Ludas Matyi, 1970 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1970-01-01 / 1. szám
Megkérdeztük Sajdik Ferencet: Mit tenne egy bolha helyében ? Megkérdeztük Novobáczky Sándort: Hogyan látja a fototechnika helyzetét ? Szédületes iramban fejlődik a technika. Hétmérföldes léptekkel rohan előre. Amiről néhány évtizede csak álmodoztunk, a szemünk láttára valósul meg. Ez a technika forradalma. Így van. Hogyan lehetséges akkor, hogy a technika egy bizonyos ágában minden fordítva történik ? Fantasztikus iramban hanyatlik a fototechnika. Hétmérföldes léptekkel rohan hátrafelé. Ami néhány évtizede szemünk láttára valósult meg, az ma már csak álom. Ez a fototechnika ellenforradalma. Előszedtem fényképgyűjteményemet, összehasonlítottam a régebbi fényképeket a maiakkal. Az eredmény lesújtó volt — a mai fényképezés a régihez képest egyszerűen nulla. Itt van például a rólam készült két fénykép. Az egyiket 15 esztendővel ezelőtt csinálták, a másikat most. A 15 évvel ezelőtti kép olyan tűéles, hogy minden szál hajam látszik rajta. De mostanában olyan vacak technikával, olyan gyenge lencsével, vagy blendével, vagy mi az ördöggel dolgoznak, hogy teljesen életlen lesz a kép. itt elöl például a hajam teljesen lemaradt. Nem is értem miért vannak olyan nagyra a csodálatos felszereléseikkel (gumiobjektív, meg teleobjektív, meg mittudomén) ha közben a szemem fája meg arcom szanaszét telistele van mindenféle vonalkákkal, aminek nyoma sincs a régebbi képeken. Persze lehet, hogy az előhívásnál vagy a nagyításnál kerültek rá ezek a barázdák, vagy a papír volt töredezett — ez is, az is technikai hiba, ilyen a régi világban nem fordulhatott elő. A régi képek egyszerű, stabil, masszív masinák voltak, de azok nem csináltak ilyen elemi hibákat. Azonkívül a régi fototechnika azért is tökéletes volt, mert olyannak adta vissza a modellt, amilyen az valójában. Itt van például a kezemben az érettségi fényképem. Szegény Friedrich bácsi csinálta Szentesen, a maga öreg, harmonikás masinájával — de az volt ám a fényképezőgép. Még ma is meg lehet nézni, milyen jól érvényesülnek finom vonásaim hosszúkás arcomon. De amit ezek a maiak csinálnak ... A nagyító készüléket beleszerelik a felvevőgépbe, vagy mi a szösz, így aztán akkora arca, tokája lesz az embernek, hogy az már nem is arc, hanem pofa. Persze nem a hivatásos fotósokat hibáztatom, mert az amatőrképek is szemlátomást romlanak, amiből logikusan következik, hogy a technikával van baj. Ez a húsz év előtti képem például olyan, hogy szinte megszólal, hosszú, nyúlánk, karcsú férfi néz vissza rám. De az ott, a múlt nyáron a strandon, olyan tökéletlen technikával készült, mintha a gép elmozdult volna: egy hasam helyett kettő van. Éppen a közelemben van a feleségem, előadom miként járatta le magát előttem a fototechnika. Azt mondja nincs igazam, nem a technika változott meg, hanem én. De már ez rágalom, támadok vissza, hasonlítsa csak össze ő is a régi és az új képeket. S hogy nem szándékosan válogattam össze a rossz fotókat, nézzen végig más felvételeket is. Itt vannak mindjárt az övéi. Feleségem nézegette egy darabig a képeket, azután igazat adott nekem. A 15 év előtti fotózás sokkal jobb volt, mint a mai, állapította meg — a 25 év előtti pedig csillagászati magasságokban állt fölötte. És szent meggyőződése, hogy további tíz-tizenöt év múlva beáll a fototechnika teljes csődje. ffiepesStP • 88 *—^73—^ ItaAAIM' pllfc //. ...c^ahhcfaCc &hlHAfe-S4oO(^