Levéltári Szemle, 73. (2023)

Levéltári Szemle, 73. (2023) 3. szám - Forrás és érték - Pálfi Ádám: Az árverésen vásárolt Petőfi-kéziratok megoldatlan rejtélye

Pálfi Ádám De vajon miért merülhetett fel a polgármesterben gyanú a kéziratok eredetiségét illetően? Ennek bizonyára két oka lehetett. Az egyik, hogy az aukciós katalógus 50. olda­lán szerepel egy olyan kitétel a Lantos R.T. által felkért szakértő dr. Mikes Lajostól, ami felkelthette Dezső gyanakvását: „A 11. 12. 13. tételekre vonatkozóan meg kell jegyeznem, hogy csak hónapokig tartó hosszas tanulmányok után döntöttem amellett, hogy ezek a kéziratok mind Petőfi eredeti kézírásai.”11 Mikes eredetiségben való bizonytalanságán túl a hezitálás másik indoka a levélben már említett múzeumtól származó szakértői vélemény volt. A polgármester iratai között ugyanis a szerencsés körülményeknek köszönhetően fennmaradt Zsinka Ferencnek, a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárnokának személyes hangvételű levele, amelyben az árverésről, illetve a kéziratok tárgyában szerzett észrevételeiről a következőképpen számol be: Akartalak 11. én, mert nem ártott volna beszélgetnünk előzőleg az aukcióról, amely iránt nem volt úgy látom valami nagy érdeklődés. Az árak irreálisak voltak. Nem tudom Te mit vettél meg. Ha azonban a 11. 12. 13. számok valamelyike jutott birtokodba, figyel­meztetlek, hogy azok a darabok erős kétséget hagynak fenn az iránt, mintha azok Petőfi sajátkezű írásai volnának. Szendrei Júlia írta le őket s már csak ezért sincs meg az értékük, amekkorát nekik a tulajdonosok adtak. Hogy a Petőfi eredeti kézírása-e vagy nem a há­rom tétel, mi itt nem vitatkozunk. Mi nem tarthatjuk eredetinek, hogy Mikes is hónapokig habozott, arról maga tesz bizonyságot a katalógus 50. lapján. Hogy ő mily bizonyítékokra támaszkodik, az az ő dolga, Rédey Tivadar kollegám, aki alaposan végig­nézte a darabokat Szendrey Júlia másolatának tartja. Nem tudom, ezek közül valamelyiket vetted-e meg, ha úgy van a dolog, amint gyanítom, drága vásárt csináltál. És a jövőre azt a tanácsot adhatom, hogy jó beszélni ilyen vételeknél szakemberekkel, a tévedések könnyen elkerül­hetők ekképpen. Az egyik darabot az említettek közül Szalay szegedi főkapitány vette meg, s mikor Rédey figyelmeztette, úgy hallom óvást emeltel. A polgármester egy válaszlevélben köszönte meg a tájékoztatást Zsinka Ferencnek, aki felhívta figyelmét a kétes eredetre. Levelében többek között megemlíti barátjának, hogy óvást nyújt be a Lantos cég ellen, és amennyiben az ügyet nem lehet békés keretek között elintézni, akkor majd bírósági eljárás keretében kerül sor a Petőfi-verskéziratok eredetének tisztázására. Az események a kézirat megvásárlását követően néhány hét alatt meglepő fordulatot vettek. Ennek magyarázatához teljes terjedelmében szó szerint közlöm Dezső Kázmér levelét, amelyet a Lantos Rt. vezetésének jutatott el: 11 Szendrey, 1928:50. A katalógus a függelékkel együtt hat részből áll: I. Arany János elveszett kéziratai, II. Petőfi Sándor ismeretlen kéziratai, III. Szendrey Julia naplója, vallomása és utolsó üzenete férjé­nek, IV. Szendrey Julia, Szendrey Marika, Petőfi István, Petőfi Zoltán, Orlay-Petr­es Soma, Függelék: V. A Meltzl-féle hagyaték, VI. Egyéb kéziratok. 12 MNL PVL V. 276. b. 103/1928. 36 Levéltári Szemle 73. évf.

Next