Limes - Tudományos szemle, 8. évfolyam (Tatabánya, 1995)
1995 / 4. szám - Tanulmányok – Jókai Mór - Mácza Mihály: Jókai komáromi "Aranyembere"
TANULMÁNYOK 18 szágra menekült 36 ezer család közül itt telepedtek meg. Sokan közülük ügyes kereskedők lévén — kihasználva Komárom előnyös fekvését a víziutak találkozásánál — idővel a város leggazdagabb polgáraivá váltak. Néhányan már a törökellenes harcokban tanúsított vitézségükért, néhányan pedig az áruszállítások terén vagy a bécsi udvarnak tett egyéb szolgálataikért magyar nemességet kaptak, megmagyarosítva nevüket. E családok fokozatosan összeolvadtak a helyi magyar lakossággal, s a 19. században már inkább csak ortodox hitvallásuk emlékeztetett szerb származásukra. E szerb származású gazdag nemesi és polgári családok uralták a 18. században és a 19. század első harmadában a nagy volumenű komáromi gabona- és fakereskedelmet. Közéjük tartozott a Domonkos család is. Nem sikerült kiderítenünk, mikor kerültek e család ősei Komáromba. Az első, akiről tudunk id. Domonkos András, az „Aranyember” nagyapja. Ő szerez 1725-ben a család részére nemességet és vásárol nemesi kúriákat. A család nemesi címerének címerképe (két lábon álló oroszlán, mellső lábában kivont karddal), sisakdísze (harcos keze kivont karddal), valamint a kúriákat vásárló id. Domonkos András titulusa az adásvételi szerződésekben (nemzetes és vitézlő) arra enged következtetni, hogy a család ősei már végvári sajkásként is vitézkedtek Komáromnál; az a tény pedig, hogy a nemességet szerző András két jelentékeny ingatlant képes vásárolni, arról tanúskodik, hogy már tekintélyes vagyonra tett szert, azaz sikeres kereskedővé vált. Elsőként 1749-ben feleségével, Popovics (Pap) Évával megvette Sátor Pétertől a régi református temetőtől (ma Kossuth tér) nyíló Sándor, később Szombathy utcában (ma Jókai u.) nemesi telkének negyedét az azon álló kúriával, „minden ahoz tartozandó Beneficiummal, Mezejével, Erdejével, Szántó földjeivel, Halászó Vizeivel, Szőlő hegyeivel, Malom helyeivel, Mészáros Székjével, Korcsmájával” 1105 forintért. A nemesi telek eredetileg Csajághy Gergelyé volt, aki még 1649-ben kapta II. Ferdinánd királytól (az akkor adományozott egész telek részeinek tulajdonosai a Domonkosokon kívül később a Szarka, Szokolay, Szombathy és Szalai családok lettek). Fia és örököse, Csajághy László azonban kegyvesztett lett (feltehetően a kurucokhoz pártolt), így elvesztette vagyonát, amely Konkoly Thege János birtokába került; tőle a családjába benősült Sátor Péter örökölte, akitől aztán id. Domonkos András és felesége vette meg. Második nagy ingatlanként 1760-ban megvették az akkori Huszár utca sarkán (ma a Thaly Kálmán u. és a Kossuth tér sarka) Nedeczky Andrástól egy kiterjedt nemesi telek egyharmadát (a birtok további harmadait Bóka János és felesége, illetve Thaly István és felesége vásárolta meg) a rajta lévő kúriával, nagy kerttel és huszonkét darab szántófölddel együtt. 1762 júliusában ennek a birtoknak egy részét id. Domonkos András Zsuzsanna húgára, özv. Besse Jánosnéra és annak öt gyermekére, valamint Mihály öccse Mihály fiára és örököseire ruházta, a telek további részét pedig 550 forintért eladta elhunyt György testvére János fiának és feleségének, Patkó Sárának, valamint Katalin, Sára és Ilona leányainak. A birtokvásárlási és adományozási szerződésekből kitűnik, hogy id. Domonkos Andrásnak Popovics Évától három gyermeke született: András, Katalin és Zsuzsánna (rajtuk kívül Popovics Évának első házasságából volt egy Arady István nevű fia). A kúriák szerzőjének két fiútestvére volt: Mihály (ennek gyermekei Mihály és János) és György (ennek fia János, akinek felesége Patkó Sára), valamint egy testvérhúga: Zsuzsánna, özv. Besse Jánosné. A Szombathy utcai kúriát ifj. Domonkos András örökölte, akitől aztán az 1768. január 3-án született első fia, Domonkos János, az „Aranyember”. Ifj. Domonkos András nem volt olyan sikeres üzletember, mint édesapja, mert noha a jól jövedelmező sószállítással is foglalkozott,s halála után János fiára csak elzálogosított vagyon maradt, amit aztán saját erejéből sikerült kiváltania, és tetemesen gyarapítania. Ehhez nem volt szükség a gazdag török kincseire sem — mint Jókai regényében —, csupán a búzával, árpával, zabbal megrakott hajókat kellett jó öszszeköttetésekkel és üzleti érzékkel járatni a Bánátból Komáromig, Győrig, s aztán az olcsón vásárolt árut megfelelő haszonnal továbbadni a hadseregnek, illetve Ausztria és a külföld piacaira. A 19. század elején, amikor az ifjú Domonkos János üzleti tevékenysége kezd kibontakozni, Komáromban 416 gabonakereskedő működik, közülük néhánynak 20—25 gabonaszállító tölgyfahajója van.10 Ekkor még mindnyájan személyesen járnak le hajóikkal árut vásárolni Törökbecsére, Bajára, majd maguk bocsátják áruba készleteiket Győrött és Mosonban, így