Magyar Lexikon 4. Bianchi-Bunkócz (Budapest, 1879)
B - Bor, Pieter Christienenszoon - Bóra - Bora, Katalin
Bor vitte véghez; utóbb XIV. Lajos királynak ajánlotta fel szolgálatait, ki 1707- ben egy huszárezred parancsnokságával bizta meg. Ezen ezredet Flandriában vezénylé az Ondenarde, Malplaquet és Denain melletti ütközetek alatt és több ostromnál. 1715-ben Francziaországban honosságot nyert, 1719-ben mint lovassági dandártábornok részt vett a Spanyolországban folyt háborúban és Lotharingiának 1733-ban történt bevételénél. Utóbb Olaszországban Lenvén, Pizzighetone, Novara és Tortona ostromlásánál és a Párma és Guastalla melletti ütközetekben kitüntette magát, minek folytán 1734-ben tábornagggyá létetett. Olaszországban 1741- ig szolgált. Később Csehországban lépett fel és pedig Prága bevételénél a bajor-franczia hadsereg által 1741-ben, és 1742- ben, midőn lotharingiai Károly, Lobkowitz herczeggel egyesülvén, a Broglie és Bellisle vezérlete alatt álló franczia haderőt egész Prágáig üldözte és őket a városban körülzárta. Broglie és Bellisle — ha nagy veszteséggel is — keresztülvágták magukat, és ez volt az utolsó haditény, melyben B. részt vett. Bár, Pieter Christiaenszoon, hollandi történetbúvár, szül. Utrechtben 1559- ben, fiatal kora óta történelmi tanulmányokkal foglalkozott, különös súlyt fektetvén a hazai történelemre és szorgalmasan gyűjtvén a korabeli történetéhez szolgáló adatokat. Miután nagy munkájából : „Oorsprong, beginende Vervolg des nederlandsche vorlogensti kötetet közzétett volt, a hollandi kormány annyiban támogatta, a mennyiben a levéltárakat és könyvtárakat megnyitá előtte és őtnyugoti Friesland történetének megírásával bizta meg. Ily módon képes volt 1559 ik évvel kezdődő történelmi munkáját a 37-ik kötetben 1619-ig folytatni (megjelent 1679. Amsterdamban.) Ez utóbbi azon időszakra nézve, melyet tárgyal, nélkülözhetlen kutforrás, ámbár irálya száraz és egyhangú. Kevésbé jelentékeny „Gelegentheyt vaus Hertogenbosch“ (Hága 1630) czimfi munkája és a nagybátyja Zuglen Vilmos által lefordított „Chronik des Cairo“ folytatása (Amsterdam 1623). Két tragikomédiát is irt: „Appollonius von Thrus“ és „Appollonius und seine Tochter Tarsia“ czíműeket, melyek azonban már feledésbe mentek. B. meghalt Haarlemben 1635-ben. Bóra, száraz, rendkívül heves éjszakkeleti szél, mely télen a suli Alpesektől a partvidéken s Isztrián át Triesztig fű. Bora ,Katalin, Luther hitvese, 1499. jan. 29-én állítólag Löbenben, Schweinitz mellett, a mai merseburgi porosz kormánykerületben, mások szerint Szászországban Leisingben vagy e helység vidékén született Igen fiatal korában a nimptscheni cziszterczita kolostorba került, ahol azonban — megismerkedvén Luther reformátori nézeteivel — boldogtalannak érezte magát és minthogy rokonai nem hallgattak reá, más nyolcz apáczával Lutherhez fordult segítségért. Ez megnyert egy torgaui polgárt, ki néhány társával a kilencz apáczát nagypéntekről nagyszombatra való éjjel, 1623. ápr. 4-én, kiszabadutá a kolostorból, Torgauba és onnan Wittenbergába vitte őket, hol Luther tisztességes ellátást szerzett nekik. Egyúttal nyílt levelet is intézett Koppéhoz, melyben nyíltan bevallja, hogy ő volt az egész dolognak indító oka, és felszólta a kilencz apácza szüleit és rokonait, hogy vegyék őket ismét magukhoz. Néhányat közülök wittenbergai polgárok fogadtak magukhoz, a fiatalabbak pedig férjhez mentek. B. Reichenbach polgármester házába került, ahol Luther egyik barátját Graz Gáspárt ajánlotta neki férjül; azonban B. nem fogadta el ezen ajánlatot, hanem késznek nyilatkozott Luther nejévé lenni. Luther ugyan 1524-ben letette a szerzetesi ruhát, a házas élettől sem irtózott, azonban attól tartott, hogy B. nagyravágyó. Annál meglepőbb volt egybekelése B. Katalinnal 1525. jún. 13-án. Luther úgy látszik nem mindenben értett egyet nejével, mert a nála szokásos őszinteséggel a házasságnak ép úgy elmondja bajait, mint örömeit. Hogy azonban házasságában nem volt boldogtalan, arról végrendelete tanúskodik, melyben feleségét összes vagyona egyedüli örökösévé tette, mivel — mint magát kifejezte — mindig jámbor és hű hitvestárs volt. Luther halála után János Frigyes nagyherczeg több ízben segítette pénzbeli ajándékkal és fiairól is gondoskodott. Wittenberga bevétele után 1547. májusban 242 Bora