának kiválasztásában. A legfontosabb szempont nyilvánvalóan a Körösök vidékéhez — lényegében Békés megyéhez — való kötődés, de emellett — véleményem szerint helyesen — helyet biztosít országos évfordulós események jelentőségének bemutatására, kiemelkedő személyek életútjának ismertetésére. A szerkesztő azonban itt is jó érzékkel tart arányt: a 4 füzetben megjelent összesen 83 közlemény közül csupán mintegy 17—18 az, amelynek nincs Békés megyei vonatkozása. A megjelent publikációk lényegében 3 műfajba sorolhatók: életrajzok, forrásközlések és feldolgozások. Szám szerint a legtöbb az életrajzi feldolgozás, amelyben megtalálhatóak azok, akik a Körösök vidékén éltek és alkottak, megtalálhatóak azok, akik csak munkájuk során kerültek kapcsolatba e vidékkel, és jó életrajzot olvashatunk azokról a kiemelkedő személyiségekről, akik semmiféle kapcsolatban nem voltak ezzel a környékkel, de életük ismerete mindenképpen az általános műveltség része (pl. Szilárd Leó, Deák Ferenc, Zrínyi Miklós, Madách Imre, Kölcsey Ferenc) Ők általában egy-egy évforduló kapcsán kerültek a füzetek lapjaira. Az ismertetett személyek köre egyébként igen széles skálán mozog: vannak köztük történeti személyiségek (pl. Sebes György, Harruckern János György, Péter András), jeles történetírók és kutatók (pl. Banner János, Justh Zsigmond, Féja Géza, Szabó Károly, Palugyay Imre), jól ismert, vagy kevésbé ismert helyi művészek, alkotók (pl. Justh Zsigmond, Ybl Miklós, Jantyik Mátyás, Kohán György). Az életrajzok tömörek, jellemzőek, valóban a legszükségesebb tudnivalókat tartalmazzák. A feldolgozások szinte kivétel nélkül történeti vonatkozásúak. Közülük nagyon kevés a nem megyei vonatkozású, a többség szoros értelemben vett helytörténeti témát dolgoz fel. A feldolgozások egy része valamilyen kerek évfordulóhoz kapcsolódik (pl. a települési évfordulók), de a nagyobb rész a vidék múltjának jelentős kultúrtörténeti (pl. címer), köztörténeti (telepítések, hadi események, tömegmegmozdulások) eseményeit eleveníti meg, teszi ismertté. Különösen érdekesek azok az írások, amelyek műemlékeket, építészeti emlékeket, nevezetes épületeket mutatnak be. (Újkígyósi templom, kétegyházi Almásy kastély stb.). Hiányérzetünk csupán amiatt támad, hogy arányaiban kevés a községek, falvak múltjára vonatkozó feldolgozás és jobbára az amúgy is jobban ismert városokról írnak. A füzetekben aránylag kevés a forrásközlés. A szöveghű közlések esetében mindenkor találunk rövid bevezetőt, a megértést elősegítő értelmező — magyarázó jegyzeteket, amelyek szintén alapkövetelményei egy széles körű ismeretterjesztésre készített kiadványnak. Reméljük, hogy a biztatóan indult sorozatnak még hosszú ideig lesz folytatása. Böőr László