Ludas Matyi, 1871 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1871-01-01 / 1. szám
Ujj fortélyt gondol, lantol Csökmőre sebessemn, Egy halmonnyukat ás késsel mentébe, jelesenn Csontokat , abban valamint köveket belerejtett, Birákhoz bément, kiket álnok módra megejtett. Mert a bírákat megjegyzett dombra kicsalja, A pénzt ássák fel nekik.. Csuba Ferke javalja. Kezdenek ásáshoz, tsontokra kövekre találnak . . Lellyebb nem várnak, Csuba tiltására megállnak. * # * Már örömest ásnak mert a sok pénznek örülnek Annyira, hogy szintén bőrökből majd kirepülnek. Mond Csuba, ezt most hogy mi felássuk hej lehetetlen ! Rétbeli sárkánytól a melly hozzá mehetetlen .. Itt közel a rétbenn kintsünket az őrzi keményen Barna setét éjjen szint úgy mint nappali fényem E titkos sárkányt ha lehet húzzuk ki jukából, Mint elnyelt halakat szükség ki hasitni csukából. Ennek senki felé nyilván közelíteni nem mér Megkötözöm pedig én mivel engemet esmér, Úgy de forint 500 nékem fizetödjön előre, Másként sárkánynak nem lesz kereke soha bőre, Osztán a faluban vastag valamennyi kötél van, Együvé toldozvám szedjük szekerekre legottam. A summát megadák, vágynak bövibe kötélnek, Isznak, vigadnak, látnád kedvekre hogy élnek . . Másnap jó reggel sárkány húzásra kimennek. Sok kötelet s lánczot szekeren kiemelnek. 4