Literaturai Lapok, 1836 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1836-03-11 / 11. szám

Dárdaelek közt rohantam Elfoglalt zászlóidért, Arczom izzadt, hulla vérem, ínség, bal csoporttal ért, Éltem gyakran perczen állt, De nem leltem a halált. Nyertem zsákmányt és szereztem Fényes győzedelmeket; Ám nem irthatám ki végkép Régi ellenségedet. Rongált, dúlt az, szép hazám, ’S sorsod búsan átkozám. Átkozám, mert balszerencséd Kebledben tenyész vala, Tartományié elhagyd az Egyetértés’ angyala, Pártviszály kiűzte őt, A’ rend ’s békehirdetőt. Rajtad vérözönbe folyt el Esztendők’ hosszú sora, Bűnhödés, néped’ bűnéért Vert az égnek ostora; ’S még feletted dörgenek Vészterhelte fellegek. Itt állok most ősz hajakkal, Fegyvert nem bir már karom, Elhunyt lelkem’ lángja ’s lettem Néptelen ház, puszta rom. Tűnik, hamvad életem — Isten hozzád nemzetem! Isten hozzád, ifjú hősfi, Nagy’ra indult sarjadék! Kit nemzettem a’ hazának, Gondsúlyok közt ápolok, Bajnok nemzetség faja, Szép remények’ bimbaja ! Kösd e’ kardot oldalodra, Vedd a’ zászlót, gyermekem, Sokszor látták diadalmam Ellenséges ezreken ; Hőstől vedd emlékjelűl, És apádtól örökűl. Győztem én, de diadalmim Végczélt meg nem értenek ; Menj te bátran, küzdj előre, Áldjanak meg istenek Kit veszély nem retteget, Az nyer győzedelmeket A’ szabadság’ szép virági — Égy akarták végzetek ! — Ész’ mindenható tüzében 5S vérmezőkön termének ; Int a’ pálya, ifjú hős Karddal, ésszel légy erős !“ „Coriolan és a’ háborgó Római históriai rajzolat, gyönyörű rámába foglalva , melly bő ismeretességet árúl el a’ hajdani classikusokkal ; nyelve szabatos, tiszta, ment minden puszta czikornyátúl, velős ’s a’ tárgyhoz méltó. Óhajtható, hogy rövid idő múlva illy tokltól ne csak töredékeket, hanem az egész római históriát bírhatnák. Ily szorgalommal dolgozott tárgynak bizonyára még azok is fognak örülni, ki szépliteraturai almanachokból minden komolyabb tárgyakat száműzni kívánnának; óhajtható, hogy valahára szépeink is megizleljék honi nyelvünkön a’ tudományokat; óhajtható, hogy leánynevelő intézeteinkben, mellyek többnyire egyesek’ vállalatjai, a’ magyar lyánka magyarúl oktattassék. Ha Bajza ur Róma’ históriáját igy nyujtandja, szerencsét kell kívánnunk literaturánknak e’ nyereséghez. Garaytól találjuk itt elősszer. ..A’ két holló“-t, a’ költeményt bennünk semmi kedvesb benyomást nem tán, a’ dögorzókat inkább szeretnénk másutt olvasni, mint Szépnem kedvéért adott almanachban. A’ mérték a’ tiszta jambusokban véleményem szerint ez: v—v—v—v. Fussuk végig a’ két hollót ’s hány tiszta jambust találunk? „Szép, szeb, legszebb“ könnyű epigramm, de semmi meglépés, semmi ujjal nem bír. A’ „színválasztás“ kellemes verselés és könnyű gördületű, a’ mérték is nagyobb szigorsággal van megtartva. Az „ablakok közti hid“ a’ feljebb említettem epigramm’ társa, jobb a’ „tiltott szerelem.“ Szép emelkedésű a’ „melancholia“* ’s tiszta érzéssel telve. A’ „vámhídon“ kielégítőbb, mint az előtte lévő három epigramm; de jelen költeményei között az elsőséget ,,a’ tolvajokénak ítéljük , azonban szemet és kobozt soha sem mernek hasonlításba tenni. Ez évi adományjait befejezi a’ „sírvers“ az epigrammok’ legjobbika. (Folytatása következik.) LITERATÚRAI SZEMLE. (Folytatás.) V. Papyrus tekercsek Herculanumból. A’ legnevezetesb tárgyak, mellyek a’ földalatti Herculanumból napvilágra jöttek, a’ papyrus tekercsek, az egyetlen maradvány, mi a’ görögök és rómaiak’ korából reánk szállott. Ezeknek leírása, kifejtése ’s magyarázatja nem csupán tudós nyelvészeket, hanem mindenkit, ki műveltetését ezen forrásokból merítette, érdekelni fog. Nem sokára felfedezésük után, miután ez a’ tudós közönségnek értésére esett, a’ tudós világ’ várakozása a’ legmagasb pontra emelkedett, német antiquarok Livius és másoknak elveszett könyveiről álmodoztak. Ezen remények nem teljesültek, ’s a’ felfedezett tekercsek’ foglalatja épen nem felelt meg a’ felölök táplált várakozásoknak. A’ tudományoknak egy osztályra sem nyert áltatok terjedetere nézve.