Tolnai Új Világlexikona 14. Őr-Rák (Budapest, 1929)
Ö - Ördög
ÖRDÖG A biblia és a keresztény teológusok tanításai szerint léteznek olyan gonosz lények, amelyek az emberiségnek ellenségei és rosszra csábítói s amelyek az Istennel és angyalaival szembeszállva, mintegy a gonoszság és az istentelenség megtestesülései. Ez a hiedelem más vallásokban is megtalálható. A démonok sokaságában, alacsonyabb és felsőbbrendű istenek egész tömegében hívő népvallások mindegyikének hitében vannak olyan démon- v. istenalakok, amelyeknek gonosz tulajdonságaik vannak és az embereknek inkább ártanak, mint segítenek. Ilyen gonosz isten az egyiptomi hitrege szerint az Oziris életére törekvő Seth-Typhon v. a babiloni Nergal és a germán Leki. A perzsa vallásban a sokistenhit a jó és a rossz egymással szembenálló párjára egyszerűsödik le. A perzsa vallásosság a jó és a rossz küzdelme körül forog s ebben a jó oldalára való helyezkedést követeli. Ahura mazda, a főisten minden jóság és erény megtestesülése ; a másik isten, Angro manju (Ahriman, amit egyesek jogosulatlanul a magyar ármány szóval szeretnek rokonságban levőnek feltüntetni) a jó isten teljes ellenlábasa, a gonoszság tökéletes megtestesülése. Ahura mazda a világosság, Ahriman a sötétség, Ahura mazda az isten, Ahriman az ördög, a kettő között az égben és a Földön örök a harc. A világosság nem fér meg a sötétséggel, egyelőre a harc ide-oda hullámzik s csak a világ végén dől el majd végleg a világosság, Ahura mazda javára. A természeti dualizmust a perzsa vallás átviszi vallási és erkölcsi térre és a sötétség megtestesülésének elgondolt Ahrimanban olyan alakot teremt, amely átmegy más vallásokba is s azokban évszázadokon át igen változatos története van." A zsidó népnek az Ö.-ről alkotott nézete kétségtelenül babiloni és perzsa mitológiai hatások alatt fejlődtek ki. A zsidó nép is hitt mindenféle ártó szellemekben és gonosz démonokban, — ez a hit különben is mindenfelé a népvallások egyik legállandóbb alkotórésze — s ehhez a hithez járul az idegenből származó Sátán alakja, akivel először Jób könyvében találkozunk. Ez a Sátán átvett alak, amit kései fellépése is igazol (Jób könyvét általában a babiloni fogság után írottnak hiszik). De nem Isten ellenlábasa, mint amilyen a perzsa dualizmusban Ahriman, hanem az Isten udvartartásának egyik tagja, amely formában a zsidó és a keresztény teológia különálló, önálló hitregealakokat később is be tudott és be szokott állítani egyistenhitének a rendszerébe. Ahura mazda ellenlábasa a Sátán képében Isten alárendeltje, angyalai egyike, akaratának a végrehajtója, aki Jóbot csak Isten engedélyével vetheti alá a próbának, de saját akarata szerint meg nem ronthatja. A Sátánnak Jób könyvében még csak az a feladata, h hogy a Földön járva, felügyeljen az emberekre, számontartsa kegyességüket és Istennek beszámoljon róluk. Az angyalok Ördögmaszktól való eltérése abban nyilvánul, hogy amíg azok az embert segítik, ő vádlójaként lép fel és próbára teszi. A néphitben meghonosodó Sátán-alak később különböző változásokon ment át, melynek állomásait különösen a bibliai apokrif könyvek (Baruch és Tobit és Henoch könyve, az Ésaiás vértanúságáról szóló könyv) jelzik. Különböző neveket kap (Asmodai — ezen a néven a perzsa Reshma Daeva névből való száz Tibetilapok ördögidnek