Uj Lexikon 2. BRE-FÉNY (Budapest, 1936)

Cs - Csonka parlament (rump parliament) - Csonkítások - Csonthéjas - Csontliszt - Csontok

Csonka parlament Csonka parlament (rump parliament), az angol hosszú parlament neve 1648 dec. 6-tól, amikor Cromwell kiűzte belőle a presbiteriánusokat. A Cs. 1653 ápr. 20. oszlott fel. Csonkítások, 1. Torzítások. Csonthéjas, 1. Termés. Csontliszt, állati takarmány, amely főképen foszforsavas meszet tartalmaz ; az ásványi anyagokban szegény takarmá­nyokban Cs.-tel pótolhatjuk a hiányt. Csontok. A Cs.-nak három szerepük van a testben : 1. a test szilárd vázát alkot­ják ; 2. a mozgás passzív szervei, vagyis rögzülést nyújtanak az izmok számára és ezáltal lehetővé teszik utóbbiak mun­káját ; 3. üregeket alkotnak (koponya­üreg, mellkasüreg stb.), amelyekben fon­tos szervek biztos védelmet találnak. Szövettanilag a csont a kötőszövetek közé tartozik, vagyis sok sejtközötti állománnyal bír. Utóbbit a csontenyv (ossein) alkotja, amelybe a csontszövet­nek szilárdságot és egyúttal törékeny­séget adó sók (85% mészfoszfát, 10% mészkarbonát, 1­­2 % magnéziumfoszfát és 2­­4 % más só) rakódnak le. Fiatal Cs. több osseint és kevesebb mészsót tar­talmaznak, ezért rugalmasabbak. A fel­sorolt alkatrészeken kívül a Cs.-ban 10—50% víz is van. A csont sejtjei egy­mástól távol helyezkednek el és finom csatornácskák útján állnak egymással összeköttetésben. A szervetlen alkatrészek apró lemezkéket alkotnak, amelyeket őssem­ tapaszt egymáshoz. Ha egy cson­tot felfűrészelünk, belseje szabad szemmel kétféle állományt tüntet fel : tömör állományt (substantia compacta), melyet csak az idegek és erek csatornácskái jár­nak át és szivacsos állományt (substantia spongiosa), mely finom lemezkék szivacsra emlékeztető hálózatából áll ; a lemezkék közti likacsokat, valamint azt a csatornát, mely a hosszabb Cs. belsejében végig­húzódik, csontvelő (medulla ossium) tölti ki. Utóbbi fiatal korban és néha később is a vörösvérsejtek képzésére szolgál. A Cs. felszínét csonthártya (peri­osteum) borítja, mely a fiatal Cs. vastag­ságbeli növekedésére szolgál és a Cs.-at ellátó ereket és idegeket hordozza magá­ban. A csonthártya csupán ott hiányzik, ahol valamely csont egy másikkal ízesül (ízületi felszín, facies articularis) ; e helyeken ízületi porcogó (cartilago arti­cularis) borítja a csontot és rugalmassá­gánál meg sima voltánál fogva csökkenti a Cs. egymáshoz ütődésének erejét s meg­könnyíti az ízületi mozgásokat. Míg a csont vastagságbeli növekvése a csont­hártyának köszönhető, hosszirányban úgy növekszik a csont, hogy gyermekkorban az egyes csontszakaszok között porcogós lemezek vannak, amelyek maguk is növekedve, de egyúttal el is csontosodva, mintegy vezetik a csontot a növekedésben. A Cs. összessége a csontvázt (skeleton) alkotja. Csak gerinceseknek van csont­vázuk. Az alsóbbrendű gerinceseknél a Cs. a bőrváz alkotásában is részt vesznek. Emlősök között csak az öves állatoknak van csontos bőrvázuk. Felnőtt ember csontváza 233 csontból áll, amelyeknek nagy többsége kettős : egy a jobb- és egy a baloldalon. A csontváz súlya a test súlyának kb. egyheted része, férfiakban átlag 8700, nőkben 5900 gr. A csontvázat a testtájékok szerint osztjuk fel: koponya, törzs és végtagok. A koponya 28 csontból áll, amelyek az agy- és arc- (vagy zsiger) koponyát alkot­ják. Az agykoponya, mely az agy­velő csontos tokja, a következő csontokból áll : nyakszirtcsont, mely eredetileg négy csontból nő össze, ék- vagy ékcsont, mely a 18. év körül összenő az előbbivel, homlokcsontok, rostacsont, falcson­tok és halántékcsontok. Utóbbinak egy része az alsóbbrendűekben önálló csont­ként található sziklacsont, amelyben a hallószerv apró csontocskái (kalapács, üllő, kengyel) találhatók. Az arckoponya fontosabb csontjai : ekecsont, orrcsont, könnycsont, alsó orrkagyló, alsó és felső állkapocs, nyelvcsont. A koponya csontjai vagy varratok, vagy porcogók útján állnak összeköttetésben egymással. Cse­csemőnél kettőnél több koponyacsont találkozási helyén csupán hártyával ki­töltött rés van (kutacska, fontanella). A koponyatetőt alkotó Cs. belső felszínén elágazó barázdák és bemélyedések talál­hatók az agyvelő dudorai számára. A törzs csontvázát a gerincoszlop (co­lumna vertebralis) és a mellkas (thorax) alkotja. Előbbi a csigolyákból (ver­tebrae) áll, amelyeknek száma embernél 32—33, 7 nyaki, 12 háti, 5 ágyéki, 5 keresztcsonti és 3—4 farki csigolya. Minden csigolyán van csigolyatest, ív, a kettő által közrezárt lyuk, páratlan tövis­nyúlvány és páros haránt-, valamint ízületi nyúlvány. Az emberi gerincoszlop nem egyenes, hanem rajta előre és hátra domborodó görbületek vannak, ami a két lábon való járással függ össze. A mell­kas 12 bordapárból és a mell- (v. szegy-) csontból áll. A bordák (costae) elől por­cosak, hátsó végük a háti csigolyákkal, elülső végük a mellcsonttal vagy a meg­előző bordával ízesül ; az utolsó két 808

Next