Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1836-10-14 / 42. szám
431 . Szám. Péntek, Oktober 14 ér 1830. LITERATÚRAI LAPOK Harag és párt nélkül. KÖNYVBIRÁLAT. Kritikai Lapok. * Kiadja Bajza. II. Füzet. Pest, 1833. Ifj* Kilián György könyvárus’ tulajdona. (Nyomt. Budán a magyar kir. egyetem betűivel.) 12 retb. 128 lap. tV é g e.) VIII • P a t r i о t i s c h e R ii g e. Dr, Rnmy, (88—93. 1,) A’ szent Hajdan Gyöngyei’ bírálata ellen való felszólalás ,Der Spiegel für Kunst, Eleganz und Moderczimfi német újságból ide átnyomtatva. A’ mik itt Pyrker , gróf Mailáth ’s Kazinczy uraktól mondatnak , azok eránt kijelentem véleményemet máshol. De a’ mit a’ hazai nyelv mellett buzgódásról mond Rumy ur, melly szerént azt Magyaromaniának, Német-gyűlölésnek, Etelét Isten ostorának ’s a’ t. kiáltozza, ez nem egyéb éretlen pedantoskodásnál ’s illetlen cryptogermanonmniánál, mellyel az egész magyar nemzetet sérti. S ugyan ezt a’ magyaromaniát csak némelly fiatal ,,Brausekopf a‘oknak tulajdonítja, ’s azt mondja , hogy a’ ki elég vén , hogy a’ magyar nyelvet és literatúrát 1790től fogva ismerje, az tudja, hogy ez a’hamis buzgódás a’ német nyelven ki fog forrni, mit ő óhajt is minél hamarabb. — De e’ miatt kár volna megvénülni, mert ezt, úgy a’ mint ő akaró, teljességgel nem hiszi senki, sem nem óhajtja, kivévén a’ ki hazája virágzásának ’s előmenetelének esküdt ellensége akar lenni. IX. Rumy ellen, G. (94—111.1.). Ez pővséges ’s igazságos czáfolatja a’Rumy ur’ hamis és sértő állításainak, melyben egyéb hibát annál nem látok, hogy több helyi dagályos iskolásság uralkodik benne. Nem szeretek állításokat minden felvilágosítás nélkül papirosra szórni , azértszükségesnek ítélem egy két példával kimutatni, mit ítélek én ilyennek. Dagályosok , még pedig durva dagályosok, véleményem szerént az illy kifejezések: ,,elejté végre álorczáját, mellyel a’ bűn’ vonásait olly sokáig fedezgeték, (egy hibás állítás’ magyarázására illy erős képpen vala szükséges.) — ,,a’ menthetetlen ellen nem fogyhat ki a’ vádak’ erede" (igen dagályos) , — „látja homlokára sütve a’ hazafiútlanság’ kiáltó bélyegét“ (tudjuk ’s hisszük mindnyájan, hogy a’ honi nyelv a’ nemzetnek palládiuma ’s legfeljőbb kincse, de a’ hazafiútlanság’ kiáltó bélyegéhez, kivált homlokra sütve, több kívántatik annál, hogy valaki németül egy két eposzt vagy regét írjon.) — ,,melly indulat hagyá annyira elfajzani a’ lelket“ (ez csupa más nyelven Írásért sok) , — „göröngyös sorok’ e ld a d a g á s a44, (ez tudományt mutatni akaró, de egyszersmind azt pajkos tudatlansággal tapodó kifejezés), — „halálos bűnt követe el nagy védenezén , midőn azt magosságából saját posványába leránczigálja, de e’ tett által csak ön magát gyilkolá meg; (szörnyű dagály!) — ’sa’t. Iskolás szólásmód ott, hol a’ legszebb intést adja ez: „Tudd meg te, bár ki légy, ha szokatlan erővel készítének ki jó isteneid ’sa’t. „Kinek juthata egy Rumy eszébe, midőn Porkerról vala szó ?“ Ez igaz, de azért szólni csak ugy szabad vala neki, mint másnak, csakhogy helyesebben kellett volna szólnia. Hiszen G. sem juthata eszébe senkinek, mikor a’ Gyöngyöket magyarúl olvasta, de azért senki sem bántotta őt, hogy szólt, hanem csak azért, hogy illendőbben nem szólt, ’s Rumyur eránt sem lehetünk igazságtalanabbak, mert a’ mint Bajza mondja: „Nem miről, hanem miként“; de ezen kritikus urak egymás’ okfejire sem figyelmeznek. A’ mi a’ törpe, porban mászó ’s egyéb illy kifejezéseket illeti, ezek valamint szükségtelen ’s alaptalan , ugy általában illetlen toldalékai a’ nemes kritikának. X. Nyilatkozás Kazinczy’ vádlataira. Bajza. (112—118. 1). Meg kell vallani, hogy Bajza ezen czikkelyt igen szépen ’s igen pathetbe kezdi, de mihelyt ön személyére tér, azonnal megváltozik a’ dolog. Már itt azt mondja, hogy Kazinczy Pestnek zajából lélekzajt vive magával, melly miatt szeretett háznépében sem lelt semmi örömet, ’s ez aggodalom üldözve kiséré mind halálig. Másfél év után— mond tovább Bajza, — kezébe jutának a’ megboldogult’ kéziratai, ’s közöttök a’ Pannonhalmi út is, egy későbbi dolgozásban, ’s csodálkozva látta, hogy a’ Kritikai Lapok ellen irt czikkely belőle ki van hagyva. Mit jelent e’ kihagyás? mit azon aggodalom és borongás, mellyet hiteles forrásból véve, imént említe Bajza? Hiszen Kazinczy soha sem élt keserű visszatorlásokkal , egyedül e’ Pannonhalmi út’ czikkelye teszen szembeszökő kivételt, holott ő az antilexikonisták’némelly felszólalásait kicsapongó örömmel magasztalá , itt pedig az előbb magasztaltakat „undok pör“ czimmel jegyzi meg. Honnan ez incoherentiák ? Bajza’ hite e’ tárgyban ez, hogy K. az utóbbit nem saját lelke sugalmából és meggyőződése szerint, hanem mások izgatásaiból mondotta. — Valóban nagyon sokat tulajdonit magának Bajza, midőn egy az a pörlekedő iratira kimondott igen igaz és érdemlett ítéletért Kazinczyt illy halálos búbánatba meríti, holott azon kedvetlenséget, olly munkás és most utóbb egészen nagy világhoz szokott emberben, mint K., a’ hirtelen magányból, vagy valami nyavalyás előérzetből is természetesen ki lehet magyarázni. Hogy véleményét változtatá , az is természetesen következett a’ Kritikai Lapok’ megjelenéséből, mellyből látá, hogy Bajza addigi privát pörlekedéseit kíméletlen taposásokkal az egész publicumra ki akarja terjeszteni ; ’s hogy az előtt olly keserű visszatorlásokkal nem élt, annak oka csak az, mert az előtt illynemű dolgozást még nem ért. Bajza pedig ezen természetes dolgokat izgatóknak tulajdonítja, kik magukat K. barátinak nevezgetek , azonban a' 42