Ludas Matyi, 1960 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1960-01-07 / 1. szám
g yanús kérdés finom meghívót kaptam a napokban. Elegáns, merített papirosra volt a meghívó nyomtatva, ezzel a szöveggel: A XXXVIII. ker.-i Vendéglátóipari Vállalat meghívja Önt „AKI ÉTELT, ITALT ADOTT” nevű, új, elsőosztályú Éttermének avatására. Elmentem az ünnepségre, mert lelkesedem a szép, új éttermekért. Az étterembe belépve, elámultam a gyönyörűségtől és az örömtől. Az avatandó étterem leírhatatlanul finom és ízléses volt. Falait halványmintájú, világos tapéta borította. Világítása a raffinált, süllyesztett égőkkel és az egybehangolt, színes neonfényekkel bravúrosnak volt mondható. Az új étterem a felülmúlhatatlan tökéletesség látszatát keltette és a válogatott felszolgáló-személyzet elegáns öltözetében felsorakozva, elfogultan várt velünk, meghívottakkal együtt a megnyitás ünnepélyes pillanatára, mely nem soká késett és a következőképpen zajlott le: Az éttermi zenekar halk szalonzenéjének hangja mellett feltárult az ajtó, s azon néhány válogatott személy kíséretében a XXXVIII. ker. Vendéglátóipari Vállalat vezetője lépett be. Ugyanebben a pillanatban, egymás mellett haladva, megindult felé a gyönyörűszép új étterem vállalatvezetője és üzemvezetője; az üzemvezető fekete bársonypárnát tartott kezében, melyen az új étterem aranynyomatú étlapja hevert, az első napi étlappal. A vállalatvezető kezében bíborbársony párnát vitt, amelyen egy tintaceruza volt. A magas vendég elé érkezve, megálltak előtte, az pedig mosolyogva a bársonypárnán felé nyújtott étlaphoz lépett, és kezébe véve a tintaceruzát, e lélegzetelállító pillanatban néhány kedvelt ételt kihúzott vele az étlapról. Dörgő taps csattant fel. Az Étterem fel volt avatva!... S. P. Anyu, soká lesz megint karácsony? - Na és sikerült visszahódítani a férjét a szomszédasszonytól? Úgy látszik, itt még a hóemberek is részesedtek ... - Nemcsak ez sikerült, de vele hódítottam a szomszédasszony férjét is . . .