Uj Lexikon 1. A-BRA (Budapest, 1936)

B - Bontempelli, Massimo - Bonyhád - Bonyhádvarasd - Bónyi Adorján - Booth, Villiam - Bopp, Franz - Bor

579 Bontempelli, Massimo, olasz költő és író, szül. 1880. Klasszikus ódákkal kezdte, novella- és regényírással foly­tatta s ma az olasz irodalom egyik legmerészebb és legegyénibb alakja. Humora keserűen egyéni, fantáziája egészen szertelen, stílusa kemény és monumentális. A Novecento folyóirat alapítója és szerkesztője, az új olasz kir. akadémia tagja. Főbb művei : La vita intensa (1920) ; Figlio di due madri (1930) ; Vita e morte di Adria e dei suoi figli (1932, magy. is); drámái közül: Nostra Dea (1925, magy. előad. 1934); Bonyhád, nk., Tolna vm., völgység) j. (1930) 6861 lak. Vasúti állomás Hidas- Bonyhád. Fejlett állattenyésztés (B.-i tehenek), borvidék. Cipő-, olaj-, tégla­gyár, malom. A rómaiak idején helyén Triponte helység állt. Bonyhádvarasd, kir., Tolna vm., völgy­ség) j. (1931) 712 lak. Vasúti állomás Hidas-Bonyhád és Szakály-Hőgyész. Bónyi Adorján, író és hírlapíró, szül. 1892. Regényei és novelláskötetei : Hol­nap, Köd, A sárga kastély, Úri világ stb. Színművei: Az elcserélt ember, Szélcsend, Viki stb. Booth, William, az Üdv hadseregének megalapítója, szül. 1829., megh. 1912. Anglikán, majd metodista lelkész. 1878. alapította meg az Üdv hadseregét, mely­nek tábornoka lett. Egész családját be­vonta e mozgalomba, melynek célja az elesettek, részegek, utcai leányok, nyo­morgók jó útra térítése és segítése. Mozgalmát jóformán az egész világra ki­terjesztette. Bopp, Franz, német filológus, az indo­­germán összehasonlító nyelvészet meg­alapítója, szül. 1791., megh. 1867. A keleti nyelvek és irodalom tanára volt Berlin­ben. Fő műve : Vergleichende Grammatik (1833—52). Bor, általában a gyümölcsnedvek erje­dése által nyert szeszes italok elnevezése. Szűkebb értelemben a bor a szőlő levé­ből, szeszes erjedés útján származó szeszes ital. Előállításának lényege : a leszedett érett szőlőbogyókat megfelelő eszközök segítségével megzúzzák és leve­ket kisajtolják. Az így nyert lé a must. A sajtókban visszamaradó szőlőhéjak, kocsányok és magvak képezik a szőlő­törkölyt. Megfelelő hőmérsékleten tartott must a benne levő élesztősejtek hatására hamarosan erjedni kezd, amely folyamat lényege, hogy a mustban levő cukor főleg szesszé és szénsavvá alakul át, de e­köz­ben egyéb anyagok (glicerin, borostyán­kősav, cellulózé, zamatanyagok stb.) is keletkeznek. Az erjedést az élesztőnek nevezett egysejtű gombák (Saccharomy­ces), egy általuk termelt enzim (zimas) által idézik elő. Ezek a szervezetek az érett szőlőbogyókon mindig jelen vannak, ahová a talajról kerülnek a szél útján. Ezért a mustot rendszerint nem szük­séges mesterségesen tenyésztett élesztő­vel beoltani, bár újabban ezt is alkal­mazzák. A fentiekből következik, hogy mennél cukordúsabb a szőlő, illetve a must, annál értékesebb (szeszdúsabb) bor ké­szíthető belőle, mert több cukorból több szesz keletkezik. A magasabb szesztar­talmú borok tartósabbak, a szállítást jobban bírják, betegségeknek ellenállób­bak. Fontos tehát, hogy csakis érett szőlőt szüreteljünk. A must erjedésének első része a zajos erjedés. Ez alatt a folyamat alatt a must cukortartalmának legnagyobb része, me­leg fejlődés közben elerjed és a must átalakul új borrá. Nem túl magas cukor­­tartalmú mustoknál a visszamaradó néhány tized százaléknyi cukor rend­szerint a zajos erjedést követő utóerjedés alkalmával szintén elerjed. Ha azonban a must magas cukortartalmú volt, akkor a zajos erjedésnél keletkező nagy szesz­­tartalom már gátlóan hat az élesztő mű­ködésére, amely a visszamaradó 1—2 százaléknyi, sőt nagyobb cukortartalmat már nem képes elerjeszteni s így a bor édes marad. Ilyen borokban azonban a visszamaradt cukor, a hőmérséklet emel­kedése vagy a szesz párolgása folytán ismét erjedésnek indulhat. Fehér borokat a fehér, zöld és piros szőlőfajták terméséből, valamint a nem színes levű kék fajtákból lehet előállí­tani, ha az utóbbiak héjában levő festő­anyag nem könnyen oldódik. Fehérbor előállításánál a szőlőt rendszerint azonnal megzúzzák és a mustot a törkölytől el­választva erjesztik. Ha jobb minőségre törekednek, akkor előzőleg még meg­válogatják, esetleg lebogyózzák a für­töket. Némely esetben itt is a héjakon indítják meg az erjedést, oly célból, hogy az erjedés folyamán a héjakból íz- és zamatanyagok vonódjanak ki, ez esetben azonban savak is oldódván a bor kissé fanyarabb ízű lesz. A héjakkal való erje­désnél a bor valamivel sötétebb színt kap. Fontos ennél az erjesztési módnál, hogy a héjak a levegővel ne érintkezzenek, ami könnyen ecetesedést idézhet elő. Vörösbor előállításánál a törkölyön vagy a héjakon erjesztjük a mustot. A színanyag ugyanis, kevés szőlőfajta kivé­­ sz* Bor

Next