Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-06-10 / 24. szám
LITERATÚRAI LAPOK. 84. Szám. Péntek, Junius 10., 1836. Harag és párt nélkül. Jogur, vagy: a Honkeresők. Színmű 5 fel vonásban. Irta Vajda Péter. Pesten, Sleckenast Gustávnál. 1836. 121, 133 lap. lviteraturánknak , mellynek megyéjében az egyesek’ dicséretes törekvése mellett is számos al parlag, irányzatát ’s characterét jelenleg, midőn úgy szólva még első forrásában van, elhatározni szinte olly nehéz feladat , mint azon okokat előszámlálni , miért nincs a’ honi nyelven megjelenő elmeszüleményeknek az egész nemzettestre azon szerencsés hatása, mellyet, az örökre előre! ’s csak előre! kiáltások mellett, mintegy igazlólag, hogy valóban előmenni ’s nemzetesedni akarunk , méltán reménysem lehetne. A’ ki figyelmesen tekinti, mint terjednek közönségünknél a’ honi munkák , elveszti kedvét ’s akaratlanul hinnie kell, hogy ezen Bábelből, melly nálunk létez, minden academiák ’s egyesületek’ daczára, ki nem vergődünk. Valóban szomorú állapot, ha egy nemzetnek legszentebbje , a’ nyelve arra jut, hogy folytonos ösztönözésekre ’s emlékeztetésekre van szükség annak feltartására. Innét van , hogy legjelesb intézeteinknek, a’ tömérdek áldozatok mellett, a’ nem álmodott részvétlenség miatt, úgy szólva bölcsőjében, pénzalapja’ csökkenését kelle említeni. A’ részvétlenség, hidegség, nem, azon atona, melly tompitólag járványkint elragadt a’ nemzet’ tagjaira , az oka, hogy alig találkozik munka, mellyre a’3.000,000 magyarnak egy százezred része figyelmezne. Csak két iró dicsekedhetik a’jelen időközben azon szerencsével, hogy földjét közönséges figyelemnél többre méltatták. Ez a’derék gróf Széchényi ’s a’ borulatlan lélekkel utazó Farkas. Soha annyit nem vitatták a’ színészet állapotját honunkban, mint jelenleg, és mind a’ pesti, mind az abauji pártfogás mellett színészetünk ’s a’ mi ezzel természetes egybekapcsolásban van színészeink’ állapotja, kétségesebb még nem volt,s őszinte kérdem , hogy lehet épületet ott kivinni , hol alapot nem vetünk? Iskola, conservatorium, eredeti színművek’ díjával hogyan induljunk , hova élünk ? A’ fordítás-záporban elenyészik az csere , szétolvad , vagy inkább összefolyik az eredeti szin , ’s mi magunkat képtelenek leszünk magunkban feltalálni. Az academia által kiadott fordítások pótolnák a’ hiányt, ha pótolnák — az eredeti művek, mellyek szinte általa adattak ki, őszinteséggel megvallva, talán nem tartoznak minden szépségeik mellett azok közé, mellyeket olly magas dijra méltassunk. Az academia tagjainak munkájin kivűl a’ dráma körében megjelentek Kassán khiestinai Klestinszky László’ eredeti színdarabjai, ’s Vajdától foguz, az elősszer említetten nincs entbirálni, ezeket születésüknél utóérte az emberi műveknek sorsa, az enyészet. De az utóbbiról szándékunk nehány szót mondani, nem azért, mintha sírkésültnek tartanók, hanem azért, mivel olly írónak tollából származik, ki mind a’ mellett, hogy semmi intézet’ tagjává nem méltatott, némelly jót adott a’ honnak, melly jövendőre nézve alapos reménnyel biztata , ezt azonban Joguz nem erősíti. Hidjuk e azt valóban, hogy nálunk a’ dráma, mielőtt létezne, enyészetre van kárhoztatva, pedig saját vétkünk, saját hanyagságunk által, hogy minden Patriotismus link mellett inkább ápoljuk az idegent, mint a’ magunkét, ’s mintegy szántszándékkal nem akarjuk, hogy a’ mienk azon tökéletességi fokra jusson , mellyen amaz áll. Az igaz , a’ dráma’ hanyatlása iránti panasz minden tartományból zúg. Europa jelenleg felette kevés drámaíróval díszéig, főkép ollyannal, ki szabályosan írna, ’s közöttök is, kik költők, inkább arra törnek, hogy mulékony hatást szüljön munkájuk, mintsem állandó becsű lévén, az utókor előtt is tiszteletben maradjon. A’ mázolok’ gyilok , méreg, kötél, tűz, víz, lőporos serege gombakint szaporodik — ’s vannak, kik az érdek’ emelésére elégnek tartják az égdörgést ’s villámczikázást. Most mindenütt próba, sehol sincs remek, vagy mesteri mű. Különben ennek az oka egy nemzetnél egy, másnál más, egyik túlművelt, másik a’ műveltséget nevéről ismeri, meg más rest előlépni. Váljon mellyiket választhatnék? Ma a’ költő ’s közönség között megszűnt a’ viszonhatás , ’s alig van költő (a’ szó’ szebb értelmében), ki nézőséget, és alig van nézóség , melly egy hamar ínye szerinti költőt találna. De honét is vehetnék a’ példányokat, mellyek után indulva elmélkedésünk iránt biztosulhatnánk, a’ kalmár félsziget az, melly egyedül törekszik elhunyt nagyjait követni, ’s a’ szent művészetet, mellynek az ápolás szint olly szükséges, mint virágnak napsugár, tiszta, fedtelen szeplőtlenségében feltartani, bámulandó nagyságával, uj teremtményeivel, arra, hogy reánk hasson, felette messze van, nehéz nyelvét még nem ismerjük annyira, hogy termékeivel elfogultság nélkül barátkozhatnánk. Francziaország’ színpadjain mindenütt galvan ’s electrizáló műszerek vannak felállítva, mellyekkel az alacsony és magas pórnép’ idegeit rázkódásba hozzák. A’ gyöngéd franczia népek már iszonyodni nem tudnak, mert elégelvén azt, a’ miket valódilag láttak, színpadjaikat változtatták a’ borzadalmas’ tanyájává. A’ németek nagyobbára a’ francziák’ majmaivá lettek , ’s mi nagy részben a’ németektől kölcsönözzük mutatványainkat. Várhatunk e’ tehát jót? Hasznos e azon morzsányi eredetiséget eloltani, melly itt ott mutatkozik? (Vége következik.)