Uj Lexikon 1. A-BRA (Budapest, 1936)
B - Bontempelli, Massimo - Bonyhád - Bonyhádvarasd - Bónyi Adorján - Booth, Villiam - Bopp, Franz - Bor
579 Bontempelli, Massimo, olasz költő és író, szül. 1880. Klasszikus ódákkal kezdte, novella- és regényírással folytatta s ma az olasz irodalom egyik legmerészebb és legegyénibb alakja. Humora keserűen egyéni, fantáziája egészen szertelen, stílusa kemény és monumentális. A Novecento folyóirat alapítója és szerkesztője, az új olasz kir. akadémia tagja. Főbb művei : La vita intensa (1920) ; Figlio di due madri (1930) ; Vita e morte di Adria e dei suoi figli (1932, magy. is); drámái közül: Nostra Dea (1925, magy. előad. 1934); Bonyhád, nk., Tolna vm., völgység) j. (1930) 6861 lak. Vasúti állomás Hidas- Bonyhád. Fejlett állattenyésztés (B.-i tehenek), borvidék. Cipő-, olaj-, téglagyár, malom. A rómaiak idején helyén Triponte helység állt. Bonyhádvarasd, kir., Tolna vm., völgység) j. (1931) 712 lak. Vasúti állomás Hidas-Bonyhád és Szakály-Hőgyész. Bónyi Adorján, író és hírlapíró, szül. 1892. Regényei és novelláskötetei : Holnap, Köd, A sárga kastély, Úri világ stb. Színművei: Az elcserélt ember, Szélcsend, Viki stb. Booth, William, az Üdv hadseregének megalapítója, szül. 1829., megh. 1912. Anglikán, majd metodista lelkész. 1878. alapította meg az Üdv hadseregét, melynek tábornoka lett. Egész családját bevonta e mozgalomba, melynek célja az elesettek, részegek, utcai leányok, nyomorgók jó útra térítése és segítése. Mozgalmát jóformán az egész világra kiterjesztette. Bopp, Franz, német filológus, az indogermán összehasonlító nyelvészet megalapítója, szül. 1791., megh. 1867. A keleti nyelvek és irodalom tanára volt Berlinben. Fő műve : Vergleichende Grammatik (1833—52). Bor, általában a gyümölcsnedvek erjedése által nyert szeszes italok elnevezése. Szűkebb értelemben a bor a szőlő levéből, szeszes erjedés útján származó szeszes ital. Előállításának lényege : a leszedett érett szőlőbogyókat megfelelő eszközök segítségével megzúzzák és leveket kisajtolják. Az így nyert lé a must. A sajtókban visszamaradó szőlőhéjak, kocsányok és magvak képezik a szőlőtörkölyt. Megfelelő hőmérsékleten tartott must a benne levő élesztősejtek hatására hamarosan erjedni kezd, amely folyamat lényege, hogy a mustban levő cukor főleg szesszé és szénsavvá alakul át, de eközben egyéb anyagok (glicerin, borostyánkősav, cellulózé, zamatanyagok stb.) is keletkeznek. Az erjedést az élesztőnek nevezett egysejtű gombák (Saccharomyces), egy általuk termelt enzim (zimas) által idézik elő. Ezek a szervezetek az érett szőlőbogyókon mindig jelen vannak, ahová a talajról kerülnek a szél útján. Ezért a mustot rendszerint nem szükséges mesterségesen tenyésztett élesztővel beoltani, bár újabban ezt is alkalmazzák. A fentiekből következik, hogy mennél cukordúsabb a szőlő, illetve a must, annál értékesebb (szeszdúsabb) bor készíthető belőle, mert több cukorból több szesz keletkezik. A magasabb szesztartalmú borok tartósabbak, a szállítást jobban bírják, betegségeknek ellenállóbbak. Fontos tehát, hogy csakis érett szőlőt szüreteljünk. A must erjedésének első része a zajos erjedés. Ez alatt a folyamat alatt a must cukortartalmának legnagyobb része, meleg fejlődés közben elerjed és a must átalakul új borrá. Nem túl magas cukortartalmú mustoknál a visszamaradó néhány tized százaléknyi cukor rendszerint a zajos erjedést követő utóerjedés alkalmával szintén elerjed. Ha azonban a must magas cukortartalmú volt, akkor a zajos erjedésnél keletkező nagy szesztartalom már gátlóan hat az élesztő működésére, amely a visszamaradó 1—2 százaléknyi, sőt nagyobb cukortartalmat már nem képes elerjeszteni s így a bor édes marad. Ilyen borokban azonban a visszamaradt cukor, a hőmérséklet emelkedése vagy a szesz párolgása folytán ismét erjedésnek indulhat. Fehér borokat a fehér, zöld és piros szőlőfajták terméséből, valamint a nem színes levű kék fajtákból lehet előállítani, ha az utóbbiak héjában levő festőanyag nem könnyen oldódik. Fehérbor előállításánál a szőlőt rendszerint azonnal megzúzzák és a mustot a törkölytől elválasztva erjesztik. Ha jobb minőségre törekednek, akkor előzőleg még megválogatják, esetleg lebogyózzák a fürtöket. Némely esetben itt is a héjakon indítják meg az erjedést, oly célból, hogy az erjedés folyamán a héjakból íz- és zamatanyagok vonódjanak ki, ez esetben azonban savak is oldódván a bor kissé fanyarabb ízű lesz. A héjakkal való erjedésnél a bor valamivel sötétebb színt kap. Fontos ennél az erjesztési módnál, hogy a héjak a levegővel ne érintkezzenek, ami könnyen ecetesedést idézhet elő. Vörösbor előállításánál a törkölyön vagy a héjakon erjesztjük a mustot. A színanyag ugyanis, kevés szőlőfajta kivé sz* Bor