Levéltári Szemle, 73. (2023)

Levéltári Szemle, 73. (2023) 2. szám - Műhelymunkák - Brunner Attila: Levéltári segédlet mint adatbázis Nagykőrös és Kiskunfélegyháza építési ügyiratainak elemzése

Brunner Attila A lakócélú épületek többféle típusba sorolhatók. A nagyobb méretű, reprezentatív pol­gárházak mellett épültek ezek stílusát utánzó, hagyományos tömegű és alaprajzú paraszt­házak, és a stílusjelleget nélkülöző, hagyományos parasztházak. Ha minden építkezést figyelembe veszünk, akkor az építőtevékenységben a szecessziós építkezések arányszáma ezek között igen alacsony. 1907-ben a 34 lakóépület közül 8 nagyobb polgárház épült, és ebből 2 volt szecessziós. 1910-ben 38 lakócélú épület közül mindössze három polgárház, és mindhárom szecessziós, továbbá egy szecessziós melléképület. A többi épület hagyo­mányos tömegű, soros alaprajzú parasztház volt, többségében mindenféle díszítés nélkül, kettőn pedig minimális, historizáló szemöldökpárkányokat láthatunk. Az időben előreha­ladva azonban a szecessziós stílusjegyek egyre több építési terven jelentek meg, noha ezek aránya összességében nem magas. 1911-ben 41 lakóépületből 8 volt szecessziós polgárház, 1912-ben 55-ből 7, 1913-ban 44-ből 14, 1914-ben pedig 30-ból 7. Összességében az ügyiratok alapján jól kirajzolódik az élénk építőtevékenység, en­nek periódusai, de korlátai is. Ezeknek a periódusoknak stiláris szempontból is jelen­tőségük volt. Nagykőrös Nagykőrösön eltérő a helyzet, és az eltéréseket csak részben magyarázza, hogy itt rö­­videbb időszakasz vizsgálható és kevesebb az ügyiratok száma. Az eltérések a város építőipari szerkezetének sajátosságaira mutatnak. A lakóépületek jelentős része például többfunkciós volt, egy-egy helyiségében bolt (kereskedés, gyógyszertár) működött, az emeletesek esetében pedig a földszintet üzlethelyiségek foglalták el és a lakófunkció az emeletre korlátozódott. Az adatbázisban ezeket lakóépületként tüntettem fel, az önálló üzlethelyiség építésére vonatkozó ügyiratokat elkülönítettem. (4. ábra) A magán- és a középítkezések ügyiratainak száma szinte teljesen átfedi egymást. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Nagykőrösön ilyen kevés közberuházás történt, csu­pán azt, hogy az azokra vonatkozó iratok nem szerepelnek az ügyiratjegyzékben. (Hi­ányzik belőle például a Postapalota gazdag dokumentációja, amely a tervekkel együtt a tervtári gyűjteménybe került, hasonlóan a polgári leányiskolához és több más városi középülethez.) Ezért Nagykőrösön a számok alapján inkább csak a magánépítkezések mennyiségének alakulására lehet következtetni. Az építési tevékenység az 1890-es évek elején szökkent szárba, az 1892-es csúcsot csak tíz évvel később haladta meg az ügy­iratok száma. Addig azonban megtörtént egy nagyon mély - és sajnos a fennmaradt iratok alapján egyelőre nem magyarázható - törés, 1896-ra majdnem úgy esett vissza az építkezések száma, mint 1914-ben. (1896-ban 7,1914-ben 34, de 1915-ben csak 3 épít­kezésre található adat a vizsgált iratokban.) 1896-tól az építőtevékenység lassan indult növekedésnek, és csak 1900 után lendült fel ismét. Az 1900 és 1914 közé eső közel másfél évtized amplitúdiói ellenére is virágkor, ekkor átlag évi 37 építkezés történt. A maxi­mumot 1903-ban 52, a minimumot 1906-ban 19 építkezés jelenti. Az 1905-1906-os bel­politikai válság tehát ugyanúgy, mint Kiskunfélegyháza esetében is, az építőtevékenység visszaesését vonzotta maga után. 36 Levéltári Szemle 73. évf.

Next